Hová is megyünk? Irány Paleochora!

Paleochora. Hallottam már korábban ezt a nevet, de nem igazán tudtam hová tenni. Bár, amikor kiderült, hogy a térkép déli szegletében kell keresni, sejtettem hogy nem lesz rossz választás. Szeretem Dél-Krétát. Egyszerű, csendes, turisták éppen csak elvétve járnak itt, te pedig merő nyugalomban élvezheted a görögök vendégszeretetét és szinte egy-kettőre részese leszel mindennapjaiknak.

Chania és a kikötő. Mindenki kedvence.

Buszozás Chania és Paleochora között. Lehet, hogy autóval jobban megérte volna?

Reggel 8.45-kor indult a buszunk Chaniaból. Mivel a görög amúgy sem a koránkelés mintaképe, sietősre kellett venni a figurát, hogy elcsípjük a naponta csak néhányszor közlekedő járatunkat. Útközben egy teljes kiőrlésű szendviccsel turbóztuk fel magunkat, majd néhány perccel a busz indulása előtt már az állomáson várakoztunk. Fejenként 8,30 €-ba került a jegy Chania és Paleochora között és mivel ez csak az oda útra szólt, így kettőnknek talán tényleg jobban megérte volna egy autóbérlés.

A buszozás elég hosszúra nyúlt, de a 2 órás út kifejezetten nagy élmény annak, aki szereti a hegyek között tekergő szerpentinek látványát. Érkezésünkkor azonban másra sem vágytam jobban, mint egy frissítő kávéra valahol a tengerparton.

Ha Dél-Kréta, akkor Paleochora

Amikor egy eltévedés hozza a legszebb kilátást

Az eltévedések mestereként sikerült újra egy hosszabb úton nekivágni paleochorás kalandunknak. A séta nem volt kifejezetten rossz, abban viszont biztos vagyok, hogy körbekerültette velünk a piciny falut, hogy végül ott kössünk ki, ahol egy rövid sétával elsőre is tehettük volna.

Paleochora tengerpartja a kávézó teraszáról

De végülis mégiscsak a végeredmény számít, nem igaz? Percek múlva egy olyan taverna és kávézó teraszán találtuk magunkat, ahonnan a kis falu tengerpartjának teljes panorámáját élvezhettük. Az idő szabályosan versenyt futott velünk, pedig freddo espressonkat legszívesebben napnyugtáig szürcsölgettük volna itt.

Zajlik az élet a kis görög településen

Azzal nem voltunk tisztában, Paleochora melyik felén járunk, vagy talán egy másik faluba tévedtünk, de tulajdonképpen nem is számított. Azokban a percekben véletlen sem éreztem magam turistának, sokkal inkább egy szerencsés helyinek, akinek megadatik, hogy minden nap ilyen tengerparti látvánnyal kísérje kávézását.

Hullámokban Paleochorán sem volt hiány

Útbaigazítás-Rajtunk még ez sem segített

Miután magunkhoz tértünk az áll leesős látványtól, a görög tanácskozni kezdett a felszolgálóval, hogy beazonosítsa pontos koordinátáink, de mindhiába. Nyilván nehéz lehetett megérteni, miért keresünk egy olyan települést, ahol éppen vagyunk, legalább úgy, mintha 10 km-rel odébb pottyantott volna le minket valaki, de azért a görög minden tőle telhetőt megtett, hogy még útbaigazítója is elhiggye, teljesen más faluban kódorgunk.

Paleochorán egy nyugodt kávézás te is el tudnál képzelni, igaz?

Végül elindultunk vissza az érkezésünk irányába, egészen a falu közepééig, ahol néhány órája a busztól is búcsúztunk.

Talán már mindenki sziesztáját töltötte, mindenesetre olyan csend uralkodott, hogy két megszólalásom között majdnem elszégyelltem magam, hogy megzavarom a helyiek nyugalmát.

Homokos tengerpart, ahol kivételesen tömeg sincs

Jó, ha tudod: Paleochora egy félsziget

Ha kicsit jobban átvizsgáltuk volna a térképet, talán útközben arra sem csodálkozunk rá, hogy a kékség hirtelen mindkét oldalunkon kukucskálva integetett. Lévén, hogy Paleochora a Líbia-tengerbe nyúló félsziget, nem meglepő, ha 3 oldalról is tenger határolja, de ez nekünk csak ott, abban a pillanatban esett le igazán.

Egy jó döntésnek hála, ezúttal már annak a tengerpartnak az irányába fordultunk, ahol az igazi, finom homokos, vízparti érzés szinte csak úgy beszippantott minket. Mielőtt nekivetemedtünk volna a strandnak, visszafordultunk, hogy ínycsiklandó görög finomságokkal töltsük meg pocakunkat és én újra hódolhassak gasztronómiai kíváncsiságomnak, miközben percenként szegem meg diétám szabályait.

