Nagy fába vágtam a fejszém, mikor úgy döntöttem Görögországba költözök és ennek egyik sarkalatos pontja a munkakeresés, pláne a téli munkakeresés után, nem meglepő módon egy helyes és élhető lakhely felkutatása volt, ami talán egyszerűbben ment, mint gondoltam. Vagy mégsem?

A Krétai kaland folytatása nem marad el, de még mielőtt belecsapnánk a lecsóba, engedd meg, hogy kicsit bevezesselek a görögországi és első sorban krétai lakáskeresésem rövid, de annál velősebb kálváriájába.

Nem kecsegtettek sok jóval azok az előrevetítések, amiket a Krétán élő magyaroktól, vagy éppen a helyi görögöktől kaptam albérlet találási esélyeimre vonatkozólag.

Rethymno a város ahová költöztem. Kréta 3. legnagyobb városa, ami ráadásul csak úgy zsong az egyetemistáktól a szezonon kívül.

CSATLAKOZZ A “KRÉTAI KALANDOK” CSOPORTHOZ, HA MÉG TÖBB INFÓ, ÉRDEKESSÉG, LÁTNIVALÓ ÉRDEKEL KRÉTÁRÓL.

Velük kell hát felvenned a versenyt, ha ebben az időszakban akarsz magadnak lakást keresni. Persze a versenyben ők eleve előnnyel indulnak, hiszen a többség kizárólag nekik akar bármit is kiadni. Hogy pontosan, milyen okból, arra legalább ezerféle variációt hallottam. Például, hogy a lakások berendezése nekik a legalkalmasabb, hogy van akinek pont ideális, hogy a fiatalok nyárra lelépnek, ezért indulhat az AirBnB-s kiadás a turistáknak, míg mások azt mondják, hogy van, aki így biztosítja be magát 3-4 évre, ami éppen elég hosszú, de mégsem kell attól tartani, hogy valaki örökké a lakában akar maradni.

Hogy hol az igazság? Egyszer ígérem, kiderítem.

Albérletkeresési mizériám már otthon elindult és sorra bújtam az ilyen témában jártas csoportokat facebookon, amivel könnyű dolgom kevésbé volt, lévén, hogy a hirdetések görög nyelven íródtak. Néhánynál bepróbálkoztam az angolommal, de nyilván, teljesen feleslegesen. Arról nem beszélve, hogy vajon, hogyan is lehetne albérletet találni a világ másik feléről, pláne külföldiként.

Azért nem adtam fel, legalább azt próbáltam észben tartani, kik adják fel a hirdetéseket és mivel a többség ingatlanközvetítő iroda volt, fejembe vettem, hogy talán rajtuk keresztül lesz a legnagyobb esélyem otthont találni.

Így aztán az érkezésem utáni nap azonnal nyakamba vettem a várost, hogy minél többet megtaláljak belőlük. Nos, a minél többől talán kettőt éppen sikerült is, hiszen van, akinek irodája valószínűleg csak papíron létezik, egyébként továbbra is csak telefonon hajlandók szóba állni veled.

Szerencsére azért akadt olyan (már mindjárt a második próbálkozásom), aki segíteni akart. Na persze nem a két szép szememért, sokkal inkább azért a borsos jutalékért, ami ekkor még a zsebemben lapult.

Michalis ingatlanosunk tehát nagyon jó fejnek bizonyult és elsőre sikerült beletrafálnia az ízlésembe, meg nagyjából a pénztárcám nagyságába is. Így hipp-hopp már száguldoztunk is robogóján, hogy személyesen is megmutasson nekem egy házat, amit kinéztünk. Igen, jól hallod. Nem autóval mentünk. Hiszen sokkal murisabb, amikor bukósisak nélkül szeled valakivel a várost és csak reméled, hogy nem szorultok két kocsi közé.

A ház tetszett. Kis kert, ami egyelőre kissé lomos és valami korábbi tyúkól maradványai is felfedezhetők voltak ugyan hátuljában, de belül tényleg igényes, hangulatos világról árulkodott. Nappali, hálószoba és egy normál konyha is helyet kapott benne, a fürdőszobából pedig szerencsére a mosógép sem hiányzott.

Egyetlen hibája az volt, hogy csak a légkondit ajánlgatták hozzá fűtőeszközként, kiegészítve egy olajradiátorral, amikkel kapcsolatban eleve rossz érzéseim támadtak. De ilyen szinten igyekeztem elvárásaim redukálni, tekintve, hogy a mediterrán országokban örülhetek, ha egyáltalán ennyi megadatik.

