Még egy kis Chania a búcsú előtt

Bár az este későn ért véget és a lefekvés is hajnalra csúszott, reggel úgy éreztem, nincs vesztegetni való időm és Krétán töltött utolsó pillanataimat maximálisan ki akarom használni. A bőröndöt indulásra kész állapotba igazítottam, majd nyakamba vettem Chania-t.

Chania egyik legszebb látnivalója, a Trimartiri katedrális

Az utolsó sétám a szűk, kopottas, ugyanakkor csillogó szirmú virágokkal és buja zöld növényekkel tarkított utcákon vezetett, végig a városon. Korán volt még. A vendéglátók álmos szemekkel nyitották kávézóikat, éttermeiket, a turisták kopogó szemmel falatozták görögös reggelijüket, a városi polgárok szorgosan tüsténkedtek portáik körül.

Nem haboztam megfigyelni az ébredő Chania-t. Némán szemléltem minden mozdulatát, majd amikor a vészcsengő már engem is reggelire intett, betértem egy előre kinézett, bájos hangulatú óvárosi utcában található étterembe.

Reggeli séta Chania látnivalói körül

Chania gasztronómiai elitjében

A Ginger Concept nem hétköznapi hely volt, legalábbis ami a berendezését, az árait, a kínálatát és az elhelyezkedését illeti mindenképpen a környék gasztronómiai elitjéhez tartozott. Ugyanakkor a kiszolgálás még egy olyan ráérős turistának is, mint jómagam,  olykor lassúnak bizonyult. De mentségükre szolgáljon, hogy a grillezett zöldségektől duzzadó teljes kiőrlésű szendvicsem és az isteni görög kávém, amit a mesébe illő kis utcára néző asztalomnál fogyasztottam, valóban szívvel-lélekkel, de legalábbis igazi konyhai érzékkel készült.

Teljes kiőrlésű vega melegszendvics és isteni finom görög kávé

Hol tudom kinyomtatni a repülőjegyem Chania belvárosában?

Hiába az időhúzás, nem értem rá tétovázni. Mivel a heraklioni repülőtér még csak a nyomtatott repülőjegyet fogadja el, ezért a reggeli falatozás közben felderítettem egy internetkávézót is a közelben, amit később a GPS segítségével könnyedén útba ejtettem. Nem volt nagy kaland. Akárcsak otthon, beléptem a WizzAir fiókomba és már nyomtattam is, amire szükségem volt, mindezt néhány cent fejében.

Ha tavernát keresel Chaniaban, ilyen bájos utcákban keresgélj

Búcsú Strandolás Agia Marina környékén, Chania közelében

Az idő kezdett forrósodni és egyre kevésbé éreztem komfortosan magam tengervíz nélkül. Így miután beszereztem néhány szuvenírt, egyenesen a szállásom felé vettem az irányt. Útközben még teszteltem egy cukormentes mangós fagyit a Trimartiri katedrálissal szemben lévő utcában, majd végig a part mentén szárnyaltam hazáig.

Időközben görög barátom lakótársa is bejelentkezett. Megbeszéltük, hogy délután meglátogatjuk a görögöm a munkahelyén. Pontosan abban a borászatban, amit a környék és talán Kréta legjobbjaként tartanak számon. Addig pedig kiélveztük a Chania meletti Agia Marina partszakaszát és utazásokról szóló sztorizgatással ütöttük el időnket.

A parttól visszakocsikáztunk a szállásomra, mentesítettem magam a sós víztől és teljes felszereltséggel búcsúztam nyaralásom egyik legkedvesebb apartmanjától.

A Manousakis Winery kertje roskadozott a szebbnél szebb fáktól

Egy görög borászat, ahol eláll a lélegzeted

Utunk a Chaniatól dél-nyugatra található Manousakis Winery-be vezetett, ahová 20 perc alatt a legkisebb falukat is átszelve, és a legszebb olajfákat is magunk mögött hagyva, szinte szempillantás alatt megérkeztünk. És, ami ezután következett? Azt hiszem a mennyországba cseppentem.

Egy otthonos terasz minden borkedvelőnek

A görögöm már várt minket, habár két asztalnál még vendégei voltak. Kevesebb figyelme jutott ránk, ellenben addig bőven volt időm szemügyre venni a lenyűgözően hangulatos borászat minden szegletét.

Ha bortúrára indulsz Krétán, ezt a borászatot mindenképpen ejtsd útba

Az olaj-, és narancsfák szinte körbeszőtték a kertet. Hátul színes cserepekben sorakoztak a virágok. Néhány elhagyatottnak látszó hordó az egyszerűségben rejlő szépségre hívta fel a figyelmet.

Nem csak borkóstolók, de különféle rendezvények otthonaként is szolgál a krétai borászat Chania közelében

Melegség járta át az egész borászatot. A csíkosan szőtt abroszok, a kőberakásos falak, mind arra csábítottak, hogy azt gondoljam, haza érkeztem. Az érzés hasonlított a nagymamák vasárnapi vendégségére. Otthonos volt. Szerettem.

A borászat minden négyzetméterét imádtam

Már megint a görög fogások

Hirtelen látogatókból valóban vendégek lettünk. A görögöm leültetett minket az egyik asztalhoz és bár megkérdezte mit kérünk, mindenki jól tudta, azt esszük, amit ő ajánl.

Egy fehérbor kóstolásával indítottunk, majd az asztalunkra észrevétlenül egyre több ellenállhatatlan görög specialitás került. Kezdtem magam egy középkori lakomán érezni és elképzelésem sem volt, hogyan tüntetünk el ennyi finomságot ketten az asztalunkról.

Paximadia és olívaolaj a chania-i borászatban

Csatasorban állt többek között egy kis paximadia olíva olajjal, ami nem más, mint egy görög kenyérféle teljes kiőrlésű gabonából, vagy csicseriborsóból kétszer sütve. De sorakozott még előttünk krétai saláta; tradicionális görög fava püré; dolmades, vagyis töltött szőlőlevél; orzo tészta marhahússal és sajttal a tetején, ami a youvetsi névre hallgat; valamint egy kis disznósült burgonyával, aminek pontos meghatározásáról nincsenek információim.

Könnyítsd meg utazásod. Pakolj be egyszerűen a bőröndbe.

A görög konyha szerelmeseinek szeme már csak a látványtól is könnybe lábadt volna, az ízektől pedig egyenesen a sírás kerülgette volna őket.

Ki ne venne részt szívesen egy borkóstolón, amit itt rendeznek

Miközben lassanként ízlelgettünk minden fogást a göröghöz csoport érkezett. Érdeklődő turisták, akik néhány pohár bor kóstolása mellett csodálattal szívták magukba a görögöm borokról mesélt történeteit. Nem feltétlen értettek minden szót abból, amit előadott, de éppúgy, ahogy nekem, élvezet volt hallgatni szakértelmét.

Az igazi görög ételek téged is elcsábítanak

Záróra után

A borászat lassan kiürült. A vendégek mosollyal és hálával arcukon távoztak, az alkalmazottak kissé megfáradtan búcsúztak a munkától. Hármasban maradtunk. Megkóstoltunk még egy pohár bort és vöröslő napnyugtás fényben társalogtunk még néhány percig.

A több épületből álló borászat kellemes megállója lehet egy krétai bortúrának

Zárás előtt besegítettünk az abroszok leszedésében és a borászatból kifelé tartva a borkészítés üzemi területére is betévedtünk, majd a hatalmas, fölénk magasodó hordók társaságában hagytuk el a területet.

