rethymno-elet

Kréta – Élet Görögországban – 3. rész

Lassan mindennapossá válik a görög boltok látogatása. Nem azért, mert annyi mindent vennék, de órákat tudok tölteni a kínálat felfedezésével, egy-egy étel összetevőlistájának elemzésével (pláne, ha görögül kell kibogarásznom, mit is rejt egy adott harapnivaló).

Jó móka ez, és nem is hinnéd, de az ilyen apróságok miatt már megérte egy másik országban sátrat vernem. Így vehetem fel igazán a helyiek szemüvegét, így láthatom át, hogyan élnek ők. Mi az, amihez otthon könnyen hozzájutok és mi az, amihez itt nem.



A görög boltok mentes kínálata

Köztudott, hogy inzulinrezisztenciám miatt meg kell gondolnom, mikor, mit eszek és, amiről otthon tudom, hogy bármelyik bolt polcáról leemelhetem, azzal itt sokszor bajban vagyok.

Görögországban még varázsolni is megtanultam

A kedvenc Gullon kekszemre például még nem leltem rá görög honban, sőt egyetlen szupermarketben találtam meg mindössze testvérét. Kiderült, a görögök még nem igazán vannak tisztában azzal, hogy attól, mert valami 10 %-ban tartalmaz teljes kiőrlésű lisztet, még nem válik tényleg teljes kiőrlésűvé és előszeretettel használják a „cukormentes” kifejezést is abban az esetben, ha valamibe egy liter mézet zúdítottak.

Mentségükre szolgáljon, valószínűleg náluk lényegesen kevesebb a vércukor problémákkal küzdő emberek száma, habár minderről statisztikát egyelőre nem láttam.

Teljes kiőrlésű pita

Teljes kiőrlésű pita és félsikeres görög nyelvű információvadászat

Nagyszerű hír azonban, hogy igazi görög pitát már gyártanak teljes kiőrlésű lisztből (ami ráadásul 90 %-ban tartalmaz teljes kiőrlésű gabonát) és még finomabb, mintha fehér társát rágcsálnád.

Ha pedig már egészséges étkezés, a hetem legnagyobb sikerének könyveltem el, hogy egy kávézóban látott sütikről görögül informálódtam meg, hogy tartalmaznak-e cukrot, ami után, a „nem”-en túl nyilván elég részletes görög nyelvű tájékoztatást kaptam és a felét sem értettem, de legalább igyekeztem kihallani a lényeget: „Ohi”

Ez a kikötő minden évszakban levesz a lábadról

Supershop kártya helyett

A bolton kívül újabb törzshelyeim ismét a helyi kávézók lettek. Sőt már van ahol törzsvásárlói kártyámon is gyűlnek a pontok az ingyen kávéért. Úgy látszik, itt ez dívik a supershop kártya helyett. 🙂 A korábbi itt tartózkodásommal ellentétben azonban mindegyik helyet csak „elviteles vendégként” látogatom reggelente, munkába menet. Azt hiszem ez valami kényszeresség itt. Szinte nem látsz embert, aki ne egy kávés pohárral kezében szedné lábait az utcákon mondjuk úgy reggel 8 és délután 3 között. Rájuk nézve pedig te is ellenállhatatlan vágyat érzel, hogy koffein szinted minél előbb az egekbe repítsd. Habár erre mostanság egész nagy szükségem is van.

Kávé a kézben, jöhet a munka

Dolgos mindennapok

A munka – iskola – blog kombináció teljesen kitölti a mindennapokat és az egyetlen szerencsém, hogy mindhármat óriási élvezettel csinálom.

A munka olyan, mintha már ezer éve ezt csinálnám, és akkor még nem is tévedtem nagyot, a héten elkezdődött görög oktatást meg felesleges is ecsetelnem mennyire élvezem.

Habár simán egyértelműen nem mennek dolgok.

A rethymno-i Municipal Garden most is olyan, mintha nyár lenne

Az “új kolléga” effekt

Az új helyemen egyelőre én vagyok az „új munkatárs”, ami gondolom sejted, azzal jár, hogy kevésbé adnak a szavamra, világmegváltó ötleteim pedig egyenesen a kukában végzik. Éppen ezért az új stratégiám, hogy nem forgatom feleslegesen az agytekervényeim és kiélvezem, hogy elég, ha mindenbe éppen annyit teszek, amennyit elvárnak tőlem. Panaszra pedig tényleg semmi okom. Az elkövetkezendő 3 hónapra beütemeztük, hogy dolgozni és iskolába járni is tudjak, a munka mennyisége pedig igazán jól megoszlik a társaság között.

