Irány Sfakia a bérautóval

A főnöki dorgálások külső szemlélőjeként

Személy szerint velem eddig túl sok gondja nem volt. Kivéve, amikor a legrosszabb embertől kértem segítséget, hogy oldjunk meg együtt egy problémát, majd ő egyből főnöki támogatásért kiáltott, én meg süllyedhettem amilyen mélyre csak tudtam, hogy ezt nem sikerült egyedül elintéznem.

De akárhogy is, a hangos viaskodásoknak eddig inkább csak szem-, és fültanúja, mintsem áldozata voltam. Nem mintha ez változtatott volna a tényen, hogy minden nap gyomorideggel suhanjak végig biciklimmel Rethymno óvárosának macskaköves utcáin, de annak azért örültem, hogy a főnök tisztel és becsül annyira, hogy nem emeli fel a hangját velem szemben.

CSATLAKOZZ A “KRÉTAI KALANDOK” CSOPORTHOZ, HA MÉG TÖBB INFÓ, ÉRDEKESSÉG, LÁTNIVALÓ ÉRDEKEL KRÉTÁRÓL ÉS GÖRÖGORSZÁGRÓL

Csodás utakon Krétán

Amikor menni kell

A beosztásom általában a kolléganők kénye-kedve szerint alakul és ehhez semmi köze annak, hogy külföldi vagyok. Első évesként minden régi dolgozó főnöki szerepben szereti feltüntetni magát előttem. Rám osztják a kevésbé hálás feladatokat és kisakkozzák, hogy minden olyan napon és órában dolgozzak, amikor nekik nincs kedvük.

Értem én, de vajon így mi lesz a motivációm, hogy jövőre is elvégezzem a munka piszkosabbik részét helyettük?

A pohár kezdett tele lenni és mielőtt kiborult volna, éreztem, lépnem kell. Nem túl nagyot, de legalább néhány napra ki kell szakadnom ebből a légkörből, mielőtt végleg megbolondulok.

Összehoztam, hogy két szabadnapom legyen egymás után, leszerveztem egy bérautót egy ismerőssel és már készen is állt a kistáskám, hogy elhagyjam Rethymno határait és csak másnap térjek vissza.

Irány Dél-Kréta

A kocsit a lakásom közelében vettem át. Hiába vezettem már Krétán, még mindig izgalommal és gyorsabb szívveréssel járt, ha négy keréken szeltem a szigetet.

Délre indultam. Az úti cél világos volt, a hol alszom, és pontosan hogyan alakul a programom, annál kevésbé.

Irány az Ethniko, vagyis a krétai „autópálya”, amiről Vrisses környékén már le is tértem és habár nem a tengerpart mellett vezetett innentől utam, az igazi vad krétai tájtól egyre nagyobbakat sóhajtottam.

Az Imbros-szurdok utáni útszakasz

Az Askifou-fennsík lankái között

Amikor az út elkezd egyre csak kanyarogni és eléd tárul az Askifou-fennsík Fehér-hegységgel körül vett szépsége, akkor pont egy olyan krétai dokumentumfilmben érzed magad, ahol akár te is lehetnél a narrátor.

A fennsík helyén több ezer évvel ezelőtt talán egy hatalmas tó állt, nevét pedig az ógörög skyphos nevezetű csészéről kapta, amire kinézetében hasonlít az előtted elterülő táj.

Egy kávé az Imbrosz-szurdok bejáratánál

Meg-meg kellett állnom, bár a napfény nem engedte, hogy egyetlen egy jó képet is készítsek, abszolút kárpótlás volt a finom szellő, ami oregánó illatot repített a levegőben.

Elérve Imbros falut nemcsak a kávézás ideje jött el, de egy kis szocializációé is a krétaiakkal. Egyedül egy faluban garantáltan nem tudsz úgy lépni, hogy valaki ne kezdjen el érdeklődni hogy léted felől. A taxis azt hiszi túrázni indulsz és ajánlgatja, hogy megfáradt lábaiddal majd felvesz a szurdok végében, a kávézós pedig örömmel fogadja, hogy a szigeten élsz és egyből munkaajánlattal invitál vissza magához a jövő évben.

Te pedig csak nézed a kedves tavernákat, akik mellőzve minden cicomát még mindig olyan kockásterítősek, mint 20 éve, vagy csak elismeréssel bámulod a bakancsos turistákat, akik éppen Kréta 2. leghíresebb szurdokát készülnek megjárni.

Az egyik legszebb út Krétán

Az Imbros-szurdoktól Sfakiá-ig

Időzésre nem sok jutott. Már így is késésben voltam. Ami azt illeti, már ekkor tudtam, hogy a saját túrámat a magasba kúszó hőmérő higanyszála miatt erőteljesen át kell terveznem.

Röviddel megállóm után, elhagyva az Imbros-szurdok mellettem tátongó mélységét, és az úton sziesztázó kecskéket, Kréta egyik legszebb szerpentinjén kezdtem el leereszkedni kiskocsimmal.

Sfakia kikötő fentről

Idő ide-vagy oda, érdemes volt beiktatni egy újabb megállót, hogy felülnézetből lássam a kígyóként kanyargó szürkés aszfaltot, aminek végén a Líbia-tenger csillogó kéksége egyesül a horizonttal. Errefelé talán még a krétai levegő is másabb. A lázadók, a soha be nem hódolók érzéseit árasztja magából. A vad és félelmetes táj a bátor krétaiak vidéke. Azoké, akik nem tűrtek holmi török hódoltságot területükön.

Az úton a munkálatok ekkor még javában zajlottak, így az utolsó km-eken nem csak a hajtűkanyarok, de a burkolat hiánya miatt is az adrenalin szafariba illő magasságokba szökdösött, miközben elképzeltem, milyen lehet, amikor egy busznak kell végighaladni a nem kevés akadállyal tűzdelt útszakaszon.

Megérkezve Sfakiába

A szerpentinről leérve hamar az egész régió központjában, a büszke és híres Sfakia-ban találtam magam. Nem először jártam itt, habár tény, hogy a Samaria-szurdoktúrából hazatérve éppen csak átrohantam rajta, hogy a hajóról buszra szálljak.

Most azonban több időm jutott rá, főként mert az éjszakám főhadiszállásaként jelöltem ki az aprócska, ám annál attraktívabb települést.

Tipikus tavernák Sfakiában

Hajózás Sfakia és Loutro között

A kocsit a fizetős parkolóban hagytam minden extra csomaggal és ruházattal, amire tudtam, hogy napközben nem lesz szükségem és lépteimet igyekeztem a part irányába szedni, hogy mielőbb kiderítsem, mikor indul a következő hajó Loutro-ra.

Nehéz volt a sietség, miközben a partvonal mentén sorakozó tavernák hálója majdnem maradásra késztetett és az éhségem csillapításán sem segített sokat, hogy szinte minden taverna kirakatában ínycsiklandó mousakák, gemisták, töltött padlizsánok, vagy hatalmas, paradicsomos gigantes babok gőzölögtek.

Sfakia

De már dél körül járt és a Sfakia-Loutro, vagy Loutro-Sfakia gyalogtúráról mindig nem mondtam le, habár az már bizonyos volt, hogy ezt inkább visszafelé fogom megtenni.

Az Anedyk hajótársaság bódéja a kiskikötőben, a tavernák sora között állt. A menetrend egyértelműen mutatta, hogy időben érkeztem, hogy a következő hajót elcsípjem. A csak oda jegyem megváltása után néhány perccel a hajó is befutott, engem pedig Isten tudja mikor öntött el olyan boldogság utoljára, minthogy végre Kréta egyik legkülönlegesebb faluja felé ringatózhatok.

Hajózás Sfakiából Loutroba

Már Sfakiát elhagyni is élmény volt a tenger felől. Távolodva egyre inkább egy kis ragyogó ékszerdobozzá vált a messzeségben, de a Loutro felé vezető út szüntelenül ontotta magából a csodákat.

A lángvörös sziklák, amik félelmetesen szakadtak a zafírkék tengerbe, a magaslatok tetején megcsillanó négykerekűk, amik inkább apró bogarakra emlékeztettek ebből a távolságból, mintsem bármilyen járműre és azok a strandok, amik úgy ékelődtek a sziklák közé, mintha medalionokként lennének felfűzve a csipkés dél-krétai partra.

Könnyes szemmel, mosolyra húzva számat tekintettem minduntalan végig a tájon és röviddel indulásunk után már Loutro partja felé vittek a hullámok.

Sfakia a hajóról

Loutro, az igazi krétai csoda

Kréta Mykonos-a a maga fehér-kék házaival és különlegességével, hogy sem autó, sem motor nem hagyhatja nyomát utcáin még a helyiek körében is páratlan helynek számít a szigeten. Augusztusban a nyaraló görög családok egyik kedvenc településévé növi ki magát és romantikus hangulata mindenkit megbabonáz, aki hajójával egyszer partot ér ezen a mesehelyen.

Csak úgy, mint Sfakiá-n, itt is tavernák során andalogtam végig, a napi menük pedig szintén a kirakatban csábítottak, vagy éppen a grillen forgó illatos húsoknak kellett lépten-nyomon ellenállnom.