Összeszedtük a csíkos abroszokat

Búcsú meghívás szavak nélkül

Chaniaba visszaérkezve, a Heraklionba tartó buszom indulásáig volt még némi időm, így a fiúk egy búcsú fagyira invitáltak. Mivel egy falat sem csúszott volna már le a torkomon és cukormentes kínálatot sem találtam, ezért kedves meghívásukat csak nézőként fogadtam el.

Ide még akkor is megéri eljönnöd, ha nem akarsz bort kóstolni

Ezek voltak az utolsó perceink együtt és talán minden eddiginél csendesebben teltek. Egyre nehezebb volt felfogni, hogy lassan véget ér krétai kalandom.

Micsoda csoda kert

A fagyizótól az állomásig fuvaroztak és nagy ölelések közepette váltunk el egymástól, majd nehéz szívvel, de Heraklion felé vettem az irányt, ahol utolsó éjszakámat töltöttem.

Igazi élmény volt a görögök társasága

Heraklion – A krétai kaland utolsó állomása

A több, mint két órás út után, este 10 óra környékén, sötétben és rendkívül kimerülten értem a sziget központjába. Nem kockáztattam meg, hogy még órákat töltsek a szállásom felderítésével, ezért az első taxit leintettem és elvitettem magam az El Greco Hotelig.

Itt mutatják be a borkészítés csínját-bínját, ha kíváncsi vagy rá

Az egyszerű, központi elhelyezkedésű hotel pont megtette, hogy 1 éjszakát töltsek itt és a sötétnek hála még az sem zavart, hogy az ablakom egy néhány méterrel távolabb eső szemközti szobára nézett.

Itt készülnek Kréta minőségi borai

Reptéri transzfer ingyen és bérmentve

A reggeli repülőtérre kijutás, a szálloda kedves recepciósának hála, szerencsére könnyen megoldódott. Mivel a recepciósom másodállásban bérautókkal foglalkozott és épp a reptérre indult egy autót átvenni, ezért felajánlotta, hogy szívesen elvisz engem is.

Még egy búcsú fetás szendvics a heraklioni repülőtéren

Nem kellett buszmegállót keresnem, buszra várnom, és még egy kedves görög társaságot is élvezhettem búcsúzóul.

Záró gondolat a 11 napos krétai nyaralásról

Nem csodálkoztam, amikor a felszálló repülő ablakából könnyeimmel küszködve tekintettem le a legnagyobb görög szigetre. Életem legszebb 11 napján voltam túl, amikor Görögországot és a görög lét minden apró mozzanatát szívembe zártam.

Ha kíváncsi vagy, mik a legfontosabb tudnivalók Nyugat-Krétáról, kattints és olvasd el útleírásom itt.

The post Kréta útleírás – Chania és Heraklion – 10. és 11. nap appeared first on Travel Kollázs.

Falassarna – A 2 éve tervezett krétai kirándulás

Az utolsó nagyobb túrám, Seitan Limania után, Falassarnára terveztem, ami a tavalyi Elafonissi és Balos kirándulás mellett szintén versenylistás volt a top látnivalók és strandok között, idő híján akkor valahogy mégis kimaradt programomból.

Krétai nyaralásom kedvenc képe Falassarnán készült

De ami késik nem múlik. Miután összeszedtem minden szükséges felszerelésem a reggeli ébredést követően, már fénysebességgel repültem a buszállomásra, ahol a 10.00 órakor induló járat elérése volt a célom.

Falassarna és a tömegközlekedés – Honnan indul a buszom?

A jegyért kicsivel több, mint 8 €-t fizettem, viszont hamar zavarba jöttem, amikor a buszindulást jelző táblákon nem közölték egyértelműen a Falassarnára tartó busz indulási helyét és a jegyen feltüntetett kocsiállásra, ugyanarra az időpontra, Kissamos kikötő neve volt kiírva.

Kréta látnivalóinak egyike, a Falassarna strand

Mivel az időmből kitelt, megreggeliztem az állomás büféjében és közben próbáltam kitalálni, melyik kocsiállást is kellene választanom. Bárhogy is sakkoztam a Kissamos kikötőbe tartó busz tűnt az egyetlen jó választásnak, lévén, hogy egy irányba és egy időpontban indultak az én buszommal, és még a jegyemen is ugyanaz az indulási hely szerepelt.

Falassarna – Kréta egyik népszerű strandja

Gondoltam ezzel nem lőhetek nagyon mellé. A kérdezősködéssel egyelőre vártam, hiszen tisztában voltam vele, hogy amikor megkezdődik a felszállás, egy buszsofőr, amolyan görögösen, úgyis el fogja ordítani magát, hogy melyik utasoknak kell felszállnia az induló járatra.

Véletlenek nincsenek – Kibe botlottam az állomáson?

Miközben várakoztam, ismét alaposan szemügyre vettem az állomás sokszínű, turistákból és helyiekből álló kavalkádját és két szemlegeltetésem között, legnagyobb meglepetésemre, hirtelen a görögöm is elém toppant. A lélegzetem elállt a meglepődöttségtől, hiszen ezt a találkozót ezúttal tényleg nem beszéltük meg. Túl nagy beszélgetésbe azonban nem merültünk, hiszen ő is éppen munkába igyekezett, viszont azt sikerült lefixálnunk, hogy ezt az estét még együtt töltjük Chaniaban.

Kréta – Falassarna Beach, ahol ezúttal is lobogott a piros zászló

Gyors búcsú, egy ölelés és két puszi birtokában el is váltunk egymástól és már a buszról élveztem a chania-i csúcsforgalomból való kijutás, olykor életveszélyes közlekedési helyzeteit. Egy cseppet sem volt megtömve a busz. Talán sokan inkább a bérelt autót választják, ha Falassarnára akarnak eljutni, de az is lehet, hogy ennek a strandnak a népszerűsége mégsem olyan óriási, mint ahogy azt gondoltam.

Könnyítsd meg utazásod. Pakolj be egyszerűen a bőröndbe.

Érkezés Falassarnára – Hol kell leszállni a buszról?

Az érkezésünk nem volt felhőtlen több szempontból sem. Egyrészt a pontos leszállási hellyel meggyűlt a baja az összes turistának, hiszen Falassarna környékén legalább 3 helyen hagyhatod el a buszt, másrészt a forró napsütés ellen tényleg elég sok szürke felhő vette fel a versenyt.

Kis kápolna a strandra vezető út mentén

Leszállási helyként, két – a buszon utazó – görög lány tanácsára, végül a többség a 2. buszmegállót választotta, ami mondhatni Falassarna Beach közepe környékén helyezkedett el. De visszagondolva akár már az első buszmegállónál bátran leszállhatsz, mert az egész napos strandolós kirándulásodon valószínűleg így is, úgy is bejárod majd a strand nagy részét.

Lehet az idő miatt, lehet másért, de a tömegtől nem kellett tartanom Falassarnán

Egy frappé a strandolás előtt

Mivel az érkezésemkor már igen erősen szenvedtem a koffein hiánytól és minden porcikám áhítozott egy frappéra, valamint az idő sem csábított különösebb napfürdőre, ezért a buszról leszállva első utam a szemben lévő kávézós kisboltba vezetett, aminek a nem túl rendezett és nem éppen tiszta teraszán békésen szürcsöltem el jeges feketémet.

