Még egy kis Chania a búcsú előtt

Bár az este későn ért véget és a lefekvés is hajnalra csúszott, reggel úgy éreztem, nincs vesztegetni való időm és Krétán töltött utolsó pillanataimat maximálisan ki akarom használni. A bőröndöt indulásra kész állapotba igazítottam, majd nyakamba vettem Chania-t.

Chania egyik legszebb látnivalója, a Trimartiri katedrális

Az utolsó sétám a szűk, kopottas, ugyanakkor csillogó szirmú virágokkal és buja zöld növényekkel tarkított utcákon vezetett, végig a városon. Korán volt még. A vendéglátók álmos szemekkel nyitották kávézóikat, éttermeiket, a turisták kopogó szemmel falatozták görögös reggelijüket, a városi polgárok szorgosan tüsténkedtek portáik körül.

Nem haboztam megfigyelni az ébredő Chania-t. Némán szemléltem minden mozdulatát, majd amikor a vészcsengő már engem is reggelire intett, betértem egy előre kinézett, bájos hangulatú óvárosi utcában található étterembe.

Reggeli séta Chania látnivalói körül

Chania gasztronómiai elitjében

A Ginger Concept nem hétköznapi hely volt, legalábbis ami a berendezését, az árait, a kínálatát és az elhelyezkedését illeti mindenképpen a környék gasztronómiai elitjéhez tartozott. Ugyanakkor a kiszolgálás még egy olyan ráérős turistának is, mint jómagam,  olykor lassúnak bizonyult. De mentségükre szolgáljon, hogy a grillezett zöldségektől duzzadó teljes kiőrlésű szendvicsem és az isteni görög kávém, amit a mesébe illő kis utcára néző asztalomnál fogyasztottam, valóban szívvel-lélekkel, de legalábbis igazi konyhai érzékkel készült.

Teljes kiőrlésű vega melegszendvics és isteni finom görög kávé

Hol tudom kinyomtatni a repülőjegyem Chania belvárosában?

Hiába az időhúzás, nem értem rá tétovázni. Mivel a heraklioni repülőtér még csak a nyomtatott repülőjegyet fogadja el, ezért a reggeli falatozás közben felderítettem egy internetkávézót is a közelben, amit később a GPS segítségével könnyedén útba ejtettem. Nem volt nagy kaland. Akárcsak otthon, beléptem a WizzAir fiókomba és már nyomtattam is, amire szükségem volt, mindezt néhány cent fejében.

Ha tavernát keresel Chaniaban, ilyen bájos utcákban keresgélj

Búcsú Strandolás Agia Marina környékén, Chania közelében

Az idő kezdett forrósodni és egyre kevésbé éreztem komfortosan magam tengervíz nélkül. Így miután beszereztem néhány szuvenírt, egyenesen a szállásom felé vettem az irányt. Útközben még teszteltem egy cukormentes mangós fagyit a Trimartiri katedrálissal szemben lévő utcában, majd végig a part mentén szárnyaltam hazáig.

Időközben görög barátom lakótársa is bejelentkezett. Megbeszéltük, hogy délután meglátogatjuk a görögöm a munkahelyén. Pontosan abban a borászatban, amit a környék és talán Kréta legjobbjaként tartanak számon. Addig pedig kiélveztük a Chania meletti Agia Marina partszakaszát és utazásokról szóló sztorizgatással ütöttük el időnket.

A parttól visszakocsikáztunk a szállásomra, mentesítettem magam a sós víztől és teljes felszereltséggel búcsúztam nyaralásom egyik legkedvesebb apartmanjától.

A Manousakis Winery kertje roskadozott a szebbnél szebb fáktól

Egy görög borászat, ahol eláll a lélegzeted

Utunk a Chaniatól dél-nyugatra található Manousakis Winery-be vezetett, ahová 20 perc alatt a legkisebb falukat is átszelve, és a legszebb olajfákat is magunk mögött hagyva, szinte szempillantás alatt megérkeztünk. És, ami ezután következett? Azt hiszem a mennyországba cseppentem.

Egy otthonos terasz minden borkedvelőnek

A görögöm már várt minket, habár két asztalnál még vendégei voltak. Kevesebb figyelme jutott ránk, ellenben addig bőven volt időm szemügyre venni a lenyűgözően hangulatos borászat minden szegletét.

Ha bortúrára indulsz Krétán, ezt a borászatot mindenképpen ejtsd útba

Az olaj-, és narancsfák szinte körbeszőtték a kertet. Hátul színes cserepekben sorakoztak a virágok. Néhány elhagyatottnak látszó hordó az egyszerűségben rejlő szépségre hívta fel a figyelmet.

Nem csak borkóstolók, de különféle rendezvények otthonaként is szolgál a krétai borászat Chania közelében

Melegség járta át az egész borászatot. A csíkosan szőtt abroszok, a kőberakásos falak, mind arra csábítottak, hogy azt gondoljam, haza érkeztem. Az érzés hasonlított a nagymamák vasárnapi vendégségére. Otthonos volt. Szerettem.

A borászat minden négyzetméterét imádtam

Már megint a görög fogások

Hirtelen látogatókból valóban vendégek lettünk. A görögöm leültetett minket az egyik asztalhoz és bár megkérdezte mit kérünk, mindenki jól tudta, azt esszük, amit ő ajánl.

Egy fehérbor kóstolásával indítottunk, majd az asztalunkra észrevétlenül egyre több ellenállhatatlan görög specialitás került. Kezdtem magam egy középkori lakomán érezni és elképzelésem sem volt, hogyan tüntetünk el ennyi finomságot ketten az asztalunkról.

Paximadia és olívaolaj a chania-i borászatban

Csatasorban állt többek között egy kis paximadia olíva olajjal, ami nem más, mint egy görög kenyérféle teljes kiőrlésű gabonából, vagy csicseriborsóból kétszer sütve. De sorakozott még előttünk krétai saláta; tradicionális görög fava püré; dolmades, vagyis töltött szőlőlevél; orzo tészta marhahússal és sajttal a tetején, ami a youvetsi névre hallgat; valamint egy kis disznósült burgonyával, aminek pontos meghatározásáról nincsenek információim.

Könnyítsd meg utazásod. Pakolj be egyszerűen a bőröndbe.

A görög konyha szerelmeseinek szeme már csak a látványtól is könnybe lábadt volna, az ízektől pedig egyenesen a sírás kerülgette volna őket.

Ki ne venne részt szívesen egy borkóstolón, amit itt rendeznek

Miközben lassanként ízlelgettünk minden fogást a göröghöz csoport érkezett. Érdeklődő turisták, akik néhány pohár bor kóstolása mellett csodálattal szívták magukba a görögöm borokról mesélt történeteit. Nem feltétlen értettek minden szót abból, amit előadott, de éppúgy, ahogy nekem, élvezet volt hallgatni szakértelmét.

Az igazi görög ételek téged is elcsábítanak

Záróra után

A borászat lassan kiürült. A vendégek mosollyal és hálával arcukon távoztak, az alkalmazottak kissé megfáradtan búcsúztak a munkától. Hármasban maradtunk. Megkóstoltunk még egy pohár bort és vöröslő napnyugtás fényben társalogtunk még néhány percig.

A több épületből álló borászat kellemes megállója lehet egy krétai bortúrának

Zárás előtt besegítettünk az abroszok leszedésében és a borászatból kifelé tartva a borkészítés üzemi területére is betévedtünk, majd a hatalmas, fölénk magasodó hordók társaságában hagytuk el a területet.

Összeszedtük a csíkos abroszokat

Búcsú meghívás szavak nélkül

Chaniaba visszaérkezve, a Heraklionba tartó buszom indulásáig volt még némi időm, így a fiúk egy búcsú fagyira invitáltak. Mivel egy falat sem csúszott volna már le a torkomon és cukormentes kínálatot sem találtam, ezért kedves meghívásukat csak nézőként fogadtam el.

Ide még akkor is megéri eljönnöd, ha nem akarsz bort kóstolni

Ezek voltak az utolsó perceink együtt és talán minden eddiginél csendesebben teltek. Egyre nehezebb volt felfogni, hogy lassan véget ér krétai kalandom.

Micsoda csoda kert

A fagyizótól az állomásig fuvaroztak és nagy ölelések közepette váltunk el egymástól, majd nehéz szívvel, de Heraklion felé vettem az irányt, ahol utolsó éjszakámat töltöttem.

Igazi élmény volt a görögök társasága

Heraklion – A krétai kaland utolsó állomása

A több, mint két órás út után, este 10 óra környékén, sötétben és rendkívül kimerülten értem a sziget központjába. Nem kockáztattam meg, hogy még órákat töltsek a szállásom felderítésével, ezért az első taxit leintettem és elvitettem magam az El Greco Hotelig.

