Újabb két nap következett a paradicsomban. Helyi ismerős révén igazán nem volt nehéz a programválasztás. Ami azt illeti, akár egy egész listát tudtam volna írni róla, mit lehetne Chania körül szemügyre venni, a görögnek még így is sikerült valami újdonsággal előrukkolnia.
Hová is megyünk? Irány Paleochora!
Paleochora. Hallottam már korábban ezt a nevet, de nem igazán tudtam hová tenni. Bár, amikor kiderült, hogy a térkép déli szegletében kell keresni, sejtettem hogy nem lesz rossz választás. Szeretem Dél-Krétát. Egyszerű, csendes, turisták éppen csak elvétve járnak itt, te pedig merő nyugalomban élvezheted a görögök vendégszeretetét és szinte egy-kettőre részese leszel mindennapjaiknak.
Buszozás Chania és Paleochora között. Lehet, hogy autóval jobban megérte volna?
Reggel 8.45-kor indult a buszunk Chaniaból. Mivel a görög amúgy sem a koránkelés mintaképe, sietősre kellett venni a figurát, hogy elcsípjük a naponta csak néhányszor közlekedő járatunkat. Útközben egy teljes kiőrlésű szendviccsel turbóztuk fel magunkat, majd néhány perccel a busz indulása előtt már az állomáson várakoztunk. Fejenként 8,30 €-ba került a jegy Chania és Paleochora között és mivel ez csak az oda útra szólt, így kettőnknek talán tényleg jobban megérte volna egy autóbérlés.
A buszozás elég hosszúra nyúlt, de a 2 órás út kifejezetten nagy élmény annak, aki szereti a hegyek között tekergő szerpentinek látványát. Érkezésünkkor azonban másra sem vágytam jobban, mint egy frissítő kávéra valahol a tengerparton.
Amikor egy eltévedés hozza a legszebb kilátást
Az eltévedések mestereként sikerült újra egy hosszabb úton nekivágni paleochorás kalandunknak. A séta nem volt kifejezetten rossz, abban viszont biztos vagyok, hogy körbekerültette velünk a piciny falut, hogy végül ott kössünk ki, ahol egy rövid sétával elsőre is tehettük volna.
De végülis mégiscsak a végeredmény számít, nem igaz? Percek múlva egy olyan taverna és kávézó teraszán találtuk magunkat, ahonnan a kis falu tengerpartjának teljes panorámáját élvezhettük. Az idő szabályosan versenyt futott velünk, pedig freddo espressonkat legszívesebben napnyugtáig szürcsölgettük volna itt.
Azzal nem voltunk tisztában, Paleochora melyik felén járunk, vagy talán egy másik faluba tévedtünk, de tulajdonképpen nem is számított. Azokban a percekben véletlen sem éreztem magam turistának, sokkal inkább egy szerencsés helyinek, akinek megadatik, hogy minden nap ilyen tengerparti látvánnyal kísérje kávézását.
Útbaigazítás-Rajtunk még ez sem segített
Miután magunkhoz tértünk az áll leesős látványtól, a görög tanácskozni kezdett a felszolgálóval, hogy beazonosítsa pontos koordinátáink, de mindhiába. Nyilván nehéz lehetett megérteni, miért keresünk egy olyan települést, ahol éppen vagyunk, legalább úgy, mintha 10 km-rel odébb pottyantott volna le minket valaki, de azért a görög minden tőle telhetőt megtett, hogy még útbaigazítója is elhiggye, teljesen más faluban kódorgunk.
Végül elindultunk vissza az érkezésünk irányába, egészen a falu közepééig, ahol néhány órája a busztól is búcsúztunk.
Talán már mindenki sziesztáját töltötte, mindenesetre olyan csend uralkodott, hogy két megszólalásom között majdnem elszégyelltem magam, hogy megzavarom a helyiek nyugalmát.
Jó, ha tudod: Paleochora egy félsziget
Ha kicsit jobban átvizsgáltuk volna a térképet, talán útközben arra sem csodálkozunk rá, hogy a kékség hirtelen mindkét oldalunkon kukucskálva integetett. Lévén, hogy Paleochora a Líbia-tengerbe nyúló félsziget, nem meglepő, ha 3 oldalról is tenger határolja, de ez nekünk csak ott, abban a pillanatban esett le igazán.
Egy jó döntésnek hála, ezúttal már annak a tengerpartnak az irányába fordultunk, ahol az igazi, finom homokos, vízparti érzés szinte csak úgy beszippantott minket. Mielőtt nekivetemedtünk volna a strandnak, visszafordultunk, hogy ínycsiklandó görög finomságokkal töltsük meg pocakunkat és én újra hódolhassak gasztronómiai kíváncsiságomnak, miközben percenként szegem meg diétám szabályait.
Ebéd Paleochorán-Ebben a tavernában te is szívesen falatoznál
A központban lévő Inochoos tavernára esett választásunk, ahol az előző nap menüjéhez képest nagy változást nem eszközölt a görög a rendelésen. Megkóstoltuk a yemistát, ami eredetileg töltött paradicsom, de más zöldségek megtöltésére is igaz ez az elnevezés, ettünk megint olyan főtt burgonyát, amit ezúttal tényleg vajjal tálaltak és a szokásos saláta és pancetta sem maradhatott el. A desszertet ezúttal kihagytuk, hiszen éppen eléggé tele voltunk, de a taverna kedvességének hála mégiscsak egy kis jégkrémmel kezünkben távoztunk.