Gyűltek a felhők Falassarnán

A virágokba és növényekbe öltözött Falassarna

Amikor a napnak sikerült csatát nyernie a szürke bárányok felett, elindultam a strand irányába, amihez néhány száz métert egy viszonylag lejtős szakaszon még le kellett gyűrnöm, de nyilván Seitan Limania után ez a küzdelem már igazán meg sem kottyant.

Kis kaktuszos kert, ami az egyik helyi tavernáé volt talán

Útközben persze minden második épület tövében megálltam, hogy virágkoszorúkban úszó görög épületekkel és képekkel gazdagítsam fotógyűjteményem és néha nem voltam rest talán olyan területre is betévedni, ahová nem lett volna szabad.

Falassarna – Egy taverna tele növényekkel

Azok a fránya felhők és hullámok

A strand közelében már sorakoztak a különféle tavernák, így eldöntöttem, hogy ebédelni ezek valamelyikében fogok, ám előtte mindenképpen találni akartam egy bázist, ahová az összes felszerelésem lehelyezhetem és ahonnan a víznek is neki indulhatok, hogy egy kicsit megmártózzak.

Kréta strandja – Falassarna

A parthoz közelebb érve azonban gyorsan tervet módosítottam. A nap ismét eltűnt és a szél olyan hullámokat kavart a tengeren, hogy jobbnak láttam egyelőre csak kintről szemlélni az eseményeket.

A hotelek errefelé tényleg csendes környezetben találhatók

A hatalmas hullámok egyébként nem értek váratlanul. Sok útleírást és fórumot átböngésztem mire Falassarnára eljutottam és szinte nem volt olyan, aki ne tett volna említést a háborgó tenger veszélyeiről. Sokak szerint még a legjobb úszóknak is gyakran kihívást jelenthet kikeveredni a partra, ha túl messzire merészkednek, éppen ezért kétszer is gondold át, mennyire mélyre engeded magad sodródni az áramlatokkal ezen a partszakaszon.

A hullámok gyakori vendégek a falassarnai strandokon

Sokáig tanakodtam a napágy bérlésen, de mivel a térkép szerint a nagy Falassarna beach mellett egy kisebb is található a közelben, amit nekem természetesen látnom kellett, ezért tudtam, hogy nem érné meg számomra, ha mindössze egy-két óráért egy egész napos bérlési díjjal terhelném pénztárcám.

Ha nem feltétlen vagy strandolós, akkor talán egy napra kicsit hosszú a falassarnai program

Egy nem éppen diétabarát ebéd Falassarnán

Néhány percig még csodáltam a víz erejét és átmásztam néhány nagyobb sziklán, majd strandtáskámat vállamra vetve álltam tovább és visszavonszoltam magam a finom homokos parton egészen a tavernákig.

Igyekeztem a Tripadvisor-t segítségül hívni, hogy eldöntsem, melyikbe is kellene beülnöm, de mivel mindegyik taverna közel hasonló értékeléssel bírt, inkább a megérzésemre hallgattam.

Itt a tavernánknak tengerre néző a kilátása

A En Plo Taverna éppen elég szép kilátással bírt, hogy elnyerje tetszésem és különben sem terveztem hétfogásos ebédet, hogy hosszas gondolkozásba merüljek a választást illetően. A hely szinte üres volt, a kiszolgálás barátságos, de azért nem a legközvetlenebb.

Frissen facsart narancslé a helyi tavernában

Görögországi nyaralásomnak most jött el az a pillanata, amikor minden diétás elvemet megszegve, neki estem egy fehérlisztes, sültkrumplis pita gyrosnak, amivel aztán szinte egész napra jól is laktam és moccanni sem nagyon bírtam. Ha ezek után a nem létező dietetikusom nem rohant a falnak, akkor az ezt követő frissen facsart narancslé már valószínűleg nála is kiverte a biztosítékot.

A Falassarna strand tiszta és rendezett

Túra a kis Falassarna Beach-re

Mentségemre szolgáljon, hogy egy ilyen kiadós, nem diétabarát ebéd után nem volt megállás és néhány perc múlva már hosszas túrára indultam, hogy a kisebbik falassarnai strandot is feltérképezzem.

Túrámra a nap is előbújt és ezúttal úgy éreztem, jobban éget és perzseli bőröm, mint az elmúlt napok bármelyikén.

Gyönyörű virágokra bukkanhatsz, ha a parttól fentebb sétálgatsz

Fura jelenség lehettem, amint bikiniben vonultam végig először egy szálloda kertjén, ahol nyaralásom legszebb fotóit készítettem, majd az autóúton, ahol 10 percenként egy-egy helyi, vagy turista került el, csodálkozva.

Igazi krétai kirándulás-Mindkét Falassarna strandot bejártam

Elég hosszú utat tettem meg gyalog, mire egy kisebb strandra bukkantam. Valószínűleg ez lehetett a kisebbik falassarnai strand, de ekkora a hőség annyira kivette az energiám, hogy különösebben attól sem rémültem volna meg, ha nem. Az egyetlen, amire vágytam, hogy végre megmártózzak a hűsítő vízben, úgyhogy jó néhány homokbuckán átvergődve magam, némi sivatagi feeling után, kibéreltem a vízhez legközelebbi mini dombot, lepakoltam magamról minden súlyt és máris a tenger hullámain feküdtem.

Kis öböl, kisebb hullámok

A kisebb öbölnek köszönhetően a víz fodrozódása korántsem volt olyan erős itt, mint a nagy Falassarna beachen és meg kell hagyni, a turisták száma sem közelítette meg a nagy testvérét.

Egy ideig úszkáltam, majd amikor megfelelő hőmérsékletűre hibernáltam magam, a vizes programot napfürdőre váltottam. Rám fért a pihenés. Az előző napi Seitan Limania és a mostani után az izomlázam kezdett a tetőfokára hágni. Már nem is volt annyira bűntudatom a gyros miatt. Ennyi mozgással legalább részben kompenzáltam a bevitt kalóriamennyiséget, ha az étel összetevő listáját nem is tudtam jóvá tenni.

Nem csak egy Falassarna Beach létezik. Érdemes egy kicsit sétálni.

De ki hallott már olyat, hogy órákig képes lennék egy helyben maradni? Néhány tízperc eltelte után, újult erőre kapva, úgy döntöttem ideje visszamennem a nagyobb strandra, hiszen fuvar híján a buszra is valahol ott fogok felszállni.

Ha szállást keresnék Falassarnán, ilyen csodaszép növények között el tudnám képzelni magam

Útra fel, vissza a Nagy Falassarna Beach-re

A fuvarom ekkor azonban még kérdőjeles volt. A blognak hála még néhány hónappal korábban egy olvasóval leveleztem, akik szintén ez időtájt nyaraltak Krétán, és akik bérelt autójukkal erre a napra szintén Falassarnát tervezték felfedezni. Habár korábban megbeszéltük találkozónkat , a csillagok kiszámíthatatlan állása miatt nem tudhattam, hogy valóban sikerül-e személyesen is beszélnünk.

Függőágy, olíva fa, mi kell még?

Amikor a kis Falassarna beachről ismét nekivetemedtem a domboknak és elindultam a nagy strand irányába, egy üzenetben jeleztem a házaspárnak, hogy kész vagyok a találkozásra, amennyiben ők is megérkeztek. Mire helyet béreltem a nagyobb strand homokos partjának egy négyzetméterén – ott ahol rajtam kívül más egyedül strandolók is napoztak volna, ha a felhők ismét nem szólnak közbe – már jött is egy válaszüzenet olvasóimtól, melyben igyekeztek pontos meghatározást adni helyzetükről.