Itt mutatják be a borkészítés csínját-bínját, ha kíváncsi vagy rá

Az egyszerű, központi elhelyezkedésű hotel pont megtette, hogy 1 éjszakát töltsek itt és a sötétnek hála még az sem zavart, hogy az ablakom egy néhány méterrel távolabb eső szemközti szobára nézett.

Itt készülnek Kréta minőségi borai

Reptéri transzfer ingyen és bérmentve

A reggeli repülőtérre kijutás, a szálloda kedves recepciósának hála, szerencsére könnyen megoldódott. Mivel a recepciósom másodállásban bérautókkal foglalkozott és épp a reptérre indult egy autót átvenni, ezért felajánlotta, hogy szívesen elvisz engem is.

Még egy búcsú fetás szendvics a heraklioni repülőtéren

Nem kellett buszmegállót keresnem, buszra várnom, és még egy kedves görög társaságot is élvezhettem búcsúzóul.

Záró gondolat a 11 napos krétai nyaralásról

Nem csodálkoztam, amikor a felszálló repülő ablakából könnyeimmel küszködve tekintettem le a legnagyobb görög szigetre. Életem legszebb 11 napján voltam túl, amikor Görögországot és a görög lét minden apró mozzanatát szívembe zártam.

Ha kíváncsi vagy, mik a legfontosabb tudnivalók Nyugat-Krétáról, kattints és olvasd el útleírásom itt.

The post Kréta útleírás – Chania és Heraklion – 10. és 11. nap appeared first on Travel Kollázs.

Falassarna – A 2 éve tervezett krétai kirándulás

Az utolsó nagyobb túrám, Seitan Limania után, Falassarnára terveztem, ami a tavalyi Elafonissi és Balos kirándulás mellett szintén versenylistás volt a top látnivalók és strandok között, idő híján akkor valahogy mégis kimaradt programomból.

Krétai nyaralásom kedvenc képe Falassarnán készült

De ami késik nem múlik. Miután összeszedtem minden szükséges felszerelésem a reggeli ébredést követően, már fénysebességgel repültem a buszállomásra, ahol a 10.00 órakor induló járat elérése volt a célom.

Falassarna és a tömegközlekedés – Honnan indul a buszom?

A jegyért kicsivel több, mint 8 €-t fizettem, viszont hamar zavarba jöttem, amikor a buszindulást jelző táblákon nem közölték egyértelműen a Falassarnára tartó busz indulási helyét és a jegyen feltüntetett kocsiállásra, ugyanarra az időpontra, Kissamos kikötő neve volt kiírva.

Kréta látnivalóinak egyike, a Falassarna strand

Mivel az időmből kitelt, megreggeliztem az állomás büféjében és közben próbáltam kitalálni, melyik kocsiállást is kellene választanom. Bárhogy is sakkoztam a Kissamos kikötőbe tartó busz tűnt az egyetlen jó választásnak, lévén, hogy egy irányba és egy időpontban indultak az én buszommal, és még a jegyemen is ugyanaz az indulási hely szerepelt.

Falassarna – Kréta egyik népszerű strandja

Gondoltam ezzel nem lőhetek nagyon mellé. A kérdezősködéssel egyelőre vártam, hiszen tisztában voltam vele, hogy amikor megkezdődik a felszállás, egy buszsofőr, amolyan görögösen, úgyis el fogja ordítani magát, hogy melyik utasoknak kell felszállnia az induló járatra.

Véletlenek nincsenek – Kibe botlottam az állomáson?

Miközben várakoztam, ismét alaposan szemügyre vettem az állomás sokszínű, turistákból és helyiekből álló kavalkádját és két szemlegeltetésem között, legnagyobb meglepetésemre, hirtelen a görögöm is elém toppant. A lélegzetem elállt a meglepődöttségtől, hiszen ezt a találkozót ezúttal tényleg nem beszéltük meg. Túl nagy beszélgetésbe azonban nem merültünk, hiszen ő is éppen munkába igyekezett, viszont azt sikerült lefixálnunk, hogy ezt az estét még együtt töltjük Chaniaban.

Kréta – Falassarna Beach, ahol ezúttal is lobogott a piros zászló

Gyors búcsú, egy ölelés és két puszi birtokában el is váltunk egymástól és már a buszról élveztem a chania-i csúcsforgalomból való kijutás, olykor életveszélyes közlekedési helyzeteit. Egy cseppet sem volt megtömve a busz. Talán sokan inkább a bérelt autót választják, ha Falassarnára akarnak eljutni, de az is lehet, hogy ennek a strandnak a népszerűsége mégsem olyan óriási, mint ahogy azt gondoltam.

Könnyítsd meg utazásod. Pakolj be egyszerűen a bőröndbe.

Érkezés Falassarnára – Hol kell leszállni a buszról?

Az érkezésünk nem volt felhőtlen több szempontból sem. Egyrészt a pontos leszállási hellyel meggyűlt a baja az összes turistának, hiszen Falassarna környékén legalább 3 helyen hagyhatod el a buszt, másrészt a forró napsütés ellen tényleg elég sok szürke felhő vette fel a versenyt.

Kis kápolna a strandra vezető út mentén

Leszállási helyként, két – a buszon utazó – görög lány tanácsára, végül a többség a 2. buszmegállót választotta, ami mondhatni Falassarna Beach közepe környékén helyezkedett el. De visszagondolva akár már az első buszmegállónál bátran leszállhatsz, mert az egész napos strandolós kirándulásodon valószínűleg így is, úgy is bejárod majd a strand nagy részét.

Lehet az idő miatt, lehet másért, de a tömegtől nem kellett tartanom Falassarnán

Egy frappé a strandolás előtt

Mivel az érkezésemkor már igen erősen szenvedtem a koffein hiánytól és minden porcikám áhítozott egy frappéra, valamint az idő sem csábított különösebb napfürdőre, ezért a buszról leszállva első utam a szemben lévő kávézós kisboltba vezetett, aminek a nem túl rendezett és nem éppen tiszta teraszán békésen szürcsöltem el jeges feketémet.

Gyűltek a felhők Falassarnán

A virágokba és növényekbe öltözött Falassarna

Amikor a napnak sikerült csatát nyernie a szürke bárányok felett, elindultam a strand irányába, amihez néhány száz métert egy viszonylag lejtős szakaszon még le kellett gyűrnöm, de nyilván Seitan Limania után ez a küzdelem már igazán meg sem kottyant.

Kis kaktuszos kert, ami az egyik helyi tavernáé volt talán

Útközben persze minden második épület tövében megálltam, hogy virágkoszorúkban úszó görög épületekkel és képekkel gazdagítsam fotógyűjteményem és néha nem voltam rest talán olyan területre is betévedni, ahová nem lett volna szabad.

Falassarna – Egy taverna tele növényekkel

Azok a fránya felhők és hullámok

A strand közelében már sorakoztak a különféle tavernák, így eldöntöttem, hogy ebédelni ezek valamelyikében fogok, ám előtte mindenképpen találni akartam egy bázist, ahová az összes felszerelésem lehelyezhetem és ahonnan a víznek is neki indulhatok, hogy egy kicsit megmártózzak.

Kréta strandja – Falassarna

A parthoz közelebb érve azonban gyorsan tervet módosítottam. A nap ismét eltűnt és a szél olyan hullámokat kavart a tengeren, hogy jobbnak láttam egyelőre csak kintről szemlélni az eseményeket.

A hotelek errefelé tényleg csendes környezetben találhatók

A hatalmas hullámok egyébként nem értek váratlanul. Sok útleírást és fórumot átböngésztem mire Falassarnára eljutottam és szinte nem volt olyan, aki ne tett volna említést a háborgó tenger veszélyeiről. Sokak szerint még a legjobb úszóknak is gyakran kihívást jelenthet kikeveredni a partra, ha túl messzire merészkednek, éppen ezért kétszer is gondold át, mennyire mélyre engeded magad sodródni az áramlatokkal ezen a partszakaszon.

A hullámok gyakori vendégek a falassarnai strandokon

Sokáig tanakodtam a napágy bérlésen, de mivel a térkép szerint a nagy Falassarna beach mellett egy kisebb is található a közelben, amit nekem természetesen látnom kellett, ezért tudtam, hogy nem érné meg számomra, ha mindössze egy-két óráért egy egész napos bérlési díjjal terhelném pénztárcám.

Ha nem feltétlen vagy strandolós, akkor talán egy napra kicsit hosszú a falassarnai program

Egy nem éppen diétabarát ebéd Falassarnán

Néhány percig még csodáltam a víz erejét és átmásztam néhány nagyobb sziklán, majd strandtáskámat vállamra vetve álltam tovább és visszavonszoltam magam a finom homokos parton egészen a tavernákig.

Igyekeztem a Tripadvisor-t segítségül hívni, hogy eldöntsem, melyikbe is kellene beülnöm, de mivel mindegyik taverna közel hasonló értékeléssel bírt, inkább a megérzésemre hallgattam.

