Repül az idő a görögök földjén és már túl is vagyok az első munkahetemen, ami pont annyi újdonságot tartogatott, mint amennyit elképzeltem.
De még mielőtt belecsapnánk a görög munkahelyi élet felvázolásába, ugye megérted, hogy nem mehetünk el szó nélkül a görög éjszakai élet bemutatása mellett sem.
Éjszakai élet Rethymnoban
Múlt héten Igorral és még két másik hostelessel vágtunk neki Rethymno éjszakai világának, csakhogy meglessük, akkor is van-e szórakozási lehetőség a mi kis csodavárosunkban, amikor a turisták messze földön járnak.
Nem kellett távolra mennünk. Az óváros szélén, a régi kikötő szomszédságában ugyanolyan dübörgő hangulatba csöppentünk, mintha csak nyáron járnánk erre, és hirtelen azt sem tudtuk, melyik bárba térjünk be.
A turisták bulija
Végül, talán az összes között a legtömöttebb, Lux Cafe-t választottuk. A színes fényekben úszó szórakozó helyen először bent próbálkoztunk, majd a decibelek magas reptű szárnyalása miatt inkább a kinti teraszra váltottunk, ahol a görögök között csak a pincér segítségével sikerült lecsapnunk egy éppen kiürült asztalra.
Görög, vagy nemzetközi zene, vízi pipa, meg a helyiektől hangos pultok. Élveztük, hogy valószínűleg mi vagyunk az egyedüli külföldiek.
Számomra külön öröm volt, hogy az otthon látott szórakozó helyekkel ellentétben itt a velem egykorú, már-már “nyugdíjasnak” számító harmincas korosztály is kimozdul otthonról.
CSATLAKOZZ A “KRÉTAI KALANDOK” CSOPORTHOZ, HA MÉG TÖBB INFÓ, ÉRDEKESSÉG, LÁTNIVALÓ ÉRDEKEL KRÉTÁRÓL.
Egész héten lógott az eső lába
Rúzsok és szakállak
A görög lányok tündököltek szépségükkel (Igor szerint maximum nagy orrukkal) és mint mindig, most sem spóroltak sminkjükkel, ami általában felér egy egész műalkotással, és elgondolkodtat, vajon ha hasonlót akarnék, egyátalán hogyan is kellene hozzá kezdenem.
A fiúk úgyszint megértek egy misét és valószínűleg a rethymno-i barber shoppok is velük voltak zsúfoltak a héten, aminek köszönhetően egyenszakállas megjelenésükben nehéz volt különbséget tenni köztük.
Szó, mi szó, talán a csillogó világuk messze állt tőlem, de pont ezért az egész helyzet olyan volt, mintha egy moziban ültem volna.
Ellepték a várost a különös figurák
Hol marad a tánc?
Egyetlen problémánk akadt mindössze. A helyiek nem táncoltak. Hiába a hangos zene, a sok ember, a jó hangulat, a mozgásuk kimerült a lötyögésben, amitől hidd el, neked sem jött volna meg a kedved a táncparkettre.
Felismerve, hogy ebből a szempontból lehet, mégsem nekünk való bárban vagyunk, tovább indultunk és újabb helyekre tértünk be az óváros szombat esti lázában.
Indokolatlanul nagyok 🙂
Nem sok sikerrel jártunk. Vagy túl korán volt a hajnal egy óra, vagy nem a megfelelő helyen kerestük a mozgást, mindenesetre ezen az estén nekünk sem kellett kifáradnunk a csípőrázástól.
Zárásként egy olyan diszkóba is beleakadtunk, amiről hallomásból tudtuk, hogy csak görögöket engednek be, és lám, a hír igaz volt, hiszen Igorhoz görögül szóltak, majd miután angolul felelt, a merev hátú toronyőr “foglalásunk” felmutatását kérte.
Ha a tánc nem is sikerült és talán a környezetbe sem olvadtunk be eléggé, azért örülök, hogy kicsit szemügyre vehettem a rethymnoi éjszakát.
A borús idő ellenére is lehet szeretni ezeket az utcákat
Élet a rethymno-i házikóban
A kis házzal közben egész jól összebarátkoztunk. Pláne, mikor a napsütéses teraszon melegedhettem. Azt nem mondanám, hogy puszi pajtások lettünk. A hideg falak folyamatosan arra késztetnek, hogy a legkisebb szoba felmelegítésére összpontosítsam minden figyelmem, de legalább kieszeltem, hogy így éri meg legjobban a mediterrán telet átvészelnem.
Persze aztán a komfortérzetem, hogy ugyanabban a szobában alszok, eszek, készülődök, nyilván nincs a tetőfokán, de egyelőre ez legyen a legkevesebb problémám.
