Egy ködös januári reggelen visszaemlékezni, mi történt a napsütéses májusi Krétán több szempontból is nehéz. Egyrészt, mert 30-on túl már az is nagy szó, ha a tegnapi reggelim halványan dereng, másrészt mert, ha mégis beugranak az emlékfoszlányok, akaratlanul is nosztalgikus hangulatba süppedek.

De nincs ezzel baj. Megteszem. Előhalászom a tárhelyemet nyomó színes képkockákat és puskagolyóként fúródnak a fejembe az emlékek.

Az első kijárási tilalom már véget ért, sőt a tengerben is megmártottuk ekkorra lábunkat, a májusi forróság pedig továbbra is a természetbe csalogatott.

A keserűen édes szabadság Krétán

2020-as évem egyik legszerencsésebb időszaka volt ez. Jól hallod, legszerencsésebb. Hiszen ki mondhatja el magáról, hogy Kréta egyik legszebb városában élve, munka nélkül keres pénzt (Köszönhetően a görög állami támogatásnak, amit a kialakult helyzet miatt biztosítottak számunkra.), tanul nyelvet és jobb dolga sincs, mint a parton süttetni a hasát. Mindezt akkor, amikor COVID bajban van az egész világ.

De elhiheted, az aggodalom még így sem került el teljesen. Ki tudta még ekkor megmondani, biztosan lesz-e munkám nyáron, meddig szól az állami segély, hogyan és merre tovább az elkövetkezendő hónapokban. De, ahogy a görögök életfilozófiáját magamba szippantottam, egész jól sikerült karúszók nélkül ellubickolnom a paradicsomban.

CSATLAKOZZ A “KRÉTAI KALANDOK” CSOPORTHOZ, HA MÉG TÖBB INFÓ, ÉRDEKESSÉG, LÁTNIVALÓ ÉRDEKEL KRÉTÁRÓL.

Az első igazi kirándulás a kijárási tilalom után

Így esett, hogy hosszas gondolkodás után Igor és August, a két hosteles jóbarát társaságában a Rethymnotól mindössze félórára lévő Balira indultunk.

Nagy nap volt ez. Az első buszos utunk mióta a vírus felfalta a szabadságunkat. Az idő, amikor fontosabb lett, hogy a maszk nálad van-e, mint hogy pénzt vittél-e magaddal. Nem mintha a buszjegyen kívül sok mindenre kellett volna költened. Éttermek zárva, kávézók zárva és a szabályozások szerint még egy hűtőmágnessel sem gazdagodhattál ebben az időben.

De csak elméletben. Ugyanis, nagyon úgy tűnt, Bali olyan eldugott falu, hogy őt még ezek a szigorú szabályok is elkerülik…

Úton Balira – Forgalomirányítás görög módra

Öröm volt látni, ahogy a rethymno-i buszpályaudvaron újra zajlik az élet. A buszsofőrök és forgalomirányítók még mindig hangos ordítozással játszottak hangosbemondót, és a limitált számú utasnak köszönhetően a helyzet még kaotikusabb volt, mint alapvetően lenni szokott. A krétai buszos közlekedés egyébként is okoz némi stresszt az emberben: „Vajon jó buszra szállok?” „Vajon időben jön?” „Vajon megáll itt?”, „Vajon ez a buszmegálló?” és most még egy „Vajon felférek-e a buszra?” kérdés is lebeghetett a fejed felett. Persze, mint utólag kiderült ezen is kár volt aggódni, ugyanis a kispados buszsofőrök pont arra vártak, hogy minden utast célba juttassanak.

Már maga az út is elkápráztatott. Rózsaszín leanderektől szikrázott az út széle és a kígyóként kanyargó aszfaltot szelve a kék tenger hol itt, hol ott kukucskált.

A fiúkat nyilván annyira nem hatotta meg a látvány, helyette hamar mély álomba merültek én pedig egyedül fürkésztem az utat, hogy még csak véletlen se tévesszem el, hol is kell majd leszállnunk.

Szerencsére a forgalomirányítás a buszon is működik és digitális kijelzők helyett a jegyszedő kisasszony világosít fel a következő megállóról.

Mi voltunk az egyetlenek, akik leszálltunk, a többi utas Heraklion irányába igyekezett tovább.

CSATLAKOZZ A “KRÉTAI KALANDOK” CSOPORTHOZ, HA MÉG TÖBB INFÓ, ÉRDEKESSÉG, LÁTNIVALÓ ÉRDEKEL KRÉTÁRÓL.