Ne állj meg egy strandnál, fedezd fel a többi öblöt is

Találkozás és fuvar hála az online ismerkedésnek

Némi mártózás után indultam felderíteni őket és magam is meglepődtem, hogy a látszólag oly rövid távolságért ismét hosszú perceket kell sétával töltenem, abban a finom szemcsés homokban, aminek süllyedése miatt már ránézésre is elfáradt a lábam.

Fura érzés volt keresni valakit, akit ezidáig csak képről ismertem, és nem is voltam benne biztos, hogy a szemüvegem nélkül képes leszek rájuk lelni. Végül Laura maga szólított meg, ezzel kicsit megkönnyítve vakon tapogatózásom.

Amikor a nap előbújt, mindenkinek nagyobb kedve lett a strandoláshoz

Egyből bele is kezdtünk a ki, merre járt és mit fedezett fel a szigeten sztorizgatásba. Átbeszéltük Seitan Limaniat és a Szamaria-szurdokról is szó esett, ahová Lauráék csak következő nap készültek, én pedig idő hiányában már letettem róla ebben az évben is.

Jó volt olyan társaságot találni, akik hozzám hasonlóan Görögország megszállottak és mindemellett szívesen mesélnek eddigi nyaralásaikról is. Laura felajánlotta, hogy hazavisznek, hiszen a busszal kb. egy időben indulnak és még az irányunk is egyezik, én pedig nagy örömmel fogadtam el meghívásukat.

A kicsik sem féltek a hullámoktól

A világ még mindig tele van jószívű emberekkel

Néhány perc beszélgetés után Laura férjét, Norbit is szerencsém volt megismerni, majd hármasban kezdtük meg utunkat egészen Chania-ig.

Laura és Norbi egészen az apartmanomig vittek, holott ők néhány kilométerrel előbb is leparkolhattak volna már saját szállásuknál. De nem tették, csak úgy, mint semmilyen fizetséget sem fogadtak el a fuvarért.

Egyedül túrázni a Falassarna strandok között és közben ilyen kilátásban részesülni, minden izomlázat megér

Kétség sem fért hozzá, milyen jószívű emberekkel hozott össze már megint a sors. Ismét volt egy okom, hogy hálás legyek, amiért egyedül utazok, hiszen enélkül valószínűleg az ilyen élmények is kimaradtak volna nyaralásomból.

(Habár nem beszéltünk sokat a nyaralás óta, a kapcsolat mégsem szakadt meg köztünk. A szomorú hír, mely Laurától 2018 végén érkezett, szabályosan szíven ütött. Norbi tragikus körülmények között életét veszítette, amire azt hiszem szavak sincsenek…Ezúton is kívánom, hogy Norbi nyugodjon békében. Laurának pedig rengeteg kitartást kívánok és azt, hogy közös hobbijukat, az utazást ezután se adja fel és legyen benne biztos, hogy Norbi ugyanúgy vele lesz, bárhol is jár a világban.)

Egy ilyen apartmanban én is el tudnám képzelni a nyaralást

Kezdődhet az esti program – Irány a görög lakása

Alig vártam, hogy a túrázás és tengerparti homok nyomait lemossam magamról és miközben épp patyolat tisztává varázsoltam magam, leegyeztettem a göröggel az esti programot.

Az egész napi munka után nem volt túl lelkes, ezért megbeszéltük, hogy átszelem a várost, és meglátogatom, aztán majd kitaláljuk, merre tovább.

Egy apró öböl két szikla között Falassarnán

Foghattam volna egy taxit, de a zuhany annyira rendbe tett, hogy újult erőre kapva, ismét szívesen sétáltam végig a tengerpart mentén, miközben a kikötőhöz érve bámészkodtam a vacsorához készülődő tömeg között.

Esti séta a chania-i parton

Már sötétedett és a göröghöz még legalább 20 perces gyalogtúra vezetett, de ennek ismét nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. Talán valahol az utcájuk környékén a nagy csend és a közvilágítás csekély fénye vetette fel bennem először a kérdést, hogy vajon félnem kellene-e bármitől. De mire válaszolni tudtam volna rá, már a házuk előtt álltam.

Falassarna látnivalói között garantáltan ott sorakoznak a csodás növények

Most akkor megyünk valamerre?

Felmentem és a görögöt legalább úgy találtam, mintha egyhetes rabszolga munkán ment volna keresztül. Fetrengett, szenvedett, két mondat között majdnem elaludt és halvány jelét sem mutatta, hogy bárhová is menni szeretne. Az egyetlen reményt keltő kijelentése talán az volt, hogy éhes, amiből leszűrtem, hogy valahová még kénytelen lesz kimozdulni, hacsak nem akarja korgó gyomorral álomra hajtani a fejét.

Nem akarta. Idő közben befutott a lakótársa is, így már hármasban terveztük tovább az esti programot.

Imádtam minden növényt, ami körbevette a helyi szállásokat

Egy újabb csodás este Chaniaban

A központba mentünk, ezúttal autóval és egy olyan helyen kötöttünk ki, ahol első Chania-ban töltött napomkor is jártunk. Viszont az akkor látott viszonylag üres téren most szinte egy tűt sem lehetett leejteni. Nem turisták voltak. Sokkal inkább görögök. Helyiek mindenhol. Ettek, ittak, kártyáztak, beszélgettek és egyszerűen élvezték a meleg nyári este minden zamatát.

Szinte könnyek szöktek a szemembe, és úgy néztem őket, mint egy elítélt szabadulásakor. A szabadságot láttam bennük. A mérhetetlen szeretetet az élet iránt, amit nem adnának senkinek.

Ha autóval érkezel Falassarnára parkolót is könnyen találni fogsz

Görög finomságok terítéken – Ez jobb, mint egy gasztrotúra

Η Αυλή Των Θαυμάτων volt a hely neve, ahol talán a környék egyetlen szabad asztalát találtuk. A berendelt ételeink elméletileg 2 főre készültek, de ha csak kóstolás szintjén is, egy-egy falat nálam is lecsúszott mindenből. Az előző napok szinte összes görög finomságát felsorakoztatták a fiúk előttem, sőt most még valami ínycsiklandó spenótos-fetás ínyencséggel is megtoldották bűnjeim listáját, amit nem másnak, mint spanakopitának kereszteltek.

A kis Falassarna Beach

Vacsora közben ouzót ittunk jégre töltve és a görög srácok elmesélték az egész fergeteges krétai nyaruk minden sztoriját, amit úgy hallgattam, hogy közben azt kívántam, bár egyszer én is átélhetném ugyanezeket.

A placc tele volt. A vacsoránk végére jóformán annyi fiatal volt a környéken, akik elméletileg már az iskola kezdete miatt tartózkodtak a városban, hogy beszélgetés közben százszor is visszakérdeztél, mert képtelenség volt tisztán hallani a másik szavát.

Falassarna beach, egyszer ezt is meg kell nézned, ha Krétán jársz

Az utolsó állomás – „Edit, ez neked biztos nem fog tetszeni…”

A görögöm már alig pislákolt az álmosságtól és esze ágában sem volt bárhová indulni a finom falatok után, a lakótársával azonban tettünk róla, hogy ennyivel ne érjen véget az esténk. Nyilván nem egy hajmeresztő partival akartuk mi sem zárni a napot, de legalább egy bár felderítését még kitűztük célul.