Napágy bérlés a homokos strandon, Paleochorán
Az óra jóval dél után járhatott és a az ebéd utáni fáradságunk is éppen eléggé indokolttá tette, hogy gyors-léptekben vegyünk igénybe a filmbe illően romantikus tengerpartot.
Nem voltak sokan. Csak egy-két napágyon heverésztek, néhányan pedig a tenger haragos hullámaival viaskodtak. A forróság már a tetőfokára hágott és nem nagyon akadt, akinek kedve lett volna a tűzgolyó alatt sütkérezni. Mi sem voltunk restek egy modern, matracos napernyős szettet bérelni.
A görög kiakadt, hiszen itt is, mint sok más helyen, az árakat a napágy helye szabja meg. Közel akarsz lenni a vízhez és első sorból akarod nézni a hullámokat? Semmi gond, fizess többet. Hiába, az üzlet az üzlet, és e mellett még a vendégszerető görögök sem mehetnek el szó nélkül.
Így esett, hogy a két matracos napágyért és napernyőért összesen 10 €-t fizettünk, ami az első soros kényelemért végeredményben igazán megérte.
„Relax” és „coffee”-ne felejtsd ezt a két fogalmat, ha egy göröggel töltöd a napod
Más dolgunk sem maradt, mint az elkövetkezendő órákat úszkálással és „relax”-szel tölteni, ahogy a görög mondaná. Fura, amíg nem ismertem görögéket eszembe sem jutott volna csak úgy pihengetni és még a tengerparton fekve is mászkáltak volna a hangyák a fejemben halaszthatatlan teendőimmel kapcsolatban. Erre tessék, ha egy görög naponta legalább háromszor nem mondja el a pihenés és lazítás szó összes szinonimáját, akkor kezdj el gyanakodni, hogy nem is egy igazi göröggel van dolgod.
És még csodálkozom, hogy ilyen jó hatással van az idegrendszeremre Görögország? Az utolsó, 18.30-kor induló busz előtt még egy kávézásra is jutott időnk, csak, hogy a görög által második leggyakrabban emlegetett kedvenc tevékenységről se feledkezzünk meg. Habár, ha jobban meggondolom a „relax” és a „coffee” nálam éppen ellentétes hatásokat keltenek, de valahol érthető, hogy az ilyen relaxált embereknek, mint a görögök, nem árt a kávé, hogy felturbózzák magukat.
Az utolsó kávé Paleochorán
To liri tis papias volt a kávézó és bár neve, ahová betértünk és amit valójában már érkezésünkkor kinéztünk magunknak. Kék-fehér színek, tipikus görög székek és asztalok, valamint egy jazz banda festménye a falon. Elég hangulatos helynek tűnt egy görög kávéhoz, ahol ha megéhezel, még egy-két tradicionális falatért sem kell a szomszédba rohannod.
Hiába töltöttünk volna még órákat a kávénk kortyolgatásával és a jövőre vonatkozó terveken való filozofálgatással, a busz lassan mégiscsak indulásra szólított, így hát minden cókmókunkat hátunkra véve battyogtunk a buszmegállóba, ahol néhány perc múlva már búcsút is intettünk Paleochorának.
Újabb finom falatok, ezúttal már Chaniában
Chaniaba érkezve aztán ismét a kulináris élvezeteknek hódoltunk, hiszen a görög kitalálta, hogy elvisz a kedvenc helyére. Most kivételesen ne egy tavernát képzelj el, inkább, amolyan gyorséttermet, ami, ha nem is egészen görögös, annál inkább minőségi falatokkal kecsegtet. Így kötöttünk ki a Pork to Beef Wild-ben, ahol a teljes kiőrlésű zsemléknek hála még diétámnak megfelelő szendvicset is tudtam választani.
Nem csodálkozom, hogy a görög annyira odáig volt ezért a helyért. Ár-érték arányban az óriási szendvicseikkel igencsak verték a többi gyorséttermet. Legalábbis azokat garantáltan, ahol valaha ettem Görögországban.
A központtól hazafelé még egy 3 km-es séta várt ránk, ami egy ilyen adag vacsora mellett igazán ráfért mindkettőnkre. Az esti tengerpartban gyönyörködve azonban mi sem bizonyult egyszerűbb feladatnak, mint villámgyorsan letudni ezt a rövidke szakaszt.
7. nap-Chania és a „relax léggömb”
A másnap újra Chaniaról szólt. Az egész napunk egy hatalmas „relax” léggömb lett, amit csak úgy egyszerűen magával ragadott a nyári szellő. Kávéztunk az Oxo Nou-ban és újra ettünk a Pork to Beef Wild-ben, de a nap csúcspontja mégiscsak az a naplemente volt, amit Chania központja és Chalepa városrész között, a tengerparton néztünk meg.
Talán ez a nap nem is ér egy külön bejegyzést, hiszen nagy és meghatározó események nem történtek. De valljuk be, önmagában élvezni a görög létet így is elég meghatározó.
Mi várt rám az elkövetkezendő napokban, amikor a görög már dolgozott és újra egyedül jártam utam? Olvasd el Seitan Limania-s kalandom, azaz krétai utam 8. napját.