Közeledés Loutrohoz

Merthát, éhségem nem csillapodott, de a néhány méterre ringatózó hajók, a kristálytiszta víz és a görögösen kreatívan dekorált szállók és vendéglátóhelyek látványa egyelőre nem engedte, hogy megálljak a nézelődésben.

A meleggel együtt a szépség is szikrázott minden falból és azt sem volt egyszerű eldöntenem, honnan fog a legjobban esni görög ebédem.

Séta a mini településen – Loutro utcáin járva

Túl sok utcát Loutron nem találtam, de amennyit tudtam bejártam. Szembejött velem a helyi iskola, ami már csak műemlék szerepet tölt be a falu életében, a fenti házak között pedig szintén nem volt hiány az autentikus tavernákból.

Az utam visszavitt a part irányába és ott választottam. Egy kedves minitaverna eldugott asztalai bírtak maradásra, aminek széle habár nem lógott a tengerbe, még így is maradt elég kilátásom, hogy élvezhessem a mesefalu elképesztő látványát.

Loutro a csodatelepülés

Az étterem több vega fogást is hirdetett, így én egy spenótos-sajtos finomság és a hamisíthatatlan görög cukkinilabdák mellett döntöttem. Talán más is fért volna belém, sőt, látva az étlapot, talán legszívesebben mindent felfaltam volna, de a kánikulában ennyi is bőven megtette, pláne, hogy tudtam, a következő lépésem már a hűsítő tengerbe a vezet.

A falu végében mártóztam. Ott ahol a legkristálytisztább a tenger, ott ahol szabad szemmel is megláthatod az úszkáló halakat, ott, ahol rájössz, hogy egy kavicsos part néha ezerszer szebb és jobb, mint amikor a finom homok mászik cipődben.

Ha ekkor nem merülök alá, talán eszembe sem jut még egyszer a túra, amit a nagy Loutro ámulatban és hőségben már szinte el is felejtettem. De felfrissülve, jóllakva újra tele voltam energiával.

Kezdődjön a megmérettetés – Hol indul a túraútvonal Loutro és Sfakia között

Nos, a cél nem kevesebb volt, mint visszajutni Sfakiába, ám ezúttal nem a tengeren, sokkal inkább az E4-es túraútvonalon keresztül.

A fürdőruha maradt, elvégre tudtam, hogy útközben még szükségem lehet rá, arról nem beszélve, hogy délután 3-4 óra magasságában vizes fürdőruha nélkül útnak indulni ilyen kánikulában eszement ötletnek bizonyult. Habár visszagondolva talán még a vizes fürdőruha és naptej sem segített a helyzeten.

Part menti tavernák Loutroban

CSATLAKOZZ A “KRÉTAI KALANDOK” CSOPORTHOZ, HA MÉG TÖBB INFÓ, ÉRDEKESSÉG, LÁTNIVALÓ ÉRDEKEL KRÉTÁRÓL ÉS GÖRÖGORSZÁGRÓL

Sajtos spenót

Elsőre kicsit nehéz volt kitalálni, merre is kezdődik a túraútvonal. Legszívesebben a sziklákon át, egyből a strandról vágtam volna neki, de ahogy elnéztem jóval a strand felett kellett keresnem a faluból a kijáratot. Két utat is találtam. Az egyik Anopoli faluba indult felfelé, a másik pedig pontosan az volt, amin nekem kellett elindulnom.

Több, mint 7 km várt rám. Nehézségileg nem igen tudtam mire számítsak, habár a meleg nem feltételeztette velem, hogy könnyű dolgom lesz.

Túraútvonal jelzőtábla

A kapu után kezdetét veszi a túraútvonal Loutro és Sfakia között

Loutro fentről

Kezdetben a kerítés mellett kell haladni

Loutro fölé emelkedtem, behatoltam a nyájakat őrző kerítésen és egyre csak távolodtam a fehér mesevilágtól anélkül, hogy a tenger csillogása a jobbomon bármikor is megszűnni látszott volna.

Már-már félelmetes volt, ahogy lábaim alatt a keskeny túraútvonal mellett egyes helyeken csak a szakadék tátongott, ugyanakkor mindig hevesebben vert a szívem a látványtól, amiért bármikor megéri túrázni.

Útközben strand, ahol lehűtheted magad

Hűtsd le magad

Perzseltek az érzések és a nap sugarai sem engedték, hogy a következő órákban kihűljek.

Negyedóra után, az 50 faktoros naptej is kevésnek bizonyult, hogy ne lángolva fussak be Sfakiába, ezért a veszélyt még egy réteg fehér krémmel igyekeztem elhárítani, illetve, csipkedtem a lábaim, hogy mielőbb fürödhető partszakaszt érjek és a tenger mélyére merüljek.

Gyerekként pancsoltam a Perivolákia nevezetű, hatalmas kövekkel tűzdelt partszakaszon, majd vizes hajjal és ruhával futottam be az onnan már csak pár lépésre lévő Timios Stavros kápolnához.

Timios Stavros templom szintén útközben

Miket nem lehet itt találni

Misztikus hely volt. Nem csak azért, mert egy világvégén álló mégis remekül karbantartott kápolnáról beszélünk, de a körülötte lévő romok is arra utaltak, hogy hiába a különös elhelyezkedést, már a múltban is fontos szerepe lehetett a korábban itt álló erődnek.

Ha a romok nem bizonyultak elég misztikumnak a kápolna körüli állati csontok és koponyák annál inkább és nem ez volt az egyetlen hely utam során, ahol ilyenekbe botlottam.

Állati koponya és csontok

Glyka Nera – A kavicsok között feltörő édesvízforrások

A kápolna után már alig vártam, hogy a túrám csúcsára érkezzek. A Glyka Nera-t talán az útvonalam egyik top attrakciójaként is emlegethettem volna. Hajón, vagy a lábadon kívül más biztosan nem hoz el ide, de a mélykék tengerpart kövei között feltörő édesvíz is egészen rendkívülinek számít Kréta szerte.

Glyka Nera a magasból

Elsőként a magasból pillantottam meg a partot és a lefelé vezető úton jobban tettem, ha a lábam elé néztem, hogy ne menjen félre a bokám. Majdnem jókor értem ide, leszámítva a tényt, hogy a strand fele ekkor már árnyékba borult, és míg eddig a meleg elől nem tudtam hova menekülni, most egy halvány szellő is libabőrös érzéssel párosult.

Nem tudtam, mire számítsak az út további szakaszán. Libabőr ide-vagy oda, a hőháztartásomat még egyszer rendbe tettem egy megmártózással.

Vadkempingezők Glyka Nerán

Ilyen helyekről tör fel a friss, édes, iható víz

Helyesen írták az útleírások. A víz itt sokkal frissítőbb és hidegebb, mint azt el tudod képzelni.

Kicsit szárítkoztam a napon, amit még éppen fülön csíptem, tettem pár kört a vadkempingezők és naturista strandolók körében, majd búcsúzóul beugrottam az egyetlen büfébe, hogy frissítővel tankoljak az utolsó kilométerekre.

A túra folytatódik

A hajrában – Sfakia már csak egy kőhajtásnyira. Vagy mégsem?

Nem sok volt vissza, ám a kihívás a Glyka Nera-Sfakia közötti túraútvonalon annál nagyobb sokként ért.

Kecskeüzemmódra kellett kapcsolnom. Sziklákra le, sziklákra fel. Néhol a biztonság kedvéért már csak egy kötelet fogva juthattam át, néhol pedig erőteljesen el kellett gondolkodnom, pontosan, hol vezet tovább az útvonal.

A túra legnehezebb része

Szerencsére egyedül nem voltam. Mindig akadtak más barangolók is, akik hol előttem, hol mögöttem, hol pedig szemben velem vették ugyanazokat az akadályokat, mígnem némi izomlázserkentő lépés után végre kiértem az aszfaltozott útra.

A nap szépen lassan elkezdett lemenni és minden narancssárgás fénybe borult. Sok-sok hajót lehetett látni ekkor még a magasból. Suhantak, hogy elérjék Sfakia partjait, vagy éppen a távolban rejtőző kikötőből startoltak.

Kiérve az aszfaltos útra

Innentől a séta egyszerűbbé vált. Nem csak azért, mert az aszfaltos út kevesebb kihívással jár, hanem azért is, mert a cél tisztán látszott.

A híres Ilingas strand még útba esett Sfakia irányába, azonban a sötétedéstől félve ezt már csak felülnézetből szemléltem.

Ilingas strand

Újabb kihívások – Kecskeveszély és szálláskeresés Sfakiában

Egyébként is akadt még pár dolog, ami fejtörést okozhatott az út következő részében.

Az egyik, hogy szállásom még nem volt, így fogalmam sem volt, hol hajtom álomra a fejem ezen az éjszakán, a másik, hogy az úton növekvő számban megjelenő kecskék kikerülésére nem igazán volt haditervem.

Nyilván nem azért féltem a kis szakállasoktól, mert naponta kecsketámadások áldozatairól olvasni a hírekben, de ki tudja, éppen milyen kedvükben lesznek, amikor közelebb lépek hozzájuk.

A békés kecskék, akik végül nem bántottak

Úgy tűnt, békések…és lusták. Eszük ágában sem volt megközelíteni a megfáradt túrázót.