A fodros tenger

Ami feltűnt, hogy a korábbi munkahelyeimmel ellentétben, itt egyelőre nem látok olyat, aki kilógna a sorból és úgy állna a feladatokhoz, hogy más is odaférjen. Az más kérdés, hogy, amikor reggel 9-re megyünk hárman, akkor rajtam kívül mindenki fél 10-re esik be, és mivel nekem nincs az irodához kulcsom, ezért kénytelen vagyok egy kávézóban ülve várni megcsúszott kollégáimra, de ezt leszámítva mindenki törekszik, hogy időben kipipálásra kerüljenek a teendők.

Az a fránya görög családfa, pláne, ha mindezt görögül elemzed

Az egyetemen lett néhány új csoporttársam, akik közül az egyik egy 50-es ausztrál hölgy, aki ténylegesen egyetemista, és ezen kívül csak a görög oktatás miatt, heti kétszer Heraklionból utazik Rethymnoba, majd vissza, ami barátok közt is több mint 2 órás utat jelent neki naponta. Maria a tanárnő továbbra is hozza a formáját és görögös poénjai, arckifejezései folyamatos nevetésre ösztönzik a csoportot. Annak pedig kifejezetten örültem, amikor óriási örömmel és rég nem látott ismerősként fogadott óráján.

Az erőd lábánál

Kicsit nehezebb dolgom van most, mint az első szemeszterben. A társaságba több olyan diák is került, akik elég jó szinten állnak már a nyelvvel, így egy-egy beszédgyakorlaton csak kapkodom a fejem, hogy hogyan is tudnék ugyanolyan gyorsasággal összerakni egy értelmes mondatot, mint ahogy ők teszik. Erre pedig garantáltan tesz egy lapáttal, mikor a téma egy görög családfa és azt kell elemezned, hogy „Kostasnak és Eleninek a szüleinek a szüleinek az unokájának a testvérének a felesége az pontosan kicsodája Kostasnak…” Na ugye? Ezt a mondatot még magyarul is nehéz összeraknod.

Persze a nyelvtanulásom nem merül ki itt, és most épp az Anki nevű program segítségével próbálok új szavakat memorizálni, aminek a lényege, hogy a rövidtávú memóriádból a hosszú távú memóriádba kerüljenek a szavak és ehhez éppen megfelelő időben ismételteti veled újra őket. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy naponta gyakorolj.

Ahogy kisüt a nap, megtelnek a teraszok

Nyelvtanulás bárhol

Na és végül, de nem utolsó sorban továbbra is ott vannak az egyszerű élethelyzetek, hiszen amint kilépek a görög utcákra, elkerülhetetlenül sok görög nyelvű információ ér és bár azt mondják, ebből és így nem lehet tanulni, ettől függetlenül, már 3 hét után azt érzem, naponta ragad rám valami újdonság, ami szerencsére túlmutat a μαλακά (maláka)-n.

Szuvenír shop az egykori török fürdőben

Egy ideje már a fejembe vésődött például, hogy a τελεία (teleía)-t, ami annyit tesz „tökéletes”, legalább annyiszor használják, mint a fentebb említett kevésbé pozitív jelentésű görög kifejezést és egy újdonság volt a hétre az is, hogy amikor szép napot kívánnak egymásnak a görögök, akkor azt a καλἠ συνἐχια (kali sinexeia), vagyis”Jó folytatást!” kifejezéssel is igen gyakorta teszik.

Hivatalos ügyek görög módra

A dolgos hétköznapokban még mindig maradt hivatalos elintéznivaló. A héten épp bankszámlát igyekeztem nyitni. A probléma ott kezdődött, hogy a bankba belépve legalább hárommal több automata volt, mint amit elsőre értelmezni tudtam, ezért igyekeztem a sima sorszámosztóra rálelni, majd miután tisztességesen kivártam a sorom, felvilágosítottak, hogy bankszámlát az egyik hölgy asztalánál tudok nyitni, aki persze épp a telefonon lógott, mikor hozzá értem. Szokatlan volt amúgy is, hogy a hatalmas épületben mindössze kb. 8 sorszámos pult volt, a többi asztalnál ülő kollégához viszont fogalmam sem volt elsőre milyen út vezet.