Séta Paleochora kedves kis utcáiban

Ebéd Paleochorán-Ebben a tavernában te is szívesen falatoznál

A központban lévő Inochoos tavernára esett választásunk, ahol az előző nap menüjéhez képest nagy változást nem eszközölt a görög a rendelésen. Megkóstoltuk a yemistát, ami eredetileg töltött paradicsom, de más zöldségek megtöltésére is igaz ez az elnevezés, ettünk megint olyan főtt burgonyát, amit ezúttal tényleg vajjal tálaltak és a szokásos saláta és pancetta sem maradhatott el. A desszertet ezúttal kihagytuk, hiszen éppen eléggé tele voltunk, de a taverna kedvességének hála mégiscsak egy kis jégkrémmel kezünkben távoztunk.

A napágy és napernyő bérlés az első sorban 10 €-ba került

Napágy bérlés a homokos strandon, Paleochorán

Az óra jóval dél után járhatott és a az ebéd utáni fáradságunk is éppen eléggé indokolttá tette, hogy gyors-léptekben vegyünk igénybe a filmbe illően romantikus tengerpartot.

Nem voltak sokan. Csak egy-két napágyon heverésztek, néhányan pedig a tenger haragos hullámaival viaskodtak. A forróság már a tetőfokára hágott és nem nagyon akadt, akinek kedve lett volna a tűzgolyó alatt sütkérezni. Mi sem voltunk restek egy modern, matracos napernyős szettet bérelni.

Paleochorán garantáltan nem kell a tömegtől tartanod

A görög kiakadt, hiszen itt is, mint sok más helyen, az árakat a napágy helye szabja meg. Közel akarsz lenni a vízhez és első sorból akarod nézni a hullámokat? Semmi gond, fizess többet. Hiába, az üzlet az üzlet, és e mellett még a vendégszerető görögök sem mehetnek el szó nélkül.

Így esett, hogy a két matracos napágyért és napernyőért összesen 10 €-t fizettünk, ami az első soros kényelemért végeredményben igazán megérte.

„Relax” és „coffee”-ne felejtsd ezt a két fogalmat, ha egy göröggel töltöd a napod

Más dolgunk sem maradt, mint az elkövetkezendő órákat úszkálással és „relax”-szel tölteni, ahogy a görög mondaná. Fura, amíg nem ismertem görögéket eszembe sem jutott volna csak úgy pihengetni és még a tengerparton fekve is mászkáltak volna a hangyák a fejemben halaszthatatlan teendőimmel kapcsolatban. Erre tessék, ha egy görög naponta legalább háromszor nem mondja el a pihenés és lazítás szó összes szinonimáját, akkor kezdj el gyanakodni, hogy nem is egy igazi göröggel van dolgod.

Tipikus görög vendéglátóhelyek

És még csodálkozom, hogy ilyen jó hatással van az idegrendszeremre Görögország? Az utolsó, 18.30-kor induló busz előtt még egy kávézásra is jutott időnk, csak, hogy a görög által második leggyakrabban emlegetett kedvenc tevékenységről se feledkezzünk meg. Habár, ha jobban meggondolom a „relax” és a „coffee” nálam éppen ellentétes hatásokat keltenek, de valahol érthető, hogy az ilyen relaxált embereknek, mint a görögök, nem árt a kávé, hogy felturbózzák magukat.

Könnyítsd meg utazásod. Pakolj be egyszerűen a bőröndbe.

Az utolsó kávé Paleochorán

To liri tis papias volt a kávézó és bár neve, ahová betértünk és amit valójában már érkezésünkkor kinéztünk magunknak. Kék-fehér színek, tipikus görög székek és asztalok, valamint egy jazz banda festménye a falon. Elég hangulatos helynek tűnt egy görög kávéhoz, ahol ha megéhezel, még egy-két tradicionális falatért sem kell a szomszédba rohannod.

Ez már Chania, de sosem lehet megunni és minden séta újabb szépségeket tartogat

Hiába töltöttünk volna még órákat a kávénk kortyolgatásával és a jövőre vonatkozó terveken való filozofálgatással, a busz lassan mégiscsak indulásra szólított, így hát minden cókmókunkat hátunkra véve battyogtunk a buszmegállóba, ahol néhány perc múlva már búcsút is intettünk Paleochorának.

Chania tavernái, kávézói és bárjai még üresen is lenyűgöznek

Újabb finom falatok, ezúttal már Chaniában

Chaniaba érkezve aztán ismét a kulináris élvezeteknek hódoltunk, hiszen a görög kitalálta, hogy elvisz a kedvenc helyére. Most kivételesen ne egy tavernát képzelj el, inkább, amolyan gyorséttermet, ami, ha nem is egészen görögös, annál inkább minőségi falatokkal kecsegtet. Így kötöttünk ki a Pork to Beef Wild-ben, ahol a teljes kiőrlésű zsemléknek hála még diétámnak megfelelő szendvicset is tudtam választani.

Szívesen beköltöznék ebbe az utcába. És te?

Nem csodálkozom, hogy a görög annyira odáig volt ezért a helyért. Ár-érték arányban az óriási szendvicseikkel igencsak verték a többi gyorséttermet. Legalábbis azokat garantáltan, ahol valaha ettem Görögországban.

Lehet, hogy itt-ott romosak az épületek, de pont ezért fogod imádni őket.

A központtól hazafelé még egy 3 km-es séta várt ránk, ami egy ilyen adag vacsora mellett igazán ráfért mindkettőnkre. Az esti tengerpartban gyönyörködve azonban mi sem bizonyult egyszerűbb feladatnak, mint villámgyorsan letudni ezt a rövidke szakaszt.