Így hát egy fokkal nyugodtabban, szépen lassan bebandukoltam a falu szélére.

Szállodából volt választék. Rögtön az elsőben meg is kérdeztem, van-e szabad szobájuk. Ahogy kinéztem, lehet, hogy nem éppen engem képzeltek el a csillogó, modern hotelberendezéseik közé. El nem utasítottak, de árban kevesebbet szántam az éjszakára, így hát visszatértem a partmenti tavernák és szállók sorához, ahol egy luxustól messze távolmaradó két csillagos hotel falra néző szobájában kerestem menedéket.

Sfakia a távolból

Érkezésemkor két feketébe öltözött, megtermett krétai fogadott. A szakáll és bajusz, valamint a szigorú tekintet és távolságtartás igazi sfakian-i jellemre utalt. Ők a tavernáért feleltek, de látszott, hogy ahogy az lenni szokott, a családi vállalkozás oszlopos tagjai lehettek.

Egy idősebb úrhoz vezettek a folyosókon keresztül, aki elhúzódó telefonbeszélgetését volt kénytelen megszakítani miattam.

Ő mutatta meg a hatalmas szobámat, ami tökéletesen egyszerű és tiszta volt, hogy egy éjszakára álomra hajtsam a fejem.

Csodás színek a naplementében

Egyszerű luxus és görög vacsora, mert megérdemlem

Az ablakon kinézni tényleg kár volt. Jobbra pillantva egy szelet tengerbe ütközött tekintetem, azonban az előttem álló fehér fal és a balra lévő leskelődők, akiknek még a szemük sem állt jól azt súgták, jobban járok, ha behúzott redőnynél készülök a vacsorára.

Egy kellemesen meleg fürdőért ezután a nap után az életemet adtam volna. A zuhany minden egyes cseppjétől tisztábbnak és frissebbnek éreztem magam. Mondhatni igazi luxusban volt részem. Tettem-vettem, hajat egyenesítgettem, és igyekeztem mielőbb elkészülni a vacsorához. Habár az eddig látott sfakian-i lakosság egész dermesztő érzéseket keltett bennem, mégsem tettem le róla, hogy valamelyik lenti tavernában jutalmazzam magam a hosszú és fárasztó nap után.

A vacsorám Sfakiában

A tányérok már csörömpöltek, és a sült húsok illata is oregánó felhőben úszott, amikor utcára léptem.

A tavernák színes sorban vártak, csak éppen én nem tudtam dönteni, hol esne a legjobban az esti betevőm. Nikos asztalai elég hívogatónak tűntek. A tipikus krétai mintás piros terítők, a viszonylag sok foglalt asztal feltételezte, hogy nem lőhetek nagyon mellé.

A fogadtatás kedves volt. Nem zavarta őket, hogy egyedül érkeztem. Görög salátát, fokhagymás kenyeret és sült cukkinit rendeltem. Adagra talán két főre számoltak. A zöldségek frissek voltak, a feta omlott, a pirítós lágyan roppant az ember szájában és az egyedüli, ami némi csalódottságot okozhatott a sült cukkini szokásosnál vastagabb bundája volt.

Búcsú Loutrotól és a csodaszép naptól

A mosolygó könnyek – Mert minden megérte

Konstatálva, hogy ha akarnám sem menne le több a torkomon, számlát kértem és sétára indultam. Nem túl messzire, csak egy kanyarral arrébb, a második világháborús emlékmű tövébe. A sötét tengert a szállodák és éttermek fénygyűrűként ölelték körül. A kispadra lehuppanva könnyfakasztó volt nézni őket.

Már magam sem tudtam, hogy örömömben sírok, a kis pohár bortól lettem ennyire szentimentális, vagy a hónapok alatt felgyülemlett stressz csapott le rám ilyen hatással. A boldogság és kimerültség ma egy színpadon játszott, a könny és a mosoly egyszerre babonázott.

Viszlát Sfakia

Akárhányszor gondolok vissza erre a napra, krétai életem egyik legszebbjeként emlékszem rá.

Úgy éreztem, bármi, ami eddig történt velem, amit elértem, láttam, éreztem, tapasztaltam ezen a szigeten, nemcsak valami szerencsés csillagállás következménye…Amennyi energiát adunk, ugyanannyit kapunk…és ezt az energiát ekkor szinte kézzel fogtam a levegőben.

CSATLAKOZZ A “KRÉTAI KALANDOK” CSOPORTHOZ, HA MÉG TÖBB INFÓ, ÉRDEKESSÉG, LÁTNIVALÓ ÉRDEKEL KRÉTÁRÓL ÉS GÖRÖGORSZÁGRÓL

The post Kréta – Élet Görögországban – Túra Loutro és Sfakia között appeared first on Travel Kollázs.

A sosem múló görög hagyományok

Hosszabb időt töltve Görögországban, vagy éppen csak belecseppenve egy-egy ünnepi időszakba a hellének földjén, garantáltan szembetűnhet, hogy itt még napjainkban is minden „pirosbetűs nap” – legyen az családi esemény, vagy nemzeti emlékezés – olyan felhajtással jár, mint az idő kerekét visszaforgatva, nagyanyáink korában.

A görögök is megemlékeznek elhunyt szeretteikről, habár nem ugyanakkor, amikor a nyugati-kereszténység

Minden eseménynek megvannak a saját mozzanatai, szokásai, ételei, követve őket a család összes generációja által, mindegy, hogy a szomszéd keresztelőjéről, egy télbúcsúztató karneválról, vagy éppen egy óriási húsvéti ereszd el a hajamat-ról beszélünk.

Egy kolostor temetője melletti kápolna Krétán

Halottak napja Görögországban

De mi a helyzet a halottak napjával? Egyáltalán létezik-e ilyen, vagy hasonló nap a görögöknél és ha igen, milyen szokások kötődnek hozzá?

Alapvetően a görög-ortodox vallásban minden szombat egyben emlékezés az elhunytakra, asszociálva a napra, amelyen Jézus is a sírban feküdt feltámadása előtt. De évente több olyan szombatot is számon tartanak a görögök, amelyen kifejezetten hallottaikért imádkoznak.

Ezeket a szombatokat Ψυχοσάββατο (Psihosávato)-ként emlegetik, vagyis a lelkek szombatjaként és közülük is két szombat van, amely kiemelt jelentőséggel bír.

• Az első a karneváli időszak utolsó olyan vasárnapja előtti szombatra esik, amikor még a húsfogyasztás megengedett (Tehát 2 nappal Tsiknopempti után),
• a második a pünkösdvasárnap előtti szombatra tehető.

Görögországban a környék elhunytjainak temetési időpontja, vagy éppen a 40. napi gyászmisék időpontja az utcán lévő táblákon olvasható

Mi az emlékezés módja ezeken a napokon?

A hívők ezeken a szombatokon a templomokban emlékeznek meg elhunyt szeretteikről. Imádkoznak értük és lelkük békében nyugvásáért.

Temetőbe mennek, letisztogatják az elhunytak sírjait, gyertyát gyújtanak emlékükre, csakúgy ahogy mi is tesszük azt a november eleji időszak környékén.

A sírok, mauzóleumok egészen változatosak a görögöknél is

A görög gasztronómia is összefonódik ezzel a nappal

Ahogy a görögöknek minden ünnepi alkalmukra akad néhány különleges falat, úgy ezt az eseményt is egy tipikus étel kíséri.

A főtt búzaszemekből, mazsolából, magokból, gránátalmából és porcukorból álló édességet kolivának nevezik és a hívők az istentisztelet után fogyasztják el, rokonaikat és barátaikat is körbekínálva. Habár korábban a hívők a házi kolivát vitték templomaikba, ma már a legtöbb cukrászatban készen is beszerezhetik azokat.

Egy krétai szokás azokon a bizonyos szombatokon

Ahány régió annyi szokás. A lelkek ünnepének tradíciói tájegységenként változhatnak, és ha csak a krétai hagyományokat emlegetjük, akkor nem felejthetjük el azt sem, hogy a legnagyobb szigeten, ezeken a szombatokon a fák metszését kerülik az emberek. Miért?

Mert úgy tartják, hogy az elhunyt lelkek a fák ágain foglalnak helyet. Levágva azokat, az ő nyugalmukat zavarnák meg az emberi kezek.

A saját időszakukban, a saját hagyományaikon keresztül tehát a görögök is megemlékeznek eltávozott szeretteikről, függetlenül attól, hogy mindezt nem ugyanazon a napon teszik, mint mi, nyugati-keresztények.

De a cél ugyanaz…emlékezni, gondolni rájuk, és arra, hogy nyugodjanak békében…

További görög és krétai érdekességek a Travel Kollázs facebook oldalán. Kattints.

The post Így emlékeznek a görögök elhunyt szeretteikre appeared first on Travel Kollázs.

Márpedig az! Sőt, talán a 2 év görögországi élet még inkább más szögben világította meg számomra a képeslapszigetet legutóbbi barangolásom során.

Hol marad a görög vendégszeretet?

Be kell valljam, az első napon a gyönyörű környezeten, álleesős kilátásokon túl inkább egy idegenkedés jellemezte a hangulatom és hiányzott valami, amitől az otthon melege oly távol maradt.