Végül a fiúk elvittek az egyik kedvenc helyükre, ami szerintük nem egészen az én rózsaszín lelkemnek való, de megérkezve konstatáltam, hogy előítéleteik vannak velem szemben és fogalmuk sincs mennyire vagyok nyitott a világra.

A RIDE Cycle Culture Cafe egy hangulatos hely volt, régi bútorokkal, amolyan underground stílusban, és valóban, talán nem a szekrényem minden ruhadarabjával illettem volna a környezetbe, összességében kimondottan tetszett a hely hangulata.

Ezen a Falassarna strandon szinte alig volt valaki

Nem maradtunk sokáig, és hárman osztoztunk egy üveg sörön. Na nem azért, mert ennyire nem futotta többre, sokkal inkább azért, mert ez nem egy hétköznapi sörözés volt. Sört kóstoltunk. Olyat, aminek üvegje több, mint 40 €-t ér és aminek íze a kávéra hasonlít. Életemben nem próbáltam még hasonlót, ezért ismét örülhettem az újdonságnak.

A több, mint 40 €-t kóstáló sör

Ahhoz képest, hogy fejenként kevesebb, mint 2 dl-t fogyasztottunk a sörnek álcázott kávéból, hirtelen mindenki megérezte a hatását. Némi eszmecsere és nagy nevetés után úgy döntöttünk, hazafelé vesszük az irányt.

A fiúk elvittek az apartmanomig, és útközben megtervezték utolsó napom programját, csak, hogy véletlen se búcsúzzak Chaniatól felejthetetlen emlékek nélkül.

De, hogy mi is történt a következő napon pontosan? Olvasd el búcsúzásom napját a legnagyobb görög szigettől itt.

The post Kréta útleírás – Falassarna – 9. nap appeared first on Travel Kollázs.

Hová is megyünk? Irány Paleochora!

Paleochora. Hallottam már korábban ezt a nevet, de nem igazán tudtam hová tenni. Bár, amikor kiderült, hogy a térkép déli szegletében kell keresni, sejtettem hogy nem lesz rossz választás. Szeretem Dél-Krétát. Egyszerű, csendes, turisták éppen csak elvétve járnak itt, te pedig merő nyugalomban élvezheted a görögök vendégszeretetét és szinte egy-kettőre részese leszel mindennapjaiknak.

Chania és a kikötő. Mindenki kedvence.

Buszozás Chania és Paleochora között. Lehet, hogy autóval jobban megérte volna?

Reggel 8.45-kor indult a buszunk Chaniaból. Mivel a görög amúgy sem a koránkelés mintaképe, sietősre kellett venni a figurát, hogy elcsípjük a naponta csak néhányszor közlekedő járatunkat. Útközben egy teljes kiőrlésű szendviccsel turbóztuk fel magunkat, majd néhány perccel a busz indulása előtt már az állomáson várakoztunk. Fejenként 8,30 €-ba került a jegy Chania és Paleochora között és mivel ez csak az oda útra szólt, így kettőnknek talán tényleg jobban megérte volna egy autóbérlés.

A buszozás elég hosszúra nyúlt, de a 2 órás út kifejezetten nagy élmény annak, aki szereti a hegyek között tekergő szerpentinek látványát. Érkezésünkkor azonban másra sem vágytam jobban, mint egy frissítő kávéra valahol a tengerparton.

Ha Dél-Kréta, akkor Paleochora

Amikor egy eltévedés hozza a legszebb kilátást

Az eltévedések mestereként sikerült újra egy hosszabb úton nekivágni paleochorás kalandunknak. A séta nem volt kifejezetten rossz, abban viszont biztos vagyok, hogy körbekerültette velünk a piciny falut, hogy végül ott kössünk ki, ahol egy rövid sétával elsőre is tehettük volna.

Paleochora tengerpartja a kávézó teraszáról

De végülis mégiscsak a végeredmény számít, nem igaz? Percek múlva egy olyan taverna és kávézó teraszán találtuk magunkat, ahonnan a kis falu tengerpartjának teljes panorámáját élvezhettük. Az idő szabályosan versenyt futott velünk, pedig freddo espressonkat legszívesebben napnyugtáig szürcsölgettük volna itt.

Zajlik az élet a kis görög településen

Azzal nem voltunk tisztában, Paleochora melyik felén járunk, vagy talán egy másik faluba tévedtünk, de tulajdonképpen nem is számított. Azokban a percekben véletlen sem éreztem magam turistának, sokkal inkább egy szerencsés helyinek, akinek megadatik, hogy minden nap ilyen tengerparti látvánnyal kísérje kávézását.

Hullámokban Paleochorán sem volt hiány

Útbaigazítás-Rajtunk még ez sem segített

Miután magunkhoz tértünk az áll leesős látványtól, a görög tanácskozni kezdett a felszolgálóval, hogy beazonosítsa pontos koordinátáink, de mindhiába. Nyilván nehéz lehetett megérteni, miért keresünk egy olyan települést, ahol éppen vagyunk, legalább úgy, mintha 10 km-rel odébb pottyantott volna le minket valaki, de azért a görög minden tőle telhetőt megtett, hogy még útbaigazítója is elhiggye, teljesen más faluban kódorgunk.

Paleochorán egy nyugodt kávézás te is el tudnál képzelni, igaz?

Végül elindultunk vissza az érkezésünk irányába, egészen a falu közepééig, ahol néhány órája a busztól is búcsúztunk.

Talán már mindenki sziesztáját töltötte, mindenesetre olyan csend uralkodott, hogy két megszólalásom között majdnem elszégyelltem magam, hogy megzavarom a helyiek nyugalmát.

Homokos tengerpart, ahol kivételesen tömeg sincs

Jó, ha tudod: Paleochora egy félsziget

Ha kicsit jobban átvizsgáltuk volna a térképet, talán útközben arra sem csodálkozunk rá, hogy a kékség hirtelen mindkét oldalunkon kukucskálva integetett. Lévén, hogy Paleochora a Líbia-tengerbe nyúló félsziget, nem meglepő, ha 3 oldalról is tenger határolja, de ez nekünk csak ott, abban a pillanatban esett le igazán.

Egy jó döntésnek hála, ezúttal már annak a tengerpartnak az irányába fordultunk, ahol az igazi, finom homokos, vízparti érzés szinte csak úgy beszippantott minket. Mielőtt nekivetemedtünk volna a strandnak, visszafordultunk, hogy ínycsiklandó görög finomságokkal töltsük meg pocakunkat és én újra hódolhassak gasztronómiai kíváncsiságomnak, miközben percenként szegem meg diétám szabályait.

Séta Paleochora kedves kis utcáiban

Ebéd Paleochorán-Ebben a tavernában te is szívesen falatoznál

A központban lévő Inochoos tavernára esett választásunk, ahol az előző nap menüjéhez képest nagy változást nem eszközölt a görög a rendelésen. Megkóstoltuk a yemistát, ami eredetileg töltött paradicsom, de más zöldségek megtöltésére is igaz ez az elnevezés, ettünk megint olyan főtt burgonyát, amit ezúttal tényleg vajjal tálaltak és a szokásos saláta és pancetta sem maradhatott el. A desszertet ezúttal kihagytuk, hiszen éppen eléggé tele voltunk, de a taverna kedvességének hála mégiscsak egy kis jégkrémmel kezünkben távoztunk.

