Miközben a világ a feje tetejére állt, Krétán lassan kitavaszodott.

Nem ment könnyen és hosszú napokig tartó esőzések árán kezdett bontakozni a természet, amire április hajnalán már a helyiek is azt mondták: „Bizony a jóból is megárt a sok.”

Zajos görög nyaralóvárosból néma település

A történetem valahol a karneváli időszakkal zárult. Fura most visszagondolni, hogy az akkor eltörölt ám mégis óriási mulatozásba csapó tömeges ünneplés közepette, talán fel sem tűnt számunkra, mekkora változások elé nézünk. Terveztük a nyarat, hogy mikor, hová fogunk kirándulni, hol fogunk strandolni, mikor melyik görög tavernát fogjuk kipróbálni.

Aztán egyik pillanatról a másikra megváltoztak a tervek. Először az iskolák zártak be, majd a vendéglátóhelyek húzták le a rolót és amikor bejelentették, hogy április végéig a görögországi szállások sem fogadhatnak vendéget, akkor már mindenki tudatáig eljutott, a baj minket is utolért.

CSATLAKOZZ A “KRÉTAI KALANDOK” CSOPORTHOZ, HA MÉG TÖBB INFÓ, ÉRDEKESSÉG, LÁTNIVALÓ ÉRDEKEL KRÉTÁRÓL.

Gyorsan megkérdőjeleződött a jövő számomra, már ami a krétai életem illeti. Minél több hírnek engedtem teret, hogy beférkőzzön gondolataimba, annál nyomorultabbul éreztem magam.

Izgalomból minden napra kijutott és, ha nagyon pontosan akarnám felidézni, mi, mit követett, valószínűleg még napokig írhatnám ezt a bejegyzést.

Otthonból irodaház

Néhány hétig még jártunk dolgozni, majd az irodát a nappalim váltotta fel, ami kétségkívül nem volt ellenemre. Görög főnököm időközben teljesen kifordult önmagából és kedvenc szórakozása lett napvégén figyelmetlenségeinkről kollektív nagybetűs helyreigazításokat küldeni, aminek szavai után általában pont úgy érezhetted magad, mintha megszületned is kár lett volna, de némi türelmet gyakorolva és elfogadva, hogy ő sincs könnyű helyzetben, ezen hamar túllendülhettél.

A kis lakásból aztán nem csak munkahely, de tanterem is formálódott és legnagyobb örömömre a görög nyelvtanulás skype oktatás keretében folytatásnak indult. Ekkor még szabad volt a kijárás, habár már mindenki óvatosan merészkedett az utcára.

Igyekeztem kerülni az embereket, habár a kellemes eldugott utcákon való sétálgatást nem mellőztem.

Rethymno a magasból

Egy napsütéses hétvégén sikerült eljutnom Rethymno egy kevésbé ismert kis kápolnájához, ahonnan elképesztő kilátással örvendeztetett meg a város a magasból. Szinte csak magam voltam és tekintetem ide-oda siklott a messzi kékség, a büszke Fortezza, és az oly tipikus, görög épületektől fehérre mázolt városkép között. A templomtornyok és minaretek sokasága szúrós tűpárnaként játszott szemem előtt. Imádtam, hogy, minden, amit ebben a kicsi, de annál sokszínűbb városban szeretek, most egyszerre vetíti filmjét elém.

A Velencei-erőd titkos kápolnája

De nem ez volt az utolsó felfedezett újdonságom a krétai otthonom körül. A kijárási tilalom előtt Igorba és a hostel másik recepciósába is belefutottam, akik a bezárt szálláshely miatt immár magányosan töltötték napjaikat egy ideje.

Ők a rethymnoi erőd oldalába kalauzoltak, ahol nem más, mint egy újabb minikápolna várta, már csak ritkán betérő látogatóit, miközben az előtte lévő pad árnyékából azt csodálhattad meg, milyen, mikor a nap sugarai összeérnek a tengerrel. Ugye nem kell mondanom, hogy még néhány felhő ellenére is garantáltan csillagokat szórna a szemed a látványtól, ha pedig a márciusi fürdőzőket is meglátnád, lehet, hogy hamar hallucinációra gyanakodnál.

Ez volt az utolsó kitérőm a tenger környékén, majd a következő napokban már kijárási tilalomról számoltak be a görög hírek.

Kijárási tilalom Görögországban

Innentől egy speciális munkahelyi igazolással, vagy egy letölthető dokumentumon bejelölt indokkal léphettél utcára. Az okok választéka habár nem volt túl sokszínű, a mindennapokhoz mégis elegendő.

Bolt, gyógyszertár, orvos, idősek segítése, kutyasétáltatás, szabadban végzett testmozgás sem lett tiltott, feltéve, ha nem akartad mindezeket egy egész görög család kíséretében véghez vinni.