Mert a megszokott krétai vendégszeretetet egyes helyeken itt még hírből sem ismerik. A kalderára néző kilátásodért vaskos pénztárcával fizetsz és néhány felszolgáló szeme valódi röntgensugarakat lövell, csak, hogy eldöntse, megéri-e beültetni téged asztalához.

Thirasia-án jártam

De szerencsére itt sem minden fekete és fehér, vagy kék-fehér, ha úgy tetszik. Ne vonj le első pillantásra messzemenő következtetéseket, és ha elég nyitott vagy, a görög a philoxenia-t (vendégszeretetet) itt is megtalálod.

CSATLAKOZZ A “KRÉTAI KALANDOK” CSOPORTHOZ, HA MÉG TÖBB INFÓ, ÉRDEKESSÉG, LÁTNIVALÓ ÉRDEKEL KRÉTÁRÓL és Görögországról

Indulás Oia-ból Ammoudi kikötőjébe

Thirasia – Menni, vagy nem menni?

Az első santorini utazásaimat letudva egyértelműen kerestem a sziget számomra felfedezésre váró arcát, így a „kistestvér” Thirasia szigetének meglátogatása bakancslistásnak bizonyult. A hogyan és mikéntek azonban nemhogy csökkentek volna Santorinire érve, de már az is kérdőjelesnek bizonyult, ami eddig világos volt, mint a nap.

Hogy Thirasiára napi háromszor megy hajó azt maximum az ilyen-olyan tripadvisor fórumokról sejthetted, arról pedig ne is álmodj, hogy egy épkézláb menetrendet találsz hozzá az interneten.

Ammoudi-kikötő

CSATLAKOZZ A “KRÉTAI KALANDOK” CSOPORTHOZ, HA MÉG TÖBB INFÓ, ÉRDEKESSÉG, LÁTNIVALÓ ÉRDEKEL KRÉTÁRÓL és Görögországról

Így aztán lesz, ami lesz alapon, úgy döntöttem a 2. reggelemen a fővárosból Oiába utazok, ahol a majdnem 300 lépcsőfokot lemászva az Ammoudi-kikötőben próbálok szerencsét.

A kb. fél 10-es érkezésemmel korainak tűntem. Még a szamarak sem állták útját leereszkedésemnek, de mint az a kikötőben kiderült, mégsem érkeztem eléggé időben. A Thirasiára tartó első hajó ugyanis 8 óra magasságában startolt és mivel sok választásom nem volt, csak a deles járat maradt opció, hogy betegyem a lábam a szemben álló, oly közelinek, mégis oly elérhetetlennek tűnő szigetre. Persze a kiránduló hajók a többféle megállóikkal akár szintén nyertesek lehettek volna, de miért fizessek be egy kirándulásra, amiből engem valójában csak egyetlen dolog érdekel.

Séta a kikötőben

A várakozási idő végeláthatatlannak tűnt, pláne egy Ammoudi kikötőben, ahol néhány tavernán és mondjuk egy kávézón túl nem sok mindennel tudod elütni az időt, de a két és fél-három óra itt tartózkodás éppen elégnek bizonyult, hogy görög vendéglátóim visszalopják magukat a szívembe.

Az érzéseimre bíztam megvárom-e a hajót, vagy amint lehet, visszaszökök a festményszerű Oia-ba, de amilyen érdeklődéssel a görögök körülzsongtak, hogy honnan jöttem, merre tartok, meggyőztek, hogy megéri maradnom.

Így üsd el az időt és juss némi infóhoz, ha már nem érkeztél elég tájékozottan

Ammoudi más időszámítás szerint él lent, mint, amit a luxus városok képviselnek fent és a szimpatikus atmoszféra kétségkívül maradásra csábított, azzal együtt, vagy annak ellenére, hogy a Thirasia-i kalanddal kapcsolatban még mindig szkeptikus voltam.

Oia lentről

A gondolkodás mellett sok minden belefért az időmbe. Például egy séta a félig kitaposott, feketés-vöröses úton, amivel másik megvilágításból is szemügyre vehettem a kaldera szélén ágaskodó fehér házakat. A kikötő pásztázása turisták után kutatva, akik velem együtt Thirasia vasárnapi felfedezése mellett döntenek.

Az Ammoudi kikötőből ilyen úton is tovább sétálhatsz

A kiszemeltjeim hamar meglettek egy angol túrabakancsos pár személyében, habár az ő szemükben is több kérdőjelet láttam a nap alakulásával kapcsolatban, mint amit ebben a helyzetben megengedhettem magamnak.

A türelem rózsát terem. A kikötőbe görögök kezdtek el befutni bőröndökkel, de volt, akinél még egy benzines kanna is az úti csomag részét képezte. Az egyik hátizsákos görög a korábban kiszemelt angol útitársaimmal elegyedett beszélgetésbe.

Jó turistaként (na nem azért, hogy hallgatózzak), közelebb húzódtam, de a lényeges információkról úgy tűnt talán mégiscsak lemaradtam. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát…, eljött az ideje, hogy kérdezzek, ezért görög barátunkat arra kértem, ismételje meg, amiket az imént mondott.

Több sem kellett neki, szónoklatba kezdett, és egyről a kettőre úgy éreztem, ennek az egész Thirasia sztorinak se eleje, se vége.

Edit, már megint mibe keveredsz?

A kérdések, hogy miért akarunk mi erre az izolált szigetre utazni, ami éppen megpróbál a turistáktól távol maradni, és, hogy vasárnap lévén semmilyen közlekedés nincs a szigeten, az utolsó hajó pedig 4 óra múlva startol Thirasia másik kikötőjéből, nem motiváltak túlságosan, hogy ragadjam meg ezt a soha vissza nem térő lehetőséget. De emberünk mondandója végén mégiscsak elsütötte, hogy ha gondolom, csatlakozzak hozzájuk, ugyanis ő ismerős a szigeten és öten már egyébként is oda tartanak, hogy néhány óra alatt felfedezzék ezt az elfeledett világot.

Első hallásra már megint nem tudtam, mibe keveredtem, és azt sem tudtam eldönteni mi az ijesztőbb, elmenni egy szigetre egyedül, ahol még közlekedés sincs, és ahonnan valahogyan illene visszajutnom ugyanazon a napon, vagy csatlakozni vadidegenekhez, akik fene sem tudja, hogy egy kihalt szigeten hová akarnak magukkal vinni.

Detektív kutyaként szimatoltam a körülöttem lévő embereket és a lehetőségeket, ezért ismét közelebb húzódtam az információs központnak is betudható göröghöz. 4 fiatal társaságában volt, két holland, egy angol és egy görög, majd ismét elismételte ajánlatát, melyből már nyilvánvaló lett, valamiféle idegenvezetővel van dolgom.

A „Mennyibe kerül?” kérdésemre nevetni támadt kedve és az ajánlat úgy hangzott, hogy majd a végén meglátom, nekem mennyit ért.

Ám legyen, egyszer élünk, elfogadtam a meghívást és úgy döntöttem velük tartok, így a hajó befutása után a koordinációjuk alá bíztam magam.

Akrilia – Szűz Mária templom

Át a túlpartra

Hajójegyet nem vettünk. Dimos – újdonsült idegenvezetőnk – mindent intézett. Útközben felvilágosított arról is, hogy a kikötőben már egy kocsi vár minket, amiből már csak éppen az a benzin hiányzik, amit mi viszünk neki, ugyanis ki tudja miért, a szigeten még az egyetlen létező benzinkút sem működik.

Egyre kíváncsibbá tett ez a misztikus hely, és ahogy elkezdtem a 4 fiatallal, vagyis közülük, inkább az egyetlen görög Kostassal beszélgetni, a mi lesz, hogy lesz feszültség is egyre inkább távol maradt.

Néhány perc alatt már Thirasián voltunk és a Riva kikötőnél ért először földet lábunk, ahonnan a hajó, mint kiderült, tovább indult Korfos kikötőbe, ahonnan négy óra múlva a visszautat terveztük.

Sok jó ember kis helyen is…

A misztikus Thirasia a misztikus meséivel

A kocsi, ami várt minket, inkább emlékeztetett egy lószállító járgányra, és ránézve kénytelen voltam ismét eltűnődni, megint mibe keveredtem. Mégis úgy éreztem, nincs visszaút, és mivel csapatunkhoz Dimos egy angol idős házaspárt is befűzött, úgy gondoltam, valahogy mégiscsak túlélem majd ezt a kalandot.

Barlanglakások Thirasián

Akrilia volt az első állomásunk, az egykori falu, ahol a mai napig elhagyott barlangházak rengetegét találod, és amelyek felett egy nem hétköznapi, Szűz Mária templom a maga színes, díszített ajtóival és homlokzatával titkon várja a kíváncsi szemeket.

A templom zárva volt, de persze Dimos ismerte a kulcs rejtekhelyét, és valójában, mint kiderült, mindent tudott a mindössze 3-400 lakost számláló szigetről.

