A reggelek kezdenek egészen otthonosan zajlani.

Elkészítem a kis szendvicseim, megfőzöm a görög kávém, amit szerencsés esetben csak minden második nap borítok magamra, váltunk pár szót Manolissal, aki általában minden reggel 8 körül érkezik és közben néha meghallgatom, milyen tippekkel látja el Ioseph az utazókat, akiknek sokszor elképzelésük sincs, mit kellene megnézni a szigeten.

Busszal Rethymno körül

A terasz az ébredésem mennyországa. Imádom nézni a velem szemben lévő narancsfát, miközben napról napra egyre érettebb gyümölcsök kínálják fel magukat róla. ☕️Ragyogó napsütés, gőzölgő kávé…nem hiszem, hogy kívánhatnék ennél többet a mindennapokra, de azon sem csodálkozom, hogy ilyen körülmények között a sziget lakói tényleg minden pillanatban élvezik az életet.

?Az utóbbi napokban kifundáltam egy technikát, amivel olyan helyekre igyekszem eljutni, ahol ezidáig nem jártam. Na, nem kell nagy észjárás hozzá, de azt találtam ki, ha már autóm úgysincs, viszont a busz egy-két helyre elvisz, ám hozzám kevésbé akar alkalmazkodni, akkor majd én alkalmazkodom hozzá. Pláne, ha a Rethymno strandok nem maradhatnak ki látnivalóim listájából.

Csatlakozz a „Krétai kalandok” csoporthoz, ha még több infó, érdekesség, látnivaló érdekel Krétáról.

⛱Így lehet, hogy a buszmenetrendet és a Google térképet összevetve célba vettem egy-két közeli strandot, amik anélkül is megérnek egy látogatást, hogy feltétlenül a tengervízben mártózás lenne a célom.

?Persze az, hogy Krétán hol tudsz leszállni a buszról a legkevésbé sem egyértelmű. Ilyen kalandokra vállalkozva tehát jó, ha van nálad egy üveg ásványvíz, némi elemózsia, egy powerbank, ha a sok fotózástól hamar lemerülne a telefonod, meg egy adag kitartás, hogy ne add fel, ha egy-egy helyért néhány kilométert gyalog kell leküzdened.

Rethymno strandok – A városhoz közeli paradicsomok felfedezése

Spilies Beach Rethymno

Így vetemedtem neki Spilies beach meghódításának is, ami Rethymno központjától kb. 22 km és, aminek jelzőtáblája mellett a busz közvetlenül a főúton dob ki, már ha persze észreveszed a táblát és idejében megnyomod a jelző gombot.

Szerencsére a forgalom nem volt nagy, ezért a gyalogos sávváltásom nem okozott túl nagy bonyodalmat, és miután végre a megfelelő oldalra kerültem egy keskeny úton indultam neki a part felfedezésének.

Néhány perc alatt lent voltam és egy nem túl nagy, ugyanakkor meseszép kis öböl fogadott, ahol negyedmagammal igen kellemes volt élvezni a délutáni napfényben úszó habokat.

Üldögéltem a sóderes homokban, felmásztam a szikla tetejére, csak, hogy minden négyzetméterről lőjek egy fotót és újra büszke voltam magamra, hogy egy eddig számomra ismeretlen rejtett kincsre bukkantam ismét.

Kamara-beach Rethymno

Továbbállási szándékom persze nem hagyott nyugodni, hiszen tudtam “van ott még, ahonnan ez jött”, és egy szomszédos strand, a Kamára Beach meglátogatása is terveim közt szerepelt erre a napra.

De, hogy hogy jutok el oda? Hol van egyátalán egy út, ami oda vezetne? Elképzelni sem tudtam.

Az egyik strandon napozó görög úriember segítségét kértem és a térképem mutogatásával igyekeztem belőle angolul kihúzni, mégis milyen úton kellene tovább haladnom. Mivel kommunikációnk kezdett bonyolultabb lenni, mintha Activity-znénk, görögünk egyszercsak úgy döntött, a nap lassan úgyis tova tűnik, ezért egyszerűbb, ha elvisz autóval.

?Tudom, tudom. Apukám nekem is azt tanította, hogy ne üljek be idegenek autójába (Bocsi, Apa!), és alapesetben nem is javasolnám ezt senkinek, de a helyzet még annál is veszélytelenebbnek tűnt, mint ahogy azt elképzeled, arról nem beszélve, hogy veszélyekre való felkészültségem egy fegyőr is megirigyelhetné.

Yiorgos egyszerűen elvitt a Kamára beach-i kilátóhoz, mivel a strandot magát csak hajóval lehet megközelíteni és közben folyamatosan görögül beszélt, mintha legalábbis értenék bármit monológjából.

A kilátónál leesett az állam, hiszen az egész hely egy teljesen más országra, Máltára emlékeztetett és olyan volt, mintha az Azúr-ablak egyszercsak egy kisebb példányban újra felépült volna előttem.

Görög sofőröm nem volt türelmetlen. Körbe sétálta velem az egész területet, miközben még videókat is mutogatott azokról a barlangos képződményekről, amik a talpunk alatt húzódnak és amiket első sorban lentről lehet lélegzet visszafojtva szemügyre venni.