A görög banki procedúra korona idején

Nagy küzdelmek árán még a bankszámla-nyitásom kérdése is megoldható volt.

Ez a túrám különösen izgalmasra és körülményesre sikeredett, kezdve ott, hogy a kijárási tilalom előtt már nem engedtek be a bankba az időpontom ellenére sem, majd amikor a tilalom alatt telefonos időpontot akartam egyeztetni, a görög segítőkészségnek sem láttam túl sok nyomát. Szerencsére kollégám, helyi lévén hamar elintézte nekem a randevút.

A bank épületénél egy ablakon keresztül görög nyelven jeleztem, miért is jöttem, hátha így előbb komolyan vesznek. Igazam lett, ezúttal beengedtek.

A kongó bankfiókba az ügyintézőktől olyan távolra ültettek, hogy szabályosan kiabálva kellett választ adnom kérdéseikre. Ha éppen nem kérdeztek, mosolyogtam az ablaknál álló ügyintézőn, aki a rácson keresztül igyekezett útmutatást adni a kinti bankautomatát püfölő ügyfeleknek. A fiókban a hangulat családias volt, és kézzel, lábbal egy órás procedúrát magunk mögött hagyva már kezemben is tarthattam életem első görög bankszámlájának papírjait, aminek abban pillanatban jobban örültem, mintha lottónyertes lennék.

Mi lesz a görög munkahellyel? Mi lesz a görög élettel?

Március végével éreztem, hogy a munkahelyi dolgokban valami változni fog, így nem ért meglepetésként a görög főnök telefonhívása, amellyel egy délutáni meetingre mindenkit az irodába rendelt. Látva a rémületet az arcunkon továbbra is igyekezett megnyugtatni minket, hogy senkitől sem akar megválni, ám a cég másfél hónapos tevékenység-felfüggesztése mellett döntött. Ennek lényege, hogy amíg feladataink száma erősen a 0 felé közelít, addig az alkalmazottak állami támogatásban részesülnek, valamint albérlet esetén a bérleti díjukból is 40 %-os kedvezményre jogosultak.

Mindent összevetve, rövidtávon, kizárólag előnyöket kezdtem látni a kialakult helyzetben, de persze mindez egyértelműsítette azt is, hogy májustól újabb változások léphetnek életbe, ami akár a munkám elvesztését is jelentheti.

De nem akartam ezzel foglalkozni. Eldöntöttem, hogy egyetlen dologra érdemes most fókuszálnom, mégpedig, hogy mielőbb megtanuljam ennek a gyönyörű országnak a nyelvét, ahol egyelőre úgy tűnik, tényleg az egész életemet el tudnám képzelni.

A vészjósló gondolatok, hogy jobb megoldás híján hazainduljak, tovaszálltak elmémből, habár visszagondolva azt sem értem, hogyan merülhetett ez egyáltalán fel bennem.

CSATLAKOZZ A “KRÉTAI KALANDOK” CSOPORTHOZ, HA MÉG TÖBB INFÓ, ÉRDEKESSÉG, LÁTNIVALÓ ÉRDEKEL KRÉTÁRÓL.

A görög szerelem. Vajon ilyen, amikor megtalálod a nagy Ő-t?

Kezdtem rájönni, hogy Krétával és Rethymnoval való kapcsolatom olyan, mintha a nagyon nagy Ő-re bukkantam volna. Tudod, ami nem csak amolyan fellángolás.

A citromfám levelein átszűrődő napsugarakban fürdőzve éreztem, (még ha saját bőrömön eddig nem is volt szerencsém megtapasztalni) hogy az igaz szerelem talán valami ilyesmi lehet. Amikor mindegy, hogy a világ összeesküvik ellenetek, amikor minden a legrosszabbkor jön, mégis úgy érzed, megérkeztél, nem lehetnél jobb helyen, nem találhatnál jobbat, maximum másabbat, és az a kiegyensúlyozott boldogság, amit napról napra táplál benned, nem a véletlen műve.

Aztán lehet, hogy tévedek és egyelőre még a rózsaszín szemüvegem mögül szemlélem a görög világot, de a tudat, hogy egy ideig még itt akarok élni olyan erőt adott, aminek sem holmi vírus, sem gazdasági válság nem állhat útjába.

Habár nem ilyen kezdetre számítottam, amikor a görög életemről álmodoztam, mégis minden egyes nap hálával tölt el, hogy boltba menet tízemeletes házak helyett égszínkék tengert látok, negatív járókelők helyett pedig mosolygó szempárokat sodor utamba az élet.

És, ahogy Zorba, valamint a görögök életfilozófiája mondja „Táncolni kell, uram, a zene majd csak megjön valahonnan…”, úgy én is hiszem, hogy meg fog, hogy hamarosan újra megjön valahonnan.

Addig pedig olvasd további beszámolóim Krétáról.