Itt a tavernánknak tengerre néző a kilátása

A En Plo Taverna éppen elég szép kilátással bírt, hogy elnyerje tetszésem és különben sem terveztem hétfogásos ebédet, hogy hosszas gondolkozásba merüljek a választást illetően. A hely szinte üres volt, a kiszolgálás barátságos, de azért nem a legközvetlenebb.

Frissen facsart narancslé a helyi tavernában

Görögországi nyaralásomnak most jött el az a pillanata, amikor minden diétás elvemet megszegve, neki estem egy fehérlisztes, sültkrumplis pita gyrosnak, amivel aztán szinte egész napra jól is laktam és moccanni sem nagyon bírtam. Ha ezek után a nem létező dietetikusom nem rohant a falnak, akkor az ezt követő frissen facsart narancslé már valószínűleg nála is kiverte a biztosítékot.

A Falassarna strand tiszta és rendezett

Túra a kis Falassarna Beach-re

Mentségemre szolgáljon, hogy egy ilyen kiadós, nem diétabarát ebéd után nem volt megállás és néhány perc múlva már hosszas túrára indultam, hogy a kisebbik falassarnai strandot is feltérképezzem.

Túrámra a nap is előbújt és ezúttal úgy éreztem, jobban éget és perzseli bőröm, mint az elmúlt napok bármelyikén.

Gyönyörű virágokra bukkanhatsz, ha a parttól fentebb sétálgatsz

Fura jelenség lehettem, amint bikiniben vonultam végig először egy szálloda kertjén, ahol nyaralásom legszebb fotóit készítettem, majd az autóúton, ahol 10 percenként egy-egy helyi, vagy turista került el, csodálkozva.

Igazi krétai kirándulás-Mindkét Falassarna strandot bejártam

Elég hosszú utat tettem meg gyalog, mire egy kisebb strandra bukkantam. Valószínűleg ez lehetett a kisebbik falassarnai strand, de ekkora a hőség annyira kivette az energiám, hogy különösebben attól sem rémültem volna meg, ha nem. Az egyetlen, amire vágytam, hogy végre megmártózzak a hűsítő vízben, úgyhogy jó néhány homokbuckán átvergődve magam, némi sivatagi feeling után, kibéreltem a vízhez legközelebbi mini dombot, lepakoltam magamról minden súlyt és máris a tenger hullámain feküdtem.

Kis öböl, kisebb hullámok

A kisebb öbölnek köszönhetően a víz fodrozódása korántsem volt olyan erős itt, mint a nagy Falassarna beachen és meg kell hagyni, a turisták száma sem közelítette meg a nagy testvérét.

Egy ideig úszkáltam, majd amikor megfelelő hőmérsékletűre hibernáltam magam, a vizes programot napfürdőre váltottam. Rám fért a pihenés. Az előző napi Seitan Limania és a mostani után az izomlázam kezdett a tetőfokára hágni. Már nem is volt annyira bűntudatom a gyros miatt. Ennyi mozgással legalább részben kompenzáltam a bevitt kalóriamennyiséget, ha az étel összetevő listáját nem is tudtam jóvá tenni.

Nem csak egy Falassarna Beach létezik. Érdemes egy kicsit sétálni.

De ki hallott már olyat, hogy órákig képes lennék egy helyben maradni? Néhány tízperc eltelte után, újult erőre kapva, úgy döntöttem ideje visszamennem a nagyobb strandra, hiszen fuvar híján a buszra is valahol ott fogok felszállni.

Ha szállást keresnék Falassarnán, ilyen csodaszép növények között el tudnám képzelni magam

Útra fel, vissza a Nagy Falassarna Beach-re

A fuvarom ekkor azonban még kérdőjeles volt. A blognak hála még néhány hónappal korábban egy olvasóval leveleztem, akik szintén ez időtájt nyaraltak Krétán, és akik bérelt autójukkal erre a napra szintén Falassarnát tervezték felfedezni. Habár korábban megbeszéltük találkozónkat , a csillagok kiszámíthatatlan állása miatt nem tudhattam, hogy valóban sikerül-e személyesen is beszélnünk.

Függőágy, olíva fa, mi kell még?

Amikor a kis Falassarna beachről ismét nekivetemedtem a domboknak és elindultam a nagy strand irányába, egy üzenetben jeleztem a házaspárnak, hogy kész vagyok a találkozásra, amennyiben ők is megérkeztek. Mire helyet béreltem a nagyobb strand homokos partjának egy négyzetméterén – ott ahol rajtam kívül más egyedül strandolók is napoztak volna, ha a felhők ismét nem szólnak közbe – már jött is egy válaszüzenet olvasóimtól, melyben igyekeztek pontos meghatározást adni helyzetükről.

Ne állj meg egy strandnál, fedezd fel a többi öblöt is

Találkozás és fuvar hála az online ismerkedésnek

Némi mártózás után indultam felderíteni őket és magam is meglepődtem, hogy a látszólag oly rövid távolságért ismét hosszú perceket kell sétával töltenem, abban a finom szemcsés homokban, aminek süllyedése miatt már ránézésre is elfáradt a lábam.

Fura érzés volt keresni valakit, akit ezidáig csak képről ismertem, és nem is voltam benne biztos, hogy a szemüvegem nélkül képes leszek rájuk lelni. Végül Laura maga szólított meg, ezzel kicsit megkönnyítve vakon tapogatózásom.

Amikor a nap előbújt, mindenkinek nagyobb kedve lett a strandoláshoz

Egyből bele is kezdtünk a ki, merre járt és mit fedezett fel a szigeten sztorizgatásba. Átbeszéltük Seitan Limaniat és a Szamaria-szurdokról is szó esett, ahová Lauráék csak következő nap készültek, én pedig idő hiányában már letettem róla ebben az évben is.

Jó volt olyan társaságot találni, akik hozzám hasonlóan Görögország megszállottak és mindemellett szívesen mesélnek eddigi nyaralásaikról is. Laura felajánlotta, hogy hazavisznek, hiszen a busszal kb. egy időben indulnak és még az irányunk is egyezik, én pedig nagy örömmel fogadtam el meghívásukat.

A kicsik sem féltek a hullámoktól

A világ még mindig tele van jószívű emberekkel

Néhány perc beszélgetés után Laura férjét, Norbit is szerencsém volt megismerni, majd hármasban kezdtük meg utunkat egészen Chania-ig.

Laura és Norbi egészen az apartmanomig vittek, holott ők néhány kilométerrel előbb is leparkolhattak volna már saját szállásuknál. De nem tették, csak úgy, mint semmilyen fizetséget sem fogadtak el a fuvarért.

Egyedül túrázni a Falassarna strandok között és közben ilyen kilátásban részesülni, minden izomlázat megér

Kétség sem fért hozzá, milyen jószívű emberekkel hozott össze már megint a sors. Ismét volt egy okom, hogy hálás legyek, amiért egyedül utazok, hiszen enélkül valószínűleg az ilyen élmények is kimaradtak volna nyaralásomból.

(Habár nem beszéltünk sokat a nyaralás óta, a kapcsolat mégsem szakadt meg köztünk. A szomorú hír, mely Laurától 2018 végén érkezett, szabályosan szíven ütött. Norbi tragikus körülmények között életét veszítette, amire azt hiszem szavak sincsenek…Ezúton is kívánom, hogy Norbi nyugodjon békében. Laurának pedig rengeteg kitartást kívánok és azt, hogy közös hobbijukat, az utazást ezután se adja fel és legyen benne biztos, hogy Norbi ugyanúgy vele lesz, bárhol is jár a világban.)

Egy ilyen apartmanban én is el tudnám képzelni a nyaralást

Kezdődhet az esti program – Irány a görög lakása

Alig vártam, hogy a túrázás és tengerparti homok nyomait lemossam magamról és miközben épp patyolat tisztává varázsoltam magam, leegyeztettem a göröggel az esti programot.

Az egész napi munka után nem volt túl lelkes, ezért megbeszéltük, hogy átszelem a várost, és meglátogatom, aztán majd kitaláljuk, merre tovább.

Egy apró öböl két szikla között Falassarnán

Foghattam volna egy taxit, de a zuhany annyira rendbe tett, hogy újult erőre kapva, ismét szívesen sétáltam végig a tengerpart mentén, miközben a kikötőhöz érve bámészkodtam a vacsorához készülődő tömeg között.

Esti séta a chania-i parton

Már sötétedett és a göröghöz még legalább 20 perces gyalogtúra vezetett, de ennek ismét nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. Talán valahol az utcájuk környékén a nagy csend és a közvilágítás csekély fénye vetette fel bennem először a kérdést, hogy vajon félnem kellene-e bármitől. De mire válaszolni tudtam volna rá, már a házuk előtt álltam.

Falassarna látnivalói között garantáltan ott sorakoznak a csodás növények

Most akkor megyünk valamerre?

