A krétai életem eddig sem volt unalmas, de ahogy az ismeretségi köröm egyre csak bővült az izgalmas kalandok is sorra szaporodtak.
A helyiek mindig gondoskodnak róla, hogy biztos tippekből ne legyen hiányod legyen szó egy új kirándulásról, egy eldugott strandról, vagy éppen egy kedvenc tavernáról, merthát ugye milyen is lenne egy krétai kirándulást, nem egy jóféle görög lakomával leöblíteni. Olvasás folytatása
Az előző hetek kirándulásai, na meg a görögöket is meglepő májusi és június eleji forróság igazán nem adott okot a panaszra, még akkor sem, ha a cseppet sem várt munka világába kellett egyik pillanatról a másikra visszaszokni. Olvasás folytatása
A görög nyelvvizsga után és szabadságom, vagy legalábbis felfüggesztett munkaszerződésem utolsó napjait kihasználva, az ünneplésé volt a főszerep. Mi más, ha nem egy krétai kirándulás, egy újabb krétai kaland húzhatta volna mosolyra a számat, akkor, amikor már javában gyomorideggel forgolódtam éjszakánként nyitott ablakos mastabas-i (Mastabas = Rethymno egyik városrésze) házam falai közt. Olvasás folytatása
Bali után az események egyre csak gyorsultak. Szinte nem telt el nap, hogy ne a strandon múlattuk volna az időt, miközben erőteljesen készültem a vizsgára, amit kedvenc görög nyelvtanárom, Maria, a helyzetre való tekintettel ezúttal Skypon szervezett. Olvasás folytatása
Egy ködös januári reggelen visszaemlékezni, mi történt a napsütéses májusi Krétán több szempontból is nehéz. Egyrészt, mert 30-on túl már az is nagy szó, ha a tegnapi reggelim halványan dereng, másrészt mert, ha mégis beugranak az emlékfoszlányok, akaratlanul is nosztalgikus hangulatba süppedek.
Oh, azok a karantén utáni görög napok.
Mozgalmas hetek állnak mögöttem, habár a karantén után már az is mozgalmasnak számít, ha egy madár elrepül a fejed felett. És hát Görögországban, külföldiként ennél sokkal érdekesebb dolgok is történhetnek, pláne ilyen hosszú bezártság után.
A tavasz napról napra jobban elkápráztat Krétán, pláne miután már a partra is lemerészkedtem, vagy az egész erődöt körbe kerülve ámuldoztam a naplementében. Azért a görögöket sem kell félteni. Kijárási tilalom ide, vagy oda, egyre többeket vonz az eredetileg ilyenkor már turisták napernyőitől színes part.
A görög húsvét az összes képzeletemet felülmúlta, annak ellenére, hogy csak a szomszédok zaja, a görög híradóban bemutatott, otthon ünneplő görög családok, a főbérlőm anyukájának magiritsa levese, valamint a szomszéd szokásos grillezése szolgáltatta az ünnepi hangulatot.
Miközben a világ a feje tetejére állt, Krétán lassan kitavaszodott.
Nem ment könnyen és hosszú napokig tartó esőzések árán kezdett bontakozni a természet, amire április hajnalán már a helyiek is azt mondták: „Bizony a jóból is megárt a sok.” Olvasás folytatása
Több okból is óriási izgalommal telt a karnevál hete. Már hétfőtől madarat lehetett volna fogatni velem és a szívem minden egyes nap úgy lüktetett, mint amikor gyerekkoromban a karácsonyt vártam.
Nem lehetett nem észrevenni, hogy valami van a levegőben. A nap többször sütött, az emberek jobban mosolyogtak és még mindig azon gondolkoztam, ahogy a napok teltek, hogy vajon ez a valódi életem, vagy éppen álmaim utazásán veszek részt. Olvasás folytatása
Egyre több a napsütés, egyre ragyogóbb a kedvem és erőteljesen elgondolkodtató, hogy február közepén, hogyan pirulhat le az ember arca, ha mindössze negyedórára ül ki egy kávézó teraszára, vagy várja a buszt a buszmegállóban.
Lassan minden nap sikerül egy kicsit “megégnem”, még ha túlzásnak is érzed a kifejezést és ezek után feltételezem a nyári szezonban reggelente egy flakon naptejjel az arcomon fogok munkába indulni. Olvasás folytatása
