Krétai kaland 27. Rész

Talán a kamilla teának köszönhető, talán, hogy a görög végleg kiszállt az életemből és nincs min gondolkodnom, de határozottan jókat alszok az utóbbi időben.

Alig több, mint két hetem maradt a szigeten. Már most olyan, mintha a szívemet tépnék, hogy hamarosan egy időre búcsúzom innen.

Talán ezért is kérdőjeles még mindig a haza utazás pontos menete. A repjegyem Athénból már megvan. De, hogy mikor és, hogyan fogok odáig eljutni? Egyelőre megválaszolatlan.🤷‍♀️

🚢Válasszam a kompot, utazzak egy éjszakán át a tengeren, majd szeljem a várost egészen a késő este induló gépemig? Menjek repülővel, és töltsem a repülőtéren a fél napot? Vagy próbáljak ki egy athéni hostelt is, és végre egyszer saját tempóban, egyedül fedezzem fel a görög fővárost?

Csatlakozz a “Krétai kalandok” csoporthoz, ha még több infó, érdekesség, látnivaló érdekel Krétáról.

Ha a költségeket számolom, kb. ugyanott lyukadok ki az összes variációval, ezért úgy döntöttem, várok. Várok, és majd az utolsó pillanatokban a megérzéseimre hallgatok. Elvégre ez eddig is egész jól bejött, miért ne követhetném most is ezt a taktikát.🤔

🎅Az utóbbi napokban a város kezdett átalakulni. Több helyen felkerültek a karácsonyi fények, a kirakatokat elárasztották a mikulások és különféle ajándék csomagok, az üzletek díszbe borultak.

És ha ez nem lenne elég az időjárás is egyik napról a másikra változott meg. Több eső, kifejezetten hűvös esték, amin lassan már a melegebb kabátom sem akar segíteni.

Egyrészt örülök, mert éppen kezdtem hiányolni a karácsonyi hangulatot, másrészt azért valljuk be, egész évben el tudnám viselni a minimum 25 fokos hőmérsékletet verőfényes napsütéssel.

A szigetet a reggeli órákban földrengés rázta meg. Éppen a görög kávém forrását vártam, miközben Igorral, az új recepcióssal társalogtunk a konyhában. Mi ketten, semmit nem éreztünk, csupán Manolis szavaira lettünk figyelmesek, aki a teraszra irányított minket.

Később aztán mindenki erről beszélt. Szerencsére hiába a földrengés 6-os erejű erősségét, az egy nappal korábbi Albániában történtekkel ellentétben Krétán ez a földmozgás nem okozott károkat. Sokak szerint a helyiek “megszokták” már. De hallgatva őket, azért mégsem ez a heti kedvenc eseményük, és ők is ugyanúgy megijednek egy-egy ilyen történéstől, mint ahogy sokan mások.

📚Szinte az egész délelőttöt tanulással töltöttem. Na nem abban a szenvedős, kényszeres értelemben. A görög nyelv teljesen elragadott. Szabályosan magába szippantott. Az iskolában megtanultuk, hogyan fejezzük ki a múlt időt ezért saját szórakoztatásomra ezt felhasználva kezdtem el összeírni a klasszikus “mit csináltam tegnap” monológot.

Oh, persze egy percig sem merültem bonyolult és összetett mondatokba és a szóismétléseimért sem kaptam volna irodalmi díjat, de azért büszke voltam magamra, hogy ha nagyon akarom, akkor akár bárkinek el tudom gagyogni egy napom görögül.

Csak úgy sziporkáztam. Olyan lelkesen írtam, hogy egyszerre mindenki kíváncsi lett a hostelben, mit csinálok. Manolis segített és kijavította a helytelen mondataim. Egy új román srác pedig, aki dolgozott a szigeten és egy kicsit beszél is görögül, hirtelen tőlem kérdezgette a nyelvtani csavarokat.

Sikerszériám folytatódott az egyetemen is. Jól esett, hogy egyre több ember elegyedett szóba velem. Az egyik kedves azerbajdzsáni csoporttársam gratulált, hogy ilyen jól megy a nyelv, közben egy másik cseh lány kérdezte meg óra végén, nem megyek-e velük kirándulni a hétvégén. Nem is értettem, mi zajlik körülöttem, de úgy éreztem végre újra majd kicsattanok a boldogságtól.

🚌Hazafelé, a tömött buszon a sötét tengerpartot bámultam, miközben a Velencei erőd már teljes kivilágításban ragyogott és még mindig el sem hittem, hogy ez az egész velem történik.

Eljöttem Görögországba, azt sem tudtam, pontosan hová indulok, most pedig egyetemre járok, nyelvet tanulok, van egy hostel, ami olyan, mintha az otthonom lenne, vannak új ismerőseim és úgy tűnik a munkaügy is hamarosan rendeződik.

😊Mit kívánhatnék többet?

Boldogságomban az este folyamán lefoglaltam egy éjszakát a következő napra Chaniaba egy másik hostelbe, és eldöntöttem, a következő pár napot ismét kirándulásokkal töltöm.

Vacsora közben beszélgettem még Alessiával, egy svájci hölggyel, aki szintén a következő napok egyikén Chaniaba érkezik. Számot cseréltünk, hogy legalább egy vacsorát még együtt tudjunk tölteni Kréta második legnagyobb városában, majd lassan nyugovóra tértünk.

Csatlakozz a “Krétai kalandok” csoporthoz, ha még több infó, érdekesség, látnivaló érdekel Krétáról.

Szerettem ezt a napot. Szerettem Krétát. Szerettem Rethymnot és szerettem, hogy itt lehetek.

És, hogy hogyan alakult a költözés az új hostelbe? Tetszett-e Chaniaban? Merre kirándultam még Krétán az ősz utolsó napjaiban?

Kattints ide, a krétai kaland itt folytatódik.

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..