Felmentem és a görögöt legalább úgy találtam, mintha egyhetes rabszolga munkán ment volna keresztül. Fetrengett, szenvedett, két mondat között majdnem elaludt és halvány jelét sem mutatta, hogy bárhová is menni szeretne. Az egyetlen reményt keltő kijelentése talán az volt, hogy éhes, amiből leszűrtem, hogy valahová még kénytelen lesz kimozdulni, hacsak nem akarja korgó gyomorral álomra hajtani a fejét.

Nem akarta. Idő közben befutott a lakótársa is, így már hármasban terveztük tovább az esti programot.

Imádtam minden növényt, ami körbevette a helyi szállásokat

Egy újabb csodás este Chaniaban

A központba mentünk, ezúttal autóval és egy olyan helyen kötöttünk ki, ahol első Chania-ban töltött napomkor is jártunk. Viszont az akkor látott viszonylag üres téren most szinte egy tűt sem lehetett leejteni. Nem turisták voltak. Sokkal inkább görögök. Helyiek mindenhol. Ettek, ittak, kártyáztak, beszélgettek és egyszerűen élvezték a meleg nyári este minden zamatát.

Szinte könnyek szöktek a szemembe, és úgy néztem őket, mint egy elítélt szabadulásakor. A szabadságot láttam bennük. A mérhetetlen szeretetet az élet iránt, amit nem adnának senkinek.

Ha autóval érkezel Falassarnára parkolót is könnyen találni fogsz

Görög finomságok terítéken – Ez jobb, mint egy gasztrotúra

Η Αυλή Των Θαυμάτων volt a hely neve, ahol talán a környék egyetlen szabad asztalát találtuk. A berendelt ételeink elméletileg 2 főre készültek, de ha csak kóstolás szintjén is, egy-egy falat nálam is lecsúszott mindenből. Az előző napok szinte összes görög finomságát felsorakoztatták a fiúk előttem, sőt most még valami ínycsiklandó spenótos-fetás ínyencséggel is megtoldották bűnjeim listáját, amit nem másnak, mint spanakopitának kereszteltek.

A kis Falassarna Beach

Vacsora közben ouzót ittunk jégre töltve és a görög srácok elmesélték az egész fergeteges krétai nyaruk minden sztoriját, amit úgy hallgattam, hogy közben azt kívántam, bár egyszer én is átélhetném ugyanezeket.

A placc tele volt. A vacsoránk végére jóformán annyi fiatal volt a környéken, akik elméletileg már az iskola kezdete miatt tartózkodtak a városban, hogy beszélgetés közben százszor is visszakérdeztél, mert képtelenség volt tisztán hallani a másik szavát.

Falassarna beach, egyszer ezt is meg kell nézned, ha Krétán jársz

Az utolsó állomás – „Edit, ez neked biztos nem fog tetszeni…”

A görögöm már alig pislákolt az álmosságtól és esze ágában sem volt bárhová indulni a finom falatok után, a lakótársával azonban tettünk róla, hogy ennyivel ne érjen véget az esténk. Nyilván nem egy hajmeresztő partival akartuk mi sem zárni a napot, de legalább egy bár felderítését még kitűztük célul.

Végül a fiúk elvittek az egyik kedvenc helyükre, ami szerintük nem egészen az én rózsaszín lelkemnek való, de megérkezve konstatáltam, hogy előítéleteik vannak velem szemben és fogalmuk sincs mennyire vagyok nyitott a világra.

A RIDE Cycle Culture Cafe egy hangulatos hely volt, régi bútorokkal, amolyan underground stílusban, és valóban, talán nem a szekrényem minden ruhadarabjával illettem volna a környezetbe, összességében kimondottan tetszett a hely hangulata.

Ezen a Falassarna strandon szinte alig volt valaki

Nem maradtunk sokáig, és hárman osztoztunk egy üveg sörön. Na nem azért, mert ennyire nem futotta többre, sokkal inkább azért, mert ez nem egy hétköznapi sörözés volt. Sört kóstoltunk. Olyat, aminek üvegje több, mint 40 €-t ér és aminek íze a kávéra hasonlít. Életemben nem próbáltam még hasonlót, ezért ismét örülhettem az újdonságnak.

A több, mint 40 €-t kóstáló sör

Ahhoz képest, hogy fejenként kevesebb, mint 2 dl-t fogyasztottunk a sörnek álcázott kávéból, hirtelen mindenki megérezte a hatását. Némi eszmecsere és nagy nevetés után úgy döntöttünk, hazafelé vesszük az irányt.

A fiúk elvittek az apartmanomig, és útközben megtervezték utolsó napom programját, csak, hogy véletlen se búcsúzzak Chaniatól felejthetetlen emlékek nélkül.

De, hogy mi is történt a következő napon pontosan? Olvasd el búcsúzásom napját a legnagyobb görög szigettől itt.

The post Kréta útleírás – Falassarna – 9. nap appeared first on Travel Kollázs.

Seitan Limania előtt szállás csekkolás Chania központjában

Reggel együtt ébredtünk és taxival indultunk Chania központjába. A görög kiszállt a buszállomáson, míg én tovább utaztam a mindössze néhány perccel távolabb lévő apartmanomhoz, hogy ledobjam a bőröndöm. Előző este már felvettük a kulcsot, hiszen a görög lakótársának hazaérkezésével egyel kevesebb hely maradt a lakásukban, így egyértelművé vált, hogy a következő napokat már a korábban lefoglalt Penelopi Rooms-ban fogom tölteni.

Seitan Limania Chaniaból könnyen elérhető

Neked is legyen egy Seitan Limania kalandod. kattints ide érte

Egy főnek tökéletesen elegendő kis szobát kaptam. Amellett, hogy a tengerparttól mindössze néhány lépésre feküdt, a központi elhelyezkedése révén még a buszállomástól is csak néhány perces sétát igényelt. A kis kuckóm tiszta volt, légkondit annyit használtam, amennyi jól esett és még egy erkélyre is kiülhettem, ha kedvem tartotta. Az egyetlen hiányzó eleme a szobának talán a főzőfülke, vagy konyhasarok lehetett, ám egy kis hűtő igyekezett ezért kárpótolni. 

Seitan Limania busszal? Bizony, itt is létezik tömegközlekedés

Nem sok időm jutott tollászkodásra, hiszen siettem a naponta csak néhányszor közlekedő buszhoz, ami egészen Seitan Limaniaig vitt. Óriási meglepetés volt, hogy létezett ilyen busz. Egyetlen fórum, vagy facebook csoport sem erősített meg benne, amikor még itthon kutattam a tömegközlekedési lehetőségek után. Ám láss csodát, Chania állomásán mindenki képben volt és véletlen sem néztek rám furcsán, amikor megváltottam a 3 €-s jegyem.

Seitan Limania busszal is könnyen megközelíthető

Volt még néhány percem az indulásig, így a büfében beraktároztam két teljes kiőrlésű szendvicset, egy almát és egy nagyobb vizet, mert erős félelmeim támadtak, hogy mindezeket Seitan Limaninál nehéz lesz beszerezni. Mint később beigazolódott, a természeti csoda tényleg nem sok infrastruktúrával volt megáldva így szerencse, hogy előre gondolkodtam.

JElenetek egy görög életből

Gyermeki izgalommal szálltam fel a buszra és foglaltam el a feketébe öltözött nagyon idős hölgy melletti első helyet, hogy ismét premier plánban szemléljem az utat, amit egy youtube videó segítségével már otthonról is lecsekkoltam. Fogalmam sem volt, meddig jutunk el a hatalmas járművel, ugyanis a videón látható út olyan szerpentinesnek tűnt, hogy látszólag matchbox autókhoz is túl éles és túl szűk kanyarok vártak ránk.

Érkezés a várva várt krétai látnivalóhoz

Ha kilométerekben mérjük, Chania és Seitan Limania alig 20 km-re fekszik egymástól, de érkezésünkig jó néhány falut átszeltünk, ahol főként az idősebb helyi utasok kedvéért buszmegálló híján is szívesen megálltunk. Amikor a mellettem ülő, 90 fölött járó hölgy – akinek az élet és a hosszú évek nyomai büszkén tündököltek minden porcikájáról – leszálláshoz készülődött, a buszvezető kérdés nélkül fogta és vitte csomagját a szemben lévő utca árnyékos oldalába, ahonnan ki tudja, hogyan jutott tovább a nehezen mozgó, drága teremtmény.

Az idő nem rohant, de ki sajnálta, amikor ilyen segítőkész, jószívű emberek jeleneteit nézhettem, mintha csak a mozivászon került volna a szemem elé.

Neked is legyen egy Seitan Limania kalandod. kattints ide érte

Szerpentineken Seitan Limaniaig

A cseppnyi településeket lassacskán magunk mögött hagyva, pontosan azt az utat értük el, amiről feltételezni sem mertem, hogy egy busz méreteihez szabták. Nem is csoda, hogy sebességünk talán még a 20 km/h-t sem haladta meg, amikor elkezdtünk leereszkedni a magasból és lélegzetünket visszatartva tapasztottuk szemeinket az ablaküvegre, feltételezve, hogy a buszsofőr nem először csinálja a bravúros mutatványokat.

