A dolgos nap után ismét a kikapcsolódásé és a felfedezésé volt a főszerep. Semmi munkakeresés, semmi stressz.

Hál’ Istennek már azon sem kellett tovább aggódnom, hol is lakjak a következő hetekben, vagy abban az esetben, ha az egész telet itt fogom tölteni.

A Kournas-tó kirándulás előtti hostel visit

?Rethymno óvárosában, pont két utcára tőlem, egyszer csak szembe jött velem egy hostel. Ezt valójában már az interneten is lecsekkoltam, de ha már így alakult, nem voltam rest személyesen is bekukkantani.

Soha életemben nem jártam hostelben és talán a kép a fejemben szöges ellentéte volt annak, amit személyesen tapasztaltam.

Tisztaság, rendezett konyha, modern bútorok és a mostani szállásomhoz képest olyan finom illat, hogy már abba beleszerettem.

Egy kedves alkalmazott (Mint utóbb kiderült a tulajdonos) mindenről felvilágosított.  Többek között arról is, hogy utazókon kívül gyakran az egyetemisták is itt szállnak meg, ami nem hátrány valakinek, akinek ismeretségi köre egy adott városban éppen a nullával egyenlő.

Csatlakozz a „Krétai kalandok” csoporthoz, ha még több infó, érdekesség, látnivaló érdekel Krétáról.

Az árak attól függően változnak, mennyi időt töltesz a szálláson, ami egy hónapos tartózkodás esetén 270 €-ra rúg. Ugyanebben az árban nyilván már saját lakást is lehet bérelni, de ha azt vesszük, hogy abban az esetben nem biztos, hogy a belváros szívében lennék és valószínűleg társaságom is kevésbé akadna, úgy döntöttem, ez lesz a legnekemvalóbb lehetőség.

Nem foglaltam, lévén, hogy egy szabad ágy többé-kevésbé és pláne az év ezen időszakában bármikor akad, de megfogadtam, ide még biztosan vissza fogok jönni.

Hogyan jussunk el a Kournas-tóhoz?

?Ezzel a gondolattal a hátam mögött már egész nyugodtan vettem nyakamba újra Krétát és a kitűzött cél nem volt más, mint eljutni a sziget legnagyobb édesvízű tavához, a Kournas-tóhoz.

Ez egy olyan pontja a szigetnek, ami az egyszerűség kedvéért még csak véletlen sem ismeri a tömegközlekedést, tehát az eljutás egy részéhez mindenképpen használnom kellett a lábaimat.

Buszozás és felkészülés a hosszú sétára

?Rethymnoból 3,30 €-ért fogtam egy buszt Chania irányába, és Georgioupolisig élveztem a lehetetlen kék színben pompázó, óriási hullámokat vető tenger szépségét. Itt aztán egy útszéli megállóban egy német házaspár társaságában hagytam el buszt, majd az első kávézóba vettem az irányt, hogy egy frappéval frissüljek a túra előtt.

☕️Úgy látszott, a Γρηγόρης (Gregory’s) kávézó itt is népszerű hely.  Ha jobban utána nézel, rájössz, hogy bár athéni gyökerei vannak, az évek alatt olyan franchise hálózattá nőtte ki magát, hogy Cipruson, Németországban, de még Romániában is elkezdett terjeszkedni. A pláne persze, hogy a tradicionális görög pékárukon túlmenően az egészséges étkezés irányába is nyitottak és a teljes kiőrlésű szendvicseken át, a quinoa salátáig és vegán lehetőségekig igen sok mindent megtalálsz kínálatukban.?

Na, de ennyit a diétabarát megfigyeléseimről. Irány a tó, ami nem kevesebb, mint 4,5 km távolságra volt ekkor tőlem és, amit innentől egy laza egy órás sétával tudtam elérni.?‍♀️

Séta az olíva földek mellett

?A séta nem volt bonyolult és habár végig egy autóúton vezetett, forgalom miatt igazán nem kellett aggódnom.

?El sem tudom mondani, mennyire élveztem, hogy egyedül bolyonghatok az olíva földek mellett. Itt-ott egy-két bárány is feldobta a társaságom és egy hirtelen pillanatban egy közeledő hangosbemondós teherautóra is figyelmes lettem.

Először azt gondoltam, biztos valami politikai akció áll a hátterében, majd rájöttem, hogy csak a helyi “Family Frost”-ról van szó. Arról, ami fagyasztott áru és jégkrém helyett zsák krumplikat hord a falusiaknak. ☝️Látod-látod, ők csak tudják, hogyan kell tartósítószer mentesen élni.?

Szinte fel sem tűnt és eltelt egy óra. Sokasodtak az út szélén parkoló autók, ami egyben azt is jelentette, hogy megérkeztem a híres Kournas-tóhoz.

Íme a görögök törzshelye

?Teljesen elájultam, amikor elém tárult a táj és hirtelen Görögország helyett valahol az Alpokban éreztem magam.