• A templomokról, amik a sziget két falujának köztemplomain kívül magánkézben vannak és évente csak egyszer, a templom szentjének napján nyitják ki kapuikat.
• A két falu ellentétéről, ami csupán annak köszönhető, hogy a sziget két papja más nézetetek vall.
• A színes házakról, amik szimbolizálják, hogy fiú, vagy lánygyermek született-e az otthonba, vagy, hogy egyelőre egy gyermektelen házaspár éli mindennapjait.
• Az akadozó vízellátásról, ami miatt minden ház mellett ott találod a kutat, ami végszükség esetén a lakók igényeit elégíti ki.
• A barlangotthonokról, amik, ha Santorinin lennének, már régen luxusszállodákká alakultak volna és még tömérdek történetet mesélt nekünk, amit egyetlen útikönyv sem regélhetne el szebben.

Úgy éreztem, a világ végén vagyunk és nem csak helyileg, de az időben is egy másik civilizáció korába repültünk.

Séta az esőben

Ha önmagában nem lett volna elég rejtélyes az első megállónk, a Thirasia felett gyűlő sötét felhők garantáltan egy szellemsziget világába vezettek.

Miután mindent jól szemügyre vettünk és a semmi közepén újra a sziget időszámítás előtti taxijára vártunk, az eső is eleredt.

Bőrig áztunk, mire taxisofőrünk befutott, de meg kellett bocsássuk neki, ugyanis kiderült, hatalmas és nem mindennapi esemény napján érkeztünk, amiben ő kulcsszerepet játszott. A szigeten esküvőt tartottak, ahová egyértelműen a két falu apraja-nagyját hozni-vinni kellett, és valljuk be, naná, hogy ez volt fontosabb, mint a kíváncsiskodó turistákat transzportálni A-ból B-be.

De emberünk, kisebb késéssel még így is megérkezett és tovább vitt minket a „fővárosba”, Manolasba, ahol szintén meglestünk egy templomot és a kihalt utcákon, az esőben bandukolva, Dimos történeteit hallgatva kezdtük meg utunkat a kikötő irányába.

Manolas utcáit járva

Hiába az elveszett világ, görög földön ez a kirándulás is csak egy jó nagy eszem-iszommal zárulhatott, habár tény, mindezt nem egészen ott sikerült megejtenünk, ahol Dimos elsőre tervezte.

Még mielőtt a magasból ereszkedésnek indultunk volna, a helyi „Different” tavernát kereszteztük és amennyire kihalt volt a sziget, annyira nagy meglepetésként értek itt minket a turistáktól hangos asztalok.

Lóg az eső lába Santorini felett

Persze ne túlozzunk, és ne egy Andrássy úti forgatagra gondolj, de tény, hogy a családi taverna a maga kb. 30 vendégével totálisan beúszott.

Mit tehettünk volna, kopogó szemeink még kénytelenek voltak bírni a távolságot, amíg a 270 lépcsőfokkal a kikötőig megbirkóztunk.

Azért még itt is van önkormányzati iroda

A kaldera mélysége és a görög kikötői lakoma

Az eső elállt és immáron napsütésben közeledtünk Korfoshoz, amelynek színei, mint a pokol sötétsége húztak maguk felé.

Dimos fentről megfigyeltette velünk a víz színét, mely a parttól néhány méterre azonnal mélykékké változik és elmagyarázta, a kaldera mélysége 400 méter, ne csodálkozzunk hát az éles színátmeneten.

A részletekben a szépség

Santorini fehér házai csak úgy csillogtak a túloldalon. A lépcsőzés Korfos kikötőjébe pedig erősen az Oia-Amoudi lefelé útra emlékeztetett.

A kikötő talán a sziget leginkább turistásnak mondható része. Itt kötnek ki a kirándulóhajók, felsorakozik néhány egyszerű taverna és itt még szuvenír árust is találsz.

Korfos kikötője fentről

Egy Dimos által ismert tavernába tértünk be. Néhány híres Santorini paradicsomkeftedesre és borra a vendégei voltunk, aztán, ahogy az már csak lenni szokott további görög finomságokkal töltöttük asztalunk.

Tzatziki, gemista, cukkinilabdák, saganaki, de még egy jó kis csicseriborsó leves is helyet kapott közöttünk és miközben fáradtan és derűsen tömtük a bendőnket kicsit már felszabadultabban eszmecseréztünk.

A taverna, ahol ettünk

Fejenként 11 €-s végszámlánkért „mozgásban korlátozott” személyekké ettük magunkat és inkább időben hajónkhoz indultunk, mert a futást senki nem kockáztatta volna ilyen mennyiségű görög ebéd után.

A kis csapat, aki együtt fedezte fel Thirasiát

Ahol még Angelina Jolie is megfordult

A visszaúton Kostas szórakoztatott és Thirasia rejtett, csak hajóval, vagy helikopterrel elérhető Angelina Jolie és Brad Pitt, valamint egyéb hollywoodi hírességek és királyi családok által látogatott luxusvilláját is megmutatta, ami vöröses-barnás design-jának köszönhetően úgy olvad a sziget képébe, hogy szinte észre sem veszed.

De a görög udvarlása is megért egy misét. Hazáig ostromolt, hogy Oia-ból együtt nézzük a naplementét, ezért aztán mikor kikötöttünk, megegyeztünk, hogy én az edzést preferálva lépcsőn, ő a kényelem útján motorral emelkedik a kikötő fölé, majd a „narancssárga háznál” találkozunk.

CSATLAKOZZ A “KRÉTAI KALANDOK” CSOPORTHOZ, HA MÉG TÖBB INFÓ, ÉRDEKESSÉG, LÁTNIVALÓ ÉRDEKEL KRÉTÁRÓL és Görögországról

Visszaúton Oia felé

A romantikus Oia naplemente

A nap már majdnem lement, mire kétembernyi szabad helyet találtunk a „romantikus” naplementéhez a több száz másik kíváncsi szempárral, de a látvány ennek ellenére is nehezen volt leírható. Oia naplementéje méltán világhírű, még ha azt is hinnéd ez is csak amolyan marketingfogás.

A majdnem romantikus naplemente kicsit több emberrel, mint várnád

Sokáig ültünk még a rózsaszínbe és narancsba burkolózó kék ég előtt, majd amikor egyre több lámpás gyertyaként gyulladt fel Oia körül egy fagyizós sétára indultunk. A pisztácia fagyi mennyei volt, a beszélgetés kellemes, a látvány pazar és a világ egyik legromantikusabb helyén a romantikus tündérmesének talán itt folytatódnia kellett volna, de van úgy, hogy az ember egyszerűen tudja, ez a történet itt mégis véget ért.

Az ablakból integetős buszos búcsú megtörtént, miközben a kerekek Fira felé vették az irányt és hálát éreztem, hogy az élet megint írt nekem egy újabb kalandot.

Hogy megéri-e néha nyitnod kicsit a világra? Nos…láthatod…

Kövesd továbbra is a Travel Kollázst, ha további történetekre vagy kíváncsi Krétáról és Görögországról.

The post Santorini kaland – A rejtélyes Thirasia appeared first on Travel Kollázs.

A Krétai kaland folytatása nem marad el, de még mielőtt belecsapnánk a lecsóba, engedd meg, hogy kicsit bevezesselek a görögországi és első sorban krétai lakáskeresésem rövid, de annál velősebb kálváriájába.

Nem kecsegtettek sok jóval azok az előrevetítések, amiket a Krétán élő magyaroktól, vagy éppen a helyi görögöktől kaptam albérlet találási esélyeimre vonatkozólag.

A nappali

Rethymno a város ahová költöztem. Kréta 3. legnagyobb városa, ami ráadásul csak úgy zsong az egyetemistáktól a szezonon kívül.

CSATLAKOZZ A “KRÉTAI KALANDOK” CSOPORTHOZ, HA MÉG TÖBB INFÓ, ÉRDEKESSÉG, LÁTNIVALÓ ÉRDEKEL KRÉTÁRÓL.

Azért ide fel is kell ám mászni

Velük kell hát felvenned a versenyt, ha ebben az időszakban akarsz magadnak lakást keresni. Persze a versenyben ők eleve előnnyel indulnak, hiszen a többség kizárólag nekik akar bármit is kiadni. Hogy pontosan, milyen okból, arra legalább ezerféle variációt hallottam. Például, hogy a lakások berendezése nekik a legalkalmasabb, hogy van akinek pont ideális, hogy a fiatalok nyárra lelépnek, ezért indulhat az AirBnB-s kiadás a turistáknak, míg mások azt mondják, hogy van, aki így biztosítja be magát 3-4 évre, ami éppen elég hosszú, de mégsem kell attól tartani, hogy valaki örökké a lakában akar maradni.

Hogy hol az igazság? Egyszer ígérem, kiderítem.

Saját fügefa és citromfa is van

Albérletkeresési mizériám már otthon elindult és sorra bújtam az ilyen témában jártas csoportokat facebookon, amivel könnyű dolgom kevésbé volt, lévén, hogy a hirdetések görög nyelven íródtak. Néhánynál bepróbálkoztam az angolommal, de nyilván, teljesen feleslegesen. Arról nem beszélve, hogy vajon, hogyan is lehetne albérletet találni a világ másik feléről, pláne külföldiként.