A kecske, aki beleolvad a sziklába és Seitan Limania egyik legnagyobb látnivalója

Ha jobban meggondolom, mi, akik a buszban szemléltük végig, milyen mélység tátong alattunk, tulajdonképpen csak egy szeletet kóstoltunk abból a tortából, amit egy személygépkocsiban utazó teljes egészében behabzsol.

Persze nyilván, senki ne riadjon vissza néhány méter , kilométer kanyargós szakasztól, ami egy alföldi lánynak kétségkívül elsőre sokk, de egy kis óvatossággal, lassú tempóban haladva, abszolút nem kivitelezhetetlen manőver.

Seitan Limania – Ez a látvány fogadott Kréta egyik népszerű helyén

Láss csodát, mi is túléltük valahogy. Egyszer csak befutott a buszunk pont abba a parkolóba, ahová a többi autó is érkezik, és ahol a buszközlekedést mi sem bizonyítja jobban, mint egy erre utaló tábla.

Seitan Limania parkoló – Hely bőven akad

Most jön a java – Hegymászás védőfelszerelés nélkül

Ha már-már fellélegeznél miután kiszálltál a buszból, vagy éppen a bérelt autódból, akkor készülj, mert mindennek most jön a java. A képekről oly sokszor megcsodált Seitan Limania strandja a lábad előtt hever, de a tisztes távolság, ami köztetek van, még némi hegymászás leküzdését feltételezi, legalábbis, ha tényleg komolyan gondolod, hogy szeretnéd közelebbről szemügyre venni az azúrkéken csillogó vizet.

Itt még mindenki nyugodtan sétálgat és lassan felméri a lejutás kockázatát

Néhány, vagy inkább több tíz képkocka elkattogtatása után, bal oldali irányba indultam, hogy gyalogosan leküzdjem a távolságot. Bár a sok beszámolónak köszönhetően sportcipővel készültem, még így is némi dilemmára adott okot, hogy valóban le akarok-e oda menni, ahol talán a madár se jár. De bátraké a szerencse, a többi félelemtől és hőségtől kipirosodott arcú turista után indultam és mindent feltettem, hogy meghódítsam Seitan Limania mélységét.

Seitan Limania strandjár lejutni ténylegesen felér egy hegymászással

Vöröshomokos, gyakran csúszós kavicsos, itt-ott kicsit szúrós árkon-bokron ugrálós jelenetté változott minden egyes lépésem és a tetőfokára hágott adrenalin löketemnél már csak az volt szembetűnőbb, hogy minden lépésemre legalább egy combremegés jutott.

Ilyen vonulatok között „mászókázhatsz”

Talán, ha a strandtáska helyett egy hátizsákot választok, lényegesen könnyebb helyzetbe kerülhettem volna, de mit tegyek, szeretem a kihívásokat és ezen még egy krétai nyaralás sem fog változtatni.

Lefelé nehezebb, mint felfelé

Seitan Limania Beach és a hegyi kecskék sztoriban

Talán 10-15 perccel és néhány befeszült izommal később már lent is találtam magam a Seitan Limania beachen, ahol nemhogy „a madár se jár”, de legnagyobb megdöbbenésemre egy törölközőnyi szabad hely sem állt rendelkezésemre. (Ez a sok ember itt komolyan mind lemászott???)

A lefelé vezető út végén

A kavicsos, igen szűkre szabott strandot pedig nemhogy a fürdőzők, de még a krétai hegyi kecskék is előszeretettel birtokba vették és egy pillanatig sem voltak restek bevetni minden bájukat egy-két falat friss almáért, chipsért, de lehet, hogy egy pohár sörtől sem mentek volna falhoz.

Amikor némi izomlázzal combodban, lassan célba érsz

Mindegy volt, hova telepszel, törölközőnként egy kecske biztos jutott. Ha nem is a teljes tartózkodásodra, de néhány percre garantáltan. Imádtam a gyermekien szemtelen viselkedésüket, ugyanakkor „menekülve” előlük mégis inkább a hegyoldalban támasztottam le nem létező biciklim. Persze így sem úsztam meg vendégségüket, habár rossz vendéglátó módjára mégcsak meg sem kínáltam őket semmivel.

Hegyi kecske fent is, lent is

Nagy barátkozásunk közben, hirtelen egy lány lépett oda hozzám, hogy kikapja a telefonom a kezemből és a világ legtermészetesebb kedvességével lőjön egy képet újdonsült barátomról és rólam.

Barátkozás egy kecskével – Egy jól sikerült kép, köszönhetően egy kedves turistának

Egy öböl, ami lenyűgözött

Ha már idáig másztam és másnapra úgyis gazdagabb lettem egy izomlázzal a vízben úszkálásról sem mondhattam le, és miközben sokak a sziklák széléről eresztették magukat a mélybe, én kevésbé extrém mozdulatokkal merültem a habok közé.

Seitan Limania beach – Az öböl, amit imádtam

Megállapítottam, hogy ehhez fogható öbölben talán még sosem jártam. A szűk folyosónak hála a víz nyugalma szinte engem is átjárt, és minél kintebb úsztam az öbölből annál inkább szűnt meg körülöttem a tömeg is.

Órákig el tudtam volna viselni a fodrozódó, éppen csak érzékelhető hullámokat és a kék színt, amivel szinte egybeolvadtam.

Könnyítsd meg utazásod. Pakolj be egyszerűen a bőröndbe.

Irány a parkoló – Felfelé könnyebb

A partra kiérve azonban a nyugalom megszűnt. Sajnos az egymás hegyén-hátán fekvő napozók kevésbé szólítottak maradásra, és a nem létező toalett és ivóvíz is indulásra sarkalt.

Seitan Limani megcsodálása már a visszafelé vezető úton

Mivel a következő busz már éppen úton volt Seitan Limani felé, ezért egy-kettőre összeszedtem magam és ezúttal a hegyoldal másik felén indultam neki, hogy visszakapaszkodjak a parkolóig.

Felfelé határozottan könnyebben vettem az akadályokat és gyakorlatlan túrázóként is sebesen emeltem lábaimat, aminek köszönhetően a kiszámolt buszindulás előtt értem célba.

Itt egy kecske, ott egy kecske, mindenhol van egy kecske

Ismerkedés a honfitársakkal a világ másik felén

Unalomra így sem volt panasz. Fényképeztem még néhányat, csak, hogy a századik is meglegyen Seitan Limaniról, majd amikor már éppen várakozó állásba helyeztem magam, egy magyar párra lettem figyelmes.

Egy kicsit megpihentem a fa árnyékában

Szintén fotózkodtak, én pedig segítségükre siettem, hogy ne csak egy fura pozícióból lőtt szelfin lássák majd viszont magukat, amikor Seitan Limanias emlékeiken nosztalgiáznak. Lefutottuk a szokásos köröket a ki-hol-miért-hogyan nyaral kérdésekkel, kölcsönösen kisegítettük egymást fotó-ügyileg majd búcsúztunk.

Míg egyesek a strandon heverésznek, mások már a hegyoldalban másznak

Hosszú még a nap, irány a chania-i strand

Szépen lassan a buszom is megérkezett. Visszaindultam Chaniaba, ahol a buszállomástól az apartmanig vezető úton azon töprengtem, miért ne fedezhetném még ma fel a szállásomtól kb. 200 méterre lévő strandot. Az idő nem sürgetett, a nap még mindig égetett, így a szobámban történt néhány szusszanás után már a homokos, éttermekkel, tavernákkal és szállodákkal tarkított chania-i parton találtam magam.

Végre valaki lefotózott

Habár korábban azt gondoltam, Chania messze áll attól, hogy bármilyen barátságos strandot felmutasson, ez a partszakasz kifejezetten elnyerheti a tetszésed, ha szereted a kiépített, mindennel felszerelt és minden igényt kielégítő vízpartot.

1-2 órám itt is hipp-hopp elreppent, és ha eddig nem barnultam volna még elég csokira, akkor ezúttal tettem róla, hogy a bőrszínem alapján lassan felismerhetetlen legyek.

Seitan Limania kecskéit mindenki szívesen eteti

Séta a naplementében – Ez majdnem biztos, hogy más világ

Lassan a vészjelző is csengetett, hogy lejár a szendvicsek és almák által biztosított energia, így némi zuhany és átöltözés erejéig ismét birtokba vettem a szobám, majd a következő percekben már Chania központjának eredtem, hogy megtaláljam a leggörögösebb tavernát, ahol egy újabb romantikus vacsorát tölthettem, ezúttal csak magammal.

Ezek a kecskék nem követnek semmilyen diétát…egyfolytában enni akarnak.