Mint kiderült, hozzájuk időpontot kell kérni, és mint ahogy az már lenni szokott, ez alól én sem képeztem kivételt. De legalább egy hosszú listát kaptam róla, mi minden fog kelleni görögországi bankszámlám megnyitásához, amihez újabb hivatalba és egyéb helyekre kell majd mennem, de ígérem, ha egyszer mindent sikerül elintéznem, részletes beszámolót adok a görög hivatalos papírok cseppet sem egyszerű útvesztőjéről.

CSATLAKOZZ A “KRÉTAI KALANDOK” CSOPORTHOZ, HA MÉG TÖBB INFÓ, ÉRDEKESSÉG, LÁTNIVALÓ ÉRDEKEL KRÉTÁRÓL.

Napsütéses vasárnap Rethymnoban

A borús napok után igazi felüdülés volt, hogy végre pont a szabadnapomon éledt fel a természet és árasztotta el napsütéssel egész Rethymnot. Mivel a szokásos szombat esti hostel látogatásom nem nyúlt túl hosszúra, ezért Igorral vasárnap kicsit kimozdultunk, hogy járjuk a várost. Ne gondolj nagy dolgokra. Amolyan egyszerű, beszélgetős sétát és kört tettünk, ami a napsütésnek, egy jóízű beszélgetésnek és a rethymno-i hangulatnak hála megint az egekbe repített.

Egy régi park az erőd mellett, amivel ma már senki nem foglalkozik

Kaktuszok

Először a parton sétáltunk, ahol ismét szembesültünk vele, hogy a görögök mindent szeretnek azon kívül, hogy otthon üljenek. Családok, nagymamák, nagypapák, fiatal társaságok árasztották el a napfényben úszó sétányt és a part menti bárok és éttermek is dübörögtek a jó hangulattól.

Biztosan téged is elért már életed valamely szakaszában a „vasárnapi depresszió” effekt, ami általában annak köszönhető, hogy a rád szakadt sok szabadidővel nem tudsz mit kezdeni és a körülötted lévő emberek kisugárzása sem sarkall túl sok jó kedvre. Hát, itt ezt a jelenséget garantáltan elfelejtheted, és helyette ténylegesen átadhatod magad a szabadság érzésének.



Igorral már régóta ki akartunk próbálni egy helyet az erőd szomszédságában. Az Arokaria Cafe igazi kis kincs az óváros szélén. Nyáron nyitott, télen zárt terasza egy fatörzs köré épült, ami már önmagában is hangulatossá teszi, és természetesen innen sem hiányozhatnak a különféle táblajátékok, amikkel igazán otthonossá varázsolják a helyet. Külön öröm volt a Budapestet ábrázoló fali dekorációjuk, de kipárnázott fapadjaikba és hagyományos görög székeikbe is azonnal beleszerettem.

Titkos helyek Rethymnoban

Jól megérdemelt kávénk után Rethymno két „titkos” helyét is felfedeztük. Az egyiket merő véletlennek köszönhetően, míg a másikat Igornak hála.

Volt egy kapu, ami valamiért már régóta izgatta a fantáziámat és mindenképpen lencsevégre akartam kapni, most pedig szerencsémre ismét belebotlottunk. Sejtettem, hogy nagyobb a jelentősége annál, mint, hogy évszázadokkal ezelőtt került ide, és lám, igazam lett. A kapu melletti szuvenír shopból magas görög úriember lépett mellénk, aki egyből boltjába invitált, de még előtte megosztotta velünk, hogy nem más, mint egy korábbi török fürdő kapuja előtt állunk. Az már csak hab volt a tortán, hogy maga az üzlet, ahová ezt követően betértünk, szintén a hamam (Jelentése: forró, ami a törökfürdő neve is egyben) részét képezte egykor és minden téglája egyfajta történelmi ereklyének minősült.

Habár kissé különösen hatott, hogy egy ilyen műemlék miért éppen egy szuvenír boltnak ad helyet, de mentségére szolgáljon, hogy az itt látható és megvásárolható termékek tényleg minőséginek tűntek, sőt a tulajdonos saját családjának manufaktúrájából is kerültek ide eladásra szánt szépségek.

Az egykori török fürdő bejárata

Személyes kedvenceim az olíva fából készült tálak, fakanalak, tartók voltak, de a kecsketej-szappanok széles választékával is nehéz volt betelni itt.

