Még egy kis Chania a búcsú előtt

Bár az este későn ért véget és a lefekvés is hajnalra csúszott, reggel úgy éreztem, nincs vesztegetni való időm és Krétán töltött utolsó pillanataimat maximálisan ki akarom használni. A bőröndöt indulásra kész állapotba igazítottam, majd nyakamba vettem Chania-t.

Chania egyik legszebb látnivalója, a Trimartiri katedrális

Az utolsó sétám a szűk, kopottas, ugyanakkor csillogó szirmú virágokkal és buja zöld növényekkel tarkított utcákon vezetett, végig a városon. Korán volt még. A vendéglátók álmos szemekkel nyitották kávézóikat, éttermeiket, a turisták kopogó szemmel falatozták görögös reggelijüket, a városi polgárok szorgosan tüsténkedtek portáik körül.

Nem haboztam megfigyelni az ébredő Chania-t. Némán szemléltem minden mozdulatát, majd amikor a vészcsengő már engem is reggelire intett, betértem egy előre kinézett, bájos hangulatú óvárosi utcában található étterembe.

Reggeli séta Chania látnivalói körül

Chania gasztronómiai elitjében

A Ginger Concept nem hétköznapi hely volt, legalábbis ami a berendezését, az árait, a kínálatát és az elhelyezkedését illeti mindenképpen a környék gasztronómiai elitjéhez tartozott. Ugyanakkor a kiszolgálás még egy olyan ráérős turistának is, mint jómagam,  olykor lassúnak bizonyult. De mentségükre szolgáljon, hogy a grillezett zöldségektől duzzadó teljes kiőrlésű szendvicsem és az isteni görög kávém, amit a mesébe illő kis utcára néző asztalomnál fogyasztottam, valóban szívvel-lélekkel, de legalábbis igazi konyhai érzékkel készült.

Teljes kiőrlésű vega melegszendvics és isteni finom görög kávé

Hol tudom kinyomtatni a repülőjegyem Chania belvárosában?

Hiába az időhúzás, nem értem rá tétovázni. Mivel a heraklioni repülőtér még csak a nyomtatott repülőjegyet fogadja el, ezért a reggeli falatozás közben felderítettem egy internetkávézót is a közelben, amit később a GPS segítségével könnyedén útba ejtettem. Nem volt nagy kaland. Akárcsak otthon, beléptem a WizzAir fiókomba és már nyomtattam is, amire szükségem volt, mindezt néhány cent fejében.

Ha tavernát keresel Chaniaban, ilyen bájos utcákban keresgélj

Búcsú Strandolás Agia Marina környékén, Chania közelében

Az idő kezdett forrósodni és egyre kevésbé éreztem komfortosan magam tengervíz nélkül. Így miután beszereztem néhány szuvenírt, egyenesen a szállásom felé vettem az irányt. Útközben még teszteltem egy cukormentes mangós fagyit a Trimartiri katedrálissal szemben lévő utcában, majd végig a part mentén szárnyaltam hazáig.

Időközben görög barátom lakótársa is bejelentkezett. Megbeszéltük, hogy délután meglátogatjuk a görögöm a munkahelyén. Pontosan abban a borászatban, amit a környék és talán Kréta legjobbjaként tartanak számon. Addig pedig kiélveztük a Chania meletti Agia Marina partszakaszát és utazásokról szóló sztorizgatással ütöttük el időnket.

A parttól visszakocsikáztunk a szállásomra, mentesítettem magam a sós víztől és teljes felszereltséggel búcsúztam nyaralásom egyik legkedvesebb apartmanjától.

A Manousakis Winery kertje roskadozott a szebbnél szebb fáktól

Egy görög borászat, ahol eláll a lélegzeted

Utunk a Chaniatól dél-nyugatra található Manousakis Winery-be vezetett, ahová 20 perc alatt a legkisebb falukat is átszelve, és a legszebb olajfákat is magunk mögött hagyva, szinte szempillantás alatt megérkeztünk. És, ami ezután következett? Azt hiszem a mennyországba cseppentem.

Egy otthonos terasz minden borkedvelőnek

A görögöm már várt minket, habár két asztalnál még vendégei voltak. Kevesebb figyelme jutott ránk, ellenben addig bőven volt időm szemügyre venni a lenyűgözően hangulatos borászat minden szegletét.

Ha bortúrára indulsz Krétán, ezt a borászatot mindenképpen ejtsd útba

Az olaj-, és narancsfák szinte körbeszőtték a kertet. Hátul színes cserepekben sorakoztak a virágok. Néhány elhagyatottnak látszó hordó az egyszerűségben rejlő szépségre hívta fel a figyelmet.

Nem csak borkóstolók, de különféle rendezvények otthonaként is szolgál a krétai borászat Chania közelében

Melegség járta át az egész borászatot. A csíkosan szőtt abroszok, a kőberakásos falak, mind arra csábítottak, hogy azt gondoljam, haza érkeztem. Az érzés hasonlított a nagymamák vasárnapi vendégségére. Otthonos volt. Szerettem.

A borászat minden négyzetméterét imádtam

Már megint a görög fogások

Hirtelen látogatókból valóban vendégek lettünk. A görögöm leültetett minket az egyik asztalhoz és bár megkérdezte mit kérünk, mindenki jól tudta, azt esszük, amit ő ajánl.

Egy fehérbor kóstolásával indítottunk, majd az asztalunkra észrevétlenül egyre több ellenállhatatlan görög specialitás került. Kezdtem magam egy középkori lakomán érezni és elképzelésem sem volt, hogyan tüntetünk el ennyi finomságot ketten az asztalunkról.

Paximadia és olívaolaj a chania-i borászatban

Csatasorban állt többek között egy kis paximadia olíva olajjal, ami nem más, mint egy görög kenyérféle teljes kiőrlésű gabonából, vagy csicseriborsóból kétszer sütve. De sorakozott még előttünk krétai saláta; tradicionális görög fava püré; dolmades, vagyis töltött szőlőlevél; orzo tészta marhahússal és sajttal a tetején, ami a youvetsi névre hallgat; valamint egy kis disznósült burgonyával, aminek pontos meghatározásáról nincsenek információim.

Könnyítsd meg utazásod. Pakolj be egyszerűen a bőröndbe.

A görög konyha szerelmeseinek szeme már csak a látványtól is könnybe lábadt volna, az ízektől pedig egyenesen a sírás kerülgette volna őket.

Ki ne venne részt szívesen egy borkóstolón, amit itt rendeznek

Miközben lassanként ízlelgettünk minden fogást a göröghöz csoport érkezett. Érdeklődő turisták, akik néhány pohár bor kóstolása mellett csodálattal szívták magukba a görögöm borokról mesélt történeteit. Nem feltétlen értettek minden szót abból, amit előadott, de éppúgy, ahogy nekem, élvezet volt hallgatni szakértelmét.

Az igazi görög ételek téged is elcsábítanak

Záróra után

A borászat lassan kiürült. A vendégek mosollyal és hálával arcukon távoztak, az alkalmazottak kissé megfáradtan búcsúztak a munkától. Hármasban maradtunk. Megkóstoltunk még egy pohár bort és vöröslő napnyugtás fényben társalogtunk még néhány percig.

A több épületből álló borászat kellemes megállója lehet egy krétai bortúrának

Zárás előtt besegítettünk az abroszok leszedésében és a borászatból kifelé tartva a borkészítés üzemi területére is betévedtünk, majd a hatalmas, fölénk magasodó hordók társaságában hagytuk el a területet.

Összeszedtük a csíkos abroszokat

Búcsú meghívás szavak nélkül

Chaniaba visszaérkezve, a Heraklionba tartó buszom indulásáig volt még némi időm, így a fiúk egy búcsú fagyira invitáltak. Mivel egy falat sem csúszott volna már le a torkomon és cukormentes kínálatot sem találtam, ezért kedves meghívásukat csak nézőként fogadtam el.

Ide még akkor is megéri eljönnöd, ha nem akarsz bort kóstolni

Ezek voltak az utolsó perceink együtt és talán minden eddiginél csendesebben teltek. Egyre nehezebb volt felfogni, hogy lassan véget ér krétai kalandom.

Micsoda csoda kert

A fagyizótól az állomásig fuvaroztak és nagy ölelések közepette váltunk el egymástól, majd nehéz szívvel, de Heraklion felé vettem az irányt, ahol utolsó éjszakámat töltöttem.

Igazi élmény volt a görögök társasága

Heraklion – A krétai kaland utolsó állomása

A több, mint két órás út után, este 10 óra környékén, sötétben és rendkívül kimerülten értem a sziget központjába. Nem kockáztattam meg, hogy még órákat töltsek a szállásom felderítésével, ezért az első taxit leintettem és elvitettem magam az El Greco Hotelig.

Itt mutatják be a borkészítés csínját-bínját, ha kíváncsi vagy rá

Az egyszerű, központi elhelyezkedésű hotel pont megtette, hogy 1 éjszakát töltsek itt és a sötétnek hála még az sem zavart, hogy az ablakom egy néhány méterrel távolabb eső szemközti szobára nézett.

Itt készülnek Kréta minőségi borai

Reptéri transzfer ingyen és bérmentve

A reggeli repülőtérre kijutás, a szálloda kedves recepciósának hála, szerencsére könnyen megoldódott. Mivel a recepciósom másodállásban bérautókkal foglalkozott és épp a reptérre indult egy autót átvenni, ezért felajánlotta, hogy szívesen elvisz engem is.

Még egy búcsú fetás szendvics a heraklioni repülőtéren

Nem kellett buszmegállót keresnem, buszra várnom, és még egy kedves görög társaságot is élvezhettem búcsúzóul.

Záró gondolat a 11 napos krétai nyaralásról

Nem csodálkoztam, amikor a felszálló repülő ablakából könnyeimmel küszködve tekintettem le a legnagyobb görög szigetre. Életem legszebb 11 napján voltam túl, amikor Görögországot és a görög lét minden apró mozzanatát szívembe zártam.

Ha kíváncsi vagy, mik a legfontosabb tudnivalók Nyugat-Krétáról, kattints és olvasd el útleírásom itt.

The post Kréta útleírás – Chania és Heraklion – 10. és 11. nap appeared first on Travel Kollázs.

Falassarna – A 2 éve tervezett krétai kirándulás

Az utolsó nagyobb túrám, Seitan Limania után, Falassarnára terveztem, ami a tavalyi Elafonissi és Balos kirándulás mellett szintén versenylistás volt a top látnivalók és strandok között, idő híján akkor valahogy mégis kimaradt programomból.

Krétai nyaralásom kedvenc képe Falassarnán készült

De ami késik nem múlik. Miután összeszedtem minden szükséges felszerelésem a reggeli ébredést követően, már fénysebességgel repültem a buszállomásra, ahol a 10.00 órakor induló járat elérése volt a célom.

Falassarna és a tömegközlekedés – Honnan indul a buszom?

A jegyért kicsivel több, mint 8 €-t fizettem, viszont hamar zavarba jöttem, amikor a buszindulást jelző táblákon nem közölték egyértelműen a Falassarnára tartó busz indulási helyét és a jegyen feltüntetett kocsiállásra, ugyanarra az időpontra, Kissamos kikötő neve volt kiírva.

Kréta látnivalóinak egyike, a Falassarna strand

Mivel az időmből kitelt, megreggeliztem az állomás büféjében és közben próbáltam kitalálni, melyik kocsiállást is kellene választanom. Bárhogy is sakkoztam a Kissamos kikötőbe tartó busz tűnt az egyetlen jó választásnak, lévén, hogy egy irányba és egy időpontban indultak az én buszommal, és még a jegyemen is ugyanaz az indulási hely szerepelt.

Falassarna – Kréta egyik népszerű strandja

Gondoltam ezzel nem lőhetek nagyon mellé. A kérdezősködéssel egyelőre vártam, hiszen tisztában voltam vele, hogy amikor megkezdődik a felszállás, egy buszsofőr, amolyan görögösen, úgyis el fogja ordítani magát, hogy melyik utasoknak kell felszállnia az induló járatra.

Véletlenek nincsenek – Kibe botlottam az állomáson?

Miközben várakoztam, ismét alaposan szemügyre vettem az állomás sokszínű, turistákból és helyiekből álló kavalkádját és két szemlegeltetésem között, legnagyobb meglepetésemre, hirtelen a görögöm is elém toppant. A lélegzetem elállt a meglepődöttségtől, hiszen ezt a találkozót ezúttal tényleg nem beszéltük meg. Túl nagy beszélgetésbe azonban nem merültünk, hiszen ő is éppen munkába igyekezett, viszont azt sikerült lefixálnunk, hogy ezt az estét még együtt töltjük Chaniaban.

Kréta – Falassarna Beach, ahol ezúttal is lobogott a piros zászló

Gyors búcsú, egy ölelés és két puszi birtokában el is váltunk egymástól és már a buszról élveztem a chania-i csúcsforgalomból való kijutás, olykor életveszélyes közlekedési helyzeteit. Egy cseppet sem volt megtömve a busz. Talán sokan inkább a bérelt autót választják, ha Falassarnára akarnak eljutni, de az is lehet, hogy ennek a strandnak a népszerűsége mégsem olyan óriási, mint ahogy azt gondoltam.

Könnyítsd meg utazásod. Pakolj be egyszerűen a bőröndbe.

Érkezés Falassarnára – Hol kell leszállni a buszról?

Az érkezésünk nem volt felhőtlen több szempontból sem. Egyrészt a pontos leszállási hellyel meggyűlt a baja az összes turistának, hiszen Falassarna környékén legalább 3 helyen hagyhatod el a buszt, másrészt a forró napsütés ellen tényleg elég sok szürke felhő vette fel a versenyt.

Kis kápolna a strandra vezető út mentén

Leszállási helyként, két – a buszon utazó – görög lány tanácsára, végül a többség a 2. buszmegállót választotta, ami mondhatni Falassarna Beach közepe környékén helyezkedett el. De visszagondolva akár már az első buszmegállónál bátran leszállhatsz, mert az egész napos strandolós kirándulásodon valószínűleg így is, úgy is bejárod majd a strand nagy részét.