A napágy és napernyő bérlés az első sorban 10 €-ba került

Napágy bérlés a homokos strandon, Paleochorán

Az óra jóval dél után járhatott és a az ebéd utáni fáradságunk is éppen eléggé indokolttá tette, hogy gyors-léptekben vegyünk igénybe a filmbe illően romantikus tengerpartot.

Nem voltak sokan. Csak egy-két napágyon heverésztek, néhányan pedig a tenger haragos hullámaival viaskodtak. A forróság már a tetőfokára hágott és nem nagyon akadt, akinek kedve lett volna a tűzgolyó alatt sütkérezni. Mi sem voltunk restek egy modern, matracos napernyős szettet bérelni.

Paleochorán garantáltan nem kell a tömegtől tartanod

A görög kiakadt, hiszen itt is, mint sok más helyen, az árakat a napágy helye szabja meg. Közel akarsz lenni a vízhez és első sorból akarod nézni a hullámokat? Semmi gond, fizess többet. Hiába, az üzlet az üzlet, és e mellett még a vendégszerető görögök sem mehetnek el szó nélkül.

Így esett, hogy a két matracos napágyért és napernyőért összesen 10 €-t fizettünk, ami az első soros kényelemért végeredményben igazán megérte.

„Relax” és „coffee”-ne felejtsd ezt a két fogalmat, ha egy göröggel töltöd a napod

Más dolgunk sem maradt, mint az elkövetkezendő órákat úszkálással és „relax”-szel tölteni, ahogy a görög mondaná. Fura, amíg nem ismertem görögéket eszembe sem jutott volna csak úgy pihengetni és még a tengerparton fekve is mászkáltak volna a hangyák a fejemben halaszthatatlan teendőimmel kapcsolatban. Erre tessék, ha egy görög naponta legalább háromszor nem mondja el a pihenés és lazítás szó összes szinonimáját, akkor kezdj el gyanakodni, hogy nem is egy igazi göröggel van dolgod.

Tipikus görög vendéglátóhelyek

És még csodálkozom, hogy ilyen jó hatással van az idegrendszeremre Görögország? Az utolsó, 18.30-kor induló busz előtt még egy kávézásra is jutott időnk, csak, hogy a görög által második leggyakrabban emlegetett kedvenc tevékenységről se feledkezzünk meg. Habár, ha jobban meggondolom a „relax” és a „coffee” nálam éppen ellentétes hatásokat keltenek, de valahol érthető, hogy az ilyen relaxált embereknek, mint a görögök, nem árt a kávé, hogy felturbózzák magukat.

Könnyítsd meg utazásod. Pakolj be egyszerűen a bőröndbe.

Az utolsó kávé Paleochorán

To liri tis papias volt a kávézó és bár neve, ahová betértünk és amit valójában már érkezésünkkor kinéztünk magunknak. Kék-fehér színek, tipikus görög székek és asztalok, valamint egy jazz banda festménye a falon. Elég hangulatos helynek tűnt egy görög kávéhoz, ahol ha megéhezel, még egy-két tradicionális falatért sem kell a szomszédba rohannod.

Ez már Chania, de sosem lehet megunni és minden séta újabb szépségeket tartogat

Hiába töltöttünk volna még órákat a kávénk kortyolgatásával és a jövőre vonatkozó terveken való filozofálgatással, a busz lassan mégiscsak indulásra szólított, így hát minden cókmókunkat hátunkra véve battyogtunk a buszmegállóba, ahol néhány perc múlva már búcsút is intettünk Paleochorának.

Chania tavernái, kávézói és bárjai még üresen is lenyűgöznek

Újabb finom falatok, ezúttal már Chaniában

Chaniaba érkezve aztán ismét a kulináris élvezeteknek hódoltunk, hiszen a görög kitalálta, hogy elvisz a kedvenc helyére. Most kivételesen ne egy tavernát képzelj el, inkább, amolyan gyorséttermet, ami, ha nem is egészen görögös, annál inkább minőségi falatokkal kecsegtet. Így kötöttünk ki a Pork to Beef Wild-ben, ahol a teljes kiőrlésű zsemléknek hála még diétámnak megfelelő szendvicset is tudtam választani.

Szívesen beköltöznék ebbe az utcába. És te?

Nem csodálkozom, hogy a görög annyira odáig volt ezért a helyért. Ár-érték arányban az óriási szendvicseikkel igencsak verték a többi gyorséttermet. Legalábbis azokat garantáltan, ahol valaha ettem Görögországban.

Lehet, hogy itt-ott romosak az épületek, de pont ezért fogod imádni őket.

A központtól hazafelé még egy 3 km-es séta várt ránk, ami egy ilyen adag vacsora mellett igazán ráfért mindkettőnkre. Az esti tengerpartban gyönyörködve azonban mi sem bizonyult egyszerűbb feladatnak, mint villámgyorsan letudni ezt a rövidke szakaszt.

Chaniaban nem nehéz elütni az időt. Az utcák is felérnek egy-egy látványossággal.

7. nap-Chania és a „relax léggömb”

A másnap újra Chaniaról szólt. Az egész napunk egy hatalmas „relax” léggömb lett, amit csak úgy egyszerűen magával ragadott a nyári szellő. Kávéztunk az Oxo Nou-ban és újra ettünk a Pork to Beef Wild-ben, de a nap csúcspontja mégiscsak az a naplemente volt, amit Chania központja és Chalepa városrész között, a tengerparton néztünk meg.

Chania a Krétára érkező turisták egyik kedvence

Talán ez a nap nem is ér egy külön bejegyzést, hiszen nagy és meghatározó események nem történtek. De valljuk be, önmagában élvezni a görög létet így is elég meghatározó.

Mi várt rám az elkövetkezendő napokban, amikor a görög már dolgozott és újra egyedül jártam utam? Olvasd el Seitan Limania-s kalandom, azaz krétai utam 8. napját.

The post Kréta útleírás – Paleochora és Chania – 6. és 7. nap appeared first on Travel Kollázs.

Érkezés Krétára-Heraklion és Agios Nikolaos-Az 1. nap történései

Irány Kréta-Felszállásra felkészülni, Agios Nikolaos már vár

Krétára 6.20-kor indult a gépem Budapestről, ami minden szempontból egész jól hangzik.

• Nem túl korai,
• nem kell az útra szánni a fél napom, és akár
• már a srtandot is célba vehetem rögtön az érkezéskor.

Agios Nikolaos virágos házai biztosan ámulatba ejtenek

Ugyanakkor a 6.20-as indulás megkövetel egy 2 órával előbbi érkezést a reptérre, és mivel Kecskemétről fuvaroztak fel a repülő vasak parkolóhelyére, ezért, ha minden matektudásomat össze is vetem, kénytelen voltam hajnal 3-kor elindulni a viszonylag emberi időben startoló, meseszép görög szigetre igyekvő, járatomhoz.

De ugyan, ki fáradt, és ki panaszkodna, ha éppen Krétára készül?

Naplementés séta Agios Nikolaosban az 1. napomon

A reptéren minden flottul ment. Köszönhetően a hajnali érkezésnek a kézipoggyász-ellenőrzésnél olyan rövid sor állt, hogy elgondolkodtam jó repülőtéren járok-e.

Agios Nikolaos bájos utcáinak egyike

A duty free-ben gyorsan beszereztem egy kis díszdobozos Tokaji Aszút, amit tavaly megismert görög ismerősömnek szántam, és amit aztán az út második felében sikeresen elhagytam. (De erről majd később.) Majd némi újság és víz feltankolása után az „A”-s kapuk felé vettem az irányt, bedobtam egy kávét az ezekhez közeli kávézóban, és csodálkoztam, hogyan ment el ilyen gyorsan 2 óra.