Megnyugtató érzés volt végig sétálni a parton, egészen a belvárosig, miközben a nap sugarai már egész más úton jártak és éppen csak halványan adták fényüket csodás estémhez. Hiába a sötét, hiába az otthoniak által oly sokszor emlegetett „veszélyek”, egy tengerparti naplementés sétán esze ágában sincs az embernek a szörnyűségekre gondolni. Ez más világ. Ez rabul ejt és a legnagyobb jóindulattal formálja át minden negatív gondolatod pozitívvá.

Abban majdnem biztos voltam, hová is tartok, ugyanis a régi kikötő mögött egy nagyon bájos utcát – ahol több taverna is sorakozott, ha egy lépcsőn felmentél – már napokkal azelőtt kiszúrtam. Arról pedig ismét csak a felszolgálók kedvessége és leszólítása tett, hogy végül melyik tavernára esett választásom.

Kecske nélkül nincs Seitan Limania

Vacsoraidő zenével és igazi görögös hangulattal fűszerezve

Adespoto Music Taverna, a hely, aminek először csak a külső teraszára sikerült helyet foglalnom, majd némi eszmecsere után a bolgár kiszolgálóval, figyelmes lettem a bent szóló élőzenére is. Gyors sebességgel asztalt váltottam, és a belső udvarra helyeztem bázisom.

Ez a strand egy kissé zsúfolt, de ne törődj vele

Kintről szinte meg sem tudnád állapítani, micsoda hangulat uralkodik itt. Két zenész pengeti a buzuki húrjait, miközben tipikus görögséggel énekel, a gasztronómiában elmerülő vendégsereg pedig minden szám végén összeüti tenyerét, gondolván, hogy ez a hangulat sose érhet véget.

Seitan Limania strandja mindig tele

Souvlakit kértem és kaptam is. Szintén olyan igazán görögösen, sült krumplival és olíva olajban úszó pitával. Diéta ide-vagy oda, még ha akartam volna sem tudtam volna mindent megenni. Ízletes volt ugyan, de nem hozott különösebben lázba és ezen a véleményemen még az ajándékként kapott rakim sem változtatott. Ennek ellenére kétség kívül jól éreztem itt magam. Varázslatos kis görög birodalom volt ez, amit talán régóta kerestem, és a véletlennek köszönhetően most végre megtaláltam.

Seitan Limani – A bátrabbak a sziklákról ugrálnak a vízbe

Méltó napzárás Chania tengerpartján

A visszaúton már jelentősen megnőtt a turisták száma a kikötőben. Egyesek a vízre meredve ücsörögtek a padokon, mások a tavernákban csörömpöltek tányérjaikkal, a fiatalok pedig teljes hangerőn játszották a legújabb nyári slágereket telefonjukkal. Igazi multi-kulti hangulat uralkodott végig a part mentén.

Ettől a látványtól a te állad is könnyen leesik

Az apartmanomhoz közeledve, éppen valahol ott, ahol délután strandoltam, kicsit én is lassabbra vettem a figurát. Egy üres padra lehuppantam, és csak hallgattam, ahogy a tenger elmossa a napközben homokba rajzolt ezernyi lábnyom maradványát.

Chania-i strand a szállásom közelében

Tudtam, a nyaralás lassan a végéhez közeledik és most még van időm kiélvezni minden pillanatát.

Kíváncsi vagy, mi történt a nyaralás utolsó napjain? Olvasd el Falassarnán töltött napom részletei itt.

The post Kréta útleírás – Seitan Limania – 8. nap appeared first on Travel Kollázs.

Hová is megyünk? Irány Paleochora!

Paleochora. Hallottam már korábban ezt a nevet, de nem igazán tudtam hová tenni. Bár, amikor kiderült, hogy a térkép déli szegletében kell keresni, sejtettem hogy nem lesz rossz választás. Szeretem Dél-Krétát. Egyszerű, csendes, turisták éppen csak elvétve járnak itt, te pedig merő nyugalomban élvezheted a görögök vendégszeretetét és szinte egy-kettőre részese leszel mindennapjaiknak.

Chania és a kikötő. Mindenki kedvence.

Buszozás Chania és Paleochora között. Lehet, hogy autóval jobban megérte volna?

Reggel 8.45-kor indult a buszunk Chaniaból. Mivel a görög amúgy sem a koránkelés mintaképe, sietősre kellett venni a figurát, hogy elcsípjük a naponta csak néhányszor közlekedő járatunkat. Útközben egy teljes kiőrlésű szendviccsel turbóztuk fel magunkat, majd néhány perccel a busz indulása előtt már az állomáson várakoztunk. Fejenként 8,30 €-ba került a jegy Chania és Paleochora között és mivel ez csak az oda útra szólt, így kettőnknek talán tényleg jobban megérte volna egy autóbérlés.

A buszozás elég hosszúra nyúlt, de a 2 órás út kifejezetten nagy élmény annak, aki szereti a hegyek között tekergő szerpentinek látványát. Érkezésünkkor azonban másra sem vágytam jobban, mint egy frissítő kávéra valahol a tengerparton.

Ha Dél-Kréta, akkor Paleochora

Amikor egy eltévedés hozza a legszebb kilátást

Az eltévedések mestereként sikerült újra egy hosszabb úton nekivágni paleochorás kalandunknak. A séta nem volt kifejezetten rossz, abban viszont biztos vagyok, hogy körbekerültette velünk a piciny falut, hogy végül ott kössünk ki, ahol egy rövid sétával elsőre is tehettük volna.

Paleochora tengerpartja a kávézó teraszáról

De végülis mégiscsak a végeredmény számít, nem igaz? Percek múlva egy olyan taverna és kávézó teraszán találtuk magunkat, ahonnan a kis falu tengerpartjának teljes panorámáját élvezhettük. Az idő szabályosan versenyt futott velünk, pedig freddo espressonkat legszívesebben napnyugtáig szürcsölgettük volna itt.

Zajlik az élet a kis görög településen

Azzal nem voltunk tisztában, Paleochora melyik felén járunk, vagy talán egy másik faluba tévedtünk, de tulajdonképpen nem is számított. Azokban a percekben véletlen sem éreztem magam turistának, sokkal inkább egy szerencsés helyinek, akinek megadatik, hogy minden nap ilyen tengerparti látvánnyal kísérje kávézását.

Hullámokban Paleochorán sem volt hiány

Útbaigazítás-Rajtunk még ez sem segített

Miután magunkhoz tértünk az áll leesős látványtól, a görög tanácskozni kezdett a felszolgálóval, hogy beazonosítsa pontos koordinátáink, de mindhiába. Nyilván nehéz lehetett megérteni, miért keresünk egy olyan települést, ahol éppen vagyunk, legalább úgy, mintha 10 km-rel odébb pottyantott volna le minket valaki, de azért a görög minden tőle telhetőt megtett, hogy még útbaigazítója is elhiggye, teljesen más faluban kódorgunk.

Paleochorán egy nyugodt kávézás te is el tudnál képzelni, igaz?

Végül elindultunk vissza az érkezésünk irányába, egészen a falu közepééig, ahol néhány órája a busztól is búcsúztunk.

Talán már mindenki sziesztáját töltötte, mindenesetre olyan csend uralkodott, hogy két megszólalásom között majdnem elszégyelltem magam, hogy megzavarom a helyiek nyugalmát.

Homokos tengerpart, ahol kivételesen tömeg sincs

Jó, ha tudod: Paleochora egy félsziget

Ha kicsit jobban átvizsgáltuk volna a térképet, talán útközben arra sem csodálkozunk rá, hogy a kékség hirtelen mindkét oldalunkon kukucskálva integetett. Lévén, hogy Paleochora a Líbia-tengerbe nyúló félsziget, nem meglepő, ha 3 oldalról is tenger határolja, de ez nekünk csak ott, abban a pillanatban esett le igazán.

Egy jó döntésnek hála, ezúttal már annak a tengerpartnak az irányába fordultunk, ahol az igazi, finom homokos, vízparti érzés szinte csak úgy beszippantott minket. Mielőtt nekivetemedtünk volna a strandnak, visszafordultunk, hogy ínycsiklandó görög finomságokkal töltsük meg pocakunkat és én újra hódolhassak gasztronómiai kíváncsiságomnak, miközben percenként szegem meg diétám szabályait.

Séta Paleochora kedves kis utcáiban

Ebéd Paleochorán-Ebben a tavernában te is szívesen falatoznál

A központban lévő Inochoos tavernára esett választásunk, ahol az előző nap menüjéhez képest nagy változást nem eszközölt a görög a rendelésen. Megkóstoltuk a yemistát, ami eredetileg töltött paradicsom, de más zöldségek megtöltésére is igaz ez az elnevezés, ettünk megint olyan főtt burgonyát, amit ezúttal tényleg vajjal tálaltak és a szokásos saláta és pancetta sem maradhatott el. A desszertet ezúttal kihagytuk, hiszen éppen eléggé tele voltunk, de a taverna kedvességének hála mégiscsak egy kis jégkrémmel kezünkben távoztunk.