Lehet az idő miatt, lehet másért, de a tömegtől nem kellett tartanom Falassarnán

Egy frappé a strandolás előtt

Mivel az érkezésemkor már igen erősen szenvedtem a koffein hiánytól és minden porcikám áhítozott egy frappéra, valamint az idő sem csábított különösebb napfürdőre, ezért a buszról leszállva első utam a szemben lévő kávézós kisboltba vezetett, aminek a nem túl rendezett és nem éppen tiszta teraszán békésen szürcsöltem el jeges feketémet.

Gyűltek a felhők Falassarnán

A virágokba és növényekbe öltözött Falassarna

Amikor a napnak sikerült csatát nyernie a szürke bárányok felett, elindultam a strand irányába, amihez néhány száz métert egy viszonylag lejtős szakaszon még le kellett gyűrnöm, de nyilván Seitan Limania után ez a küzdelem már igazán meg sem kottyant.

Kis kaktuszos kert, ami az egyik helyi tavernáé volt talán

Útközben persze minden második épület tövében megálltam, hogy virágkoszorúkban úszó görög épületekkel és képekkel gazdagítsam fotógyűjteményem és néha nem voltam rest talán olyan területre is betévedni, ahová nem lett volna szabad.

Falassarna – Egy taverna tele növényekkel

Azok a fránya felhők és hullámok

A strand közelében már sorakoztak a különféle tavernák, így eldöntöttem, hogy ebédelni ezek valamelyikében fogok, ám előtte mindenképpen találni akartam egy bázist, ahová az összes felszerelésem lehelyezhetem és ahonnan a víznek is neki indulhatok, hogy egy kicsit megmártózzak.

Kréta strandja – Falassarna

A parthoz közelebb érve azonban gyorsan tervet módosítottam. A nap ismét eltűnt és a szél olyan hullámokat kavart a tengeren, hogy jobbnak láttam egyelőre csak kintről szemlélni az eseményeket.

A hotelek errefelé tényleg csendes környezetben találhatók

A hatalmas hullámok egyébként nem értek váratlanul. Sok útleírást és fórumot átböngésztem mire Falassarnára eljutottam és szinte nem volt olyan, aki ne tett volna említést a háborgó tenger veszélyeiről. Sokak szerint még a legjobb úszóknak is gyakran kihívást jelenthet kikeveredni a partra, ha túl messzire merészkednek, éppen ezért kétszer is gondold át, mennyire mélyre engeded magad sodródni az áramlatokkal ezen a partszakaszon.

A hullámok gyakori vendégek a falassarnai strandokon

Sokáig tanakodtam a napágy bérlésen, de mivel a térkép szerint a nagy Falassarna beach mellett egy kisebb is található a közelben, amit nekem természetesen látnom kellett, ezért tudtam, hogy nem érné meg számomra, ha mindössze egy-két óráért egy egész napos bérlési díjjal terhelném pénztárcám.

Ha nem feltétlen vagy strandolós, akkor talán egy napra kicsit hosszú a falassarnai program

Egy nem éppen diétabarát ebéd Falassarnán

Néhány percig még csodáltam a víz erejét és átmásztam néhány nagyobb sziklán, majd strandtáskámat vállamra vetve álltam tovább és visszavonszoltam magam a finom homokos parton egészen a tavernákig.

Igyekeztem a Tripadvisor-t segítségül hívni, hogy eldöntsem, melyikbe is kellene beülnöm, de mivel mindegyik taverna közel hasonló értékeléssel bírt, inkább a megérzésemre hallgattam.

Itt a tavernánknak tengerre néző a kilátása

A En Plo Taverna éppen elég szép kilátással bírt, hogy elnyerje tetszésem és különben sem terveztem hétfogásos ebédet, hogy hosszas gondolkozásba merüljek a választást illetően. A hely szinte üres volt, a kiszolgálás barátságos, de azért nem a legközvetlenebb.

Frissen facsart narancslé a helyi tavernában

Görögországi nyaralásomnak most jött el az a pillanata, amikor minden diétás elvemet megszegve, neki estem egy fehérlisztes, sültkrumplis pita gyrosnak, amivel aztán szinte egész napra jól is laktam és moccanni sem nagyon bírtam. Ha ezek után a nem létező dietetikusom nem rohant a falnak, akkor az ezt követő frissen facsart narancslé már valószínűleg nála is kiverte a biztosítékot.

A Falassarna strand tiszta és rendezett

Túra a kis Falassarna Beach-re

Mentségemre szolgáljon, hogy egy ilyen kiadós, nem diétabarát ebéd után nem volt megállás és néhány perc múlva már hosszas túrára indultam, hogy a kisebbik falassarnai strandot is feltérképezzem.

Túrámra a nap is előbújt és ezúttal úgy éreztem, jobban éget és perzseli bőröm, mint az elmúlt napok bármelyikén.

Gyönyörű virágokra bukkanhatsz, ha a parttól fentebb sétálgatsz

Fura jelenség lehettem, amint bikiniben vonultam végig először egy szálloda kertjén, ahol nyaralásom legszebb fotóit készítettem, majd az autóúton, ahol 10 percenként egy-egy helyi, vagy turista került el, csodálkozva.

Igazi krétai kirándulás-Mindkét Falassarna strandot bejártam

Elég hosszú utat tettem meg gyalog, mire egy kisebb strandra bukkantam. Valószínűleg ez lehetett a kisebbik falassarnai strand, de ekkora a hőség annyira kivette az energiám, hogy különösebben attól sem rémültem volna meg, ha nem. Az egyetlen, amire vágytam, hogy végre megmártózzak a hűsítő vízben, úgyhogy jó néhány homokbuckán átvergődve magam, némi sivatagi feeling után, kibéreltem a vízhez legközelebbi mini dombot, lepakoltam magamról minden súlyt és máris a tenger hullámain feküdtem.

Kis öböl, kisebb hullámok

A kisebb öbölnek köszönhetően a víz fodrozódása korántsem volt olyan erős itt, mint a nagy Falassarna beachen és meg kell hagyni, a turisták száma sem közelítette meg a nagy testvérét.

Egy ideig úszkáltam, majd amikor megfelelő hőmérsékletűre hibernáltam magam, a vizes programot napfürdőre váltottam. Rám fért a pihenés. Az előző napi Seitan Limania és a mostani után az izomlázam kezdett a tetőfokára hágni. Már nem is volt annyira bűntudatom a gyros miatt. Ennyi mozgással legalább részben kompenzáltam a bevitt kalóriamennyiséget, ha az étel összetevő listáját nem is tudtam jóvá tenni.

Nem csak egy Falassarna Beach létezik. Érdemes egy kicsit sétálni.

De ki hallott már olyat, hogy órákig képes lennék egy helyben maradni? Néhány tízperc eltelte után, újult erőre kapva, úgy döntöttem ideje visszamennem a nagyobb strandra, hiszen fuvar híján a buszra is valahol ott fogok felszállni.

Ha szállást keresnék Falassarnán, ilyen csodaszép növények között el tudnám képzelni magam

Útra fel, vissza a Nagy Falassarna Beach-re

A fuvarom ekkor azonban még kérdőjeles volt. A blognak hála még néhány hónappal korábban egy olvasóval leveleztem, akik szintén ez időtájt nyaraltak Krétán, és akik bérelt autójukkal erre a napra szintén Falassarnát tervezték felfedezni. Habár korábban megbeszéltük találkozónkat , a csillagok kiszámíthatatlan állása miatt nem tudhattam, hogy valóban sikerül-e személyesen is beszélnünk.

Függőágy, olíva fa, mi kell még?

Amikor a kis Falassarna beachről ismét nekivetemedtem a domboknak és elindultam a nagy strand irányába, egy üzenetben jeleztem a házaspárnak, hogy kész vagyok a találkozásra, amennyiben ők is megérkeztek. Mire helyet béreltem a nagyobb strand homokos partjának egy négyzetméterén – ott ahol rajtam kívül más egyedül strandolók is napoztak volna, ha a felhők ismét nem szólnak közbe – már jött is egy válaszüzenet olvasóimtól, melyben igyekeztek pontos meghatározást adni helyzetükről.

Ne állj meg egy strandnál, fedezd fel a többi öblöt is

Találkozás és fuvar hála az online ismerkedésnek

Némi mártózás után indultam felderíteni őket és magam is meglepődtem, hogy a látszólag oly rövid távolságért ismét hosszú perceket kell sétával töltenem, abban a finom szemcsés homokban, aminek süllyedése miatt már ránézésre is elfáradt a lábam.

Fura érzés volt keresni valakit, akit ezidáig csak képről ismertem, és nem is voltam benne biztos, hogy a szemüvegem nélkül képes leszek rájuk lelni. Végül Laura maga szólított meg, ezzel kicsit megkönnyítve vakon tapogatózásom.

Amikor a nap előbújt, mindenkinek nagyobb kedve lett a strandoláshoz

Egyből bele is kezdtünk a ki, merre járt és mit fedezett fel a szigeten sztorizgatásba. Átbeszéltük Seitan Limaniat és a Szamaria-szurdokról is szó esett, ahová Lauráék csak következő nap készültek, én pedig idő hiányában már letettem róla ebben az évben is.

Jó volt olyan társaságot találni, akik hozzám hasonlóan Görögország megszállottak és mindemellett szívesen mesélnek eddigi nyaralásaikról is. Laura felajánlotta, hogy hazavisznek, hiszen a busszal kb. egy időben indulnak és még az irányunk is egyezik, én pedig nagy örömmel fogadtam el meghívásukat.

A kicsik sem féltek a hullámoktól

A világ még mindig tele van jószívű emberekkel

Néhány perc beszélgetés után Laura férjét, Norbit is szerencsém volt megismerni, majd hármasban kezdtük meg utunkat egészen Chania-ig.

Laura és Norbi egészen az apartmanomig vittek, holott ők néhány kilométerrel előbb is leparkolhattak volna már saját szállásuknál. De nem tették, csak úgy, mint semmilyen fizetséget sem fogadtak el a fuvarért.

Egyedül túrázni a Falassarna strandok között és közben ilyen kilátásban részesülni, minden izomlázat megér

Kétség sem fért hozzá, milyen jószívű emberekkel hozott össze már megint a sors. Ismét volt egy okom, hogy hálás legyek, amiért egyedül utazok, hiszen enélkül valószínűleg az ilyen élmények is kimaradtak volna nyaralásomból.

(Habár nem beszéltünk sokat a nyaralás óta, a kapcsolat mégsem szakadt meg köztünk. A szomorú hír, mely Laurától 2018 végén érkezett, szabályosan szíven ütött. Norbi tragikus körülmények között életét veszítette, amire azt hiszem szavak sincsenek…Ezúton is kívánom, hogy Norbi nyugodjon békében. Laurának pedig rengeteg kitartást kívánok és azt, hogy közös hobbijukat, az utazást ezután se adja fel és legyen benne biztos, hogy Norbi ugyanúgy vele lesz, bárhol is jár a világban.)

Egy ilyen apartmanban én is el tudnám képzelni a nyaralást

Kezdődhet az esti program – Irány a görög lakása

Alig vártam, hogy a túrázás és tengerparti homok nyomait lemossam magamról és miközben épp patyolat tisztává varázsoltam magam, leegyeztettem a göröggel az esti programot.

Az egész napi munka után nem volt túl lelkes, ezért megbeszéltük, hogy átszelem a várost, és meglátogatom, aztán majd kitaláljuk, merre tovább.

Egy apró öböl két szikla között Falassarnán

Foghattam volna egy taxit, de a zuhany annyira rendbe tett, hogy újult erőre kapva, ismét szívesen sétáltam végig a tengerpart mentén, miközben a kikötőhöz érve bámészkodtam a vacsorához készülődő tömeg között.

Esti séta a chania-i parton

Már sötétedett és a göröghöz még legalább 20 perces gyalogtúra vezetett, de ennek ismét nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. Talán valahol az utcájuk környékén a nagy csend és a közvilágítás csekély fénye vetette fel bennem először a kérdést, hogy vajon félnem kellene-e bármitől. De mire válaszolni tudtam volna rá, már a házuk előtt álltam.

Falassarna látnivalói között garantáltan ott sorakoznak a csodás növények

Most akkor megyünk valamerre?

Felmentem és a görögöt legalább úgy találtam, mintha egyhetes rabszolga munkán ment volna keresztül. Fetrengett, szenvedett, két mondat között majdnem elaludt és halvány jelét sem mutatta, hogy bárhová is menni szeretne. Az egyetlen reményt keltő kijelentése talán az volt, hogy éhes, amiből leszűrtem, hogy valahová még kénytelen lesz kimozdulni, hacsak nem akarja korgó gyomorral álomra hajtani a fejét.

Nem akarta. Idő közben befutott a lakótársa is, így már hármasban terveztük tovább az esti programot.

Imádtam minden növényt, ami körbevette a helyi szállásokat

Egy újabb csodás este Chaniaban

A központba mentünk, ezúttal autóval és egy olyan helyen kötöttünk ki, ahol első Chania-ban töltött napomkor is jártunk. Viszont az akkor látott viszonylag üres téren most szinte egy tűt sem lehetett leejteni. Nem turisták voltak. Sokkal inkább görögök. Helyiek mindenhol. Ettek, ittak, kártyáztak, beszélgettek és egyszerűen élvezték a meleg nyári este minden zamatát.

Szinte könnyek szöktek a szemembe, és úgy néztem őket, mint egy elítélt szabadulásakor. A szabadságot láttam bennük. A mérhetetlen szeretetet az élet iránt, amit nem adnának senkinek.

Ha autóval érkezel Falassarnára parkolót is könnyen találni fogsz

Görög finomságok terítéken – Ez jobb, mint egy gasztrotúra

Η Αυλή Των Θαυμάτων volt a hely neve, ahol talán a környék egyetlen szabad asztalát találtuk. A berendelt ételeink elméletileg 2 főre készültek, de ha csak kóstolás szintjén is, egy-egy falat nálam is lecsúszott mindenből. Az előző napok szinte összes görög finomságát felsorakoztatták a fiúk előttem, sőt most még valami ínycsiklandó spenótos-fetás ínyencséggel is megtoldották bűnjeim listáját, amit nem másnak, mint spanakopitának kereszteltek.