Vendég a kertemben
Ennél jobban bosszant, hogy a kihűlt lakás egyértelműen vizes. A penész foltok itt-ott már kukucskálnak és ha ebből nem is sikerült volna mindezt megállapítanom, akkor a konyhában lévő tartóban egy tömbbe összeállt só árulkodik róla, hogy itt biztos nem fenyeget a szárazság veszélye.
Na jó, na jó. Nem panaszkodom, majdcsak jön a nyár végre.
Ők mindenhol ott vannak és mindenhol találnak pihenő helyet
Hivatali ügyek Görögországban
A hivatalos irataim beszerzése természetesen a héten sem zárult. Az ügyintézést még az is nehezítette, hogy görög főnökömnek személyesen kellett csak miattam megjelennie az önkormányzatnál, ami – gondolom téged sem lep meg – nem ment egyről a kettőre.
Jobbnak láttuk, ha együtt megyünk, nehogy valami megint hiányozzon. Mivel az én munkaidőm 10-17 óráig tartott, ezért erre csak a reggeli órákban volt esélyünk, és mint kiderült Kostasnak a korán kelés minden, csak nem az erőssége.
Céges vacsi görög módra
Aztán amikor egyik reggel sikerült megbeszélnünk a találkozót az önkormányzat előtt, akkor egyértelmű, hogy 20 perces késéssel érkezett, mindezt úgy, hogy legelőször az önkormányzat helyett a város másik végén lévő munkaügyi hivatalba ment. Nézzük el neki, egy ilyen „hajnali” ébredés mindenkit összezavarna.
A hivatalos ügyek persze még Kostas koránkelős áldozata révén sem zárultak, és habár egy papírt sikerült beszereznem, a rendőrségen újabb 10 napos várakozási időbe botlottam, amin tulajdonképpen már meg sem lepődtem.
Különleges fava octopussal
Görög munkahelyi élet
Az új munkahelyemen az első perctől mindenki kedvesen és készségesen fogadott. Az első hetet sikerült mindenféle gyomorgörcs és egyéb új munkahellyel járó stressz nélkül túlélnem, amihez nyilván hozzájárult, hogy a munkakör sem volt ismeretlen számomra.
Maga az iroda igazi kis luxus birodalom, kényelmes székekkel, üveg lépcsővel, Apple gépekkel, kapszulás kávéfőzővel és vizes ballonnal. Az ember már akkor kényelemben érzi magát, amikor először jár itt.
Hmmm…nem is rossz a kagyló
Jelenleg egy japán és egy litván hölgy közé kerültem, akik már hosszú évek óta élnek Görögországban. Ők azok, akik tanítják a munka csínját-bínját, de, ha úgy adódik a másik három görög kolléganőm sem visszakozik a segítségnyújtástól.
Látszólag mindenki szeret itt dolgozni, amit tulajdonképpen nem csodálok. A cég igyekszik télen-nyáron betartani a heti 40 órás munkaidőt, még úgy is, hogy ezt 6 napra osztják le, ami valljuk be, Görögországban, pláne szezonban, igen ritka jelenség.
Munkába menet a piacon át
Ezen túlmenően, kinevetnek, ha megkérdezed, kiugorhatsz-e egy kávét venni, hiszen az ilyen fontos szükségleteid kielégítése mégiscsak alap dolog.
Persze erre nem feltétlen szorulsz rá. A lányok egész nap vagy kávét, vagy harapnivalót rendelnek, úgyhogy görög kolléganőm szerint 3 óránként igenis illik beszélnünk a kajáról. 🙂
A kikötő mindig szép 🙂
A görög házhoz szállítás mánia
Egyébként nem tudom mikor fogom megszokni, hogy itt a kávét tényleg házhoz hozzák, de ha úgy gondolod egy pohár narancslevet is simán rendelhetsz. Ha pedig görög nyelvtudásod még neked sincs tetőfokán, akkor a héten arra is rájöttem, hogy mindenféle házhoz rendelésre a legjobb megoldás az e-food oldalát használni, ahol egyszerűen kiválaszthatod és leadhatod rendelésed a közelben lévő helyek valamelyikében.
És ha már az evésnél tartunk. Végre kitaláltam azt is, hogyan keressek rá azokra a helyekre, amik, a korábban már említett, Stella konyhájához hasonlóan, kifőzdés, házi jellegű ételekkel szolgálnak. A megfelelő görög kifejezés „Σπιτικο φαγητό” (Spitiko fagito), aminek birtokában te is könnyebben találhatsz igazán görögös finomságokat, ha éppen Görögországban jársz.
Pestos kalamári – a céges vacsi legjobbja
CSATLAKOZZ A “KRÉTAI KALANDOK” CSOPORTHOZ, HA MÉG TÖBB INFÓ, ÉRDEKESSÉG, LÁTNIVALÓ ÉRDEKEL KRÉTÁRÓL.