Amaltheia Szarva-Agios Nikolaos egyik látnivalója

Megnyitották a kaput, ami a reptéri átalakításoknak köszönhetően az eddigiektől eltérő volt, és nem is hittem a szememnek, amikor a Wizz Air járatához busszal vittek ki, így nem kellett jószágokhoz méltóan végig sétálni a fél repülőtéren, hogy aztán egy karámban sorakozzunk.

Bazárok sora Agios Nikolaosban

A kb. 2 óra 20 perces repülés fogjuk rá, egész izgalmasan telt. Próbáltam felfrissíteni azt a néhány görög kifejezést és mondatot, amit egy online nyelvtanfolyam segítségével sajátítottam el hónapokkal ezelőtt, és nagy igyekezetemben azóta sem néztem feléjük. De most végre éreztem: Eljött az én időm. Majd kint megmutatom, mekkora profi lettem.

Landolás Krétán-Ismerkedés a heraklioni tömegközlekedéssel-Honnan indul a busz Agios Nikolaos felé?

Megérkezve Heraklionba, és leszállva a gépről, kétség sem fért hozzá, hogy itt bizony tutira melegebb lesz, mint otthon, és lehet a hosszú farmernadrágomban nem vagyok alkalomhoz öltözve. De mit csináljak? Ez volt az egyetlen módja, hogy elférjek a bőröndben.

Az elsőbbségi beszállásnak köszönhetően megúsztam, hogy csomagra kelljen várnom, így azon nyomban suhantam ki a reptérről, hogy találjak egy buszmegállót, ahonnan bejutok Heraklion városába, hogy aztán onnan egy másik busszal eljussak első célállomásomra Agios Nikolaosba.

Buszmegálló a heraklioni repülőtérnél

A reptérrel szemben találtam is egy buszmegállót, ahol egy buszsofőrt kérdeztem, hogyan jutok el Heraklionba, mire azt mondta, hogy hát éppen ott vagyok. Kis humoros, nem is értem, miért nem esett le neki, hogy a központra gondoltam. Végül egyezségre jutottunk és elirányított egy 100 méterrel odébb lévő buszváróba, ahol jegyet vettem és azonnal buszra pattantam. Talán gyanakvásra adhatott volna okot, de a buszon egyetlen bőröndös utazót sem láttam, mindenesetre én céltudatosan indultam Heraklion központja felé.

Cicák Agios Nikolaosban is voltak, csak úgy, mint egész Görögországban

Amikor megérkeztünk, és a buszsofőr igen hangosan rázendített, hogy „Center”, leszálltam, annak ellenére, hogy sejtettem, nem egészen vagyok jó helyen. Némi kevergés után már teljesen bizonyossá vált, hogy nem ezt a helyet keresem, itt ugyanis csak olyan buszmegállót találtam, ahonnan a reptérre, vagy más irányba megy járat, de még csak véletlen sem Agios Nikolaos felé.

Heraklion buszállomásának bejárata

Elő a GPS-t és ha ütnének sem tudnám megmondani, hogyan, megtaláltam, melyik buszállomásra kellene eljutnom. A telefonom szerint ez kb. 10-15 perc gyalogosan, amitől igazán nem pánikoltam be, persze akkor még nem tudtam, hogy dimbes-dombos helyen, 10 kilós bőrönddel a kezedben, 30 fokban megtenni ezt a távolságot, igazán nem olyan mulatságos.

Agios Nikolaos és a sokáig feneketlennek hitt Voulismeni-tó

Már éppen megérkeztem valami buszállomás-szerűséghez, ahol elég sok busz állt, ám annál kevesebb utas, amikor úgy döntöttem, ismét jobban járok, ha kérdezek. Kiderült, az én buszállomásom még mindig 200 méterrel odébb van. Nem egészen értettem hol pontosan, mert természetesen az út is úgy kanyarodott, hogy nehogy rálássak erre a megállóra, de végül nem fogott ki rajtam, és megtaláltam.

Könnyítsd meg utazásod. Pakolj be egyszerűen a bőröndbe.

Heraklioni buszállomás, avagy A helyi görög élet színtere

Itt már minden egyértelmű volt. A kiírás szerint még egy órát kellett várnom az Agios Nikolaos felé tartó járatomra, de ez pont elég idő volt, hogy nyugodt tempóban slattyogjak be a váróterembe, ahol jegyet szereztem kb. 7 €-ért, felülvizsgáltam a feltűnően tisztán tartott mosdót, majd elfogyasztottam görög nyaralásom első frappéját. Habár frappét tényleg csak a turisták isznak Görögországban és a görögöknek eszük ágában sincs ilyet fogyasztani, ők maradnak a jó öreg görög kávéjuknál, vagy a Freddo Espressonál, bennem valahogy mégis szépen lassan megindult a görög feeling.

Kréta-Agios Nikolaos és a Voulismeni-tó

Aztán a várakozás közepette kissé meg is ijedtem, hiszen az ordítozó hangosan beszélő forgalomirányítótól kezdve a morcos görög néniig és a temperamentumosan magyarázó görög fiatalokig az állomás egész színes palettát mutatott fel a helyi lakosságból és elgondolkoztam, vajon képes leszek-e felvenni a ritmust 10 nap alatt, vagy inkább bújjak el, mint egy kisegér?

Éttermek Agios Nikolaosban a tó körül

De az aggodalom szépen lassan tova szállt. Hiszen kérem szépen, nyaralni jöttem…elég lesz, ha megfigyelek, a beilleszkedést majd meghagyjuk arra az esetre, ha egyszer tényleg kiköltözök.

Tengerparti taverna Agios Nikolaosban

Buszozás Agios Nikolaos felé és egy üzenet a görög ismerőstől

A busz megérkezett, felszökkentem, és közben befutott egy üzenet a görög ismerőstől is, melyben kérte, menjek át egy nappal korábban hozzá Chaniába, lévén, hogy szabadnapos lesz, így több időt tudunk együtt tölteni. Miért is ne, gondoltam, habár kicsit sajnáltam, hogy a 4-5. napra tervezett rethymnos látogatásom még villámszerűbb lesz így, mint ahogy azt eredetileg elterveztem, arról nem is beszélve, hogy nyilván a szállás díját is kifizettem 2 éjre, hiába csak 1 lett belőle.

Agios Nikolaos ekkor még csendes utcája

Agios Nikolaos felé az út talán egy kicsit hosszabbra sikerült, mint ahogy korábban lelki szemeim előtt képzeltem. Vagy én voltam túl nyűgös, vagy tényleg minden bokorban megálltunk, de a másfél órás út egy örökkévalóságnak tűnt.

Agios Nikolaos egy cuki kis tavernája

Érkezés Agios Nikolaosba-Hol a szállásom?

Az eddigi utazásaimmal ellentétben hihetetlen mennyire nem voltam felkészült. Sem egy nyomtatott térkép, sem egy kiírt cím a szálláshoz. Tulajdonképpen mindent a telefonomra bíztam, aztán csodálkoztam, hogy megérkezve a városba, térerő hiányában nem igazán tudtam merre is kellene indulni. Bízva a szerencsémben sikerült a rossz irányba nekivágni az útnak, a 10 kilós bőröndöt ismét felhúzni a legnagyobb dombra, majd a térerő felbukkanása után rájönni, hogy tényleg nem a megfelelő irányba tartok.