További problémámat az jelentette, hogy az ingatlanos jutaléka a lakás egy havi díja, amin felül egy hónapos kauciót kérnek és nyilván az első hónapot előre. Kissé fájt a szívem, hogy valóban 350 €-t kellene csak úgy valakinek odaadnom a „semmire”, ezért arra gondoltam, mi lenne, ha igyekeznék valahogy megkerülni az ingatlanost és a közvetlen kapcsolatba lépni a tulajdonossal.

Leendő kollégáim és főnököm is óva intett ettől és azt mondták, ebben a városban nem elég, hogy mindenki mindenkit ismer, de mindenki ingatlanoson keresztül adja ki a lakását is, tehát felesleges próbálkoznom, és ha tetszik, inkább vigyem, mert lehet hogy legközelebb 3 hónap múlva lesz olyan, ahol szívesen ellaknék.

Meggyőztek, így visszamentem az ügynökhöz tárgyalni, aki az irodába hívta a tulajdonost is. Szőke, kimért, elegáns görög hölgy jelent meg hamarosan, akivel megkezdtük ismerkedésünk, és hamar kitálaltak, hogy a sok feltételen túl még egy olyan szerződést is akarnak kötni, amiben ígéretet teszek, hogy 6 hónapig biztos nem megyek el innen.

Sikeresen összezavarodtam újra, aminek nyilván hangot is adtam, hiszen ha már egyszer adok egy hónap kauciót, mi mást kellene mégis még pluszban ígérnem.

Megbeszéltük, hogy alszom rá egyet, ami arra is jó volt, hogy próbáljak pár helyitől tanácsot kérni. Mindenki elmondta, hogy ez nem meglepő itt és természetesen ezek a szerződések engem ugyanúgy védenek, ha hirtelen ki akarnának tenni a lakásból.

A nagy gondolkodásban persze igyekeztem még néhány lakást megnézni és néhány ingatlanoshoz betérni, de más sikerem továbbra sem akadt, ezért végül mégis csak úgy döntöttem, leteszem a voksom a kis kertes házikó mellett.

Irodába vissza, és ezúttal az előző napi hölgyike görög férje jelent meg, aki ezerszer szimpatikusabb volt kedves feleségénél. Számára a szerződés is a „ráér” kategóriába tartozott és miután az üzletet nyélbe ütöttük elsétált velem a házba, hogy tüzetesen elmagyarázzon mindent. Például a kapcsolókat A-tól Z-ig.

Másnap már be is költöztem, sőt egy éjszakán már túl is vagyok. Hogy milyen volt? Kemény. Tudod, én az a központi fűtésen nevelkedett lány vagyok, ebben a lakásban pedig még jó indulattal is nehezen volt 15 fok, amiből a légkondival csak nagy erőlködéssel tudtam 17-18-at varázsolni, így aztán az olajradiátort is kénytelen voltam az éjszaka egy részén járatni.

Közben az este nagy részét azzal a vicces elfoglaltsággal töltöttem, hogy a villanyórát kuksoltam, ami csak akkor kezdett el igazán pörögni, amikor a vizet kellett felfűtenem. Ekkor tudatosult bennem, hogy itt aztán tényleg minden villanyos, így örülhetek ha a gatyámat nem költöm majd rá a villanyszámlára. Na, de legalább szén-monoxid mérgezést már biztosan nem kapok.

CSATLAKOZZ A “KRÉTAI KALANDOK” CSOPORTHOZ, HA MÉG TÖBB INFÓ, ÉRDEKESSÉG, LÁTNIVALÓ ÉRDEKEL KRÉTÁRÓL.

Úgy döntöttem, igyekszem a kérdést elengedni, és ezt a kb. még két hidegebb hónapot átvészelni, na meg a lehetőségeket okosan kihasználni és például egyszerre csak egy helyiséget befűteni, ha már egyszer sehogy nem vagyok képes 20 fokra emelni a benti hőmérsékletet.

Nem egy leányálom, elhiheted. De mindettől függetlenül továbbra sem bánom, hogy ezt a lakást választottam. Egyrészt a belvárostól 8 percre vagyok. Igaz, fent a dombon, így ide is elkél egy kis edzettség, másrészt a jó idő közeleg, és még az is lehet, hogy a légkondira nyáron sem lesz szükségem ilyen hűvös lakásban. Harmadrészt pedig ki mondhatja el magáról, hogy citromfa van az udvarában. 🙂 (Meg egy füge, meg koktélparadicsom)

Így történt, hogy 3 nap alatt lett albérletem Krétán, amiben ugyan még ezer dolog lehetne jobb, ami még lehetne olcsóbb is, amit lehetett volna másként is, de ez most így sikerült és szerintem nincs mit bánnom rajta.

De hogy mik történtek és történnek velem Krétán az új görög életemben? Tarts velem továbbra is, és hozom a többi infót.