A kis Falassarna Beach

Vacsora közben ouzót ittunk jégre töltve és a görög srácok elmesélték az egész fergeteges krétai nyaruk minden sztoriját, amit úgy hallgattam, hogy közben azt kívántam, bár egyszer én is átélhetném ugyanezeket.

A placc tele volt. A vacsoránk végére jóformán annyi fiatal volt a környéken, akik elméletileg már az iskola kezdete miatt tartózkodtak a városban, hogy beszélgetés közben százszor is visszakérdeztél, mert képtelenség volt tisztán hallani a másik szavát.

Falassarna beach, egyszer ezt is meg kell nézned, ha Krétán jársz

Az utolsó állomás – „Edit, ez neked biztos nem fog tetszeni…”

A görögöm már alig pislákolt az álmosságtól és esze ágában sem volt bárhová indulni a finom falatok után, a lakótársával azonban tettünk róla, hogy ennyivel ne érjen véget az esténk. Nyilván nem egy hajmeresztő partival akartuk mi sem zárni a napot, de legalább egy bár felderítését még kitűztük célul.

Végül a fiúk elvittek az egyik kedvenc helyükre, ami szerintük nem egészen az én rózsaszín lelkemnek való, de megérkezve konstatáltam, hogy előítéleteik vannak velem szemben és fogalmuk sincs mennyire vagyok nyitott a világra.

A RIDE Cycle Culture Cafe egy hangulatos hely volt, régi bútorokkal, amolyan underground stílusban, és valóban, talán nem a szekrényem minden ruhadarabjával illettem volna a környezetbe, összességében kimondottan tetszett a hely hangulata.

Ezen a Falassarna strandon szinte alig volt valaki

Nem maradtunk sokáig, és hárman osztoztunk egy üveg sörön. Na nem azért, mert ennyire nem futotta többre, sokkal inkább azért, mert ez nem egy hétköznapi sörözés volt. Sört kóstoltunk. Olyat, aminek üvegje több, mint 40 €-t ér és aminek íze a kávéra hasonlít. Életemben nem próbáltam még hasonlót, ezért ismét örülhettem az újdonságnak.

A több, mint 40 €-t kóstáló sör

Ahhoz képest, hogy fejenként kevesebb, mint 2 dl-t fogyasztottunk a sörnek álcázott kávéból, hirtelen mindenki megérezte a hatását. Némi eszmecsere és nagy nevetés után úgy döntöttünk, hazafelé vesszük az irányt.

A fiúk elvittek az apartmanomig, és útközben megtervezték utolsó napom programját, csak, hogy véletlen se búcsúzzak Chaniatól felejthetetlen emlékek nélkül.

De, hogy mi is történt a következő napon pontosan? Olvasd el búcsúzásom napját a legnagyobb görög szigettől itt.

The post Kréta útleírás – Falassarna – 9. nap appeared first on Travel Kollázs.

Seitan Limania előtt szállás csekkolás Chania központjában

Reggel együtt ébredtünk és taxival indultunk Chania központjába. A görög kiszállt a buszállomáson, míg én tovább utaztam a mindössze néhány perccel távolabb lévő apartmanomhoz, hogy ledobjam a bőröndöm. Előző este már felvettük a kulcsot, hiszen a görög lakótársának hazaérkezésével egyel kevesebb hely maradt a lakásukban, így egyértelművé vált, hogy a következő napokat már a korábban lefoglalt Penelopi Rooms-ban fogom tölteni.

Seitan Limania Chaniaból könnyen elérhető

Neked is legyen egy Seitan Limania kalandod. kattints ide érte

Egy főnek tökéletesen elegendő kis szobát kaptam. Amellett, hogy a tengerparttól mindössze néhány lépésre feküdt, a központi elhelyezkedése révén még a buszállomástól is csak néhány perces sétát igényelt. A kis kuckóm tiszta volt, légkondit annyit használtam, amennyi jól esett és még egy erkélyre is kiülhettem, ha kedvem tartotta. Az egyetlen hiányzó eleme a szobának talán a főzőfülke, vagy konyhasarok lehetett, ám egy kis hűtő igyekezett ezért kárpótolni. 

Seitan Limania busszal? Bizony, itt is létezik tömegközlekedés

Nem sok időm jutott tollászkodásra, hiszen siettem a naponta csak néhányszor közlekedő buszhoz, ami egészen Seitan Limaniaig vitt. Óriási meglepetés volt, hogy létezett ilyen busz. Egyetlen fórum, vagy facebook csoport sem erősített meg benne, amikor még itthon kutattam a tömegközlekedési lehetőségek után. Ám láss csodát, Chania állomásán mindenki képben volt és véletlen sem néztek rám furcsán, amikor megváltottam a 3 €-s jegyem.

Seitan Limania busszal is könnyen megközelíthető

Volt még néhány percem az indulásig, így a büfében beraktároztam két teljes kiőrlésű szendvicset, egy almát és egy nagyobb vizet, mert erős félelmeim támadtak, hogy mindezeket Seitan Limaninál nehéz lesz beszerezni. Mint később beigazolódott, a természeti csoda tényleg nem sok infrastruktúrával volt megáldva így szerencse, hogy előre gondolkodtam.

JElenetek egy görög életből

Gyermeki izgalommal szálltam fel a buszra és foglaltam el a feketébe öltözött nagyon idős hölgy melletti első helyet, hogy ismét premier plánban szemléljem az utat, amit egy youtube videó segítségével már otthonról is lecsekkoltam. Fogalmam sem volt, meddig jutunk el a hatalmas járművel, ugyanis a videón látható út olyan szerpentinesnek tűnt, hogy látszólag matchbox autókhoz is túl éles és túl szűk kanyarok vártak ránk.

Érkezés a várva várt krétai látnivalóhoz

Ha kilométerekben mérjük, Chania és Seitan Limania alig 20 km-re fekszik egymástól, de érkezésünkig jó néhány falut átszeltünk, ahol főként az idősebb helyi utasok kedvéért buszmegálló híján is szívesen megálltunk. Amikor a mellettem ülő, 90 fölött járó hölgy – akinek az élet és a hosszú évek nyomai büszkén tündököltek minden porcikájáról – leszálláshoz készülődött, a buszvezető kérdés nélkül fogta és vitte csomagját a szemben lévő utca árnyékos oldalába, ahonnan ki tudja, hogyan jutott tovább a nehezen mozgó, drága teremtmény.

Az idő nem rohant, de ki sajnálta, amikor ilyen segítőkész, jószívű emberek jeleneteit nézhettem, mintha csak a mozivászon került volna a szemem elé.

Neked is legyen egy Seitan Limania kalandod. kattints ide érte

Szerpentineken Seitan Limaniaig

A cseppnyi településeket lassacskán magunk mögött hagyva, pontosan azt az utat értük el, amiről feltételezni sem mertem, hogy egy busz méreteihez szabták. Nem is csoda, hogy sebességünk talán még a 20 km/h-t sem haladta meg, amikor elkezdtünk leereszkedni a magasból és lélegzetünket visszatartva tapasztottuk szemeinket az ablaküvegre, feltételezve, hogy a buszsofőr nem először csinálja a bravúros mutatványokat.

A kecske, aki beleolvad a sziklába és Seitan Limania egyik legnagyobb látnivalója

Ha jobban meggondolom, mi, akik a buszban szemléltük végig, milyen mélység tátong alattunk, tulajdonképpen csak egy szeletet kóstoltunk abból a tortából, amit egy személygépkocsiban utazó teljes egészében behabzsol.

Persze nyilván, senki ne riadjon vissza néhány méter , kilométer kanyargós szakasztól, ami egy alföldi lánynak kétségkívül elsőre sokk, de egy kis óvatossággal, lassú tempóban haladva, abszolút nem kivitelezhetetlen manőver.

Seitan Limania – Ez a látvány fogadott Kréta egyik népszerű helyén

Láss csodát, mi is túléltük valahogy. Egyszer csak befutott a buszunk pont abba a parkolóba, ahová a többi autó is érkezik, és ahol a buszközlekedést mi sem bizonyítja jobban, mint egy erre utaló tábla.

Seitan Limania parkoló – Hely bőven akad

Most jön a java – Hegymászás védőfelszerelés nélkül

Ha már-már fellélegeznél miután kiszálltál a buszból, vagy éppen a bérelt autódból, akkor készülj, mert mindennek most jön a java. A képekről oly sokszor megcsodált Seitan Limania strandja a lábad előtt hever, de a tisztes távolság, ami köztetek van, még némi hegymászás leküzdését feltételezi, legalábbis, ha tényleg komolyan gondolod, hogy szeretnéd közelebbről szemügyre venni az azúrkéken csillogó vizet.

Itt még mindenki nyugodtan sétálgat és lassan felméri a lejutás kockázatát

Néhány, vagy inkább több tíz képkocka elkattogtatása után, bal oldali irányba indultam, hogy gyalogosan leküzdjem a távolságot. Bár a sok beszámolónak köszönhetően sportcipővel készültem, még így is némi dilemmára adott okot, hogy valóban le akarok-e oda menni, ahol talán a madár se jár. De bátraké a szerencse, a többi félelemtől és hőségtől kipirosodott arcú turista után indultam és mindent feltettem, hogy meghódítsam Seitan Limania mélységét.

Seitan Limania strandjár lejutni ténylegesen felér egy hegymászással

Vöröshomokos, gyakran csúszós kavicsos, itt-ott kicsit szúrós árkon-bokron ugrálós jelenetté változott minden egyes lépésem és a tetőfokára hágott adrenalin löketemnél már csak az volt szembetűnőbb, hogy minden lépésemre legalább egy combremegés jutott.

Ilyen vonulatok között „mászókázhatsz”

Talán, ha a strandtáska helyett egy hátizsákot választok, lényegesen könnyebb helyzetbe kerülhettem volna, de mit tegyek, szeretem a kihívásokat és ezen még egy krétai nyaralás sem fog változtatni.

Lefelé nehezebb, mint felfelé

Seitan Limania Beach és a hegyi kecskék sztoriban

Talán 10-15 perccel és néhány befeszült izommal később már lent is találtam magam a Seitan Limania beachen, ahol nemhogy „a madár se jár”, de legnagyobb megdöbbenésemre egy törölközőnyi szabad hely sem állt rendelkezésemre. (Ez a sok ember itt komolyan mind lemászott???)

A lefelé vezető út végén

A kavicsos, igen szűkre szabott strandot pedig nemhogy a fürdőzők, de még a krétai hegyi kecskék is előszeretettel birtokba vették és egy pillanatig sem voltak restek bevetni minden bájukat egy-két falat friss almáért, chipsért, de lehet, hogy egy pohár sörtől sem mentek volna falhoz.

Amikor némi izomlázzal combodban, lassan célba érsz

Mindegy volt, hova telepszel, törölközőnként egy kecske biztos jutott. Ha nem is a teljes tartózkodásodra, de néhány percre garantáltan. Imádtam a gyermekien szemtelen viselkedésüket, ugyanakkor „menekülve” előlük mégis inkább a hegyoldalban támasztottam le nem létező biciklim. Persze így sem úsztam meg vendégségüket, habár rossz vendéglátó módjára mégcsak meg sem kínáltam őket semmivel.

Hegyi kecske fent is, lent is

Nagy barátkozásunk közben, hirtelen egy lány lépett oda hozzám, hogy kikapja a telefonom a kezemből és a világ legtermészetesebb kedvességével lőjön egy képet újdonsült barátomról és rólam.

Barátkozás egy kecskével – Egy jól sikerült kép, köszönhetően egy kedves turistának

Egy öböl, ami lenyűgözött

Ha már idáig másztam és másnapra úgyis gazdagabb lettem egy izomlázzal a vízben úszkálásról sem mondhattam le, és miközben sokak a sziklák széléről eresztették magukat a mélybe, én kevésbé extrém mozdulatokkal merültem a habok közé.

Seitan Limania beach – Az öböl, amit imádtam

Megállapítottam, hogy ehhez fogható öbölben talán még sosem jártam. A szűk folyosónak hála a víz nyugalma szinte engem is átjárt, és minél kintebb úsztam az öbölből annál inkább szűnt meg körülöttem a tömeg is.

Órákig el tudtam volna viselni a fodrozódó, éppen csak érzékelhető hullámokat és a kék színt, amivel szinte egybeolvadtam.

Könnyítsd meg utazásod. Pakolj be egyszerűen a bőröndbe.

Irány a parkoló – Felfelé könnyebb

A partra kiérve azonban a nyugalom megszűnt. Sajnos az egymás hegyén-hátán fekvő napozók kevésbé szólítottak maradásra, és a nem létező toalett és ivóvíz is indulásra sarkalt.

Seitan Limani megcsodálása már a visszafelé vezető úton

Mivel a következő busz már éppen úton volt Seitan Limani felé, ezért egy-kettőre összeszedtem magam és ezúttal a hegyoldal másik felén indultam neki, hogy visszakapaszkodjak a parkolóig.

Felfelé határozottan könnyebben vettem az akadályokat és gyakorlatlan túrázóként is sebesen emeltem lábaimat, aminek köszönhetően a kiszámolt buszindulás előtt értem célba.

Itt egy kecske, ott egy kecske, mindenhol van egy kecske

Ismerkedés a honfitársakkal a világ másik felén

Unalomra így sem volt panasz. Fényképeztem még néhányat, csak, hogy a századik is meglegyen Seitan Limaniról, majd amikor már éppen várakozó állásba helyeztem magam, egy magyar párra lettem figyelmes.