Japán és görög munkamorál
Az első munkahéten kifejezetten élveztem, hogy újra visszatértem a munkavilágába. Az új infó ugyan sok, de a korábbi tapasztalataimat magammal hozva a feladat nem megugorhatatlan. Sőt. Néha fura, hogy az alapoktól magyaráznak mindent, amiről már bőven van sejtelmem, de inkább legyen így, mint hogy magamra hagyjanak az újdonságokkal.
Az, hogy az irodában is több nemzetiség képviselteti magát egy újabb plusz pont, hiszen ezzel megint csak lehetőséget kaptam különféle mentalitású emberektől tanulni. Ahhoz pedig nem kell szemüveg, hogy belásd, munka tekintetében mennyire mások vagyunk.
Azért a graffitisek Rethymnot sem kímélik…
Japán kolléganőm úgy dolgozik, mint egy gép, míg a helybéliek egy fokkal lazábban veszik a kérdéseket. Azt azonban rájuk sem mondhatnám, hogy a könnyebbik felét ragadnák meg a dolgoknak, pusztán talán az aggodalmuk kevesebb.
Az nem kérdéses, hogy rám tényleg jó hatást gyakorol ez az ország, ez a környezet, és ahogy mindenhol azt látom, hogy lépésről lépésre haladás van, és holnap is lesz nap, egyszerre engem is egyfajta nyugalom száll meg.
Metropolitan church – Rethymno
Céges vacsora vasilopitaval
A hét tartogatott még egyet, s mást, melyek közül a kedvencem egy céges vacsora lett, amire már rögtön az első napomon meghívást kaptam. Az apropó nem más volt, mint hogy a karácsonyi céges összejövetelen még fura lett volna az újévi szerencsehozó vasilopitát elfogyasztani, ezért csak ennek tiszteletére egy újabb vacsora került megrendezésre.
Rethymno egyik elképesztően elegáns éttermébe mentünk, ami elsősorban a tengeri ételekre specializálódott. Kedves kolléganőim kocsival hoztak-vittek, szóval még a transzferre sem volt gondom és elhiheted, ezen az estén tényleg úgy éreztem magam, mintha álmodnék.
Vacsora a görögök között
Elvarázsolt a hely, hogy a testvércégtől is találkozhattam új munkatársaimmal és körülöttem mindenki görögül beszélt, hogy olyan tengeri herkentyűkkel pakolták meg az asztalunkat, amiket eddig nem is kóstoltam, és, hogy egyátalán *a vasilopita felvágásán, mint egy igazi görög újévi tradíción is részt vehettem.
(*A görögök minden év első napján vágják fel a családdal, barátokkal ezt a tortát/süteményt, amiben egy érmét is elrejtenek és aki a saját szelet tortájában megtalálja ezt az érmét, annak az elkövetkezendő évben szerencséje lesz.)
Vasilopita, a görögök újévi szerencsesütije
M. munkaajánlata
Ennyi pozitív benyomás után gondolhatod, hogy igazán fejtörést okozott, amikor M. egyszercsak üzenetben tájékoztatott nyárra szóló munkaajánlatáról, ami habár eddig mindig lázba hozott, a részleteket látva már kevésbé nyerte el tetszésem. Heti 6 nap, minimum 10 óra, kevesebb, vagy legalábbis hasonló fizetés, a város másik felén, és kizárólag szezonban.
Egy kis gondolkodási időt kértem tőle, hogy lássam, a következő hetek, hogyan alakulnak, de olyan érzésem van, együttműködésünk ilyen formában továbbra sem fog megszületni.
A tengeri finomságokon kívül azért hús is akadt.
Időjárás februárban Krétán
Ami Kréta februári időjárását illeti, eddig nem sok jóval kecsegtetett. Hol esik, hol az otthonról küldött szélviharral küzdök munkába menet, hol a szobai világítás pislákol a vihartól, hol pedig olyan mennydörgésre ébredek az éjszaka közepén, hogy a szívem is majdnem megáll és nem tudom eldönteni, hogy valaki bombát dobott a városra, vagy csak Zeusz van haragos kedvében.
A nem egészen görögös rizottó
Ennek ellenére igyekszem reggelente munka előtt, vagy éppen délután munka után meglesni a tengerpartot, ha már úgyis csak egy utca választ el tőle a munkahelyemtől és akárhányszor látom a a hatalmas kék hullámzó óriást, legyen bármilyen haragos kedvében, akkor is tudom, a világ legszebb helyén vagyok.
Még mindig kicsit turistának érzem magam, de nem azért, mert hiányzik valami otthonosság, sokkal inkább, mert csodálattal tudok tekinteni minden utcasarokra, minden görög nyelvű kiírásra, idős görög nénire, bácsira, akik szembe jönnek velem és, mert minden nap hálát adok, hogy ebbe a világba cseppentem.
Görög kávé munka előtt
Hogy hogyan tovább? Hogy vészelem át a telet a hideg lakásban? Továbbra is tetszik-e majd-e munka? Várnak-e rám újabb krétai kirándulások?