Azért nem adtam fel, legalább azt próbáltam észben tartani, kik adják fel a hirdetéseket és mivel a többség ingatlanközvetítő iroda volt, fejembe vettem, hogy talán rajtuk keresztül lesz a legnagyobb esélyem otthont találni.

A konyha

Így aztán az érkezésem utáni nap azonnal nyakamba vettem a várost, hogy minél többet megtaláljak belőlük. Nos, a minél többől talán kettőt éppen sikerült is, hiszen van, akinek irodája valószínűleg csak papíron létezik, egyébként továbbra is csak telefonon hajlandók szóba állni veled.

Szerencsére azért akadt olyan (már mindjárt a második próbálkozásom), aki segíteni akart. Na persze nem a két szép szememért, sokkal inkább azért a borsos jutalékért, ami ekkor még a zsebemben lapult.

Michalis ingatlanosunk tehát nagyon jó fejnek bizonyult és elsőre sikerült beletrafálnia az ízlésembe, meg nagyjából a pénztárcám nagyságába is. Így hipp-hopp már száguldoztunk is robogóján, hogy személyesen is megmutasson nekem egy házat, amit kinéztünk. Igen, jól hallod. Nem autóval mentünk. Hiszen sokkal murisabb, amikor bukósisak nélkül szeled valakivel a várost és csak reméled, hogy nem szorultok két kocsi közé.

A ház tetszett. Kis kert, ami egyelőre kissé lomos és valami korábbi tyúkól maradványai is felfedezhetők voltak ugyan hátuljában, de belül tényleg igényes, hangulatos világról árulkodott. Nappali, hálószoba és egy normál konyha is helyet kapott benne, a fürdőszobából pedig szerencsére a mosógép sem hiányzott.

Nappali és étkező asztal

Egyetlen hibája az volt, hogy csak a légkondit ajánlgatták hozzá fűtőeszközként, kiegészítve egy olajradiátorral, amikkel kapcsolatban eleve rossz érzéseim támadtak. De ilyen szinten igyekeztem elvárásaim redukálni, tekintve, hogy a mediterrán országokban örülhetek, ha egyáltalán ennyi megadatik.

További problémámat az jelentette, hogy az ingatlanos jutaléka a lakás egy havi díja, amin felül egy hónapos kauciót kérnek és nyilván az első hónapot előre. Kissé fájt a szívem, hogy valóban 350 €-t kellene csak úgy valakinek odaadnom a „semmire”, ezért arra gondoltam, mi lenne, ha igyekeznék valahogy megkerülni az ingatlanost és a közvetlen kapcsolatba lépni a tulajdonossal.

Helyes kis kuckó

Leendő kollégáim és főnököm is óva intett ettől és azt mondták, ebben a városban nem elég, hogy mindenki mindenkit ismer, de mindenki ingatlanoson keresztül adja ki a lakását is, tehát felesleges próbálkoznom, és ha tetszik, inkább vigyem, mert lehet hogy legközelebb 3 hónap múlva lesz olyan, ahol szívesen ellaknék.

Meggyőztek, így visszamentem az ügynökhöz tárgyalni, aki az irodába hívta a tulajdonost is. Szőke, kimért, elegáns görög hölgy jelent meg hamarosan, akivel megkezdtük ismerkedésünk, és hamar kitálaltak, hogy a sok feltételen túl még egy olyan szerződést is akarnak kötni, amiben ígéretet teszek, hogy 6 hónapig biztos nem megyek el innen.

A fürdőszoba

Sikeresen összezavarodtam újra, aminek nyilván hangot is adtam, hiszen ha már egyszer adok egy hónap kauciót, mi mást kellene mégis még pluszban ígérnem.

Megbeszéltük, hogy alszom rá egyet, ami arra is jó volt, hogy próbáljak pár helyitől tanácsot kérni. Mindenki elmondta, hogy ez nem meglepő itt és természetesen ezek a szerződések engem ugyanúgy védenek, ha hirtelen ki akarnának tenni a lakásból.

Nem sok szekrény, de éppen elég (egyelőre)

A nagy gondolkodásban persze igyekeztem még néhány lakást megnézni és néhány ingatlanoshoz betérni, de más sikerem továbbra sem akadt, ezért végül mégis csak úgy döntöttem, leteszem a voksom a kis kertes házikó mellett.

Irodába vissza, és ezúttal az előző napi hölgyike görög férje jelent meg, aki ezerszer szimpatikusabb volt kedves feleségénél. Számára a szerződés is a „ráér” kategóriába tartozott és miután az üzletet nyélbe ütöttük elsétált velem a házba, hogy tüzetesen elmagyarázzon mindent. Például a kapcsolókat A-tól Z-ig.

Elég magasan van az utca, hogy ellásak a tengerig (Persze nem a házból)

Másnap már be is költöztem, sőt egy éjszakán már túl is vagyok. Hogy milyen volt? Kemény. Tudod, én az a központi fűtésen nevelkedett lány vagyok, ebben a lakásban pedig még jó indulattal is nehezen volt 15 fok, amiből a légkondival csak nagy erőlködéssel tudtam 17-18-at varázsolni, így aztán az olajradiátort is kénytelen voltam az éjszaka egy részén járatni.

Közben az este nagy részét azzal a vicces elfoglaltsággal töltöttem, hogy a villanyórát kuksoltam, ami csak akkor kezdett el igazán pörögni, amikor a vizet kellett felfűtenem. Ekkor tudatosult bennem, hogy itt aztán tényleg minden villanyos, így örülhetek ha a gatyámat nem költöm majd rá a villanyszámlára. Na, de legalább szén-monoxid mérgezést már biztosan nem kapok.

CSATLAKOZZ A “KRÉTAI KALANDOK” CSOPORTHOZ, HA MÉG TÖBB INFÓ, ÉRDEKESSÉG, LÁTNIVALÓ ÉRDEKEL KRÉTÁRÓL.

Úgy döntöttem, igyekszem a kérdést elengedni, és ezt a kb. még két hidegebb hónapot átvészelni, na meg a lehetőségeket okosan kihasználni és például egyszerre csak egy helyiséget befűteni, ha már egyszer sehogy nem vagyok képes 20 fokra emelni a benti hőmérsékletet.

Nem egy leányálom, elhiheted. De mindettől függetlenül továbbra sem bánom, hogy ezt a lakást választottam. Egyrészt a belvárostól 8 percre vagyok. Igaz, fent a dombon, így ide is elkél egy kis edzettség, másrészt a jó idő közeleg, és még az is lehet, hogy a légkondira nyáron sem lesz szükségem ilyen hűvös lakásban. Harmadrészt pedig ki mondhatja el magáról, hogy citromfa van az udvarában. (Meg egy füge, meg koktélparadicsom)

Így történt, hogy 3 nap alatt lett albérletem Krétán, amiben ugyan még ezer dolog lehetne jobb, ami még lehetne olcsóbb is, amit lehetett volna másként is, de ez most így sikerült és szerintem nincs mit bánnom rajta.

De hogy mik történtek és történnek velem Krétán az új görög életemben? Tarts velem továbbra is, és hozom a többi infót.

The post Kréta – Lakás keresés a görög szigeten appeared first on Travel Kollázs.

Autóbérlés Görögország-Egyszerű, mint az egyszeregy

A görögök mentalitásáról, lazaságáról már ezeregy említést tettem és csak úgy, mint sok mást, a görögök az autóbérlést, vagy éppen motorbérlést sem veszik véresen komolyan.

Bár nem én vezettem, jó kis autót béreltünk Zakynthoson

Míg más országokban megszokott, hogy hitelkártya zárolás nélkül eszük ágában sincs járművet adni a popsid alá, addig a görögöknél egy fokkal ez is egyszerűbben működik.

Krétán is mindenki autót bérel

Vannak nevesebb kölcsönzők Görögországban is, és ők természetesen kizárólag hitelkártya zárolás fejében hajlandók néhány napra autót, vagy motort biztosítani, azonban ha neked ilyened nincs, akkor sem kell pánikba esned és lemondanod a vezetés élményéről a csodás görög tengerpartok között.

BÉRELJ AUTÓT, MOTORT, QUADOT KRÉTÁN MAGYAR ASSZISZTENCIÁVAL. KATTINTS IDE A RÉSZLETEKÉRT.

Egy görögországi autóbérléssel könnyebb a közlekedés

Autóbérlés hitelkártya nélkül Görögországban

Zakynthoson, és Santorinin is volt szerencsém robogó, autó és quad kölcsönzésre. Minden esetben 100 %-os készpénzfizetést preferáltak görög barátaink, bankkártyának/hitelkártyának pedig nyoma sem volt az egész tranzakció alatt.

Akár quadot is bérelhetsz, mint ahogy én tettem Santorinin

Bár az autóra a teljes körű, mindenre kiterjedő biztosítás egyébként is 0 %-os önerő megtérítését feltételezte, ha bármi történik a járművel, a motor és quad esetében ilyenfajta biztosítás kötésére lehetőség sem volt. Ez azt jelenti, hogy ha például figyelmetlenségem miatt egy bokorban landoltam volna a quadommal Santorinin, x €-t garantáltan követeltek volna tőlem a quad összetöréséért.