Egy kicsit megpihentem a fa árnyékában

Szintén fotózkodtak, én pedig segítségükre siettem, hogy ne csak egy fura pozícióból lőtt szelfin lássák majd viszont magukat, amikor Seitan Limanias emlékeiken nosztalgiáznak. Lefutottuk a szokásos köröket a ki-hol-miért-hogyan nyaral kérdésekkel, kölcsönösen kisegítettük egymást fotó-ügyileg majd búcsúztunk.

Míg egyesek a strandon heverésznek, mások már a hegyoldalban másznak

Hosszú még a nap, irány a chania-i strand

Szépen lassan a buszom is megérkezett. Visszaindultam Chaniaba, ahol a buszállomástól az apartmanig vezető úton azon töprengtem, miért ne fedezhetném még ma fel a szállásomtól kb. 200 méterre lévő strandot. Az idő nem sürgetett, a nap még mindig égetett, így a szobámban történt néhány szusszanás után már a homokos, éttermekkel, tavernákkal és szállodákkal tarkított chania-i parton találtam magam.

Végre valaki lefotózott

Habár korábban azt gondoltam, Chania messze áll attól, hogy bármilyen barátságos strandot felmutasson, ez a partszakasz kifejezetten elnyerheti a tetszésed, ha szereted a kiépített, mindennel felszerelt és minden igényt kielégítő vízpartot.

1-2 órám itt is hipp-hopp elreppent, és ha eddig nem barnultam volna még elég csokira, akkor ezúttal tettem róla, hogy a bőrszínem alapján lassan felismerhetetlen legyek.

Seitan Limania kecskéit mindenki szívesen eteti

Séta a naplementében – Ez majdnem biztos, hogy más világ

Lassan a vészjelző is csengetett, hogy lejár a szendvicsek és almák által biztosított energia, így némi zuhany és átöltözés erejéig ismét birtokba vettem a szobám, majd a következő percekben már Chania központjának eredtem, hogy megtaláljam a leggörögösebb tavernát, ahol egy újabb romantikus vacsorát tölthettem, ezúttal csak magammal.

Ezek a kecskék nem követnek semmilyen diétát…egyfolytában enni akarnak.

Megnyugtató érzés volt végig sétálni a parton, egészen a belvárosig, miközben a nap sugarai már egész más úton jártak és éppen csak halványan adták fényüket csodás estémhez. Hiába a sötét, hiába az otthoniak által oly sokszor emlegetett „veszélyek”, egy tengerparti naplementés sétán esze ágában sincs az embernek a szörnyűségekre gondolni. Ez más világ. Ez rabul ejt és a legnagyobb jóindulattal formálja át minden negatív gondolatod pozitívvá.

Abban majdnem biztos voltam, hová is tartok, ugyanis a régi kikötő mögött egy nagyon bájos utcát – ahol több taverna is sorakozott, ha egy lépcsőn felmentél – már napokkal azelőtt kiszúrtam. Arról pedig ismét csak a felszolgálók kedvessége és leszólítása tett, hogy végül melyik tavernára esett választásom.

Kecske nélkül nincs Seitan Limania

Vacsoraidő zenével és igazi görögös hangulattal fűszerezve

Adespoto Music Taverna, a hely, aminek először csak a külső teraszára sikerült helyet foglalnom, majd némi eszmecsere után a bolgár kiszolgálóval, figyelmes lettem a bent szóló élőzenére is. Gyors sebességgel asztalt váltottam, és a belső udvarra helyeztem bázisom.

Ez a strand egy kissé zsúfolt, de ne törődj vele

Kintről szinte meg sem tudnád állapítani, micsoda hangulat uralkodik itt. Két zenész pengeti a buzuki húrjait, miközben tipikus görögséggel énekel, a gasztronómiában elmerülő vendégsereg pedig minden szám végén összeüti tenyerét, gondolván, hogy ez a hangulat sose érhet véget.

Seitan Limania strandja mindig tele

Souvlakit kértem és kaptam is. Szintén olyan igazán görögösen, sült krumplival és olíva olajban úszó pitával. Diéta ide-vagy oda, még ha akartam volna sem tudtam volna mindent megenni. Ízletes volt ugyan, de nem hozott különösebben lázba és ezen a véleményemen még az ajándékként kapott rakim sem változtatott. Ennek ellenére kétség kívül jól éreztem itt magam. Varázslatos kis görög birodalom volt ez, amit talán régóta kerestem, és a véletlennek köszönhetően most végre megtaláltam.

Seitan Limani – A bátrabbak a sziklákról ugrálnak a vízbe

Méltó napzárás Chania tengerpartján

A visszaúton már jelentősen megnőtt a turisták száma a kikötőben. Egyesek a vízre meredve ücsörögtek a padokon, mások a tavernákban csörömpöltek tányérjaikkal, a fiatalok pedig teljes hangerőn játszották a legújabb nyári slágereket telefonjukkal. Igazi multi-kulti hangulat uralkodott végig a part mentén.

Ettől a látványtól a te állad is könnyen leesik

Az apartmanomhoz közeledve, éppen valahol ott, ahol délután strandoltam, kicsit én is lassabbra vettem a figurát. Egy üres padra lehuppantam, és csak hallgattam, ahogy a tenger elmossa a napközben homokba rajzolt ezernyi lábnyom maradványát.

Chania-i strand a szállásom közelében

Tudtam, a nyaralás lassan a végéhez közeledik és most még van időm kiélvezni minden pillanatát.

Kíváncsi vagy, mi történt a nyaralás utolsó napjain? Olvasd el Falassarnán töltött napom részletei itt.

The post Kréta útleírás – Seitan Limania – 8. nap appeared first on Travel Kollázs.

Hová is megyünk? Irány Paleochora!

Paleochora. Hallottam már korábban ezt a nevet, de nem igazán tudtam hová tenni. Bár, amikor kiderült, hogy a térkép déli szegletében kell keresni, sejtettem hogy nem lesz rossz választás. Szeretem Dél-Krétát. Egyszerű, csendes, turisták éppen csak elvétve járnak itt, te pedig merő nyugalomban élvezheted a görögök vendégszeretetét és szinte egy-kettőre részese leszel mindennapjaiknak.

Chania és a kikötő. Mindenki kedvence.

Buszozás Chania és Paleochora között. Lehet, hogy autóval jobban megérte volna?

Reggel 8.45-kor indult a buszunk Chaniaból. Mivel a görög amúgy sem a koránkelés mintaképe, sietősre kellett venni a figurát, hogy elcsípjük a naponta csak néhányszor közlekedő járatunkat. Útközben egy teljes kiőrlésű szendviccsel turbóztuk fel magunkat, majd néhány perccel a busz indulása előtt már az állomáson várakoztunk. Fejenként 8,30 €-ba került a jegy Chania és Paleochora között és mivel ez csak az oda útra szólt, így kettőnknek talán tényleg jobban megérte volna egy autóbérlés.

A buszozás elég hosszúra nyúlt, de a 2 órás út kifejezetten nagy élmény annak, aki szereti a hegyek között tekergő szerpentinek látványát. Érkezésünkkor azonban másra sem vágytam jobban, mint egy frissítő kávéra valahol a tengerparton.

Ha Dél-Kréta, akkor Paleochora

Amikor egy eltévedés hozza a legszebb kilátást

Az eltévedések mestereként sikerült újra egy hosszabb úton nekivágni paleochorás kalandunknak. A séta nem volt kifejezetten rossz, abban viszont biztos vagyok, hogy körbekerültette velünk a piciny falut, hogy végül ott kössünk ki, ahol egy rövid sétával elsőre is tehettük volna.

Paleochora tengerpartja a kávézó teraszáról

De végülis mégiscsak a végeredmény számít, nem igaz? Percek múlva egy olyan taverna és kávézó teraszán találtuk magunkat, ahonnan a kis falu tengerpartjának teljes panorámáját élvezhettük. Az idő szabályosan versenyt futott velünk, pedig freddo espressonkat legszívesebben napnyugtáig szürcsölgettük volna itt.

Zajlik az élet a kis görög településen

Azzal nem voltunk tisztában, Paleochora melyik felén járunk, vagy talán egy másik faluba tévedtünk, de tulajdonképpen nem is számított. Azokban a percekben véletlen sem éreztem magam turistának, sokkal inkább egy szerencsés helyinek, akinek megadatik, hogy minden nap ilyen tengerparti látvánnyal kísérje kávézását.

Hullámokban Paleochorán sem volt hiány

Útbaigazítás-Rajtunk még ez sem segített

Miután magunkhoz tértünk az áll leesős látványtól, a görög tanácskozni kezdett a felszolgálóval, hogy beazonosítsa pontos koordinátáink, de mindhiába. Nyilván nehéz lehetett megérteni, miért keresünk egy olyan települést, ahol éppen vagyunk, legalább úgy, mintha 10 km-rel odébb pottyantott volna le minket valaki, de azért a görög minden tőle telhetőt megtett, hogy még útbaigazítója is elhiggye, teljesen más faluban kódorgunk.

Paleochorán egy nyugodt kávézás te is el tudnál képzelni, igaz?

Végül elindultunk vissza az érkezésünk irányába, egészen a falu közepééig, ahol néhány órája a busztól is búcsúztunk.

Talán már mindenki sziesztáját töltötte, mindenesetre olyan csend uralkodott, hogy két megszólalásom között majdnem elszégyelltem magam, hogy megzavarom a helyiek nyugalmát.

Homokos tengerpart, ahol kivételesen tömeg sincs

Jó, ha tudod: Paleochora egy félsziget

Ha kicsit jobban átvizsgáltuk volna a térképet, talán útközben arra sem csodálkozunk rá, hogy a kékség hirtelen mindkét oldalunkon kukucskálva integetett. Lévén, hogy Paleochora a Líbia-tengerbe nyúló félsziget, nem meglepő, ha 3 oldalról is tenger határolja, de ez nekünk csak ott, abban a pillanatban esett le igazán.

Egy jó döntésnek hála, ezúttal már annak a tengerpartnak az irányába fordultunk, ahol az igazi, finom homokos, vízparti érzés szinte csak úgy beszippantott minket. Mielőtt nekivetemedtünk volna a strandnak, visszafordultunk, hogy ínycsiklandó görög finomságokkal töltsük meg pocakunkat és én újra hódolhassak gasztronómiai kíváncsiságomnak, miközben percenként szegem meg diétám szabályait.

Séta Paleochora kedves kis utcáiban

Ebéd Paleochorán-Ebben a tavernában te is szívesen falatoznál

A központban lévő Inochoos tavernára esett választásunk, ahol az előző nap menüjéhez képest nagy változást nem eszközölt a görög a rendelésen. Megkóstoltuk a yemistát, ami eredetileg töltött paradicsom, de más zöldségek megtöltésére is igaz ez az elnevezés, ettünk megint olyan főtt burgonyát, amit ezúttal tényleg vajjal tálaltak és a szokásos saláta és pancetta sem maradhatott el. A desszertet ezúttal kihagytuk, hiszen éppen eléggé tele voltunk, de a taverna kedvességének hála mégiscsak egy kis jégkrémmel kezünkben távoztunk.

A napágy és napernyő bérlés az első sorban 10 €-ba került

Napágy bérlés a homokos strandon, Paleochorán

Az óra jóval dél után járhatott és a az ebéd utáni fáradságunk is éppen eléggé indokolttá tette, hogy gyors-léptekben vegyünk igénybe a filmbe illően romantikus tengerpartot.

Nem voltak sokan. Csak egy-két napágyon heverésztek, néhányan pedig a tenger haragos hullámaival viaskodtak. A forróság már a tetőfokára hágott és nem nagyon akadt, akinek kedve lett volna a tűzgolyó alatt sütkérezni. Mi sem voltunk restek egy modern, matracos napernyős szettet bérelni.

Paleochorán garantáltan nem kell a tömegtől tartanod

A görög kiakadt, hiszen itt is, mint sok más helyen, az árakat a napágy helye szabja meg. Közel akarsz lenni a vízhez és első sorból akarod nézni a hullámokat? Semmi gond, fizess többet. Hiába, az üzlet az üzlet, és e mellett még a vendégszerető görögök sem mehetnek el szó nélkül.

Így esett, hogy a két matracos napágyért és napernyőért összesen 10 €-t fizettünk, ami az első soros kényelemért végeredményben igazán megérte.

„Relax” és „coffee”-ne felejtsd ezt a két fogalmat, ha egy göröggel töltöd a napod

Más dolgunk sem maradt, mint az elkövetkezendő órákat úszkálással és „relax”-szel tölteni, ahogy a görög mondaná. Fura, amíg nem ismertem görögéket eszembe sem jutott volna csak úgy pihengetni és még a tengerparton fekve is mászkáltak volna a hangyák a fejemben halaszthatatlan teendőimmel kapcsolatban. Erre tessék, ha egy görög naponta legalább háromszor nem mondja el a pihenés és lazítás szó összes szinonimáját, akkor kezdj el gyanakodni, hogy nem is egy igazi göröggel van dolgod.

Tipikus görög vendéglátóhelyek

És még csodálkozom, hogy ilyen jó hatással van az idegrendszeremre Görögország? Az utolsó, 18.30-kor induló busz előtt még egy kávézásra is jutott időnk, csak, hogy a görög által második leggyakrabban emlegetett kedvenc tevékenységről se feledkezzünk meg. Habár, ha jobban meggondolom a „relax” és a „coffee” nálam éppen ellentétes hatásokat keltenek, de valahol érthető, hogy az ilyen relaxált embereknek, mint a görögök, nem árt a kávé, hogy felturbózzák magukat.

Könnyítsd meg utazásod. Pakolj be egyszerűen a bőröndbe.

Az utolsó kávé Paleochorán

To liri tis papias volt a kávézó és bár neve, ahová betértünk és amit valójában már érkezésünkkor kinéztünk magunknak. Kék-fehér színek, tipikus görög székek és asztalok, valamint egy jazz banda festménye a falon. Elég hangulatos helynek tűnt egy görög kávéhoz, ahol ha megéhezel, még egy-két tradicionális falatért sem kell a szomszédba rohannod.