Első benyomások az ébredező Balin

Az úton szinte alig bírtam átkelni és mindezt nem az erős forgalom okozta. Nem tudtam magamhoz térni a leanderektől és a felhőkig érő magaslatoktól sem. Úgy álltam az út szélén, mint akibe Zeusz villáma csapott.

Szépen-lassan aztán csak nekivetemedtünk utunknak, hogy a mindössze 4 km hosszú Bali faluját átszeljük.

Lépten-nyomon fotózni való virágra, növényre, házra akadtam, és ahogy a tenger felé közeledtünk a helyzet még vérpezsdítőbbé vált.

Reggel volt és a körülbelül 450 lakost számláló falu is szinte csak ébredezett álmából. Persze néha elsuhant mellettünk egy-egy szúrós tekintetű, bajszos görög gazda pickupján, de nagy mozgásról turisták nélkül nehéz lett volna beszélni.

A szükség nagyúr, vagy mégsem?

Már rögtön a faluba érve útelágazáshoz érkeztünk. Jobbra a Livadi strand, egyenesen a központ. Vajon most merre induljunk? Szívem szerint egyből a sós tenger illata után mentem volna, de a szükség nagyúr. A fiúknak víz, nekem pedig egy mosdó és egy kávé után ácsingózott szervezetem.

Habár a küldetés nem tűnt egyszerűnek, végül egész könnyen vettük az akadályokat.

A falu egyetlen nyitva lévő szupermarketjében próbáltam ismét megcsillogtatni görög nyelvtudásom és arról érdeklődtem, vajon találunk-e nyitott kávézót a közelben. A görög kedvesség ezúttal elmaradt, de legalább választ kaptam nyelvtanilag igencsak helytelen kérdésemre.

Tovább indulva és látva az ajánlott kávézó mellett sorakozó, szintén elsőre nem túl szimpatikus helyieket, hirtelen úgy döntöttem a kávé és a mosdó is várhat, kibírom a következő állomásig.

RÉSZT VENNÉL EGY HAJÓKIRÁNDULÁSON BALI KIKÖTŐJÉBŐL? KATTINTS IDE, EZ A KALAND NEKED IS TETSZENI FOG.

Az elméletben 4 km-es útszakasz, ami alatt végig járható az egész falu igazán nem tűnt nagy ügynek, bár ha már akkor tudom, hogy a fel-le menet miatt ez legalább a duplájának tűnik, valószínűleg mégiscsak az út elején élek szükségleteim kielégítésének lehetőségével.

Livadi strand, ahogy csak mi láthattuk

De e helyett inkább belemerültem a felfedeznivalók kavalkádjába, amit a tavasz virágai úgy árasztottak el, mintha egy botanikus kerten repülnél végig. Megmosolyogtató volt látni, a korábban csónakként, vagy éppen WC-csészeként funkcionáló virágágyásokat. Hiába, a görög kreativitás határtalan.

Az út elején kimaradt Livadi strandot aztán másik szögből közelítettük meg, és ahhoz képest, hogy egy kevésbé attraktív partszakaszra számítottam, valójában még ettől is felgyorsult a szívverésem. Ez Bali legnagyobb strandja, és ha arra utazol, hogy a nyár közepén helyed is legyen, amikor leteríted a törölközőt, érdemes ezt választanod. Esetünkben ilyenről nyilván szó sem volt. Voltaképpen miénk volt az egész beach. Egy lélek sem zavarta fotóink és együtt állapítottuk meg, mekkora mázlisták vagyunk, hogy ilyen csodás helyen tömegek nélkül bandukolhatunk.

 

Varkotopos strand és új ismertségek

Tovább indulva aztán egy holland, nyugdíjas házaspárba ütköztünk. Igyekeztek az enyémnél is szegényesebb görög nyelvhasználattal barátkozni, majd együtt fedeztük fel, hogy angolul mindenkinek könnyebb lesz. Ők is a szigeten élnek és hozzánk hasonlóan már alig várták, hogy a kijárási tilalom végével kicsit kimozdulhassanak otthonról.

A Varkotopos strand csak egy kőhajtásnyira feküdt a falu első strandjától, ezért aztán villámgyorsan ott termettünk. Kisebb volt, számomra kevésbé szemet csillogtató, ráadásul éppen kemény munkálatok folytak vizében.

Fogalmunk sem volt, pontosan miért ássák a tenger mélyét, ezért miután elég nagy kíváncsisággal lestük a történteket az egyik munkás, vagy talán a munkálatok vezetője hirtelen mellettünk termett.