Geropotamos-beach Rethymno

Új görög ismerősömmel való közös programom és a Rethymno strandok sora itt még nem ért véget és a soron következő Geropotamos híd alatt elterülő hasonló nevű strandra is elfuvarozott, ami talán a kissé hűvösebb, árnyékosabb időjárás miatt kevésbé nyerte el a tetszésem, mindenesetre itt is érdekes volt megfigyelni, ahogy egy folyó eléri a tengert.

Rethymno Panormo – úton haza

?Innen Panormoba vettük az irányt, ahonnan könnyű szerrel szállhattam fel Rethymnoba tartó buszomra, és miközben eldöntöttem, hogy egyik nap külön ezt a helyet is meg kell látogatnom virágos utcái és tengerpartja miatt, búcsút vettem görög sofőrömtől, akinek borzasztó hálás voltam, hogy szabadidejét az én strand néző túrámra áldozta.

Random program estére Krétán

Hazafelé M. jelentkezett és kitalálta, hogy az estét a tőlünk legalább egy órára lévő Chaniaban akarja tölteni, amivel nyilván nem volt okom ellenkezni, hiszen több, mint egy év telt el, mióta legutóbb a másik kedvenc krétai városomban jártam.

Másfél óra a múlva a szokott helyre, a park mellé beszéltük meg találkozónk. Előtte még nem felejtettem el útba ejteni a kürtőskalácsozót, ahonnan tradicionális magyar finomságot vittem M.-nek meglepetésként, ha már előző nap ünnepelt névnapjáról kicsit lemaradtam.

Bizony, mert bár sok országban az embereknek fogalmuk sincs, mi az a névnap, a görögök hozzánk hasonlóan szintén ünnepelnek ilyenkor.

?Azt hittem a kürtőskalács ötletes ajándék, de ahogy elnéztem M. arcát, mikor megkóstolta, nem feltétlen ájult el az ínycsiklandó ízvilágtól.

Sebaj, én megpróbáltam és persze az is lehet, hogy a görög kürtőskalácsosnak van még mit tanulnia a magyartól.

Esti városnézés Chaniaban

Chaniaig számomra szokatlanul hosszúnak tűnt az út. Nem azért, mert unatkoztam, de korom sötét, kivilágítatlan úton utaztunk és így nehéz volt élvezni a nem létező tájat. A városba beérve a kikötő közelében parkoltunk, majd elkezdtük sétánkat a labirintus szerű, virágokkal és növényekkel beszőtt utcákon.

Érdekes volt az egész városkép. A szűk utcák csendesen pihentek az éjszakában, ugyanakkor egy-egy sarkon befordulva újra élettel telt meg a sötétség.

A legtöbb görög nem otthon vacsorázik

Egy népszerű, Chatzimichali Ntaliani névre hallgató utcában kötöttünk ki, ami inkább az utóbbi bizonyítéka volt és alig találva szabad asztalt a tavernák sokaságában úgy döntöttünk a Στης Αννας étteremben költjük el vacsoránkat.

Mondanom sem kell, az asztalon megint nem fértünk. Saláta, héjában sült krumpli, ami krémes sajtszószban úszott, grill zöldségek és ki tudja még milyen görög különlegességek sorakoztak előttünk. Igyekeztem észnél lenni, és mivel az utóbbi időben tényleg elszaladt velem a ló az evést illetően, így mindent csak mértékkel kóstoltam.

Vacsora közben azon tűnődtem, mennyire más itt Görögországban az éjszakai élet. A tizen-huszonévesek úgy ülnek a tavernákban vacsorájukat fogyasztva akár szüleik és mindegy, hogy esetleg keresettel sem rendelkeznek mégis kimozdulnak otthonról.

?❓De vajon, hogy lehet ez? Hogyan engedhetik meg maguknak? Hmmm…hidd el, nincs ebben nagy ördöngösség és nekik sincs jobb soruk, mint magyar fiataljainknak, ám valljuk be, máshogy gondolkodnak, másra költik zsebpénzüket.

Míg nálunk a McDonald’s-ok, KFC-k és Starbucks-ok telnek meg szombat esténként, addig Görögországban az utcákon és a helyi tavernákban zajlik az élet. És, hogy többe kerül-e mindezt, mint a gyorséttermek székeit koptatni? Nem hinném. Mindenesetre az biztos, hogy hozzám ez az életfelfogás közelebb áll.

Vacsora után nem indultunk egyből haza. Látva, hogy mindenhol óriási a hangulat, egy pohár borra mi is betértünk a Fagotto Jazz Bárba, ahol őrületes élmény volt szemlélni és hallgatni a zenével kevert görög nyelvű ricsajt.

Hazafelé menet M. még mindenáron táncolni akart, ám koromra való tekintettel fáradságom miatt, úgy döntöttem ebben a buliban már nem kívánok részt venni, így megelégedett annyival, hogy hazáig szórakoztattam a szörnyűbbnél szörnyűbb latin zenéimmel, amivel képes vagyok bárkit az őrületbe kergetni, pláne, ha mindezt hangos énekléssel kísérem.?

Csatlakozz a „Krétai kalandok” csoporthoz, ha még több infó, érdekesség, látnivaló érdekel Krétáról.

Így ért véget egy újabb meseszép nap Krétán és még mindig azt éreztem, itt akarok élni.?

❓Milyen újdonságokat hoz az elkövetkezendő hónap? Felhív-e bárki is az eddig kiszemelt cégek közül? Milyen új helyeket fedezek fel a szigeten? Hogyan haladok a görög nyelv tanításával?

Kattints, a krétai kaland itt folytatódik.