Ez már Chania, de sosem lehet megunni és minden séta újabb szépségeket tartogat

Hiába töltöttünk volna még órákat a kávénk kortyolgatásával és a jövőre vonatkozó terveken való filozofálgatással, a busz lassan mégiscsak indulásra szólított, így hát minden cókmókunkat hátunkra véve battyogtunk a buszmegállóba, ahol néhány perc múlva már búcsút is intettünk Paleochorának.

Chania tavernái, kávézói és bárjai még üresen is lenyűgöznek

Újabb finom falatok, ezúttal már Chaniában

Chaniaba érkezve aztán ismét a kulináris élvezeteknek hódoltunk, hiszen a görög kitalálta, hogy elvisz a kedvenc helyére. Most kivételesen ne egy tavernát képzelj el, inkább, amolyan gyorséttermet, ami, ha nem is egészen görögös, annál inkább minőségi falatokkal kecsegtet. Így kötöttünk ki a Pork to Beef Wild-ben, ahol a teljes kiőrlésű zsemléknek hála még diétámnak megfelelő szendvicset is tudtam választani.

Szívesen beköltöznék ebbe az utcába. És te?

Nem csodálkozom, hogy a görög annyira odáig volt ezért a helyért. Ár-érték arányban az óriási szendvicseikkel igencsak verték a többi gyorséttermet. Legalábbis azokat garantáltan, ahol valaha ettem Görögországban.

Lehet, hogy itt-ott romosak az épületek, de pont ezért fogod imádni őket.

A központtól hazafelé még egy 3 km-es séta várt ránk, ami egy ilyen adag vacsora mellett igazán ráfért mindkettőnkre. Az esti tengerpartban gyönyörködve azonban mi sem bizonyult egyszerűbb feladatnak, mint villámgyorsan letudni ezt a rövidke szakaszt.

Chaniaban nem nehéz elütni az időt. Az utcák is felérnek egy-egy látványossággal.

7. nap-Chania és a „relax léggömb”

A másnap újra Chaniaról szólt. Az egész napunk egy hatalmas „relax” léggömb lett, amit csak úgy egyszerűen magával ragadott a nyári szellő. Kávéztunk az Oxo Nou-ban és újra ettünk a Pork to Beef Wild-ben, de a nap csúcspontja mégiscsak az a naplemente volt, amit Chania központja és Chalepa városrész között, a tengerparton néztünk meg.

Chania a Krétára érkező turisták egyik kedvence

Talán ez a nap nem is ér egy külön bejegyzést, hiszen nagy és meghatározó események nem történtek. De valljuk be, önmagában élvezni a görög létet így is elég meghatározó.

Mi várt rám az elkövetkezendő napokban, amikor a görög már dolgozott és újra egyedül jártam utam? Olvasd el Seitan Limania-s kalandom, azaz krétai utam 8. napját.

The post Kréta útleírás – Paleochora és Chania – 6. és 7. nap appeared first on Travel Kollázs.

Ierapetra és Chrissi- A 3. nap kalandjai rémálommal kezdődtek

Tudod, amikor a legszebb, legmélyebb álmodban azt hallod, hogy valaki az ajtódat nyitja, hirtelen a te vérnyomásod is az egekbe szökik, és elgondolkozol: vajon ez most egy szörnyű álom, és hamarosan felébredek, vagy tényleg itt az ideje imádkoznom? Majd amikor rádöbbensz, hogy bizony ez a csupasz valóság már garantált, hogy csak olyan figurákat képzelsz magad elé, akik fekete maszkkal a fejükön, késsel a kezükben törnek az életedre.

Chrissi, a lakatlan sziget

A horror jelenet esetemben szerencsére elmaradt, mindenesetre aznap éjjel egy fiatal lány tényleg szobaszámot tévesztett és az én szobámba tervezte álomra hajtani a fejét…persze mindezt csak azelőtt, mielőtt a frászt hoztam volna rá hangos “Hééé” felkiáltásaimmal. Szegény lány annyira megijedt, hogy a bocsánatkérésre is csak az ajtó visszarántása és zárása után, a folyosón jutott ideje. Mivel a sztori után a szívverésem vetekedett egy rockbanda dobpergetésével, ezért esély sem volt rá, hogy aznap este visszaaludjak. Maradtak a jó öreg görög csatornák a tv-ben, na meg a végtelen szenvedés.

Napfelkelte Agios Nikolaosban

Reggel amúgy is időben kellett kelnem és összekészülnöm, hiszen velem együtt az összes csomagom utazott Kréta déli városkájába, Ierapetrára. Mielőtt végleg elhagytam volna első és második napom szállását Agios Nikolaosban még leugrottam a partra megcsodálni a napfelkeltét. Bár a lényegről pont lemaradtam, és a napsugarak helyett még csak azok fényeit csodálhattam, azért így is elmondhatom, hogy egészen megérte a hajnali kelés. (Köszi “betörő” lány ezúton is!)

Ébredező Edit és ébredező Ierapetra (ejtsd: Jerápetra)

A buszom 7.30-kor indult és ezúttal 4,10 €-t fizettem a jegyemért. A fáradság már az indulást követő 5 percben szundikálásra invitált, majd az egyórás úton nem is szándékozott igazán elengedni. Csoda, hogy magamhoz tértem, amikor Ierapetrára befutott a buszom.

Ierapetrán menet közben számtalan templomba botlasz

Kissé kómás fejjel tántorogtam le a járműről, ami valószínűleg segített rajtam, hiszen csodák csodájára elsőre eltaláltam a helyes irányt a szállásom felé. Ekkor még csak reggel 8 felé járt, az utcákon éppen csak megjelentek az emberek, a kávézók teraszát pedig igyekeztek vendégvárós rendre igazítani az alkalmazottak.

Egy ilyen házikóban én is szívesen eléldegélnék

Nem kapkodtam megtalálni a hotelt, elvégre kizártnak éreztem, hogy bármilyen üres szoba rendelkezésemre álljon ilyen korai órákban. Helyette bámészkodtam a reggeli sürgés-forgásban és megállapítottam, hogy ez a kedvenc része minden napomnak. Az ébredező városban mindig van egyfajta lehetőség. Egy új kezdet, hogy valami nagyszerű történjen velünk. A szorgosan sepregető vendéglátósok és eladók között, a GPS-t mégiscsak segítségül hívva, végül szépen lassan megérkeztem a szállásomra, ami hozzám képest már elsőre is luxus kategóriának számított.

Kréta-Ierapetra és a Galaxy Hotel

Egy ajándék reggeli a korán érkező vendégnek

Bőséges svédasztalos reggeli a görög szálláson

Egy kedves görög hölgy fogadott a bejáratnál, aki egy szállodai mindenesnek tűnt, de angolul mindössze néhány szót ismert. Annyit kisilabizáltunk közösen, hogy a szobám egyelőre még takarítási fázisban van, illetve egy kis raktárszerűségben elhelyeztük a bőröndöm, hogy mégse kelljen tovább cipelnem.

Bőséges reggeli a Galaxy Hotelben (fincsi minipitékkel)

Miután a vendégmosdót birtokba vettem és visszatértem a lobbyba a recepción már egy mosolygós úriember fogadott, aki alig lehetett pár évvel idősebb (vagy fiatalabb???) nálam. Felajánlotta, hogy akár most is tud nekem szobát adni, úgyhogy ha gondolom, azonnal be is költözhetek, sőt a reggelire is szeretettel várnak.

Reggeli tükörtojás az ierapetrai szállodában

Ennek fejében bőrönd ki a raktárból, a kedves görög hölgy kíséretében fel a szobámba, majd le a reggelizőbe, ha már egyszer egy ilyen visszautasíthatatlan ajánlatot kaptam. A reggeli svédasztal kétségkívül ellenállhatatlan volt. Legalábbis egy olyan lány számára, aki az élete 90 %-ában speciális diétát tart, a másik 10-ben pedig elkerüli az ellátást kínáló szállásokat, biztosan. Nem is tudtam levenni a szemem a felsorakozó fetás és spenótos mini pitékről, amik ráadásul még tradicionális görög ételnek is számítanak. Hiába…speciális diéta ide-vagy oda ezt azért mégsem hagyhattam ki.

Fürdőszobám a Galaxy Hotelben

Viaskodás a szobai széffel Chrissi-re indulás előtt

A szobámba visszatérve nagy harcba keveredtem a szobai széffel, amit szállodás létemre nem sikerült beidomítanom. Kénytelen voltam az idegesítő vendég szerepében lebaktatni a recepcióra, hogy ne ébresszem fel az összes szálló vendéget azzal a szörnyű csipogó hanggal, amit nekem köszönhetően kiadott magából a szerkezet.

Ierapetra virágokkal teli utcái

A kedves recepciós készségesen fel fáradt hozzám és szerencsére gyorsan orvosolta a problémát, hiszen nekem annál is gyorsabban kellett a kikötőben lennem, hogy elérjek egy Chrissi szigetére igyekvő hajót.

Chrissi kirándulás – Erre aztán jól rábeszéltek

Jegyem nem volt, de a szállodából kilépve, néhány lépés után azonnal letámadt egy idősebb hostess hölgy, aki a hajóprogramját úgy akarta eladni nekem, mintha legalábbis az élete múlott volna rajta. Mivel a jegyet az interneten is olvasott 25 €-s áron értékesítette, és egyébként is elég jó marketingesnek bizonyult, nem volt nehéz rávennie, hogy nála fizessem be a Chrissi-kirándulást.

Egy utca Ierapetrán, ahol a helyiek laknak

Miután fizettem leesett, hogy ez a jegy bizony nem azokra az óriási hajókra szól, mint, amik a közelemben lévő kikötőben sorakoznak, hanem egy kisebb yachtra, amivel mindössze néhány utas fogja meglátogatni a lakatlan szigetet. Tulajdonképpen örültem a lehetőségnek, hogy ismét nem kell csatlakoznom egy tömeges programhoz, ám amikor a nagy hajók mellett a kicsiknek nyomát sem láttam, kissé elbizonytalanodtam.

Ierapetra-Velencei Erőd

Hol a hajóm?

Próbáltam visszaidézni a hostess hölgy szavait, de a sok információ közötti eligazodáson a fáradságom nem igazán segített. Arra tisztán emlékeztem, hogy azt mondta, a hajó csak 10.30-kor indul és a kikötő a Velencei erődön túl lesz.

Ierapetra kisebb kikötője

Mivel Velencei erődnek még nyomát sem láttam, tovább sétáltam, de kihagytam, az útközben álló szupermarketeket, ahová a hölgy szerint be kellett volna térnem némi enni-innivalóért, hiszen Chrissin ezek beszerzése kissé macerás. Szendvicsek voltak ugyan nálam, de vízzel tényleg fel kellett tankolnom, viszont egyelőre jobban izgatott, hogy biztos megtaláljam és egyáltalán elérjem a hajóm.

Séta a kikötőig és vissza

Végül a velencei erődön túl már láttam a másik kikötőt, így a közelben lévő kávézóból magamhoz ragadtam egy nagyobb vizet, majd próbáltam rájönni, hogy a kikötőnek mégis hol lehet a bejárata. Mivel mindenhol el volt torlaszolva az út, újra össze kellett szednem az energiám és el kellett sétálnom a látszatra is távolinak tűnő másik oldalra, ahonnan már, némi segítséggel, de beazonosíthattam a kikötő bejáratát.

Virágos házak és utcák mindenütt

Az égiek bizonyára úgy gondolták, hogy rám fér a séta harminc fok felett, mert a bejárattól még mindig legalább 5-10 perces séta várt rám, mire a hajó mellett találtam magam. A kapitány hatalmas vendégszeretettel üdvözölt, felírta a nevem, majd közölte, hogy a hajó valójában csak 11.30-kor indul, tehát még mindig maradt kb. egy órám, amit nyilván eszem ágában sem volt a hajón tölteni.

Lepakoltam a cuccaim nagy részét, törölközőt, szendvicseket, ásványvizet, és más választás hiányában visszaverekedtem magam a kikötőn, hogy legalább egy kis koffeinhez jussak.

Különleges házak melegséget árasztva

Ki ez a görög lány?

Visszatértem a kávézóba, ahol az ásványvizet vettem, és immár sokkal nagyobb nyugalommal kértem egy frappét görög nyelven. Természetesen a kicsit megszeppent felszolgálónak sikerült visszakérdeznie valamit, amit már nem értettem, így beszélgetésünket inkább angol nyelven folytattuk tovább.

Ierapetra utcáin is száradnak a ruhák

Ez már megint egy olyan tipikus görög kávézó volt, ahol első sorban a helyiekkel és nem a turistákkal találkozik az ember. Pár asztallal odébb egy bácsika itta görög kávéját és egyszer csak megkérdezte, honnan jöttem, hiszen ő teljesen azt gondolta, hogy görög vagyok. Szavaitól leesett az állam és kihúztam magam, hogy görögnek nézett, mert a festett, sötét hajamon kívül nem hiszem, hogy sok hasonlóság lenne bennem ezzel a nemzettel, annak ellenére, hogy értékelném, ha legalább alkatilag stimmelnénk.

Ierapetra a helyiek között

Lekéstem a hajóm…? Mi lesz a Chrissi kirándulással?

Már elmúlt 11, mire visszaindultam a hajóhoz és a kikötőhöz érve néhány pillanatig szívinfarktus közeli állapotba kerültem. Az enyémhez hasonló hajó robogott ki a kikötőből utasokkal a fedélzetén. Már-már lemondva a 25 €-ról, amit a jegyért fizettem, a törölközőmről és az előre csomagolt szendvicseimről, amik a hajón maradtak igyekeztem kapkodni a lábam, hátha mégiscsak rosszul látok, és hátha mégsem értettem félre az indulási időpontot. A kifulladás szélén végül elégedetten konstatáltam, hogy bizony az én hajóm még bent parkol és az ígért 11.30-as indulásnál esze ágában sincs előbb elindulni.

Az Ierapetráról induló hajó közeledik Chrissi felé

Némi megnyugvással szálltam be a yachtba, amin immár egy 10-20 fős utastársaság is összegyűlt és felmásztam a legfelsőbb szintre, hogy a hajókapitány melletti ülésből, a napon süttetve magam élvezzem a hajóutat egészen Chrissi-ig.