Chaniaban nem nehéz elütni az időt. Az utcák is felérnek egy-egy látványossággal.

7. nap-Chania és a „relax léggömb”

A másnap újra Chaniaról szólt. Az egész napunk egy hatalmas „relax” léggömb lett, amit csak úgy egyszerűen magával ragadott a nyári szellő. Kávéztunk az Oxo Nou-ban és újra ettünk a Pork to Beef Wild-ben, de a nap csúcspontja mégiscsak az a naplemente volt, amit Chania központja és Chalepa városrész között, a tengerparton néztünk meg.

Chania a Krétára érkező turisták egyik kedvence

Talán ez a nap nem is ér egy külön bejegyzést, hiszen nagy és meghatározó események nem történtek. De valljuk be, önmagában élvezni a görög létet így is elég meghatározó.

Mi várt rám az elkövetkezendő napokban, amikor a görög már dolgozott és újra egyedül jártam utam? Olvasd el Seitan Limania-s kalandom, azaz krétai utam 8. napját.

The post Kréta útleírás – Paleochora és Chania – 6. és 7. nap appeared first on Travel Kollázs.

Érkezés Krétára-Heraklion és Agios Nikolaos-Az 1. nap történései

Irány Kréta-Felszállásra felkészülni, Agios Nikolaos már vár

Krétára 6.20-kor indult a gépem Budapestről, ami minden szempontból egész jól hangzik.

• Nem túl korai,
• nem kell az útra szánni a fél napom, és akár
• már a srtandot is célba vehetem rögtön az érkezéskor.

Agios Nikolaos virágos házai biztosan ámulatba ejtenek

Ugyanakkor a 6.20-as indulás megkövetel egy 2 órával előbbi érkezést a reptérre, és mivel Kecskemétről fuvaroztak fel a repülő vasak parkolóhelyére, ezért, ha minden matektudásomat össze is vetem, kénytelen voltam hajnal 3-kor elindulni a viszonylag emberi időben startoló, meseszép görög szigetre igyekvő, járatomhoz.

De ugyan, ki fáradt, és ki panaszkodna, ha éppen Krétára készül?

Naplementés séta Agios Nikolaosban az 1. napomon

A reptéren minden flottul ment. Köszönhetően a hajnali érkezésnek a kézipoggyász-ellenőrzésnél olyan rövid sor állt, hogy elgondolkodtam jó repülőtéren járok-e.

Agios Nikolaos bájos utcáinak egyike

A duty free-ben gyorsan beszereztem egy kis díszdobozos Tokaji Aszút, amit tavaly megismert görög ismerősömnek szántam, és amit aztán az út második felében sikeresen elhagytam. (De erről majd később.) Majd némi újság és víz feltankolása után az „A”-s kapuk felé vettem az irányt, bedobtam egy kávét az ezekhez közeli kávézóban, és csodálkoztam, hogyan ment el ilyen gyorsan 2 óra.

Amaltheia Szarva-Agios Nikolaos egyik látnivalója

Megnyitották a kaput, ami a reptéri átalakításoknak köszönhetően az eddigiektől eltérő volt, és nem is hittem a szememnek, amikor a Wizz Air járatához busszal vittek ki, így nem kellett jószágokhoz méltóan végig sétálni a fél repülőtéren, hogy aztán egy karámban sorakozzunk.

Bazárok sora Agios Nikolaosban

A kb. 2 óra 20 perces repülés fogjuk rá, egész izgalmasan telt. Próbáltam felfrissíteni azt a néhány görög kifejezést és mondatot, amit egy online nyelvtanfolyam segítségével sajátítottam el hónapokkal ezelőtt, és nagy igyekezetemben azóta sem néztem feléjük. De most végre éreztem: Eljött az én időm. Majd kint megmutatom, mekkora profi lettem.

Landolás Krétán-Ismerkedés a heraklioni tömegközlekedéssel-Honnan indul a busz Agios Nikolaos felé?

Megérkezve Heraklionba, és leszállva a gépről, kétség sem fért hozzá, hogy itt bizony tutira melegebb lesz, mint otthon, és lehet a hosszú farmernadrágomban nem vagyok alkalomhoz öltözve. De mit csináljak? Ez volt az egyetlen módja, hogy elférjek a bőröndben.

Az elsőbbségi beszállásnak köszönhetően megúsztam, hogy csomagra kelljen várnom, így azon nyomban suhantam ki a reptérről, hogy találjak egy buszmegállót, ahonnan bejutok Heraklion városába, hogy aztán onnan egy másik busszal eljussak első célállomásomra Agios Nikolaosba.

Buszmegálló a heraklioni repülőtérnél

A reptérrel szemben találtam is egy buszmegállót, ahol egy buszsofőrt kérdeztem, hogyan jutok el Heraklionba, mire azt mondta, hogy hát éppen ott vagyok. Kis humoros, nem is értem, miért nem esett le neki, hogy a központra gondoltam. Végül egyezségre jutottunk és elirányított egy 100 méterrel odébb lévő buszváróba, ahol jegyet vettem és azonnal buszra pattantam. Talán gyanakvásra adhatott volna okot, de a buszon egyetlen bőröndös utazót sem láttam, mindenesetre én céltudatosan indultam Heraklion központja felé.