Kedves kis szállásom Agios Nikolaosban

Aggodalomra semmi ok, 10 kilós bőrönddel le a dombról, és immár céltudatosan haladtam a legalább 32 fokos hőségben a szállásom felé, ami a buszmegállótól mindössze 10 perces sétára lett volna, ha elsőre is sikerül jól belőnöm az irányt.

Agios Nikolaos hangulatát is meghatározzák a virágos házak

Egy horkoló apartman tulajdonos-Mi jöhet még?

A Booking.com-on foglalt szállás kis egyszerű hotelként fogadott, Hotel Mavroforos néven, az egyik partközeli utcában. Szerencsére már a recepcióhoz is egy emelettel feljebb kellett cipelnem a bőröndöt, hiszen mire megérkeztem még úgysem fáradtam el eléggé.

Az egyszemélyes apartmanom erkéllyel, főzőfülkével, íróasztallal

A recepciós pulthoz lépve konstatáltam, hogy sehol senki, leszámítva azt az egyetlen idősödő úri embert, aki fehér trikóban horkol a bárpult előtt, tv nézést színlelve. Megérzésem szerint a tulaj lehetett, így kénytelen voltam némi várakozás után megzavarni álmait és néhány  egy rakás „Sorry!” elharsogásával felébreszteni. Nem lett különösen ideges, és a zavarba ejtettség jeleit sem láttam rajta, amikor felkelt, sőt, talán még a szundis nyálát is letörölte szépen lassan szája széléről. Elintéztük a „mocskos” pénzügyeket, váltottunk néhány szót, felkísért a szobámba, ami kétség kívül egy rendkívül egyszerű, de nagyon tiszta szoba volt, majd búcsút mondtunk egymásnak.

Hotel Mavroforos szállásom fürdőszobája

Miért nincs szükséged Görögországban széfre?

Talán ilyen gyors zuhanyt még sosem ejtettem, de fél óra múlva már fürdőruhában, strandtáskával a vállamon repültem ki a szállodából csak, hogy végre megmártózzak a tengerben. A szállás tulajához időközben volt még egy (szerinte) vicces kérdésem, miszerint van-e széfjük. A válasza nagyon egyszerű volt. Megkérdezte, melyik országból is jövök, és miért is félek annyira. Majd elmutogatta, hogy az ő motorja és autója is kint áll az utcában, benne a kulccsal, mégsem viszi el senki és habár egy évvel ezelőtt eltűnt az autója, előbb-utóbb valahogy mégis előkerült. Nos, nem mondom, hogy szavai felértek egy doboz nyugtatóval, de végülis  abban a pillanatban a strand előkelőbb helyet foglalt el agytekervényeim között, ezért inkább repültem is tovább.

Agios Nikolaos tengerpartja a szállásomhoz közel

Mostmár tényleg irány agios Nikolaos egyik strandja

A szállástól néhány lépésre, a part irányába egy szupermarketben gyorsan napolajat szereztem, hiszen a kézipoggyászba azt mégsem szállíthattam el Magyarországról, aztán már tényleg senki nem állított meg a homokos öbölig. Bár a parttól és strandtól nem messze egy yacht kikötő működött, maga az öböl nyugalma és hullámmentessége felülmúlta az eddigi krétai tapasztalataim. A napágy és napernyő bérlésének díja attól függően változott, melyik sorban vagy és, ha jól emlékszem 7-8 € körül mozogtak az árak, de egyedüliként én inkább az ingyenes „VIP-szektort” választottam, és a homokba terített törölközőmön fetrengtem.

Strandolás, úszás, napozás. Valahogy ennyire volt bonyolult a délutánom, majd amikor a többség elkezdett szedelőzködni és visszaindulni a szállására, én is követtem példájukat. A szupermarketet hazafele is útba ejtettem és beszereztem a másnapi reggelihez való teljes kiőrlésű kenyeret, felvágottat, paprikát és almát, majd irány a szállás, ahol immár kicsit lassabban készülődtem az esti sétához és vacsorához, mint strandra indulás előtt.

A strandon lévő napágyakat sor szerint árazták

Esti séta Agios Nikolaosban és ismerkedés egy helyivel

Még világosban akartam útnak indulni, hogy bejárjam Agios Nikolaost és néhány képet lőhessek róla. Szerencsére pont elcsíptem a naplementés időszakot és gyönyörűbbnél is gyönyörűbbnek láttam ezt a görög települést. Mivel viszonylag nagy város, és egy része dombra épült, ezért képtelenség lett volna az összes zugát bejárnom, de a főbb utcákat, a virágos fákkal, a görög kávézókkal és a színes portékáikat büszkén áruló görög hölgyekkel, volt szerencsém megpillantani.

Agios Nikolaosban a tó körül libákból sem volt hiány

Már itt elkezdtem megfigyelni, amiről csak a kinti ismerőseim révén szereztem tudomást, hogy a görögöknél a kávézás kultúra, hagyomány és rituálé, és nem zavarja őket, hogy este 7 óra, akkor is ugyanúgy leülnek meginni egy feketét. Azokról az idősebb, vagy fiatalabb görögökről már nem is beszélve, akik mindeközben még társasjátékoznak, vagy kártyáznak is a kávézó teraszán.

Agios Nikolaos tava esti fényeknél

Nagyon jó volt figyelni őket és tudni, hogy ez mennyire hozzá tartozik az életvitelükhöz és akkor sem lepődtem meg különösen, amikor útközben szóba elegyedett velem egy helyi görög, aki randiként is kávézásra invitált. Bár ezúttal a  kávé kimaradt, azért Agios Nikolaos romantikus tava mellett néhány szót váltottunk az általános kérdésekről: ki honnan jött, stb., és bár egész szimpatikus lett volna az illető, az ő kevés angoljával és az én annál is kevesebb görögömmel nem sokra mentünk volna egymással, így inkább búcsút intettem neki.

Hangulatos étterem Agios Nikolaosban

Végre egy igazi görög saláta, amit otthon biztosan nem kapsz

Folytatva esti sétám, keveregtem a Voulismeni-tó körül, amiben a legenda szerint Pallas Athéné is megmártózott, majd a kikötő mentén végighaladtam Agios Nikolaos csaknem teljes tengerparti részén, visszakanyarodva a yacht kikötő irányába, amerre a szálláshelyem is volt.

Sötétedés Agios Nikolaos tengerpartján

Már a délutáni strandolás alkalmával kinéztem itt egy hangulatosnak tűnő tavernát (Nontas), ami így utólag megállapítva kevésbé volt hangulatos, mert inkább a házhoz szállításra koncentrált, és semmilyen extrával (pl. egy kis előétellel, vagy desszerttel) nem akart levenni a lábamról, ugyanakkor a görög salátám legalább olyan finom volt, mint amilyennek kellett lennie, úgyhogy eszem ágában sincs panaszkodni rájuk.

Görög saláta Agios Nikolaosban

Az első nap ezzel lassan zárult is és bár kimerült állapotban, hulla fáradtan tértem nyugovóra, a szállás utcájában másodpercenként végigrobogó autók, motorok és egyéb járművek csak félig-meddig engedtek mély álomba szenderülni. De ugyan…, kinek jelent gondot a kevés alvás, ha egyszer Krétán nyaral? Kíváncsi vagy, hogyan telt a második napom? Milyen volt Spinalonga és Plaka? Olvasd el itt.

The post Kréta útleírás-Heraklion és Agios Nikolaos-1. nap appeared first on Travel Kollázs.