BÉRELJ AUTÓT, MOTORT, QUADOT KRÉTÁN MAGYAR ASSZISZTENCIÁVAL. KATTINTS IDE A RÉSZLETEKÉRT.

Ezt az autót egy kis autó áráért kaptuk meg jóval az eredeti ára alatt

Más országokban sokkal szigorúbban veszik a kölcsönzést és éppen az ilyen helyzetek miatt zárolnak több száz eurós összegeket a kártyádról, amit sok esetben csak jóval azután szabadítanak fel és tesznek számodra használhatóvá, miután hazajöttél nyaralásodról.

Görögországban a motorbérlés is egyszerű

Nyilván nem véletlen, hogy a görögök gazdasági helyzetük miatt minden alkalmat megragadnak, hogy kézzel fogható bevételhez jussanak, mindenesetre ez a turisták szemszögéből egy igen előnyös alternatíva is lehet.

Könnyítsd meg utazásod. Pakolj be egyszerűen a bőröndbe.

De azért légy résen, amikor autót bérelsz görögországban!

Jól teszed, ha figyelmes vagy, és ha már nem a nagyobb cégeket, hanem egy helyi autókölcsönzőt választasz, akkor néhány fórumon tájékozódsz előzetesen. Így elkerülheted, hogy szélhámosokba fuss és tönkre tedd egész nyaralásod.

BÉRELJ AUTÓT, MOTORT, QUADOT KRÉTÁN MAGYAR ASSZISZTENCIÁVAL. KATTINTS IDE A RÉSZLETEKÉRT.

Szeretnél a jövőben is hasznos információkkal gazdagodni utazásodhoz? Kövesd Facebook oldalamat és ne maradj le semmiről.

The post Autóbérlés Görögország-Könnyebben megy, mint gondolnád appeared first on Travel Kollázs.

Emlékszel még, amikor az iskolában a hátad közepére kívántad a nyelvórákat? Úgy érezted hiába szenvedsz, a hallottak nagy részét sosem fogod hasznosítani?

Angol nyelvtanulás? Könyörgöm, csak egy kicsit felejtsd el az anyanyelved

De miért volt ennyire kínkeserves nyelvet tanulni? És miért bizonyosodik be egy-egy külföldi utazáson, hogy tényleg nem sok értelme volt a szótár füzetet a párnád alá bújtatni?

Amikor a nyelvtanulás rémálom…

A válasz egyszerű: Gondolj csak bele!

Egy kisgyermek, hogyan tanul meg beszélni? Mindenféle nyelvtani szerkezettel tömik a fejét, majd várják, hogy megszólaljon?

Vagy inkább érthetően kommunikálnak hozzá, ami által egy idő után már szavakat, mondatokat tud visszaismételni?

Naná, hogy az utóbbi…és nincs ez másként felnőtt korban sem.

Nem kell, hogy egy adott nyelvet az anyanyelveden magyarázzanak…bőven elég, ha a tanulandó nyelven, érthető információk kúsznak a memóriádba.

Felejtsd el a szokásos nyelvtanulást

Angol nyelvtanulás, mintha gyerekjáték lenne

Szeretnéd, ha Te is legalább egy fokkal könnyebben vennéd a nyelvi akadályokat és rövid idő alatt magabiztos angol nyelvhasználóvá válnál?

Kíváncsi vagy, melyik az a két módszer, amivel majdnem a nulláról turbózom fel angol nyelvtudásom úgy, hogy közben még élvezem is, amit csinálok? Figyelj, mert a következő tippeket neked is érdemes kipróbálnod.

1. Online Angol nyelvtanulás – Beszéljangolul.com

Online nyelvoktatás? Nem hiszel benne? Pedig működik. Jobban, mint azt valaha gondoltad. A tananyagokkal kizárólag angolul sajátíthatod el az angolt.

Angol nyelvtanulás kizárólag angol nyelven? Nálad is működni fog.

Hogyan? Semmilyen magyarázat az anyanyelvemen?

De nem ám!

A videók, a képek, az illusztrációk és Lados Olivér gesztikulációi mellett, te sem mehetsz el anélkül, hogy megértenéd, amit mond, mindezt úgy, hogy még egy szótárt sem kell a kezedbe venned.

2. Angol nyelvtanulás Külföldön-Máltai nyelviskola

Mivel a Maltalingua nyelviskola angol nyelvtanfolyamát az elkövetkezendő hetekben fogom kipróbálni, ezért valódi tapasztalatról csak később tudok nyilatkozni.

De mondd csak, hol máshol, ha nem egy külföldi környezetben építhetnéd fel leginkább angol nyelvtudásod?

Ne értsd félre! A külföldi munkával, vagy éppen egy egyszerű utazással is magadra szedhetsz némi új tudást, de egy nyelviskola biztosít arról is, hogy a megszerzett ismeret helyes, érthető és használható legyen.

Amellett, hogy szintén senki nem fogja az anyanyelveden elmagyarázni a tanulnivalót, külföldi csoporttársaid is motiválnak, hogy már rögtön a szünetekben elkezd az órákon hallottak hasznosítását.

És, hogy miért éppen egy máltai nyelviskola?

Napfény, közelség, árak.

Részt vehetnél egy amerikai nyelvtanfolyamon is, de ahhoz kicsit szélesebbre kellene nyitnod a pénztárcád. Vagy választhatnád az Egyesült Királyságot is, ha mindenáron ki akarnád hagyni a kellemes mediterrán klímát és inkább egy hűvösebb helyen múlatnád napjaid.

Málta csodálatos hely és a cominoi Blue Lagoon színei téged is ámulatba ejtenek

Akárhogy is nézzük, Málta ideális célpont és neked is garantálja, hogy szórakozva tanulj nyelvet.

Délelőtt órák, délután meg a tengerparton sütteted a hasad, vagy bejárod a lovagok szigetének megannyi emlékét, miközben nem győzöd alkalmazni a nyelviskolában rád ragadt kifejezéseket.

Azért ez önmagában is elég jól hangzik, nem?

Málta-Blue Grotto a Panoráma kilátóból fotózva

Kíváncsi vagy, milyen valódi tapasztalatokkal térek majd haza a Maltalingua nyelviskolából, és milyen lesz egy máltai utazást a nyelvtanulással összekötni?

Kövesd Facebook oldalam és ne maradj le a legújabb képekről, videókról, beszámolóimról.

The post Angol nyelvtanulás – 2 módszer, hogy neked is szórakozás legyen appeared first on Travel Kollázs.

Ugyanahhoz az egyre népesedő táborhoz tartozunk, akiknek az egészséges életért folytatott csatában gyakran nehezebb megküzdeni a rokonok, barátok „jóindulatú kioktatásával”, mintsem saját kitartásukkal.

Speciális diéta és a járulékos beszólások

Könnyítsd meg étkezésed.

A „10 megjegyzés, amitől kíméld meg utazásfüggő ismerősödet” után, álljon itt most néhány gondolat, az ünnepekkor, és vendégségben is diétájuk mellett kitartó sorstársaimért. Azokért az inzulinrezisztens, cukorbeteg, gluténérzékeny, vegetáriánus, vegán, laktózérzékeny, vagy bármilyen speciális diétát követő érintettekért, akik bármilyen nehéz is elhinni, nem viccből tartják magukat hűen életmódjukhoz, és akiket a következő mondatokkal, a legjobb szándékod ellenére is valószínűleg kikergetsz a világból.

1. „Ez most valami új divat?”

Persze, az egészségem pont olyan, mint egy trapéz nadrág. Lassan lejár a szezonja és mehet a kukába.

2. „Minek fogyózol? A szépség amúgy is belülről fakad.”

Na ne mondd! Minek élek, egyszer úgyis meghalok?

Egyrészt nem fogyózom, mert akkor sanyargatnám magam, és szenvednék. Másrészt ha már a szépség úgyis belülről fakad, igyekszem jól érezni magam a bőrömben, hogy legyen mit kisugároznom a külvilág felé.

3. „Ennyi cukortól/liszttől/tejtől/búzától/hústól/stb. semmi bajod nem lesz.”

Te már csak tudod…

Ha pont annyi cukrot/lisztet/tejet/búzát/húst/stb. fogyasztanék, mint ahányszor ezt a mondatot hallottam, akkor akár fel is adhatnám az egészségemért folytatott küzdelmet…hacsak nem dobtam volna már fel a talpam a meggondolatlanságom miatt.

4. „Legalább most egyél rendesen, otthon majd koplalsz.”

Nem, nem koplalok. Az, hogy egészségesen táplálkozom, még nem egyenlő azzal, hogy éhezem és mivel, otthon sem szoktam éhen halni, ezért máshol sincs szükségem rá, hogy felfaljak mindent, amit egyébként sem ennék meg.

5. „Mit ér az élet, ha minden jót megvonsz magadtól…?”

Azt sajnos nem tudom, mivel még nem próbáltam…
Kérlek, könyörgöm, hadd tudjam jobban, mi a jó nekem és cserébe én sem fogom megkérdőjelezni, hogy miért tömöd tele magad mindenféle egészségtelen furcsasággal.

+1 „Semmi szükséged diétára, 40 kiló vagy vaságyastól.”

