Rethymno még mindig mesés hely számomra.
Csak telnek a napok, változnak a színek, az idő, a hangulatom, de az óváros utcáin lépdelve még mindig a falra mászó pink murvafürtök bűvöletébe esem, a hanyagul dekorált tavernák gyakran kényelmetlen jellegzetes székeiben helyet foglaló, feketébe öltözött, ősz hajú görögök életén tűnödöm és továbbra is hiszem, van itt valami varázs a levegőben.
Varázs, ami megnyugtat, ami ezt a várost egyedivé teszi és elhiteti veled, hogy csodák igenis léteznek, és legtöbbször igenis felülmúlják elképzeléseinket.
Rethymnot már akkor szerettem, amikor két éve eldöntöttem, itt fogok nyaralni. Aztán a látottak csak még közelebb húzták a várost szívemhez.
Csatlakozz a „Krétai kalandok” csoporthoz, ha még több infó, érdekesség, látnivaló érdekel Krétáról.
De nem tagadom, amikor azon tűnődtem, vajon élni is tudnék-e itt, igencsak gondolkodóba estem.
Milyen lehet a tél? Van-e elég élet? Ki lehet-e mozdulni? És egyátalán, a veszélytelen Madeira után, vajon mennyire fogom biztonságban érezni magam a görögök között?
Bármennyire is nem akartam, nehéz volt figyelmen kívül hagyni a külvilág véleményét latolgatásomból. A negativitás szinte csak úgy záporozott.
De nem hittem nekik. A saját szememmel akartam látni és mondhatom, majdnem 2 hónap után kételyeim teljesen szerte foszlottak.
Tél? Unalom? Bezárt helyek? Ugyan…közel 10 évig tengettem napjaim Siófokon, aminek téli verziójához képest ez a város egy metropolisz ilyenkor. És mi a helyzet a bűnözéssel? Pont annyi van, mint otthon a legkisebb faluban és ha már a helyiek is biztonságosnak neveznek egy várost, akkor szerintem igazán neked sincs okod az aggodalomra.
Talán ezeken gondolkodva jártam a várost délután.
Pont miután már másodjára fedeztem fel Rethymno számomra legkedvesebb tavernáját, vagy inkább menzáját, vagy lehet, hogy anyukám konyháját?
Szóval Stella konyhája (Stella’s kitchen) minden, csak nem hétköznapi. Legalábbis a városhoz képest. Egyébként több mint hétköznapi. A helyieknek, a dolgozó görögöknek és a turistáknak, akik igazi helyi ízeket próbálnának.
Minden nap mást. Minden nap frissen készítve, a család receptjei alapján.
Stella viszi a bizniszt. Főz, kiszolgál, angol és görög eszmecserét folytat, na és persze figyel. Amikor említettem neki, hogy a városban fogok élni, egyből segítőkészen jelezte, hogy nála bizony sok ember fordul meg, így könnyen tud segíteni, ha munkát keresnék.
Minő véletlen, hogy leendő főnököm néhány perccel később szintén belépett Stella ajtaján.🤷♀️
A görög hölgynél 8 €-ból lakhatsz jól. Kérhetsz levest, amiből a választék mindig 2 féle, és egy másik tányérra összeválogathatod, mi mást szeretnél még megkóstolni.
Sok a zöldség és a frissen sült csirke, nyúl, sertés vagy más, éppen aktuális húsok illata is hívogató. A tepsiben hol mousaka, hol pastitsio, hol gemista gőzölög és ne feledkezzünk meg a desszertként kínált raki-mandarin kombóról sem.
Minden igazi rethymnoinak ismerni kell Stella konyháját. Ilyen menüző hely ugyanis a városban másik nem létezik. Az egyetlen kifogásom ellene, hogy estére bezár, így a vacsora időd biztosan kénytelen vagy máshol tölteni. Már ha ilyen kiadós ebéd után újra megéheznél. 😄
Az ízek mennyeiek. Pont olyan, mintha a nagyihoz mennél vendégségbe. Aztán persze a rendelésnél megesik, hogy ezt-azt felcserélnek, vagy éppen valami lemarad a tányérodról, de nyugi, ha szólsz, azonnal intézkednek.
Stella konyhája olyan számomra, mint Rethymno “sója”. Amikor valami finom-finom, csak az a csipet hiányzik belőle. Hát azt hiszem vele sikerült ezt is megtalálnom.
Közben pedig nem térek magamhoz, hogy december elején, egyszercsak karácsonyi hangulatba borult az egész város. Az üzletekkel együtt a kis házak is ragyognak. A szuvenír árusok karácsonyi ajándékokra cserélték portékáikat. De nem nagy dolgokra. Inkább egyszerűbbekre. Kézzel készültre, kedvesre, hangulatosra.
Sokat kérdezősködök, a görögöknél mi a szokás, hogyan telnek az ünnepek, de úgy látom annyira nem érzik különlegesnek magukat, hogy tradícióikat ecseteljék nekem.
Azért pár különbségre mégiscsak sikerült ráakadnom a karácsonyi előkészületeink és ünnepi időszakunk között.
Habár a görög ünnep védőszentje Saint Nikolas, nem ő az, aki bármikor is ajándékokkal kedveskedik kicsiknek, nagyoknak. December 6-án ugyan ünneplik Nikolas napját és a karácsonyi készülődés időszaka is ekkor veszi kezdetét, ajándékozásra csak december 31-én kerül sor, amikor Szent Vaszilisz az újév első napjának reggelére megtölti a karácsonyfa alját meglepetésekkel.
Ám a görögök a karácsonyhoz kötődő ajándékozásnak talán kevésbé nagy jelentőséget tulajdonítanak, mint a nyugati országok. A december 25-től január 6-ig tartó 12 napos időszak sokkal inkább szól a családról, az együtt töltött időről. Esznek, játszanak, énekelnek.
Pulyka és bárány is kerül asztalukra, január elsején pedig nem felejtenek el enni a vasilopitából, az édes süteményből egy érmével belsejében. A mondás azt tartja, aki az érmét kapja, annak egész évben szerencséje lesz.
Így ünnepelnek ők, a görögök. Szeretettel, egyszerűen, hétköznapian. Pont, mint ahogy életük nagy részét töltik. És, ha jobban átgondolom, talán az sem véletlen, ha ünnepükről kevésbé mesélnek.
Elvégre mit mondjanak? Nincsenek kőbe vésett szabályaik, nem az elvárások, hanem az érzéseik szerint ünnepelnek. Szeretetben, élvezve minden együtt töltött percüket.
Nos, azt hiszem, nekünk is ennyi a teendőnk karácsonykor, vagy éppen az adventi időszakban. Szeretni egymást és ajándékok helyett egy kicsit magunkból adni másoknak.😊
Csatlakozz a „Krétai kalandok” csoporthoz, ha még több infó, érdekesség, látnivaló érdekel Krétáról.
Találtam-e még bármilyen új látnivalót Rethymno közelében mielőtt búcsúztam a várostól?
Mivel telnek utolsó napjaim a szigeten?