Cicák Agios Nikolaosban is voltak, csak úgy, mint egész Görögországban

Amikor megérkeztünk, és a buszsofőr igen hangosan rázendített, hogy „Center”, leszálltam, annak ellenére, hogy sejtettem, nem egészen vagyok jó helyen. Némi kevergés után már teljesen bizonyossá vált, hogy nem ezt a helyet keresem, itt ugyanis csak olyan buszmegállót találtam, ahonnan a reptérre, vagy más irányba megy járat, de még csak véletlen sem Agios Nikolaos felé.

Heraklion buszállomásának bejárata

Elő a GPS-t és ha ütnének sem tudnám megmondani, hogyan, megtaláltam, melyik buszállomásra kellene eljutnom. A telefonom szerint ez kb. 10-15 perc gyalogosan, amitől igazán nem pánikoltam be, persze akkor még nem tudtam, hogy dimbes-dombos helyen, 10 kilós bőrönddel a kezedben, 30 fokban megtenni ezt a távolságot, igazán nem olyan mulatságos.

Agios Nikolaos és a sokáig feneketlennek hitt Voulismeni-tó

Már éppen megérkeztem valami buszállomás-szerűséghez, ahol elég sok busz állt, ám annál kevesebb utas, amikor úgy döntöttem, ismét jobban járok, ha kérdezek. Kiderült, az én buszállomásom még mindig 200 méterrel odébb van. Nem egészen értettem hol pontosan, mert természetesen az út is úgy kanyarodott, hogy nehogy rálássak erre a megállóra, de végül nem fogott ki rajtam, és megtaláltam.

Könnyítsd meg utazásod. Pakolj be egyszerűen a bőröndbe.

Heraklioni buszállomás, avagy A helyi görög élet színtere

Itt már minden egyértelmű volt. A kiírás szerint még egy órát kellett várnom az Agios Nikolaos felé tartó járatomra, de ez pont elég idő volt, hogy nyugodt tempóban slattyogjak be a váróterembe, ahol jegyet szereztem kb. 7 €-ért, felülvizsgáltam a feltűnően tisztán tartott mosdót, majd elfogyasztottam görög nyaralásom első frappéját. Habár frappét tényleg csak a turisták isznak Görögországban és a görögöknek eszük ágában sincs ilyet fogyasztani, ők maradnak a jó öreg görög kávéjuknál, vagy a Freddo Espressonál, bennem valahogy mégis szépen lassan megindult a görög feeling.

Kréta-Agios Nikolaos és a Voulismeni-tó

Aztán a várakozás közepette kissé meg is ijedtem, hiszen az ordítozó hangosan beszélő forgalomirányítótól kezdve a morcos görög néniig és a temperamentumosan magyarázó görög fiatalokig az állomás egész színes palettát mutatott fel a helyi lakosságból és elgondolkoztam, vajon képes leszek-e felvenni a ritmust 10 nap alatt, vagy inkább bújjak el, mint egy kisegér?

Éttermek Agios Nikolaosban a tó körül

De az aggodalom szépen lassan tova szállt. Hiszen kérem szépen, nyaralni jöttem…elég lesz, ha megfigyelek, a beilleszkedést majd meghagyjuk arra az esetre, ha egyszer tényleg kiköltözök.

Tengerparti taverna Agios Nikolaosban

Buszozás Agios Nikolaos felé és egy üzenet a görög ismerőstől

A busz megérkezett, felszökkentem, és közben befutott egy üzenet a görög ismerőstől is, melyben kérte, menjek át egy nappal korábban hozzá Chaniába, lévén, hogy szabadnapos lesz, így több időt tudunk együtt tölteni. Miért is ne, gondoltam, habár kicsit sajnáltam, hogy a 4-5. napra tervezett rethymnos látogatásom még villámszerűbb lesz így, mint ahogy azt eredetileg elterveztem, arról nem is beszélve, hogy nyilván a szállás díját is kifizettem 2 éjre, hiába csak 1 lett belőle.

Agios Nikolaos ekkor még csendes utcája

Agios Nikolaos felé az út talán egy kicsit hosszabbra sikerült, mint ahogy korábban lelki szemeim előtt képzeltem. Vagy én voltam túl nyűgös, vagy tényleg minden bokorban megálltunk, de a másfél órás út egy örökkévalóságnak tűnt.

Agios Nikolaos egy cuki kis tavernája

Érkezés Agios Nikolaosba-Hol a szállásom?

Az eddigi utazásaimmal ellentétben hihetetlen mennyire nem voltam felkészült. Sem egy nyomtatott térkép, sem egy kiírt cím a szálláshoz. Tulajdonképpen mindent a telefonomra bíztam, aztán csodálkoztam, hogy megérkezve a városba, térerő hiányában nem igazán tudtam merre is kellene indulni. Bízva a szerencsémben sikerült a rossz irányba nekivágni az útnak, a 10 kilós bőröndöt ismét felhúzni a legnagyobb dombra, majd a térerő felbukkanása után rájönni, hogy tényleg nem a megfelelő irányba tartok.