Érkezés Chrissi szigetére

Fél órán belül már a sziget közelébe érkeztünk, ahol a kikötés az úthoz képest kicsit időigényesnek bizonyult. Lévén, hogy a hajók csak egyetlen kikötőt használhattak, így kicsiknek-nagyoknak egyaránt meg kellett várnia a másikat, amíg az összes utast leszállítják.

Könnyítsd meg utazásod. Pakolj be egyszerűen a bőröndbe.

Indulhat Chrissi felfedezése

A szigetre belépve, néhány kagylóárust és az első büfét átugorva egyértelmű út és táblák mutatták az irányt Golden Beach-ig, ami Chrissi legnépszerűbb és legtöbbek által felkeresett strandja. Bár a napernyők és napágyak viszonylag nagy számban várták itt a turistákat, a többség, beleértve engem is, inkább a cédrusok és borókák árnyékában keresett menedéket a nap, igen erős, sugarai elől.

Golden Beach Chrissi-A tábla irányít a kikötőtől

Nem sokat tétováztam, hova dobjam a strandtáskám és törölközőm, hiszen mire elértem a strandot szinte már gyulladás közeli állapotba kerültem és más vágyam sem volt csak hűsíteni magam a türkizkék, leírhatatlan árnyalatokban tündöklő vízben. Nem érdekelt a tömeg, nem érdekeltek a hullámok, vagy, hogy éppen vizes lesz a hajam, egyetlen célom volt, hogy felfeküdjek a víz tetejére és le se szálljak onnan, amíg vízköves nem leszek.

Út a Golden Beach-hez, Chrissi legnépszerűbb strandjához

Amikor már elég só rakódott a bőrömre, a hullámlökések miatt kevésbé kecses mozdulatokkal, kievickéltem a csomagomhoz, majd pihenést imitálva kifeküdtem a napra. Eszméletlen gyorsasággal száradtam meg és azon kaptam magam, hogy kezd újra iszonyú melegem lenni.

Chrissi Golden Beach-Volt egy kis tömeg

Chrissi és a WC-k, amiket nem akarsz használni

Ha mindez nem lett volna elég, ekkor már az is feltűnt, hogy a nem túl bizalomgerjesztő Toi-Toi WC mellé sikerült letelepednem, ami pont olyan szagot árasztott, amit a legrosszabb álmodban sem szeretnél érezni. Gyors szedelőzködés majd irány egy új árnyék keresése, ami tulajdonképpen időszerű volt, ha a Golden Beachen kívül a sziget többi részét is fel akartam fedezni.

Chrissi strandja turisták nélkül

Újabb szimpatikus árnyékra-lelés után újabb mártózás, hiszen a hőséget másként nehéz lett volna elviselni, majd minden erőmet összegyűjtve, szememet becsukva, orromat, számat fülemet befogva, rászántam magam, hogy bemerészkedjek az előbb emlegetett gusztustalan higiéniát nem ismerő WC-k egyikébe. Úgy tűnik túléltem, de valószínűleg sosem fogom legszebb krétai emlékeim között emlegetni ezt az élményt.

Keresd fel Chrissin a kevésbé népszerű strandokat is

Chrissi csúcsának meghódítása

Néhány fotó lövése és még egy kis pancsolás után elindultam a tőlem nem messze emelkedő domb tetejére, ahol egy épület állt. A tűző napon felfelé baktatni negyedórát elég megpróbáltató vállalkozás, de hogyan is nyaralhatnék anélkül, hogy ne állítanám magam egyfolytában kihívások elé?

Egy elhagyatott épület, mint Chrissi egyik látnivalója

A csúcsot meghódítva Chrissi szinte egésze átláthatóvá vált és az is kiderült, hogy az itt található épület csupán egy elhagyatott ház, amit ki tudja mire használhattak korábban. Fentről egy másik csodaszép strand is tündökölni látszott ráadásul emberek nélkül, mindössze két kisebb hajó társaságában. Nem is kellett több, hogy lefelé haladva már ezt a célt tűzzem ki következő mártózásom helyszínéül…és milyen jól tettem.

Egy elhagyatott ház Chrissi tetején

Chrissi csúcsának meghódítása

Paradicsomi strand Chrissi szigetén

Ezen a strandon igazán érződött, hogy egy lakatlan szigetre érkeztem. Pont, mint egy hajótörött, akit egy paradicsomi partra sodortak a hullámok. Talán életemben nem volt ilyen élményben részem, hogy ennyire egyedül legyek egy ennyire filmbe illően romantikus tengerparton. Imádtam minden percét, még akkor is, ha időközben néhány másik turista jelenléte törte meg csendes magányom.

Chrissire érkezve egy kis szuvenírvásárlásra is van lehetőség

Sok időm nem volt, a hajóm ugyanis 16.30-kor indult vissza Ierapetrára és mivel nem voltam benne biztos, mennyi időre lesz szükségem a kikötőhöz való eljutáshoz, ezért inkább időben szedtem a sátorfámat.

Chrissi Görögország egyik legszebb helye (szerintem)

Mint utólag kiderült, Chrissi kisebb, keleti felét sikerült felfedeznem ezen a kiránduláson és így a nyugati féltekén található világítótoronyról, vagy kápolnáról sajnos ezúttal lemaradtam. Ám nem bánom, legalább van egy újabb okom, hogy a jövőben még visszatérjek erre a meseszigetre.

Chrissi strandjait érdemes végigjárni

Búcsú Chrissitől-Üdv újra az idilli Ierapetrán

Chrissi kikötőjében várakozva még egy ásványvizet magamévá tettem a büféből és közben azt is megállapítottam, hogy az interneten olvasható leírások nem hazudtak. Tényleg elég nagy az igénytelenség a sziget vendéglátós frontján. Koszos asztalok, ki nem ürített szemetesek, és talán a szezon elején valamikor letörölt székek. Dehát nyilván nem ez az, amit haza hoztam a lakatlan helyről.

A napágybérlés Chrissin drágább volt, mint Kréta más területein.

A hajó időben érkezett, felszállni pedig csak tiszta lábakkal lehetett, így, ha a homokot eddig nem sikerült kiürítened a papucsodból, akkor éppen itt volt az ideje, hogy megtedd. Szinte észrevétlenül suhantunk Ierapetráig, ahová megérkezve, kicsit álmodozós hangulatban vezetett az utam a szállodáig.

Chrissi-sziget Kréta egyik toplistás helye. Nem is csodálkozom. Ilyen kéket nem látsz mindenhol.

Nem siettem. Menet közben megcsodáltam a kis görög település színe-javát, lefotóztam a legszebb, legvirágosabb házakat és hallgattam a helyiek beszélgetését, akiknek többsége a házak tövében ücsörgött.

A Golden Beach egyik széle, ahol tovább sétálva a világítótoronyt is láthatod. Ez sajnos nálam elmaradt.

Kíváncsi természetemnél fogva teljesen feldobott, hogy az itt lakók életébe úgy nyerek bepillantást, hogy őket ez a legkevésbé sem zavarja. Illik, nem illik, a kis házak nyitott ajtaján néha-néha bekukucskáltam a konyhába, ahol éppen a vacsora rotyogott a tűzhelyen, de kieső szemekkel bámultam az utcára teregető fekete ruhás görög hölgyeket is.

Chrissi partja végig csodálatos

Izgalmas focimeccs és táskavásárlás

A szállásra visszaérkezve kezdetét vette a szokásos esti program. Zuhany és indulás felfedezni egy helyi tavernát. Elég szeles volt az idő, a ierapterai tavernák többsége pedig a parton sorakozott, ami kicsit visszavette a kedvem, hogy itt vacsorázzak, tehát míg végleg megalapoztam döntésem, tekeregtem kicsit az éttermek és bazárok között.

Chrissi homokos partját te is élveznéd

Emlékszem, épp valami nagyon izgalmas focimeccs foglalt le mindenkit, amit vélhetően hazai klubok játszottak. A görögök úgy csoportosultak a tv képernyők elé, mintha épp a lottószámaikat húznák ki. Jó volt látni a lelkesedésüket és legszívesebben én is csatlakoztam volna, éppen csak azt nem tudtam, kinek kellene szurkolni.

Görögország és a meseszép Chrissi

A nagy sétában eszembe jutott, hogy új strandtáska után kell néznem, legalábbis, ha nem a kezemben akarom cipelni a következő napokban a strandfelszerelésem, ugyanis ekkorra az otthonról hozott szatyrom teljesen megadta magát.

Ierapetra olyan, mintha egy skanzenben sétálnál

5 percbe sem telt, mire levadásztam egy kincset, amit kifizettem és az üzletben hagytam a vacsorám befejeztéig. Persze nem volt egyszerű megértetnem az eladó hölggyel, hogy nem ingyen-, és bérmentve akarom félre tetetni a táskát, csak nem szeretnék két batyuval sétálgatni a parton. Görögös temperamentumával véletlen sem akarta végig hallgatni mondandóm. Végül az üzlet mégiscsak megszületett és mivel mindketten jól jártunk, óriás mosollyal arcán búcsúzott tőlem a legközelebbi találkozásig.

Hazafelé tartva a kikötőből ilyen szép utcákon sétáltam

Ierapetra utcáin sétálva

Mediterrán hangulat Ierapetrán

Egy újabb kevésbé jól választott taverna

A vacsorámhoz talán a part legromantikusabb tavernáját választottam. Hullámzó tenger mellettem, fehérre festett székek, halványkék abroszok, pislákoló mécsesek. Ám a hely, idilli hangulatán túl, nem tett mély benyomást rám.

Sem ízeikkel, sem vendégszeretetükkel nem kápráztattak el, bár lehet, hogy ismét csak az egy asztalra jutó vendégek számával volt problémájuk, ami esetemben most sem rúgott túl magasra. Mindenesetre legalább ezen a nyaraláson sem maradt el a jó öreg mousaka, ami a görög utazásaim kihagyhatatlan eleme, bármennyire is távol áll speciális diétámtól.

Ez nem egy botanikus kert, ez csak egy egyszerű utca

Szépen lassan elfogyasztva a fárasztó nap után megérdemelt kalóriákat és elkortyolgatva egy pohár száraz fehér bort, immár kissé fáradtan, de az élményektől még mindig vidáman tértem vissza a szállásomra, útközben felmarkolva a korábban vásárolt strandtáskámat.

Ieraptera tavernái a parton is sorakoznak

Lefekvés előtt még igyekeztem átgondolni a következő nap menetrendjét és hálát adtam, hogy krétai nyaralásom 3. napja is ilyen csodálatosan sikerült.

Ilyen mousakát kóstoltam ezúttal

Szeretnél tudni a következő napok történéseiről is? Kattints és tudd meg, milyen volt Rethymnoban.

The post Kréta útleírás-Ierapetra és Chrissi-3. nap appeared first on Travel Kollázs.

Spinalonga már vár, de miért nem bérelt autóval?

Az előző este vásárolt felvágottból, paprikából és teljes kiőrlésű kenyérből összeállítottam néhány mennyei fapados szendvicset, amiket a szintén rutinosan beszerzett szalvétámba csomagoltam, összeszedtem a legfontosabb kellékeim, amikkel egy egész napot kihúzok, majd irány a buszmegálló.

Csak egy hétköznapi taverna Plakán

Amikor otthon átgondoltam ezt a kirándulást felmerült az ötlete egy autóbérlésnek, ám azt csak úgy tudtam volna elképzelni, ha több napos kölcsönzést választok és végső állomásként Rethymnot jelölöm meg, ami Agios Nikolaostól még kb. 140 km.

Plaka strandján nagy fehér kövek vártak

Első este 1-2 kölcsönzőnél el is rebegtettem ezt az óriási tervemet, de képzelheted, mennyire kapkodtak utánam…Nyilván, ha a nagyobb kölcsönzőket vettem volna célba (pl.: Europcar, Sixt, Avis), akkor lett volna némi esélyem a távolság legyőzésére, de mivel náluk a bankkártyazárolás garantált, így ezt az opciót meghagytam másnak.

Nekem pedig maradt a tömegközlekedés, amit Krétán kimondottan szerethetőnek tartok.

Miért utaztam Plakáig egy Spinalonga kiránduláshoz, és miért nem fizettem be egy fakultatív hajós programra Agios Nikolaosból?

Spinalongára eljutni nem volt egy nyakatekert feladvány. Választhattam volna, hogy egyenesen Agios Nikolaosból fizetek be egy fakultatív hajós programra, de az egész napos hullámokon ringatózás még mindig nem az én műfajom, úgyhogy a kérdést inkább tovább gondoltam.

Spinalongára mindenki hajóval érkezik

Ha kevesebbet akarok hajózni, akkor egyértelműen közelebb kell jutnom a szigethez, erre pedig más mód nem nagyon mutatkozott, mint elbuszozni egy olyan városba, ahonnan már egy rövidebb hajóúttal is a leprások szigetén találom magam.

A reggeli tavernám pont a kikötőre nézett

Elounda és Plaka az a két település, ahonnan hajókat indítanak Spinalongára. Utánaolvasva a két városnak, míg az előbbi egy nyüzsgőbb, turistásabb város, addig az utóbbi inkább a csendesebb halászfalu kategóriába sorolható. Nem is kérdés, hogy egy siófoki lány, 3 hónap pörgés és turistainvázió után, melyik hellyel szimpatizál inkább. Plaka győzött, és ezt nem csak idilli környezetének köszönhette, hanem annak is, hogy ő volt a Spinalongához legközelebb eső település, így tudtam, a hajóút maximum fél órát fog elvenni az életemből.

Virágos Plaka-Ilyen környezetben még a buszt is szívesen vártam

A krétai tömegközlekedés-Ez most kifejezetten könnyen ment.