A napágy és napernyő bérlés az első sorban 10 €-ba került

Napágy bérlés a homokos strandon, Paleochorán

Az óra jóval dél után járhatott és a az ebéd utáni fáradságunk is éppen eléggé indokolttá tette, hogy gyors-léptekben vegyünk igénybe a filmbe illően romantikus tengerpartot.

Nem voltak sokan. Csak egy-két napágyon heverésztek, néhányan pedig a tenger haragos hullámaival viaskodtak. A forróság már a tetőfokára hágott és nem nagyon akadt, akinek kedve lett volna a tűzgolyó alatt sütkérezni. Mi sem voltunk restek egy modern, matracos napernyős szettet bérelni.

Paleochorán garantáltan nem kell a tömegtől tartanod

A görög kiakadt, hiszen itt is, mint sok más helyen, az árakat a napágy helye szabja meg. Közel akarsz lenni a vízhez és első sorból akarod nézni a hullámokat? Semmi gond, fizess többet. Hiába, az üzlet az üzlet, és e mellett még a vendégszerető görögök sem mehetnek el szó nélkül.

Így esett, hogy a két matracos napágyért és napernyőért összesen 10 €-t fizettünk, ami az első soros kényelemért végeredményben igazán megérte.

„Relax” és „coffee”-ne felejtsd ezt a két fogalmat, ha egy göröggel töltöd a napod

Más dolgunk sem maradt, mint az elkövetkezendő órákat úszkálással és „relax”-szel tölteni, ahogy a görög mondaná. Fura, amíg nem ismertem görögéket eszembe sem jutott volna csak úgy pihengetni és még a tengerparton fekve is mászkáltak volna a hangyák a fejemben halaszthatatlan teendőimmel kapcsolatban. Erre tessék, ha egy görög naponta legalább háromszor nem mondja el a pihenés és lazítás szó összes szinonimáját, akkor kezdj el gyanakodni, hogy nem is egy igazi göröggel van dolgod.

Tipikus görög vendéglátóhelyek

És még csodálkozom, hogy ilyen jó hatással van az idegrendszeremre Görögország? Az utolsó, 18.30-kor induló busz előtt még egy kávézásra is jutott időnk, csak, hogy a görög által második leggyakrabban emlegetett kedvenc tevékenységről se feledkezzünk meg. Habár, ha jobban meggondolom a „relax” és a „coffee” nálam éppen ellentétes hatásokat keltenek, de valahol érthető, hogy az ilyen relaxált embereknek, mint a görögök, nem árt a kávé, hogy felturbózzák magukat.

Könnyítsd meg utazásod. Pakolj be egyszerűen a bőröndbe.

Az utolsó kávé Paleochorán

To liri tis papias volt a kávézó és bár neve, ahová betértünk és amit valójában már érkezésünkkor kinéztünk magunknak. Kék-fehér színek, tipikus görög székek és asztalok, valamint egy jazz banda festménye a falon. Elég hangulatos helynek tűnt egy görög kávéhoz, ahol ha megéhezel, még egy-két tradicionális falatért sem kell a szomszédba rohannod.

Ez már Chania, de sosem lehet megunni és minden séta újabb szépségeket tartogat

Hiába töltöttünk volna még órákat a kávénk kortyolgatásával és a jövőre vonatkozó terveken való filozofálgatással, a busz lassan mégiscsak indulásra szólított, így hát minden cókmókunkat hátunkra véve battyogtunk a buszmegállóba, ahol néhány perc múlva már búcsút is intettünk Paleochorának.

Chania tavernái, kávézói és bárjai még üresen is lenyűgöznek

Újabb finom falatok, ezúttal már Chaniában

Chaniaba érkezve aztán ismét a kulináris élvezeteknek hódoltunk, hiszen a görög kitalálta, hogy elvisz a kedvenc helyére. Most kivételesen ne egy tavernát képzelj el, inkább, amolyan gyorséttermet, ami, ha nem is egészen görögös, annál inkább minőségi falatokkal kecsegtet. Így kötöttünk ki a Pork to Beef Wild-ben, ahol a teljes kiőrlésű zsemléknek hála még diétámnak megfelelő szendvicset is tudtam választani.

Szívesen beköltöznék ebbe az utcába. És te?

Nem csodálkozom, hogy a görög annyira odáig volt ezért a helyért. Ár-érték arányban az óriási szendvicseikkel igencsak verték a többi gyorséttermet. Legalábbis azokat garantáltan, ahol valaha ettem Görögországban.

Lehet, hogy itt-ott romosak az épületek, de pont ezért fogod imádni őket.

A központtól hazafelé még egy 3 km-es séta várt ránk, ami egy ilyen adag vacsora mellett igazán ráfért mindkettőnkre. Az esti tengerpartban gyönyörködve azonban mi sem bizonyult egyszerűbb feladatnak, mint villámgyorsan letudni ezt a rövidke szakaszt.

Chaniaban nem nehéz elütni az időt. Az utcák is felérnek egy-egy látványossággal.

7. nap-Chania és a „relax léggömb”

A másnap újra Chaniaról szólt. Az egész napunk egy hatalmas „relax” léggömb lett, amit csak úgy egyszerűen magával ragadott a nyári szellő. Kávéztunk az Oxo Nou-ban és újra ettünk a Pork to Beef Wild-ben, de a nap csúcspontja mégiscsak az a naplemente volt, amit Chania központja és Chalepa városrész között, a tengerparton néztünk meg.

Chania a Krétára érkező turisták egyik kedvence

Talán ez a nap nem is ér egy külön bejegyzést, hiszen nagy és meghatározó események nem történtek. De valljuk be, önmagában élvezni a görög létet így is elég meghatározó.

Mi várt rám az elkövetkezendő napokban, amikor a görög már dolgozott és újra egyedül jártam utam? Olvasd el Seitan Limania-s kalandom, azaz krétai utam 8. napját.

The post Kréta útleírás – Paleochora és Chania – 6. és 7. nap appeared first on Travel Kollázs.

Búcsú Rethymnotól, irány Chania!

A bőrönd nagy része útra készen állt. Bár egy nap alatt nehéz lett volna teljesen összekuszálnom a csomagom tartalmát, azért a nyaralás felénél, a 3. szálláson éjszakázva neked is feladná a leckét a tiszta és piszkos ruhák szétválogatása.

Panagia Trimartiri templom-Chania legszebb temploma

Reggeli után, a szobát elhagyva épp elcsíptem Vasilist, amint a tavernát nyitotta és a bejáratot rendezgette. Vasilis nem tűnik egy érzelgős típusnak, engem mégis meghatott, ahogy búcsúzott. Azt mondta, ha bármi baj lenne Chaniaban az ismerősömnél, nyugodtan telefonáljak és menjek vissza hozzájuk. Azt hiszem valami ilyesmiről beszélnek, amikor a görögök vendégszeretét emlegetik.

Chania busszal? Így kezdődött

Újra be kellett buszoznom Rethymno központjába, hogy átszálljak a Chaniába tartó járatra és ez a rövidke út kalandosabbra sikerült, mint eredetileg terveztem.

Chania virágos házaitól is eldobtam az agyam

Egy elcsatangolt Tokaji Aszú – Már csak ez hiányzott

Egyrészt a buszon fogadó tömeg között hamar klausztrofóbiás érzéseim támadtak, másrészt a le-, és felszálló utasok megkívánták, hogy ide-oda helyezzem azt a Tokaji Aszút tartalmazó duty free-s szatyorkám, amit 5 napja hűen cipeltem városról városra, hogy görög ismerősömnek a legnagyobb szeretettel adjam át ajándékként.

Hania óvárosa éppen azért tökéletes, mert egyátalán nem tökéletes

A nagy nyüzsgésnek és pakolásnak persze hamar meg lett az következménye. A buszról leszállva szinte azonnal éreztem, hogy ez az ajándékozás bizony ma elmarad, és a magyar borok királya, a görög ismerős helyett, valaki más vacsoráját ékesíti majd.

Chania belvároshoz közeli strandja

Nyilván ennyire könnyen azért nem adtam fel. Miután lógó orral bebaktattam az állomásra, hogy jegyet vegyek Chaniáig, azonnal visszafordultam abba az irányba, ahol elhagytam az előző járművet. Átkeltem az úton a szemben lévő buszmegállóhoz, gondolván, hogy mivel utolsó utas voltam és a busz mindjárt visszafordul, még van némi esélyem visszaszerezni a Tokaji Aszúmat.

Habár igazam volt, tényleg visszafordult és meg is állt, a nagy szerencse mégis elkerült. Az aszúnak hűlt helye sem volt az üres buszon, a sofőrnek pedig fogalma sem volt, miről beszélek…legalábbis igyekezett úgy csinálni.

Kréta Chania nyaralás – Akár ilyen helyen is lehet a szállásod

Sebaj…, több is veszett már Budánál. Ennek valamiért így kellett történnie. Tulajdonképpen annyira szerencsétlennek éreztem magam, hogy majdnem hangosan felnevettem, miközben az állomáson várakoztam.