Kedves kis szállásom Agios Nikolaosban

Aggodalomra semmi ok, 10 kilós bőrönddel le a dombról, és immár céltudatosan haladtam a legalább 32 fokos hőségben a szállásom felé, ami a buszmegállótól mindössze 10 perces sétára lett volna, ha elsőre is sikerül jól belőnöm az irányt.

Agios Nikolaos hangulatát is meghatározzák a virágos házak

Egy horkoló apartman tulajdonos-Mi jöhet még?

A Booking.com-on foglalt szállás kis egyszerű hotelként fogadott, Hotel Mavroforos néven, az egyik partközeli utcában. Szerencsére már a recepcióhoz is egy emelettel feljebb kellett cipelnem a bőröndöt, hiszen mire megérkeztem még úgysem fáradtam el eléggé.

Az egyszemélyes apartmanom erkéllyel, főzőfülkével, íróasztallal

A recepciós pulthoz lépve konstatáltam, hogy sehol senki, leszámítva azt az egyetlen idősödő úri embert, aki fehér trikóban horkol a bárpult előtt, tv nézést színlelve. Megérzésem szerint a tulaj lehetett, így kénytelen voltam némi várakozás után megzavarni álmait és néhány  egy rakás „Sorry!” elharsogásával felébreszteni. Nem lett különösen ideges, és a zavarba ejtettség jeleit sem láttam rajta, amikor felkelt, sőt, talán még a szundis nyálát is letörölte szépen lassan szája széléről. Elintéztük a „mocskos” pénzügyeket, váltottunk néhány szót, felkísért a szobámba, ami kétség kívül egy rendkívül egyszerű, de nagyon tiszta szoba volt, majd búcsút mondtunk egymásnak.

Hotel Mavroforos szállásom fürdőszobája

Miért nincs szükséged Görögországban széfre?

Talán ilyen gyors zuhanyt még sosem ejtettem, de fél óra múlva már fürdőruhában, strandtáskával a vállamon repültem ki a szállodából csak, hogy végre megmártózzak a tengerben. A szállás tulajához időközben volt még egy (szerinte) vicces kérdésem, miszerint van-e széfjük. A válasza nagyon egyszerű volt. Megkérdezte, melyik országból is jövök, és miért is félek annyira. Majd elmutogatta, hogy az ő motorja és autója is kint áll az utcában, benne a kulccsal, mégsem viszi el senki és habár egy évvel ezelőtt eltűnt az autója, előbb-utóbb valahogy mégis előkerült. Nos, nem mondom, hogy szavai felértek egy doboz nyugtatóval, de végülis  abban a pillanatban a strand előkelőbb helyet foglalt el agytekervényeim között, ezért inkább repültem is tovább.

Agios Nikolaos tengerpartja a szállásomhoz közel

Mostmár tényleg irány agios Nikolaos egyik strandja

A szállástól néhány lépésre, a part irányába egy szupermarketben gyorsan napolajat szereztem, hiszen a kézipoggyászba azt mégsem szállíthattam el Magyarországról, aztán már tényleg senki nem állított meg a homokos öbölig. Bár a parttól és strandtól nem messze egy yacht kikötő működött, maga az öböl nyugalma és hullámmentessége felülmúlta az eddigi krétai tapasztalataim. A napágy és napernyő bérlésének díja attól függően változott, melyik sorban vagy és, ha jól emlékszem 7-8 € körül mozogtak az árak, de egyedüliként én inkább az ingyenes „VIP-szektort” választottam, és a homokba terített törölközőmön fetrengtem.

Strandolás, úszás, napozás. Valahogy ennyire volt bonyolult a délutánom, majd amikor a többség elkezdett szedelőzködni és visszaindulni a szállására, én is követtem példájukat. A szupermarketet hazafele is útba ejtettem és beszereztem a másnapi reggelihez való teljes kiőrlésű kenyeret, felvágottat, paprikát és almát, majd irány a szállás, ahol immár kicsit lassabban készülődtem az esti sétához és vacsorához, mint strandra indulás előtt.

A strandon lévő napágyakat sor szerint árazták

Esti séta Agios Nikolaosban és ismerkedés egy helyivel

Még világosban akartam útnak indulni, hogy bejárjam Agios Nikolaost és néhány képet lőhessek róla. Szerencsére pont elcsíptem a naplementés időszakot és gyönyörűbbnél is gyönyörűbbnek láttam ezt a görög települést. Mivel viszonylag nagy város, és egy része dombra épült, ezért képtelenség lett volna az összes zugát bejárnom, de a főbb utcákat, a virágos fákkal, a görög kávézókkal és a színes portékáikat büszkén áruló görög hölgyekkel, volt szerencsém megpillantani.

Agios Nikolaosban a tó körül libákból sem volt hiány

Már itt elkezdtem megfigyelni, amiről csak a kinti ismerőseim révén szereztem tudomást, hogy a görögöknél a kávézás kultúra, hagyomány és rituálé, és nem zavarja őket, hogy este 7 óra, akkor is ugyanúgy leülnek meginni egy feketét. Azokról az idősebb, vagy fiatalabb görögökről már nem is beszélve, akik mindeközben még társasjátékoznak, vagy kártyáznak is a kávézó teraszán.