Miután az állomáson megváltottam 2,30 €-s jegyem, ittam egy frappét és ismét jól szemügyre vettem a helyieket, még éppen belefért az időmbe, hogy a telefonos görög applikációm segítségével gyorsan megtanuljam, hogyan kérhetem a buszjegyet legközelebb görög nyelven. (ένα εισιτήριο για …-hova?-éna eisitírio gia…). Hurrá, mennyire tuti, hogy már ezt is tudom.

A romok között is fel-felbukkan a tenger

Agios Nikolaosból reggel 09.00-kor elstartoltam Plaka irányába, és 40-45 perc alatt anélkül érkeztem meg a bájos, már-már szinte kihaltnak hitt görög településre, hogy bármelyik végtagom elmacskásodott volna.

Plaka egyszerű házai igazán barátságossá tették az egész falut

Plaka, a bájos görög település-Jegyvásárlás Spinalongára és Egy taverna, ahol lehet, hogy ufónak néztek

Mivel Plaka kis túlzással is kb. egy utcából áll és minden buszról leszálló utas Spinalongára igyekezett, ezért a hajós társaságot és a két hajóval rendelkező kikötőt megtalálni legalább annyira volt egyszerű, mintha itthon leugrottam volna a boltba.

Spinalonga csak úgy úszik a kaktuszokban

Egyetlen probléma a gyorsaságomból adódott, hiszen amikor két lépés közé 5 perces épületbámulást iktatsz be, akkor még egy 100 méteres szakasz megtétele is elég időigényes lehet. De mit tegyek? Sem a telefonom kamerája, sem én nem tudtam ellenállni a kis görög épületeknek, amik annyira egyszerűek, annyira régiek, és mégis annyira szépek voltak, hogy máris fülig szerelmes lettem.

Ebbe a tavernába tértem be a hajó indulása előtt

Az út jobb szélén, egy ház oldalában árulták a 10 €-s hajójegyeket Spinalongára, amiből én is bezsebeltem egyet. A kedves görög úriember a jegy mellett egy walkie-talkie-t is rám bízott, ha már úgyis egyedül voltam, és humorosan megkért, juttassam el a hajókapitánynak, de ne felejtsek majd el beleszólni, ha megérkeztem a hajóhoz.

Séta közben a falak mesélnek

Mivel az indulásig még legalább fél óra állt rendelkezésemre, ezért a kikötő melletti tavernát célba vettem, az egyre feljebb ívelő hőmérséklet miatt elfogyasztottam egy vizet, elintéztem ügyes-bajos dolgaim, majd összekapartam az állam, amit valahol útközben biztosan elhagytam, hiszen ilyen csodakék színeket, mint amiket itt láttam, igazán nem volt könnyű feldolgozni.

Plaka egyik igazán görögös tavernája

A tavernában rajtam kívül nem volt más vendég, leszámítva a helyi néniket és bácsikat, valamint a taverna tulajdonosokat, akik csak csendesen beszélgettek, kávéztak és valószínűleg épp azt elemezték, mi a csodát csinál itt ez a szegény lány szólóban.

Időközben a walkie-talkie is beszélni kezdett, tehát ha addig nem néztek rám furán, itt már biztosan földönkívülinek gondoltak. De én csak kedvesen mosolyogtam, fizettem, majd tovább szárnyaltam a kikötőbe.

Startolás Spinalongára-Újabb siker görög nyelven

Egyre többen érkeztek a hajóhoz, és érdekes, hogy jó részük görög turista volt. A hajón ülve az egyik kedves hölgyike el is kezdett lelkesen magyarázni görögül, de néhány mondat után kénytelen voltam félbeszakítani a kedvenc és leggyakrabban használt görög mondatommal, miszerint “Nem értem”. Jót nevettünk, majd kiderítettem, hogy ők egyenesen Athénból érkeztek.

Szerintem 15 percbe sem telt, mire elértük Spinalonga partjait és kikötött hajónk.

Érkezés Spinalongára

A terep felmérése és újabb jegyvásárlás a Spinalongára történő bejutás előtt

Fontosnak éreztem, hogy kiderítsem, a bejáratnál kiírt mosdó, vajon az egyetlen-e a szigeten és jobban járok, ha még belépés előtt kihasználom, vagy esetleg bent is lesz hasonló lehetőségem. A felvilágosítás a jegypénztártól érkezett, és pont, ahogy gondoltam, ezen kívül más mellékhelyiségekre már nem számíthattam bent.

Spinalonga bejárata-Itt kell jegyet váltani és mosdóba is itt tudsz elmenni

A jegyért 8 €-t fizettem, és miután elég felkészültnek éreztem magam belépni az egykori leprakolónia helyszínére, a bal oldali bejárat felé vettem az irányt. Kérdés volt, hogy felfelé, vagy inkább körbe induljak, de a lábam valamiért inkább a nehezebb lehetőség felé húzott. Így kötöttem ki a velencei erőd és ezzel együtt a sziget tetején, ahonnan egy semmihez sem fogható látvány fogadott.

Spinalonga Kréta egyik legerősebb erődje volt

Nehéz volt összeegyeztetni a csodás kilátást a sziget szomorú múltjával, ami akarva-akaratlanul is súlyként zuhant az emberre. Bár a szigeten a velencei és török idők maradványairól is érdemes lenne szót ejteni, a turisták többsége, beleértve jómagam is, inkább az 1900-as évek leprásaira és itteni életére emlékszik, miközben körbe járja a felújított vagy éppen romos épületeket és elképzeli, hogyan élték le utolsó éveiket azok a megfertőzöttek, akiket ugyan sokszor csak egy negyed órás hajóútra, mégis örökre elválasztottak családjaiktól.

Spinalonga szigete egy könnyed sétával bejárható a lenti úton

A korabeli használati tárgyaktól a kápolnáig, vagy éppen egy hatalmas fertőtlenítő helyiségig egész sokminden megtekinthető itt és érdekes, hogy míg egyes épületek, vagy területek a török időkben egy adott célt szolgáltak, addig a leprások életében teljesen más jelentőséggel bírtak.

A bejárat körül jó állapotban lévő, felújított épületeket találsz

Visszaindulás Plakára

A szigeten úgy 3-4 órát töltöttem, mire rávettem magam, hogy visszainduljak a bejárathoz, ahol már sokan sorakoztak, hogy Eloundára, vagy Plakára visszajussanak. A mindössze negyedórás várakozás a meleg ellenére is egész izgalmasan telt, hiszen szendvicsmajszolás közben próbáltam az életem is menteni a méhecskék és darazsak elől, akik úgy tűnt, velem együtt szintén speciális diétát követnek és biztosan nem véletlen pályáznak az ebédemre.

Lenyűgöző kilátás a sziget csúcsáról

Amikor a hajó befutott, nem egészen volt egyértelmű, merre is megy tovább, de a hezitáló turista tömegen átverekedve magam, bizonyossá vált, hogy ez már az én ladikom.

Spinalonga és szemben Plaka

Eltűnt frappé és 6 €-s borravaló?

Vissza Plakára, ahol választanom kellett egy tavernát, vagy inkább kávézót, ahonnan a jól megérdemelt hűsítő frappém felhörpintése közben élvezhettem a tenger látványát. Nem is gondolnád, de ezen a nyugodt helyen egészen feladja a leckét egy üres asztalra lelni, hiszen a helyiek, vagy éppen a többségében görög turisták csaknem minden asztalt elfoglalnak.

Könnyítsd meg utazásod. Pakolj be egyszerűen a bőröndbe.

Végül mégis akadt egy nekem való kis zug, ami éppen ideális volt számomra és ahol még a kedves kiszolgálást sem csak tankönyvből ismerték.

Spinalongán a romos épületek sem ritkák

A frappém és vizem félútján, amikor már a blokkon található összeget is az asztalra helyeztem, gondoltam meglátogatom a benti mosdót, ám mire visszaértem, csak egy üres asztal és egy értetlenül álló felszolgáló fogadott, aki kérte, hogy várjak egy percet, mindjárt intézkedik.

Kilátás Spinalonga tetejéről

Talán a vizet és a maradék frappét nem sajnáltam volna, de mivel a 6 €-s borravalót elég erősnek éreztem, mégiscsak vissza ültem az immár üres asztalomhoz és megvártam, amíg visszahozták az “eltűnésem” miatt eltüntetett rendelésem egy részét és a visszajárót. Hogy mérges lettem volna? Ugyan, dehogy. Ki tudna haragudni valakire, aki olyan sűrűn és kedvesen kér elnézést, mintha legalább fizikai fájdalmat okozott volna.

Spinalongán a kihelyezett térkép segítségével minden épületet könnyebb beazonosítanod

Hol a buszmegállóm?

A busz indulásáig még legalább egy órám volt és előtte némi kérdezgetéssel felmértem a terepet, hogy biztos onnan megy-e a járat, ahonnan gondolom, ugyanis mivel csak egy oldalba helyeztek el táblát, ez nem egészen volt egyértelmű. A helyiek megnyugtattak, hogy a busz itt fordul meg és ezzel együtt meg is fog állni, tehát nem kell aggódnom az Agios Nikolaosba való hazajutásom miatt.

Az egykor törökök, és leprások által is használt épületek

Az időt kihasználva megmártóztam még a tengerben, feküdtem a csupa fehér, nagy kövekkel kirakott parton, majd összeszedtem magam és kiálltam a buszmegállóba.

Spinalonga Plakáról már jól látható

A negyedórás késés miatt kicsit levert a víz, pláne, hogy én voltam az egyetlen, aki a falu szélén várt a buszra, de végül mégiscsak megérkezett, és egészen Agios Nikolaosig cipelte elfáradt lábaim.

Kréta egyetlen igazán diétabarát éttermének felfedezése

Az állomásról még tettem egy rövid kitérőt a központba, és meglátogattam a Kardamont, ami Kréta talán egyetlen étterme egészséges kínálattal. Itt megkóstoltam a quinoa salátát és összeismerkedtem a tulajdonossal, majd vágtattam egészen hazáig, mert az egész napos kirándulás után minden porcikám egy kis édes vízre és tusfürdőre vágyott.

A quinoa salátám Agios Nikolaosban

Az utolsó vacsora Agios Nikolaosban

Az este igazán nem tartogatott kasszasikert hozó, izgalmasan szaftos, mozifilmbe illő jeleneteket, legalábbis ami a velem való történéseket illeti.

A Tripadvisor és Foursquare segítségével megkerestem Agios Nikolaos egyik legjobbnak nevezett éttermét, hogy mégse az apartman teraszán töltsem az egész estémet, majd némi eltévedést követően azt vettem észre, hogy már egy olyan helyen választok az étlapról, ami vetekszik egy botanikus kert szépségével.

Agios Nikolaos látnivalóiból hazafelé is kijutott

Bár magától a helytől tényleg lehidal az ember, a felszolgálók kedvességének őszinteségével azért vitatkoztam volna. Elképzelhető, hogy csak a rendelésem mennyiségével volt a probléma, hiszen egy előételnek számító saganaki (ami egy lisztbe forgatott sajt és nem igazán diétabarát) valószínűleg a napi bevétel 0,0001 %-át sem tette ki, ám Istenem, néha egy-egy ilyen kis fogyasztású vendéget is lehet igazi barátságosan kezelni.

Plaka a kikötőből fotózva

A hazaúton még nézelődtem kicsit a parton és egy utcai táncos bemutatónak is szemtanúja lettem.

Lefekvés előtt pedig mosollyal az arcomon konstatáltam, milyen csodaszépen telt a 2. napom Krétán és megállapítottam, hogy az elkövetkezendő 9-nek is legalább ilyen jól kell sikerülnie.

Kíváncsi vagy, mik történtek velem a Krétán töltött 3. napomon? Olvasd el itt az újabb sztorit itt.

The post Kréta útleírás-Spinalonga és Plaka-2. nap appeared first on Travel Kollázs.

Érkezés Krétára-Heraklion és Agios Nikolaos-Az 1. nap történései

Irány Kréta-Felszállásra felkészülni, Agios Nikolaos már vár

Krétára 6.20-kor indult a gépem Budapestről, ami minden szempontból egész jól hangzik.

• Nem túl korai,
• nem kell az útra szánni a fél napom, és akár
• már a srtandot is célba vehetem rögtön az érkezéskor.

Agios Nikolaos virágos házai biztosan ámulatba ejtenek

Ugyanakkor a 6.20-as indulás megkövetel egy 2 órával előbbi érkezést a reptérre, és mivel Kecskemétről fuvaroztak fel a repülő vasak parkolóhelyére, ezért, ha minden matektudásomat össze is vetem, kénytelen voltam hajnal 3-kor elindulni a viszonylag emberi időben startoló, meseszép görög szigetre igyekvő, járatomhoz.

De ugyan, ki fáradt, és ki panaszkodna, ha éppen Krétára készül?

Naplementés séta Agios Nikolaosban az 1. napomon

A reptéren minden flottul ment. Köszönhetően a hajnali érkezésnek a kézipoggyász-ellenőrzésnél olyan rövid sor állt, hogy elgondolkodtam jó repülőtéren járok-e.

Agios Nikolaos bájos utcáinak egyike

A duty free-ben gyorsan beszereztem egy kis díszdobozos Tokaji Aszút, amit tavaly megismert görög ismerősömnek szántam, és amit aztán az út második felében sikeresen elhagytam. (De erről majd később.) Majd némi újság és víz feltankolása után az „A”-s kapuk felé vettem az irányt, bedobtam egy kávét az ezekhez közeli kávézóban, és csodálkoztam, hogyan ment el ilyen gyorsan 2 óra.

Amaltheia Szarva-Agios Nikolaos egyik látnivalója

Megnyitották a kaput, ami a reptéri átalakításoknak köszönhetően az eddigiektől eltérő volt, és nem is hittem a szememnek, amikor a Wizz Air járatához busszal vittek ki, így nem kellett jószágokhoz méltóan végig sétálni a fél repülőtéren, hogy aztán egy karámban sorakozzunk.