⛱A jó időnek és vasárnapnak hála a görögök is itt ütötték el az időt. Voltak, akik vízibiciklit kölcsönöztek. Voltak, akik a part mentén állomásozó libákkal viccelődtek és persze olyanok is akadtak, akik a helyi tavernákat töltötték meg élettel. Valószínűleg az utóbbiak nem tudtak ellenállni annak az illatnak, amivel a nyárson sütött húsok csalogatták őket, és amik mellett garantáltan te is csak nyálcsorgatva tudtál volna lépdelni.?

Mostmár igazán megértettem, miért szerepel a Kournas-tó Kréta látnivalói között és miért olyan nagyszerű ellátogatni ide.

Családi taverna az út mentén

Visszafelé indulva még elcsodálkoztam a megannyi kézzel készült helyi kerámia terméken, majd Georgia tavernájában én is asztalhoz ültem és egy krétai salátával csillapítottam ehetnékem.

Tetszett a hely. Még éppen azelőtt botlasz bele, hogy a tóhoz érkeznél, így a családias hangulatot nem tudod nem érezni és a dekoráció is garantáltan levesz a lábadról.

Úton a Kournas-tó és Rethymno között

Innen, rendezve 6,5 €-s számlám ezúttal Kavros irányába indultam vissza, ahonnan kicsit közelebb Rethymnohoz szállhattam fel a buszra.  Ezzel egészen 30 centet spóroltam. Micsoda üzleti érzék, nem de? ??

Otthon már nem terveztem sok mindent, ennek ellenére, egy meglepő fordulatnak hála, az estém egész izgalmasra sikeredett.

Találkozó egy jövőbeli munkáltatóval?

M.-mel találkoztam. Tudod, az utazási irodással, akinek talán dolgozni fogok. Elhozta a laptopját egy kávézóba azzal a céllal, hogy legyen min átnéznem marketinges dolgaikat. Továbbá megajándékozott pár prospektussal és még több infoval, hogy pontosan, mire lenne szüksége.

Igazán felemelő volt görög tea szürcsölgetése közben olyan dolgokról beszélgetni, ami valóban érdekel. Amikor a céges témánk kifújt azon kaptam magam, hogy már az élet nagy kérdésein filozofálunk.

A kérdések többsége nyilván arra irányult, mire ez a nagy lépés, hogy most itt vagyok, és jó volt nyitott fülekkel megosztani elképzelésem.

A kommunikációnk egyre viccesebb lett és jókat nevettünk azon, hogy nem tudjuk eldönteni, melyikünk angolja a rosszabb, de a lényeg, hogy valahogy mégis megtaláltuk a közös hangot.

M. éhes volt, legalábbis egyszercsak mindenáron az étkezés témánál akart kikötni és miután meghallotta, hogy az utóbbi napokban szendvicsen és salátán éltem, azonnal “meg akarta menteni az életem”.??

Görög vacsora egy rakadikoban

Számla rendez és az utunkat egy rakadiko irányába vettük. Ez ismét egy új görög kifejezés volt számomra, ugyanis korábban nem tudtam, hogy a rakadiko azon helyek összefoglaló neve, ahol rakit, ouzót, tsipourot és más magasabb alkoholtartalmú italokat szolgálnak fel.

??Egy görög vacsorához híven az asztalunkon lassan egy talpalatnyi hely sem maradt. Olyan érzésem támadt, mintha tényleg berendeltük volna az egész étlapot. Ezt pluszban tetőzte, hogy M. mindennek nagy részével igyekezett az én tányéromat terhelni és annyit szedett nekem, hogy a végén már azt sem tudtam, mit eszek.

??Szerencsére minden falat isteni volt és a sült krumplin kívül csak a legkülönfélébb húsételek sokaságával találkoztam, így a diétám max a kalóriák miatt veszett oda.

Mindenesetre egy görögös utcában, egy görög étteremben, görög ételeket enni egy göröggel igazán megkoronázta az amúgy is csodás napom.???

Csatlakozz a „Krétai kalandok” csoporthoz, ha még több infó, érdekesség, látnivaló érdekel Krétáról.

A számlát szerettem volna a végén felezni, de ezt hallva M. csak a fejét fogta és nyilván ragaszkodott hozzá, hogy az ő vendége legyek.

Így ismét jól lakottan, talán pár kilóval nehezebben, de annál boldogabban köszöntünk el egymástól és örültem, hogy végre van egy új ismeretségem az ismeretlenben.

Rájöttem, Görögországban tényleg sosem tudhatod, mi vár rád és, amint barátságot kötsz egy helyivel, egyetlen estéd sem lesz egyforma.

❓Mi várt rám a következő nap❓Munka, vagy nyaralás❓Hozott-e újabb meglepetéseket a görögországi lét❓

Kattints ide is a krétai kaland folytatásáért.