Agios Nikolaos tava esti fényeknél

Nagyon jó volt figyelni őket és tudni, hogy ez mennyire hozzá tartozik az életvitelükhöz és akkor sem lepődtem meg különösen, amikor útközben szóba elegyedett velem egy helyi görög, aki randiként is kávézásra invitált. Bár ezúttal a  kávé kimaradt, azért Agios Nikolaos romantikus tava mellett néhány szót váltottunk az általános kérdésekről: ki honnan jött, stb., és bár egész szimpatikus lett volna az illető, az ő kevés angoljával és az én annál is kevesebb görögömmel nem sokra mentünk volna egymással, így inkább búcsút intettem neki.

Hangulatos étterem Agios Nikolaosban

Végre egy igazi görög saláta, amit otthon biztosan nem kapsz

Folytatva esti sétám, keveregtem a Voulismeni-tó körül, amiben a legenda szerint Pallas Athéné is megmártózott, majd a kikötő mentén végighaladtam Agios Nikolaos csaknem teljes tengerparti részén, visszakanyarodva a yacht kikötő irányába, amerre a szálláshelyem is volt.

Sötétedés Agios Nikolaos tengerpartján

Már a délutáni strandolás alkalmával kinéztem itt egy hangulatosnak tűnő tavernát (Nontas), ami így utólag megállapítva kevésbé volt hangulatos, mert inkább a házhoz szállításra koncentrált, és semmilyen extrával (pl. egy kis előétellel, vagy desszerttel) nem akart levenni a lábamról, ugyanakkor a görög salátám legalább olyan finom volt, mint amilyennek kellett lennie, úgyhogy eszem ágában sincs panaszkodni rájuk.

Görög saláta Agios Nikolaosban

Az első nap ezzel lassan zárult is és bár kimerült állapotban, hulla fáradtan tértem nyugovóra, a szállás utcájában másodpercenként végigrobogó autók, motorok és egyéb járművek csak félig-meddig engedtek mély álomba szenderülni. De ugyan…, kinek jelent gondot a kevés alvás, ha egyszer Krétán nyaral? Kíváncsi vagy, hogyan telt a második napom? Milyen volt Spinalonga és Plaka? Olvasd el itt.

The post Kréta útleírás-Heraklion és Agios Nikolaos-1. nap appeared first on Travel Kollázs.

Inzulinrezisztencia, cukorbetegség és utazás

Arra már korábban adtam tippeket, hogyan tudod követni az egészséges életmódot nyaralás alatt, de, hogy inzulinrezisztensként, vagy cukorbetegként, milyen élelmiszerek húzhatnak ki a slamasztikából egy utazás során, arra az alábbiakban kapsz választ.

Könnyítsd meg étkezésed.

Ne számíts óriási titkokra, egyszerű élelmiszerekről van szó, melyek a hétköznapokban is megtalálhatók a konyhámban, könnyen szállíthatók, kevésbé romlandók és megfelelő szénhidrátforrást jelentenek akár a nyaralás teljes időtartama alatt.

Nézzük, milyen élelmiszert pakolj a bőröndbe, ha inzulinrezisztencia, cukorbetegség, vagy más diéta miatt fontos a minőségi szénhidrátbevitel vércukorszinted kordában tartásához.

1. Kenyér/zsemle/kifli

Ha inzulinrezisztens, vagy cukorbeteg vagy, esetleg egyszerűen csak diétázol, bizonyára neked is megvan a jól bevált kenyérféléd, amit nem szívesen cserélnél le másikra. Ha szerencsés vagy, és hozzám hasonlóan, különösebb probléma nélkül, fagyasztva is tárolhatod megszokott kenyérfélédet, akkor véletlen se felejtsd el bepakolni a bőröndbe, ha legközelebb útnak indulsz. Jól jöhet reggelire, vagy kirándulásokhoz szendvicset is készíthetsz belőle.

Szafi free kenyér utazáshoz

Mi van, ha a szálláshelyeden étkezésre is befizettél? Tapasztalataim szerint megértőek lesznek veled, és nem csinálnak belőle különösebb problémát, ha kizárólag a saját kenyereddel vagy hajlandó fogyasztani a felszolgált finomságokat. Ha már egyszer ők úgysem tudják biztosítani számodra saját kenyérféléd, milyen ellenvetésük is lehetne, nem igaz?

2. Basmati rizs

Az egyik legegyszerűbben elkészíthető, lassan felszívódó szénhidrátforrás, amihez a legtöbb helyen, akár külföldön is könnyen hozzájutsz. Ha mégsem bíznád a véletlenre, akkor csomagolj egy-két adaggal a bőröndbe is, hogy legalább addig kitartson, ameddig nem leled meg a megfelelő boltot, ahol beszerezheted.

Basmati rizs és saláta a krétai nyaralásomon

Mivel az elkészítéséhez legalább egy villanyrezsóra is szükséged lesz, ezért a rizs inkább egy apartmanos nyaralás során állja meg a helyét, de könnyen lehet, hogy egy étkezést is biztosító szálláshelyen lesznek olyan jófejek és simán kifőzik neked, ha megkéred őket.