CSATLAKOZZ A “KRÉTAI KALANDOK” CSOPORTHOZ, HA MÉG TÖBB INFÓ, ÉRDEKESSÉG, LÁTNIVALÓ ÉRDEKEL KRÉTÁRÓL.
Elhagyatott park a rethymno-i erőd lábánál

Utunkat tovább folytatva Igor az erőd melletti egyik parkba invitált, amire csak hosszas keresgélés után sikerült rálelnünk, mert bár ő már tisztában volt vele, hogy valahol létezik ez a titkos hely, abban nem volt biztos, melyik irányból is kellene megközelítenünk.

Olíva fa termékek

Végül ráleltünk és, mint ahogy azt láttuk, tulajdonképpen az egykori velencei erődnek valamikor ez is részét képezte, csak manapság a kutya nem törődik vele. Nagy kár, hiszen a kilátás csodás lenne, a kaktuszok csak úgy gyümölcsöznek, viszont a sok szemét, a gaz és a park egyes megrongált elemei igencsak levonnak értékéből. Olyan ez, mint amikor látsz egy elhagyatott épületet, amiben tudod, hogy ott rejtőzött valamikor a szépség, de egyszerűen mostanra mindez nyomát vesztette. Sebaj, öröm az ürümben, hogy legalább ez garantáltan olyan hely, ahol, ha akarsz, egyedül lehetsz, ahová, ha szeretnél, bármikor elbújhatsz, és mégis, felülnézetből csodálhatod kedvenc városod.

Valentin nap Görögországban

A hét nálunk sem telt el Valentin nap nélkül, és itt is egyel több szív és maci lepte el a kirakatokat, mint amennyi indokolt lett volna, mindenesetre legalább „I love you” helyett “Σ’αγαπώ” (S’agapo) feliratokban gyönyörködhettem, ami már önmagában is szebbé tette a szerelemmentes szerelmes ünnepem.

Romantikus áramszünet

Ezen a napon még azt is sikerült megélnem, milyen az, amikor velem együtt áram nélkül marad Rethymno.

Nyilván mindez akkor következik be, amikor haza esel a munkából, hideg a lakás, de csak légkondival, vagy elektromos radiátorral tudsz fűteni, a vacsorádat csak elektromos tűzhelyen tudod megmelegíteni, nehogy éhen halj, és a fürdés is csak hideg vizes cicamosdással oldható meg elektronika nélkül, hacsak nem akarsz mindenáron szétfagyni.

Gyertya miért is lenne otthon és még a telefonos gigáid sem állnak rá készen, hogy ilyen körülmények között dolgozzanak.

A helyzeten valamennyit javított, hogy legalább volt egy viharlámpám otthon, aminek jelentőségét eddig nem is értettem, de most, hogy több, mint egy órán át a vaksötétben kellett volna kuksolnom nélküle, rájöttem, hogy valószínűleg nem véletlen vannak felszerelve a görög házak ezzel a szerkentyűvel. Mióta beköltöztem néhányszor már tapasztaltam pislákoló lámpa jelenséget, pláne a hatalmas viharok idején, így kétség sem fér hozzá, Kréta elektromos hálózata hasonló szinten állhat a csatornahálózattal, ami mint tudjuk, valahol ott maradt a minószi civilizáció környékén.

Habár ki tudja, lehet a görögök csak Valentin nap alkalmából sötétítették el a várost, hogy garantált legyen a romantika hangulata, és ha már rajtam kívül úgyis mindenki gyertyafényes vacsoráját falatozta, miért is ne spóroltak volna így az átlagos esti villanyfogyasztáson.

Adj, hogy adhassak kampány

Ami a spórolást illeti, a héten útnak indítottam autóra gyűjtő kampányom, ami vegyes érzelmekkel teli fogadtatásban részesült. Nem csodálkoztam.

Habár olyan embernek tartom magam, akinek a legnagyobb örömet okozza, ha adhat, vagy segíthet másokon (és mi sem bizonyítja mindezt, ha nem éppen ez a blog), azt sem tartom szégyennek, ha egy adott ponton bevallom, néha nekem is szükségem van segítségre.

Hiszek benne, hogy ha mást nem, egy kis Görögországot. egy kis kikapcsolódást, felüdülést, néhány mosolyt varázsoltam, és a jövőben is varázsolhatok majd olvasóim életébe, és ha mindehhez néhányan támogatásukkal is hozzájárulnak, még inkább hinni fogom, hogy ennek az egésznek tényleg van értelme.

Hogy krétai napjaim milyen folytatást tartogatnak? Milyen lesz a karnevál Rethymnoban? Milyen új görög kifejezésekkel bővül szókincsem? Kikkel hoz még össze a sors ezen a mese szigeten?

Kattints a krétai kaland folytatásáért.

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .