Oh, azok a karantén utáni görög napok.

Mozgalmas hetek állnak mögöttem, habár a karantén után már az is mozgalmasnak számít, ha egy madár elrepül a fejed felett. És hát Görögországban, külföldiként ennél sokkal érdekesebb dolgok is történhetnek, pláne ilyen hosszú bezártság után.

Szabadság és májusi forróság Krétán

A kijárási tilalom vége magával hozott egy nagy adag afrikai hőhullámot is. A hideg lakásból fülledt szauna vált, a paplant egyik napról a másikra váltotta fel a lepedő. Még a helyiek számára is szokatlanul erőteljesnek bizonyult a hőmérséklet az év ezen időszakában, de ellenvetés nélkül tűrte mindenki, hogy a jelenleg nem létező munkahelyek és iskolalátogatás helyett, napja nagy részét, a parton heverészve, az egyre kellemesebb hőmérsékletű tengervizet szokva tölti.

Van valami eszméletlenül szépséges és egyedülálló lehetőség a vírus időszakában, és nem mintha kampányolni akarnék érte, de néha olyan érzésem támad, mintha a görögök, akár a kisgyerekek, egy időre visszakapták volna játékukat és felhőtlenül élvezhetnék a saját hazájuk adta kincseket. A tengert, a napfényt, a naplementéket és üres óráikat, amiket minden évben ilyenkor már kemény munkával töltenek.

CSATLAKOZZ A “KRÉTAI KALANDOK” CSOPORTHOZ, HA MÉG TÖBB INFÓ, ÉRDEKESSÉG, LÁTNIVALÓ ÉRDEKEL KRÉTÁRÓL.

Én pedig, mint a helyzet szerencsés résztvevője, köztük ragadtam, és egy felfüggesztett munkaszerződéssel, némi állami támogatással úgy élvezem a krétai életem minden pillanatát, mintha az utolsó lenne.

Strand és turistamentes környezet

A hosteles ismerőseimmel elkezdtünk több közös programot szervezni, amiknek 90 %-a eddig strandolásból állt, de a kikötőben szendvicsezés, vagy az óvárosban sétálgatás és minden virágszál külön fotózása is a kedvenc programok listáját erősíti. Legalábbis, ami engem illet, biztosan. Hidd el, nincs annál jobb érzés, mint mikor nem kell megvárnod, hogy öt japán és öt kínai csoport vonuljon el előtted, mire végre egyetlen képet tudsz lőni, amibe nem lóg bele valakinek a pici lába, vagy pici kacsója.

Barátkozni? De hogyan?

Szóval, van ebben az egészben valami szerethető. Persze, aztán ott van a másik oldal is. Amikor éppen csak kiköltözőként, kevés baráttal és ismerőssel körülötted, rengeteg szabadidővel megáldva, néha igenis egyedül érzed magad. Legalábbis, ha nagyon őszinte akarok lenni, talán még nem találtam meg a számomra megfelelő társasági életet, amit így 30-on túl, az introvertált beállítottságommal megtoldva, lehet nem is olyan egyszerű, és egy éppen bezárkózott világban hatványozottan nehezebb.

CSATLAKOZZ A “KRÉTAI KALANDOK” CSOPORTHOZ, HA MÉG TÖBB INFÓ, ÉRDEKESSÉG, LÁTNIVALÓ ÉRDEKEL KRÉTÁRÓL.

Rethymno tele ismerős arcokkal

De panaszra semmi ok. Egyik nap még azt érzem, egyedül vagyok, mint a kisujjam, másik nap meg rá kell jönnöm, ilyen rövid idő alatt, mennyi ismerősöm lett ebben a kicsi városban és mennyi jót kapok tőlük anélkül, hogy valójában ismernénk egymást.

Az ajándék bicikli

Ott van például a főbérlőm, aki egyik este, miközben a kertben ücsörögtem sötétben, a kerítésen át kiabálta a nevem, nekem meg hirtelen fogalmam sem volt, ki lehet az, aki éjnek évadján megjelenik a házam előtt.

Dimitris csak a szomszédos anyukájához ugrott be, de ha már erre járt, bekukkantott hozzám is. Megittunk egy pohár bort a teraszon, hadakoztunk az agresszív szúnyogokkal, jóízűt nevettünk a görög mindennapokon, és felajánlotta, hogy hoz nekem egy régi biciklit, amit amúgy sem tudna hová tenni és szívesen nekem adja, ha kell.

Már, hogyne kellene. Nem győztem hálálkodni érte, ugyanis az utóbbi időben a strandra járással és bevásárlásokkal túlon túl edzésbe kerültem és éppen egy használt bicikli vásárlásán törtem a fejem, csak, hogy legalább a cipekedéseket megússzam. Ő pedig erre pont most tesz egy ilyen felajánlást, ami legalább olyan érzéseket váltott ki belőlem, mintha egy kocsival ajándékozna meg.

A görög istenek valószínűleg meghallgatták imáim, mert ezt követően napról napra az utamba sodortak bizonyos embereket, akikkel, ha nem is feltétlen kötünk, örök barátságot, krétai életem egy részének bizonyosan szereplőivé válnak.

A hostel és az iskola, ami új lakosként is ismeretségeket hoz az életedbe

Igorral a parton sétálva összefutottunk a rég nem látott Benoit-val, a francia íróval, akit még a hostelből ismerünk, és aki szintén Rethymnoban vészelte át a karantén időszakot, de ugyanezen a napon Dunja, az erasmusos szerb lány is megjelent az utcán és máris közös összejövetelt beszéltünk meg vele a következő napokra.

De ott volt még a lengyel Magda is, szintén az egyetemről, aki görög férjével és kisfiával él Rethymnoban és valahogy a közösségi oldalaknak hála sikerült kontaktba lépnünk majd megbeszélnünk, hogy legközelebbi kirándulásukra engem is szívesen magukkal visznek.

Egy másik alkalommal pedig szintén egy egyetemi társam keresett meg, azzal a céllal, hogy kapcsolatba hozhasson egy görög leányzóval, aki németül szeretne megtanulni, és tekintve, hogy én beszélek németül, ő pedig görögül, egymást kölcsönösen segítve akár valami jót is kihozhatnánk ebből az egészből.

Az egyedüllét érzése tovaszállt, és rájöttem, hogy fél év alatt, annyi emberrel sikerült megismerkednem, amennyivel talán a főiskola óta nem, és mindehhez nem kellett és a jövőben sem fog kelleni más, mint egy csepp nyitottság. Bizonyos, hogy a legjobb barátaim távolságtól függetlenül nem változnak, és nem is feltétlen a nagy barátságok keresése az új életem célja, de hogy osztozhass valakivel abban a sok szépben, amit itt látsz, néha igenis jól esik, ha az élet némi társasággal is megajándékoz.

A görög lovagok

Na persze ne gondold, hogy akármilyen társaságra szüksége van az embernek még egy ilyen helyzetben is. Sőt, köszönöm, van, amiből inkább nem kérek.

A randiszagú, feleségül kérős, furcsa görögökkel például már tele a padlás. Az egyik találkozóra hív, majd két percre megjelenik előtted, hogy most mégsem jó neki.

CSATLAKOZZ A “KRÉTAI KALANDOK” CSOPORTHOZ, HA MÉG TÖBB INFÓ, ÉRDEKESSÉG, LÁTNIVALÓ ÉRDEKEL KRÉTÁRÓL.

Legközelebb, egy másik, a strandon lát meg, elmeséli az egész élettörténetét miközben téged nem hagy szóhoz jutni, ismeretségetek hajnalán házasságról és gyerekekről beszél, majd amikor anyukájával telefonál, akaratod ellenére átnyújtja a telefont, hogy beszélj pár szót a mamával. Ha pedig ez nem lenne elég, elköszönésetek után legalább száz videóhívást indít feléd, romantikus görög zenékkel bombáz és veled akarja tölteni minden percét, mondván, hogy nagyon tetszel neki. Nem mintha megismert volna az alatt a fél nap alatt, amit a strandon töltöttetek és csak magáról beszélt, dehát kinek, mi tetszik, ugye.

Persze, nem vagyok én hálátlan. Ki tudja? Lehet, csak a görög hallás utáni szövegértésemen szeretett volna az illető javítani.

Összességében viszont imádom az ilyen helyzeteket is, mert miután lesokkol a tény, hogy ilyen létezik, határozottan jót mosolygok rajta, hogy már megint mibe keveredtem.

Hogyan tovább Krétán?

Valahogy így telnek a napok Krétán a kijárási tilalom megszűnése óta és most, hogy mindjárt nyitnak a kávézók, éttermek, tavernák és szabad a mozgás más városokba is, tele vagyok tervekkel, hogy hogy szeretném kihasználni a még egyelőre munka nélkül töltött időszakot.

Hogy pontosan mik a görögországi beutazás feltételei, továbbra is javaslom mindenkinek a konzuli szolgálat oldalán tájékozódni, mert bár tudom, a Facebook falad olyan lett, mintha a görög híradót néznéd magyarul, egyes infók egyik napról a másikra elavulnak, ezért semmi értelme onnan tájékozódni.

Milyen kalandok várnak még rám itt Krétán? Milyen helyekre sikerül eljutnom ezen a nyáron és kikkel fog még összehozni a sors? Kattints ide a krétai kaland következő részéért.