3. Zabkorpa

Ha már a villanyrezsós, apartmanos nyaralásoknál tartunk, a zabkorpa is könnyen szállítható, ugyanakkor gyorsan és egyszerűen felhasználható szénhidrátforrás lehet, ami tökéletes egy tortilla, vagy akár egy palacsinta elkészítéséhez. Ehhez pedig igazán nincs szükséged túl sok konyhai eszközre, így érdemes ebből is bedobnod egy kisebb adagot a bőröndbe.

Könnyítsd meg étkezésed.

4. Korpovit keksz

Az örök kedvenc, ami nemcsak az utazásokhoz jelent segítséget egy inzulinrezisztens, cukorbeteg, vagy diétázó számára, hanem a mindennapi rohanásban is gyakran kihúzhat a bajból. Elég, ha néhány darabot a táskádba teszel, és elkerülöd a veszélyét, hogy bármikor leessen a vércukorszinted.

Minden kirándulásra diétás szendvicsekkel, korpovit keksszel, almával és vízzel készültem az utazás alatt

Hosszabb túrák, kirándulások során, amikor nem mindig jutsz időben megfelelő étkezési lehetőséghez, mindemellett a szendvicseid is elfogytak, egy-két korpovit keksz életmentő lehet számodra.

+1 Tészta

Tésztát enni inzulinrezisztensként, cukorbetegként, vagy diétázóként véletlenül sem bűn. Sőt, a tészta is ugyanolyan jó szénhidátforrás lehet, mint a fentiekben említett élelmiszerek, amelyek hozzájárulnak egy egyenletes vércukorszint fenntartásához, ezzel is megelőzve a falási rohamokat, vagy elkerülve a rosszulléteket.

Diétás tojásos tészta csicseritésztából, salátával (Receptért kattints a képre)

Tésztából is mindig a lassan felszívódó szénhidrátból készült változatokra kell szavazni, de szerencsére ebből is egyre több akad a boltok polcain. Személyes kedvencem a csicseritészta, amit csicseriborsóból készítenek és semmiféle lisztet nem tartalmaz, de ugyanilyen jó választás lehet egy 100 %-ban rozsból készült tészta is.

Tejszínes-cukkinis csicseritészta  (Receptért kattints a képre)

A tésztafélék sem nagy helyet, sem különösebb konyhai eszközöket nem igényelnek, hogy nyaralás alatt is meg tudj oldani belőlük néhány étkezést, így jobb, ha ezeket sem felejted ki a csomagodból.

Bízom benne, hogy fenti soraim tökéletes kiindulópontul szolgálnak számodra, hogy átgondold, mit érdemes egy utazáshoz magaddal vinni. A lista csupán egy iránymutatás, mivel készülhetsz fel inzulinrezisztencia, cukorbetegség, vagy diéta mellett a nyaralásra. Bizonyára ezek mellett, vagy helyett, neked is megvannak a kedvenc alapanyagaid, amiket jobban megvizsgálva még az is lehet, hogy bőven elférnek a bőröndödben.

Egészséges utat kívánok!

Tetszett a cikk és további hasznos diétával és utazással foglalkozó bejegyzéseket is olvasnál? Kövesd Facebook oldalam itt, és ne maradj le semmiről.

The post 4+1 alap élelmiszer inzulinrezisztencia, cukorbetegség, diéta esetén utazáshoz appeared first on Travel Kollázs.

Íme 10 megjegyzés, amit utazóként nem szeretünk hallani, még ha éppen nem is jelezzük azonnal feléd:

1. „Miért nem bírsz megülni egy helyben?”

Remek kérdés. Talán nincs annyi csillag az égen, mint ahányszor ezt halljuk.

Válaszunk egyszerű: vonz a felfedezés, az új, ismeretlen iránti vágy. De miért probléma ez? Ha ettől vagyunk boldogabbak, és ebben leljük örömünket, akkor az ilyen kérdések helyett nem lenne célszerű inkább a „Jaj, de örülök, hogy megint tudsz menni!” típusú felkiáltásokkal élni?

2. „Honnan van ennyi pénzed utazni?”

Bár 2016-ot írunk és a fapados légitársaságok gyakran egy buszjegy áráért dobálják hozzánk a repülőjegyeket, sokaknak még mindig zaklatja a fantáziáját, vajon megnyertük-e a lottónyereményt, hogy ennyit utazunk, és, ha igen, nekik miért nem adtunk belőle.

Nem vagyunk gazdagabbak, mint más átlag állampolgárok. Csupán van egy hobbink, szenvedélyünk, amire szívesen költünk, és amire néha hónapokig spórolunk. Van, aki ruhákra, táskákra és cipőkre költi el a havi fizetésének egy részét, mi utazásra. Nincs ebben semmi turpisság és nem szükséges ezért más pénztárcájában sem matatni, hiszen mi sem kérdezzük meg tőled, honnan volt ennyi pénzed az új autódra.

3. „Sokat vásároltál? Miket vettél kint?”

Talán épp ezért jut pénzünk mindig utazásra, ugyanis, ha hiszed, ha nem, nem bevásárló körútra megyünk és leszámítva egy-két emléket, alig hozunk szuveníreket haza. Ellenben sok belépőt, tömegközlekedési jegyet és külföldi blokk cédulát tudunk mutatni, amik bármelyik ajándéktárgynál többet érnek.