Az első görög volt a faluban, akivel szimpatizáltunk. Habár nem mondom, hogy a többiek feltétlenül undokok lettek volna, inkább úgy fogalmaznék, távolságtartóak, akiknek elképzelésük sincs, hogy a turistamentes Krétára hogyan kerülnek mégiscsak turisták.

De aranyat kereső Giorgos barátunk – akinek neve örök rejtély marad, de miért is ne lehetne Giorgos, elvégre majdnem mindenki az a szigeten – örült nekünk és büszkén mesélte, hogy éppen a part feltöltésén dolgoznak, készülnek a nyárra. Nos, ilyet sem láttam még élőben és ha maga a munkafolyamat annyira nem is nyűgözött le, Giorgos csak úgy ragyogott az örömtől, hogy a nyárról és a turistákról beszélhet.

Úton Bali központi strandja és kikötője felé

Nehéz emelkedő következett. A Varkotopos strandról visszajutni a falut átszelő útra, felért Rubint Réka legkeményebb popsi edzésével. Pláne, hogy ekkorra már egyre erősebben tűzött a nap, ráadásul azt sem értettük pontosan, melyik utcát kellene választanunk sétánk folytatásához.

Végül annyira mégsem volt nehéz dolgunk. Csaknem minden zárva volt, ami egy májusi Krétán szívszorító látvány, mégis nekünk megadta az esélyt, hogy üres tavernák teraszáról legeltessük szemünket a csillogó kék víz tükrén.

Kis görög házikók zöldellő kertjeibe kukkantottunk be, az Agia Triada kis kápolna mellett elsétálva pedig minden kétséget kizáróan görög földön éreztük magunkat. A teraszokat járva Bali egy titkos labirintusra kezdett emlékeztetni. Talán ezt is Daidalos építette volna a Minotaurusnak? Egyik lépcső vezetett a másikon át, mígnem egy taverna teraszán kilyukadva a település központi strandja és egyben kikötője kellős közepére érkeztünk.

RÉSZT VENNÉL EGY HAJÓKIRÁNDULÁSON BALI KIKÖTŐJÉBŐL? KATTINTS IDE, EZ A KALAND NEKED IS TETSZENI FOG.

Felfrissülés kevésbé legális körülmények között

Úgy tűnt ez a top hely az itt élők, vagy éppen a jelenleg ide látogatók körében. Itt napágyak sorakoztak, a félig-meddig illegálisan nyitva lévő tavernák és beach bárok terasza görög kávétól, frappétól és freddo espressotól illatozott.

A mi időnk is eljött, hogy megigyuk a nekünk járót és meglepetésünkre a taverna teraszán még helyet is foglalhattunk. Ez tényleg nem volt túl szabályos, tudtuk, és valószínűleg a helyiek is tisztában voltak ezzel, na meg azzal, hogy kevésbé valószínű, hogy itt a világ végén bárki is ellenőrizné őket.

A mosdózás ezúttal ruhacserével is járt. Na, nem azért, mert túl későn értem oda, de a hosszú fehér nadrág helyett, rövid farmert követelt az időjárás.

És amíg én ennél tovább nem vetkőztem, a fiúk már a hűs tenger habjaiban próbálgatták bőrük ellenálló képességét. Félre értés ne essék, tudtam, hogy a víz már egész kellemes, hiszen pár nappal korábban én sem riadtam vissza tőle, de idő hiányában a Baliról készült videómat sosem nézhetted volna meg, ha akkor a pancsolás mellett voksolok.

Mire a kamera megállt és a fél Bali strand azt nézte miért beszélek a telefonomhoz ilyen hosszú időn át, fejbekólintó érzés volt rájönni, hogy a naptej a bőröm helyett egyelőre csak a táskám zsebében kapott helyet. Az arcom lángokban és hiába próbáltam neki SOS segítséget nyújtani, kétség sem fért hozzá, elkéstem.

Mi a rosszabb? A hőség, vagy egy veszett juhászkutya?

A séta java pedig még csak ekkor következett, és nem elég, hogy a nap továbbra is perzselően égetett még mindig várt ránk egy kilométer, hogy Bali legszebb strandján, a Karavostasi strandon leljük magunkat.

A nevetségesnek hangzó 1 km hosszabbnak tűnt, mint az előző 3 kétszer megjárva, de még most is mosolyra fakaszt az útközben átélt kínlódásunk.