Bazárok sora Agios Nikolaosban

A kb. 2 óra 20 perces repülés fogjuk rá, egész izgalmasan telt. Próbáltam felfrissíteni azt a néhány görög kifejezést és mondatot, amit egy online nyelvtanfolyam segítségével sajátítottam el hónapokkal ezelőtt, és nagy igyekezetemben azóta sem néztem feléjük. De most végre éreztem: Eljött az én időm. Majd kint megmutatom, mekkora profi lettem.

Landolás Krétán-Ismerkedés a heraklioni tömegközlekedéssel-Honnan indul a busz Agios Nikolaos felé?

Megérkezve Heraklionba, és leszállva a gépről, kétség sem fért hozzá, hogy itt bizony tutira melegebb lesz, mint otthon, és lehet a hosszú farmernadrágomban nem vagyok alkalomhoz öltözve. De mit csináljak? Ez volt az egyetlen módja, hogy elférjek a bőröndben.

Az elsőbbségi beszállásnak köszönhetően megúsztam, hogy csomagra kelljen várnom, így azon nyomban suhantam ki a reptérről, hogy találjak egy buszmegállót, ahonnan bejutok Heraklion városába, hogy aztán onnan egy másik busszal eljussak első célállomásomra Agios Nikolaosba.

Buszmegálló a heraklioni repülőtérnél

A reptérrel szemben találtam is egy buszmegállót, ahol egy buszsofőrt kérdeztem, hogyan jutok el Heraklionba, mire azt mondta, hogy hát éppen ott vagyok. Kis humoros, nem is értem, miért nem esett le neki, hogy a központra gondoltam. Végül egyezségre jutottunk és elirányított egy 100 méterrel odébb lévő buszváróba, ahol jegyet vettem és azonnal buszra pattantam. Talán gyanakvásra adhatott volna okot, de a buszon egyetlen bőröndös utazót sem láttam, mindenesetre én céltudatosan indultam Heraklion központja felé.

Cicák Agios Nikolaosban is voltak, csak úgy, mint egész Görögországban

Amikor megérkeztünk, és a buszsofőr igen hangosan rázendített, hogy „Center”, leszálltam, annak ellenére, hogy sejtettem, nem egészen vagyok jó helyen. Némi kevergés után már teljesen bizonyossá vált, hogy nem ezt a helyet keresem, itt ugyanis csak olyan buszmegállót találtam, ahonnan a reptérre, vagy más irányba megy járat, de még csak véletlen sem Agios Nikolaos felé.

Heraklion buszállomásának bejárata

Elő a GPS-t és ha ütnének sem tudnám megmondani, hogyan, megtaláltam, melyik buszállomásra kellene eljutnom. A telefonom szerint ez kb. 10-15 perc gyalogosan, amitől igazán nem pánikoltam be, persze akkor még nem tudtam, hogy dimbes-dombos helyen, 10 kilós bőrönddel a kezedben, 30 fokban megtenni ezt a távolságot, igazán nem olyan mulatságos.

Agios Nikolaos és a sokáig feneketlennek hitt Voulismeni-tó

Már éppen megérkeztem valami buszállomás-szerűséghez, ahol elég sok busz állt, ám annál kevesebb utas, amikor úgy döntöttem, ismét jobban járok, ha kérdezek. Kiderült, az én buszállomásom még mindig 200 méterrel odébb van. Nem egészen értettem hol pontosan, mert természetesen az út is úgy kanyarodott, hogy nehogy rálássak erre a megállóra, de végül nem fogott ki rajtam, és megtaláltam.

Könnyítsd meg utazásod. Pakolj be egyszerűen a bőröndbe.

Heraklioni buszállomás, avagy A helyi görög élet színtere

Itt már minden egyértelmű volt. A kiírás szerint még egy órát kellett várnom az Agios Nikolaos felé tartó járatomra, de ez pont elég idő volt, hogy nyugodt tempóban slattyogjak be a váróterembe, ahol jegyet szereztem kb. 7 €-ért, felülvizsgáltam a feltűnően tisztán tartott mosdót, majd elfogyasztottam görög nyaralásom első frappéját. Habár frappét tényleg csak a turisták isznak Görögországban és a görögöknek eszük ágában sincs ilyet fogyasztani, ők maradnak a jó öreg görög kávéjuknál, vagy a Freddo Espressonál, bennem valahogy mégis szépen lassan megindult a görög feeling.

Kréta-Agios Nikolaos és a Voulismeni-tó

Aztán a várakozás közepette kissé meg is ijedtem, hiszen az ordítozó hangosan beszélő forgalomirányítótól kezdve a morcos görög néniig és a temperamentumosan magyarázó görög fiatalokig az állomás egész színes palettát mutatott fel a helyi lakosságból és elgondolkoztam, vajon képes leszek-e felvenni a ritmust 10 nap alatt, vagy inkább bújjak el, mint egy kisegér?

Éttermek Agios Nikolaosban a tó körül

De az aggodalom szépen lassan tova szállt. Hiszen kérem szépen, nyaralni jöttem…elég lesz, ha megfigyelek, a beilleszkedést majd meghagyjuk arra az esetre, ha egyszer tényleg kiköltözök.

Tengerparti taverna Agios Nikolaosban

Buszozás Agios Nikolaos felé és egy üzenet a görög ismerőstől

A busz megérkezett, felszökkentem, és közben befutott egy üzenet a görög ismerőstől is, melyben kérte, menjek át egy nappal korábban hozzá Chaniába, lévén, hogy szabadnapos lesz, így több időt tudunk együtt tölteni. Miért is ne, gondoltam, habár kicsit sajnáltam, hogy a 4-5. napra tervezett rethymnos látogatásom még villámszerűbb lesz így, mint ahogy azt eredetileg elterveztem, arról nem is beszélve, hogy nyilván a szállás díját is kifizettem 2 éjre, hiába csak 1 lett belőle.

Agios Nikolaos ekkor még csendes utcája

Agios Nikolaos felé az út talán egy kicsit hosszabbra sikerült, mint ahogy korábban lelki szemeim előtt képzeltem. Vagy én voltam túl nyűgös, vagy tényleg minden bokorban megálltunk, de a másfél órás út egy örökkévalóságnak tűnt.

Agios Nikolaos egy cuki kis tavernája

Érkezés Agios Nikolaosba-Hol a szállásom?

Az eddigi utazásaimmal ellentétben hihetetlen mennyire nem voltam felkészült. Sem egy nyomtatott térkép, sem egy kiírt cím a szálláshoz. Tulajdonképpen mindent a telefonomra bíztam, aztán csodálkoztam, hogy megérkezve a városba, térerő hiányában nem igazán tudtam merre is kellene indulni. Bízva a szerencsémben sikerült a rossz irányba nekivágni az útnak, a 10 kilós bőröndöt ismét felhúzni a legnagyobb dombra, majd a térerő felbukkanása után rájönni, hogy tényleg nem a megfelelő irányba tartok.

Kedves kis szállásom Agios Nikolaosban

Aggodalomra semmi ok, 10 kilós bőrönddel le a dombról, és immár céltudatosan haladtam a legalább 32 fokos hőségben a szállásom felé, ami a buszmegállótól mindössze 10 perces sétára lett volna, ha elsőre is sikerül jól belőnöm az irányt.

Agios Nikolaos hangulatát is meghatározzák a virágos házak

Egy horkoló apartman tulajdonos-Mi jöhet még?

A Booking.com-on foglalt szállás kis egyszerű hotelként fogadott, Hotel Mavroforos néven, az egyik partközeli utcában. Szerencsére már a recepcióhoz is egy emelettel feljebb kellett cipelnem a bőröndöt, hiszen mire megérkeztem még úgysem fáradtam el eléggé.

Az egyszemélyes apartmanom erkéllyel, főzőfülkével, íróasztallal

A recepciós pulthoz lépve konstatáltam, hogy sehol senki, leszámítva azt az egyetlen idősödő úri embert, aki fehér trikóban horkol a bárpult előtt, tv nézést színlelve. Megérzésem szerint a tulaj lehetett, így kénytelen voltam némi várakozás után megzavarni álmait és néhány  egy rakás „Sorry!” elharsogásával felébreszteni. Nem lett különösen ideges, és a zavarba ejtettség jeleit sem láttam rajta, amikor felkelt, sőt, talán még a szundis nyálát is letörölte szépen lassan szája széléről. Elintéztük a „mocskos” pénzügyeket, váltottunk néhány szót, felkísért a szobámba, ami kétség kívül egy rendkívül egyszerű, de nagyon tiszta szoba volt, majd búcsút mondtunk egymásnak.

Hotel Mavroforos szállásom fürdőszobája

Miért nincs szükséged Görögországban széfre?

Talán ilyen gyors zuhanyt még sosem ejtettem, de fél óra múlva már fürdőruhában, strandtáskával a vállamon repültem ki a szállodából csak, hogy végre megmártózzak a tengerben. A szállás tulajához időközben volt még egy (szerinte) vicces kérdésem, miszerint van-e széfjük. A válasza nagyon egyszerű volt. Megkérdezte, melyik országból is jövök, és miért is félek annyira. Majd elmutogatta, hogy az ő motorja és autója is kint áll az utcában, benne a kulccsal, mégsem viszi el senki és habár egy évvel ezelőtt eltűnt az autója, előbb-utóbb valahogy mégis előkerült. Nos, nem mondom, hogy szavai felértek egy doboz nyugtatóval, de végülis  abban a pillanatban a strand előkelőbb helyet foglalt el agytekervényeim között, ezért inkább repültem is tovább.

Agios Nikolaos tengerpartja a szállásomhoz közel

Mostmár tényleg irány agios Nikolaos egyik strandja

A szállástól néhány lépésre, a part irányába egy szupermarketben gyorsan napolajat szereztem, hiszen a kézipoggyászba azt mégsem szállíthattam el Magyarországról, aztán már tényleg senki nem állított meg a homokos öbölig. Bár a parttól és strandtól nem messze egy yacht kikötő működött, maga az öböl nyugalma és hullámmentessége felülmúlta az eddigi krétai tapasztalataim. A napágy és napernyő bérlésének díja attól függően változott, melyik sorban vagy és, ha jól emlékszem 7-8 € körül mozogtak az árak, de egyedüliként én inkább az ingyenes „VIP-szektort” választottam, és a homokba terített törölközőmön fetrengtem.

Strandolás, úszás, napozás. Valahogy ennyire volt bonyolult a délutánom, majd amikor a többség elkezdett szedelőzködni és visszaindulni a szállására, én is követtem példájukat. A szupermarketet hazafele is útba ejtettem és beszereztem a másnapi reggelihez való teljes kiőrlésű kenyeret, felvágottat, paprikát és almát, majd irány a szállás, ahol immár kicsit lassabban készülődtem az esti sétához és vacsorához, mint strandra indulás előtt.

A strandon lévő napágyakat sor szerint árazták

Esti séta Agios Nikolaosban és ismerkedés egy helyivel

Még világosban akartam útnak indulni, hogy bejárjam Agios Nikolaost és néhány képet lőhessek róla. Szerencsére pont elcsíptem a naplementés időszakot és gyönyörűbbnél is gyönyörűbbnek láttam ezt a görög települést. Mivel viszonylag nagy város, és egy része dombra épült, ezért képtelenség lett volna az összes zugát bejárnom, de a főbb utcákat, a virágos fákkal, a görög kávézókkal és a színes portékáikat büszkén áruló görög hölgyekkel, volt szerencsém megpillantani.

Agios Nikolaosban a tó körül libákból sem volt hiány

Már itt elkezdtem megfigyelni, amiről csak a kinti ismerőseim révén szereztem tudomást, hogy a görögöknél a kávézás kultúra, hagyomány és rituálé, és nem zavarja őket, hogy este 7 óra, akkor is ugyanúgy leülnek meginni egy feketét. Azokról az idősebb, vagy fiatalabb görögökről már nem is beszélve, akik mindeközben még társasjátékoznak, vagy kártyáznak is a kávézó teraszán.

Agios Nikolaos tava esti fényeknél

Nagyon jó volt figyelni őket és tudni, hogy ez mennyire hozzá tartozik az életvitelükhöz és akkor sem lepődtem meg különösen, amikor útközben szóba elegyedett velem egy helyi görög, aki randiként is kávézásra invitált. Bár ezúttal a  kávé kimaradt, azért Agios Nikolaos romantikus tava mellett néhány szót váltottunk az általános kérdésekről: ki honnan jött, stb., és bár egész szimpatikus lett volna az illető, az ő kevés angoljával és az én annál is kevesebb görögömmel nem sokra mentünk volna egymással, így inkább búcsút intettem neki.

Hangulatos étterem Agios Nikolaosban

Végre egy igazi görög saláta, amit otthon biztosan nem kapsz

Folytatva esti sétám, keveregtem a Voulismeni-tó körül, amiben a legenda szerint Pallas Athéné is megmártózott, majd a kikötő mentén végighaladtam Agios Nikolaos csaknem teljes tengerparti részén, visszakanyarodva a yacht kikötő irányába, amerre a szálláshelyem is volt.

Sötétedés Agios Nikolaos tengerpartján

Már a délutáni strandolás alkalmával kinéztem itt egy hangulatosnak tűnő tavernát (Nontas), ami így utólag megállapítva kevésbé volt hangulatos, mert inkább a házhoz szállításra koncentrált, és semmilyen extrával (pl. egy kis előétellel, vagy desszerttel) nem akart levenni a lábamról, ugyanakkor a görög salátám legalább olyan finom volt, mint amilyennek kellett lennie, úgyhogy eszem ágában sincs panaszkodni rájuk.

Görög saláta Agios Nikolaosban

Az első nap ezzel lassan zárult is és bár kimerült állapotban, hulla fáradtan tértem nyugovóra, a szállás utcájában másodpercenként végigrobogó autók, motorok és egyéb járművek csak félig-meddig engedtek mély álomba szenderülni. De ugyan…, kinek jelent gondot a kevés alvás, ha egyszer Krétán nyaral? Kíváncsi vagy, hogyan telt a második napom? Milyen volt Spinalonga és Plaka? Olvasd el itt.

The post Kréta útleírás-Heraklion és Agios Nikolaos-1. nap appeared first on Travel Kollázs.