4. „Hogy van időd ennyit utazni?”

A közhellyel élve, mindenkinek arra van ideje, amire szeretné. De most komolyan. Muszáj nekünk beszámolni, hogy a szabadságunkat, hétvégéinket és ünnepnapjainkat, hogyan osztjuk be?

Végső soron, ha úgy érzed, hogy neked erre nem lenne elég időd, akkor miért nem teszel ellene? Azért dolgozunk, hogy megéljük az álmainkat, és nem azért születtünk, hogy dolgozhassunk. Helyezd előtérbe a saját életed és hidd el, ez a kérdés onnantól meg sem fordul majd a fejedben.

5. „A repülés veszélyes.”

Persze, és veszélyes lemenni a boltba, mert elüthet az autó, veszélyes felkapcsolni a villanyt, mert áramütés érhet, veszélyes egyáltalán élni is, hiszen minden percben történhet velünk valamilyen szerencsétlenség. Azt hisszük, ami idelent történik, arra hatással vagyunk, ami pedig odafent, arra nincs befolyásunk. De mindez illúzió és, hogy a repülés veszélyesebb lenne, mint például a szárazföldi közlekedés, semmilyen statisztika nem támasztja alá.

6. „Én nem utaznék egyedül, biztos nagyon unalmas.”

Ha nem vagy jóban magaddal, akkor biztosan az. De mi utazók szeretünk a saját gondolatainkkal is lenni. Nem beszélve arról, hogy egy utazás során, mennyi emberrel találkozunk és elegyedünk szóba, legyen az a buszsofőr, járókelő, vagy helyi árus a piacon.

Persze társasággal utazni más, hiszen ilyenkor együtt éljük át az élményeket, ugyanakkor sokkal nagyobb alkalmazkodó képességre van szükségünk és nem biztos, hogy mindent a saját elképzelésünk szerint tudunk alakítani az út során.

7. „Annyi szép hely van itthon is, amit még nem láttál.”

Való igaz, Magyarországon számtalan természeti és kulturális csoda van, amit talán még nem is láttunk, de ez miért zárja ki azt, hogy elutazzunk egy másik országba, esetleg földrészre? Egy utazó számára minden utazás egy kihívás is egyben. Kihívást keresünk abban, hogy eljutunk „A”-ból „B”-be és ott nyelvtudásunkkal, felkészültségünkkel reagálunk a felmerült  szituációkra. Így fejlődik önismeretünk és leszünk sokkal magabiztosabbak azoknál, akik nem lépnek ki komfortzónájukból.

8. „Nem akarsz majd házat, gyereket, stb? Nem kellene erre spórolni?”

A „Honnan van ennyi pénzed utazni?” kérdéssel hasonszőrű kedvencünk, amivel kicsit újra azt érezzük, valaki a pénztárcánk tartalmára kíváncsi. Aki kérdezi, bizonyára jól tájékozott és tudja, mikor, mire, mennyit költünk, és teszünk félre. Valamint úgy gondolja, az életcélok kimerülnek a házvásárlásban és gyerekvállalásban. De figyelem, egy utazó számára más célok is léteznek, és ettől még hidd el kedves olvasó, nem vagyunk rosszabb emberek.

9. „A mai világban én inkább nem utaznék el sehová.”
   

Ne is tedd meg, mert sajnos ezzel a hozzáállással nem biztos, hogy messzire jutnál… De kérlek, ne is hitesd el velünk, hogy kevésbé veszélyes a hely, ahol élünk, annál, ami pár ezer kilométerrel odébb van. Természetesen vannak magasabb rizikófaktorú országok, utazásra nem javasolt területek, de az utazók nem élnek burokban, és tökéletesen tisztában vannak ezekkel a tényekkel. Úti célunkat ennek megfelelően választjukk, figyelembe véve a kockázatokat is.

10. „Nem barnultál le túlságosan. Talán nem is nyaraltál?”

De igen, csak direkt nagykabátot vettem, nehogy lebarnuljak, hiszen ki szereti a karibi barna bőrszínt?

Utazóként nyaralásaink sokszor városlátogatásokat jelentenek, még akkor is, ha a tenger mellett töltünk el pár napot. Amikor mindent látni szeretnénk, nem biztos, hogy annyi időnk jut napozásra, mint amennyire szükségünk lenne, hogy itthoni ismerőseinknek megfelelő bőrszínt produkáljunk. Nem is beszélve azokról az esetekről, amikor nem a legforróbb hónapokban utazunk, és ne adj Isten még az eső is elered nyaralásunk alatt akár többször is.

Kérlek, nézd el nekünk, ha fehérebbek vagyunk a vártnál!

Remélem, a 10 leggyakoribb utazóknak szánt megjegyzéssel, és első sorban az ezekhez fűzött gondolataimmal sikerült pár tévhitet eloszlatnom benned és a jövőben Te is másként tekintesz majd utazásfüggő ismerősödre.

The post 10 megjegyzés, amitől kíméld meg utazásfüggő ismerősödet! appeared first on Travel Kollázs.