Ha a meleg nem lett volna elég, egy harcias ugatással fellépő juhászkutyával is meggyűlt a bajunk. Hihettük volna, hogy nem bánt, hogy csak a kecskéit és birkáit őrzi, de ahogy a kerítésen kívülről az út közepén mérgesen a száját tátogatta, nem pont ezek a gondolatok suhantak át fejemen.

Tényleg nem akartam tovább menni. Sőt, ha egyedül lettem volna, előbb szállok be egy vadidegen görög juhász autójába, minthogy az ugató eb mellett kelljen elsétálnom. De a fiúkat bátrabb fából faragták és nyugodt léptekkel előre haladva bizonyították, nincs mitől tartanom.

Azért nem bíztam a véletlenre. A szendvicsemet a kezembe ragadva közelítettem, hogy jobb híján eldobjam neki, ha mégis támadna. Micsoda ötlet – a fiúk csak nevették bugyuta próbálkozásom. Miután a kihíváson sikeresen átestünk, immár hidegvérrel és kitörő lelkesedéssel álltunk meg a kisebb és nagyobb kecskék megcsodálásának.

Lélegzetelállító görög táj

Annyira görög volt az egész tájkép. Pillanatok alatt elfelejtettem az előző stresszes perceket. Bámultam a kecskéket, és néztem, ahogy a távolban kéklő tengert úgy öleli körbe a lankás táj, mintha örökké védelmezni akarná.

Festmény volt, olyan igazi görög.

Sok képet elkattintottunk még, mire célba értünk és, ahogy a tenger felé haladtunk egyre szebb pompától állt el a lélegzetünk.

Karavostasi strand, ahogy mi láttuk

A Karavostasi strand tényleg minden képzeletünket felülmúlta, legalábbis ahogy messziről megpillantottuk, mindenképpen.

Az más kérdés, hogy a strandhoz lejutva mondjuk úgy, rossz volt az időzítésünk. Nem találtuk a helyünket, árnyékba nem tudtunk vonulni és egyetlen nyitva lévő vendéglátóhelyen sem pihenhettünk meg, de tény, ez a strand még így is mindent vitt és valójában turisták nélkül valószínűleg ismét azok közé a ritka szerencsések közé tartoztunk, akiknek nem kell többedmagával osztozkodni a paradicsomi partszakaszon.

Vissza a kikötőbe

De a fiúkat nem lehetett sokáig maradásra bírni, ezért aztán már kissé komótosabb léptekkel újra a kikötő felé vettük az irányt és hogy kalandozásunk teljes legyen, nyilván egy másik utat választottunk és a part felett végigvezető szállodák és apartmanok titkos utcáin jutottunk vissza a hajókhoz. Mondhatnám, hogy okosabb lett volna oda útnak is ezt választani, de ugyan ki hagyta volna ki a vérengző juhász kutyát, a baby kecskéket és az eszméletlen tájképet Balin töltött napjából.

A kikötőben is ment már a sürgés-forgás. Festették és pofozgatták a hajókat. Láthatóan tényleg mindenki készült a szezonra, holott még az sem volt biztos, hogy egyáltalán lesz itt turista a nyáron.

RÉSZT VENNÉL EGY HAJÓKIRÁNDULÁSON BALI KIKÖTŐJÉBŐL? KATTINTS IDE, EZ A KALAND NEKED IS TETSZENI FOG.

A bárok továbbra is úgy üzemeltek itt, mint akik a COVID-ot és a vele kapcsolatos szabályozásokat hírből sem ismerik, ezért aztán nekünk sem volt nehéz dolgunk, hogy buszhoz indulásunk előtt megigyunk egy frissítőt. A tulajdonos kiszolgálásából ezúttal nem maradt el a görög vendégszeretet. Érdeklődött utánunk, honnan jöttünk, mit csinálunk, én pedig ismét megcsillogtathattam egy szeletet kezdetleges görög nyelvtudásomból.

Búcsú Balitól

A buszhoz vagy későn indultunk, vagy a fiúk lassultak be, de nagyon kellett szedni a lábunkat, hogy sikerrel elkapjuk. Mintha nem tudtam volna….Görögországban vagyok, hová sietek…a busz úgyis késni fog. Bár így lett, a buszmegállóban legalább volt időnk összegezni, mennyire örökre a memóriánkba égő napot hagytunk magunk mögött.

Ki gondolta volna akkor, hogy igazunk lesz és most 8 hónappal később, még mindig úgy mesélhettem el ezt neked, mintha csak tegnap történt volna.

Kíváncsi vagy hogyan folytatódik krétai életem? Kattints ide a következő részért.