Chania Neoria Hajójavító

Hogy telt a buszozás Chania-ig?

A 11 órás chaniai járatra elég sokan szálltunk fel, de ismét sikerült lecsapnom a legelső ülésre. Szeretem ezt a helyet, mert premier plánban látom az utakat, a tengert, vagy éppen a görögök olykor kissé merész vezetési stílusát.

Így készülnek a görög hajósok

Az egy órás út ezúttal 6,80 €-ba került és olyan gyorsan elszállt, hogy arra sem volt időm, hogy izguljak a görög ismerőssel való találkozás miatt.

Hania egyik legnépszerűbb látnivalója a mecset

Pedig azért a vérnyomásom valószínűleg túllendült a megszokott 90-es tartományon…Már sokadjára találkoztunk, volt egy csomó közös élményünk és egyébként is tartjuk a kapcsolatot, de valahogy az összes találkozás alkalmával rágörcsölök a “mi van, ha nem értjük meg egymást” kérdésre.

Chaniaban halárusokban sincs hiány

Chania és az olcsó taxi

Chaniába megérkezve taxiba pattantam és már robogtam is a címre, amit időközben kaptam „a görögömtől”. (Neve is van, de az maradjon az én titkom) Ekkor döbbentem rá, hogy Görögországban jobban megéri taxizni, mintha otthon próbálnék ugyanezzel a lehetőséggel élni.

Nyaralj Chaniaban és garantáltan vissza akarsz majd térni

A távért, amit megtettem budapesti, vagy akár siófoki viszonylatban is több ezer forinttal rövidült volna meg pénztárcám, ehhez képest itt mindössze 5 euróért megúsztam a teljes menetet.

Habár ahhoz már lusta volt a sofőr, hogy a bejáratig cipelje kecses combajim, így az utca végéről még néhány száz méter megtételével kellett koronáznom érkezésem „a görög” lakása elé.

Chania szökőkútja az Eleftherios Venizelos téren

Jó újra látni

Már az erkélyen ült. Fülig erő mosoly pecsételte meg mindkettőnk arcát, amikor egymás szemébe néztünk, majd a lépcsőház ajtóban egy hatalmas ölelés kíséretében köszöntöttük egymást újra.

Virágos Chania-Lehet nem szeretni ezt a várost?

Az elkövetkezendő órák nem sikerültek túl bonyolultra. Pont, mint két barát, akik hosszú ideje nem látták egymást kiveséztük az elmúlt félév történéseit.

Nem is tehettük volna ezt máshol, mint egy igazán görögös helyen, ami Chania központjában csak arra várt, hogy kiszolgáljon minket.

Kréta Chania tengerpart-Úton a belváros felé

Későebéd egy igazi görög kafenioban, Chania óvárosában

A Το Καφενείο-ba délután érkeztünk. Ebédidő és vacsoraidő a láthatáron sem volt, de mi éhesek voltunk. Márpedig, ha egy görögnek kopog a szeme, akkor biztos lehetsz benne, hogy megrendeli a fél étlapot. Így is tett. Ismerem már. Kedvesen mindig felajánlja, hogy válasszak, majd megkérdezi rábízom-e. Mi mást tehetnék? Legalább így garantált, hogy valami nagyon helyit egyek.

Te melyik asztalt választanád egy ebédhez?

Persze görögéknél egy étkezés is máshogy megy. Mindenből egyet kérnek és mindenen megosztoznak. Ez athéni látogatásaimkor is feltűnhetett volna már, de csak itt, ebben a görög tavernában tudatosult bennem igazán.

Görög specialitások, amiknek te sem tudnál ellenállni

Na és, hogy ezen a napsütéses délutánon, a hűs fák árnyékában, mi volt a menü kettőnk számára? Képzelheted, hogy semmi diétabarát.

Chania és a világítótorony

Kezdetnek egy hatalmas tál krétai saláta, ami a tetejére morzsolt mizithra sajttal határozott mozdulattal ütötte ki az eddigi kedvenc görög salátámat trónjáról.

Könnyítsd meg utazásod. Pakolj be egyszerűen a bőröndbe.

Sorban őt követték a kis omlós cukkinilabdák, amiket a fasírthoz tudnék hasonlítani, és arról a főtt krumpliról se feledkezzünk meg, ami inkább sült volt és a görögöm szerint a vajat is lespórolták róla.

Giali Tzamisi Mecset és az érdeklődő turisták

Ha mindezektől még nem pukkadtam ki, akkor megkóstolhattam a frissen sült, szinte sercegő olajban érkező pancettát, ami engem az oldalasra emlékeztetett egy kicsit vékonyabb kiadásban.

Chania mesebeli óvárosában öröm sétálni

Tulajdonképpen majdnem mindegy volt, mit eszünk, az olívaolajat nem sajnáltuk semmire és le sem hagyhattuk semmiről. Mindig leesik az állam, amikor egy görög olívaolaj öntögetésbe kezd. Ilyen mennyiség mellett kár is bármire rálocsolni az isteni zöld folyadékot, elvégre akár pohárban fel is hörpinthetnénk az ételek mellé.

Zárásként egy helyi, krétai édességet, sfakianit szolgáltak fel, amitől garantáltan kiakadt volna a nem létező vércukormérőm. Bár a görögöm szerint nem volt rajta elég méz, szerintem fél decivel így is több jutott, mint amit szabad lett volna megennem.

Chania velencei kikötőjét nem lehet elég szögből lefotózni

Emlékeztetett a tejespitére a sütemény. Mintha egyszerűen levágták volna a tetejét és palacsinta kinézetűre formázták volna, illetve egy kis sajtos töltelékkel tették volna gazdagabbá.

Chania szivacsárusa a kikötőben vár

Ezen a délutánon megtanultam azt is, hogy az ouzót jégre töltik és vannak, akik még plusz vízzel is felhígítják, illetve, hogy ebből az italból annyiféle ízesítés létezik, hogy laikusként elég nehéz kitalálni, melyiket is kellene fogyasztanod.

Csak egy taverna a tengerparton

A görögök, akiknek játék az élet

Ez a hely elvarázsolt. Egyrészt az ételekre sem panaszkodhattam, másrészt szinte csak görögök ültek az asztaloknál és ők vettek körbe mindenfelől.

A kedvenceim még mindig az idősebb bácsik voltak, akik a bejárat mellett kávézva görög tavli játékukkal mulatták délutánjukat.

Chania éttermei egy délutáni kávéhoz is tökéletesek

Irány Chalepa, vagyis Chania álítólag egyik legjobb városrésze

Miután világmegváltó terveinket mi is kibeszéltük a görög későebéd mellett, lassan tovább álltunk. Úgy döntöttünk a tengerparton végig sétálva, pont, mint ahogy érkeztünk Chania központjába, visszafelé vesszük az irányt és a görögöm kedvenc kávézójából nézzük meg a naplementét, ami a lakásához is elég közel van.

Chania velencei kikötője

A séta hosszúra nyúlt, elvégre Chania Chalepa nevű városrészébe tartottunk. Oda, ahol Eleftherios Venizelos, a legnagyobb görög politikus múzeuma és egykori rezidenciája is áll.

Chania utcáin azt hittem egy szellemvárosba érkeztem

Egy kávézó, amitől tutira könnybe lábad a szemed

Az Oxo Nou kávézóhoz eljutni kicsit olyan volt, mintha egy szellemvárosba tartanánk. Sem egy ember a közelben, sem egy épkézláb épület, ami emlékeztetne, hogy bárki is él ezen a környéken. Valószínűleg ez nem az a hely lett volna, ahová magamtól is eljövök.

Chania és az Oxo Nou-Belopta magát a szívembe ez a kávézó-Nem is értem miért?

Megérkezve nem volt kétség afelől, hogy a görög törzsvendég itt. Szeretem hallgatni, amikor egy ismerőssel nagy csevegésbe kezd. Hiába nem értem a mondatokat, mégis mindig összerakom, miről beszélhet.

Imádtam Chaniaban sétálni, többek között az ilyen virágos épületek miatt is

Bár a naplemente elmaradt, legalábbis a nap úgy döntött, ezúttal nem mutatja meg nekünk letűnő játékát, a hullámok, amelyek a kávézó majdnem kiépítetlen, természetes formában hagyott teraszán fodrozóttak, éppen elég csodássá tették esténket.

Esti séta a kikötő felé

Ezen a napon ismét egy kicsit görögösen érezhettem magam. Legalább annyira, mint amikor alig egy éve Athénban vendégeskedtem görögéknél.

Ennél több pedig kinek kell a boldogsághoz?

Kíváncsi vagy, hogyan telt a következő krétai napom? Olvasd el kirándulásom Paleochorán, és ne maradj le semmiről.

The post Kréta útleírás – Chania érkezés – 5. nap appeared first on Travel Kollázs.