Köszi, ezt bóknak veszem, de hidd el, csak elfogult vagy velem szemben. 40 kiló akkor sem lennék, ha hiányozna néhány alkatrészem. Ami pedig azt illeti, a diétámnak sokkal kevésbé van köze az alakomhoz, mintsem, hogy egészségesen éljek, lehetőleg minél tovább.

Könnyítsd meg étkezésed.

Bárhogy is legyen, nem kell megértened, ki, miért követ speciális diétát, és arra sem kérünk, hogy átalakítsd miattunk saját étrendet.

Mindenesetre azzal oltári örömet okozol, ha a jövőben megengeded, hogy legjobb belátásunk szerint cselekedjünk táplálkozásunkat illetően, és megkímélsz a fenti megjegyzések végtelen sorától.

Tetszett a cikk, és további speciális étkezéssel foglalkozó bejegyzéseket is olvasnál? Kövesd a Travel Kollázs Facebook oldalát és ne maradj le semmiről.

The post 5+1 megjegyzés, amitől kíméld meg speciális diétát követő ismerősöd appeared first on Travel Kollázs.

Nem vagy egyedül érzéseiddel, de itt az idő, hogy leszámolj melankólikus hangulatoddal, mielőtt teljesen becsavarodsz.

Íme 3+1 költséghatékony utazós tipp, amit bátran bevethetsz, és garantáltan felvillanyozódsz az őszi-téli borús időben is

1. Irány egy adventi vásár

Ha azt gondoltad, az utazás csak rövidnadrágban és pólóban lehetséges, akkor húzd magadra melegebb ruháidat és indulj útnak valamelyik közeli, külföldi-, vagy belföldi város adventi vásárát megcsodálni. Mindegy, hogy Bécs, Pozsony, Prága, vagy Budapest lesz a választásod, olyan fények és illatok fognak elvarázsolni, hogy eszedbe sem jut majd az időjárás miatt szomorkodni. Mi több, egy ilyen látogatás nem csupán a vásárokról szól, hiszen a vidám karácsonyi programot bátran összekötheted egy kis városnézéssel is.

Adventi vásár Bécsben

2. Foglald le a jövő évi utazásod

Nincs nagyobb öröm, mint mikor kezedben tartod következő nyaralásod papírjait és elindítod a visszaszámlálást az indulás napjáig. Akár már most nekiállhatsz kinézni kedvenc látnivalóid, tájékozódhatsz a szállásokról, repülőjegyekről és képzeletben be is csomagolhatod a bőröndöt. Amellett, hogy bármelyik szürke napon feldob ez az időtöltés, még anyagilag is jobban jársz egy előfoglalási akcióra lecsapva, így érdemes mielőbb belevetned magad a keresgélésbe.

3. elő a nyaralás emlékeivel

„Hol van az a régi nyár…?” – szól a Venus egykori slágere. Hát nem máshol, mint a laptopodon, az előhívott képeken, vagy éppen a telefonod memóriájában. Ne legyél hát rest újra elővenni kedvenc utazós fotóidat, vagy előkeresni a már porosodó kagylóidat. Hidd el, jót fog tenni a lelkednek, hogy újra lejátszhatod, a nem is olyan régen valóságban is megélt pillanatokat.

Nyaralási emlék Zakynthosról

+1 Főzd meg a kedvenc külföldi ételed

Emlékszel milyen volt a görög saláta Görögországban, vagy hogy, hogy ízlett a paella Spanyolországban? Nem kell nagy művészet, hogy felkutass egy receptet az interneten, megvásárold a hasonló alapanyagokat a piacon, vagy a boltban és elkészítsd a saját konyhádban is kedvenc külföldi ételeidet. Az ízek és illatok fénysebességgel repítenek majd vissza a nyaralásod emlékeibe és egy kicsit olyan lesz, mintha haza sem értél volna még.

Görög saláta Krétán

Ha a fenti tippek közül akár csak egyet-kettőt megfogadsz, máris jobban fogod érezni magad és talán arra is rájössz, hogy minden hónapnak megvan a maga szépsége, csak meg kell tanulni ráérezni az ízére.

Tetszett a cikk és további utazással, diétával kapcsolatos leírásokra is kíváncsi vagy?  Kövesd Facebook oldalamat, hogy mindig értesülj a legújabb bejegyzéseimről.

The post Éld túl az őszt és a telet – 3+1 utazós tipp, amivel sikerülni fog appeared first on Travel Kollázs.

Íme 10 megjegyzés, amit utazóként nem szeretünk hallani, még ha éppen nem is jelezzük azonnal feléd:

1. „Miért nem bírsz megülni egy helyben?”

Remek kérdés. Talán nincs annyi csillag az égen, mint ahányszor ezt halljuk.

Válaszunk egyszerű: vonz a felfedezés, az új, ismeretlen iránti vágy. De miért probléma ez? Ha ettől vagyunk boldogabbak, és ebben leljük örömünket, akkor az ilyen kérdések helyett nem lenne célszerű inkább a „Jaj, de örülök, hogy megint tudsz menni!” típusú felkiáltásokkal élni?

2. „Honnan van ennyi pénzed utazni?”

Bár 2016-ot írunk és a fapados légitársaságok gyakran egy buszjegy áráért dobálják hozzánk a repülőjegyeket, sokaknak még mindig zaklatja a fantáziáját, vajon megnyertük-e a lottónyereményt, hogy ennyit utazunk, és, ha igen, nekik miért nem adtunk belőle.

Nem vagyunk gazdagabbak, mint más átlag állampolgárok. Csupán van egy hobbink, szenvedélyünk, amire szívesen költünk, és amire néha hónapokig spórolunk. Van, aki ruhákra, táskákra és cipőkre költi el a havi fizetésének egy részét, mi utazásra. Nincs ebben semmi turpisság és nem szükséges ezért más pénztárcájában sem matatni, hiszen mi sem kérdezzük meg tőled, honnan volt ennyi pénzed az új autódra.

3. „Sokat vásároltál? Miket vettél kint?”

Talán épp ezért jut pénzünk mindig utazásra, ugyanis, ha hiszed, ha nem, nem bevásárló körútra megyünk és leszámítva egy-két emléket, alig hozunk szuveníreket haza. Ellenben sok belépőt, tömegközlekedési jegyet és külföldi blokk cédulát tudunk mutatni, amik bármelyik ajándéktárgynál többet érnek.

4. „Hogy van időd ennyit utazni?”

A közhellyel élve, mindenkinek arra van ideje, amire szeretné. De most komolyan. Muszáj nekünk beszámolni, hogy a szabadságunkat, hétvégéinket és ünnepnapjainkat, hogyan osztjuk be?

Végső soron, ha úgy érzed, hogy neked erre nem lenne elég időd, akkor miért nem teszel ellene? Azért dolgozunk, hogy megéljük az álmainkat, és nem azért születtünk, hogy dolgozhassunk. Helyezd előtérbe a saját életed és hidd el, ez a kérdés onnantól meg sem fordul majd a fejedben.

5. „A repülés veszélyes.”

Persze, és veszélyes lemenni a boltba, mert elüthet az autó, veszélyes felkapcsolni a villanyt, mert áramütés érhet, veszélyes egyáltalán élni is, hiszen minden percben történhet velünk valamilyen szerencsétlenség. Azt hisszük, ami idelent történik, arra hatással vagyunk, ami pedig odafent, arra nincs befolyásunk. De mindez illúzió és, hogy a repülés veszélyesebb lenne, mint például a szárazföldi közlekedés, semmilyen statisztika nem támasztja alá.

6. „Én nem utaznék egyedül, biztos nagyon unalmas.”

Ha nem vagy jóban magaddal, akkor biztosan az. De mi utazók szeretünk a saját gondolatainkkal is lenni. Nem beszélve arról, hogy egy utazás során, mennyi emberrel találkozunk és elegyedünk szóba, legyen az a buszsofőr, járókelő, vagy helyi árus a piacon.

Persze társasággal utazni más, hiszen ilyenkor együtt éljük át az élményeket, ugyanakkor sokkal nagyobb alkalmazkodó képességre van szükségünk és nem biztos, hogy mindent a saját elképzelésünk szerint tudunk alakítani az út során.

7. „Annyi szép hely van itthon is, amit még nem láttál.”

Való igaz, Magyarországon számtalan természeti és kulturális csoda van, amit talán még nem is láttunk, de ez miért zárja ki azt, hogy elutazzunk egy másik országba, esetleg földrészre? Egy utazó számára minden utazás egy kihívás is egyben. Kihívást keresünk abban, hogy eljutunk „A”-ból „B”-be és ott nyelvtudásunkkal, felkészültségünkkel reagálunk a felmerült  szituációkra. Így fejlődik önismeretünk és leszünk sokkal magabiztosabbak azoknál, akik nem lépnek ki komfortzónájukból.

8. „Nem akarsz majd házat, gyereket, stb? Nem kellene erre spórolni?”

A „Honnan van ennyi pénzed utazni?” kérdéssel hasonszőrű kedvencünk, amivel kicsit újra azt érezzük, valaki a pénztárcánk tartalmára kíváncsi. Aki kérdezi, bizonyára jól tájékozott és tudja, mikor, mire, mennyit költünk, és teszünk félre. Valamint úgy gondolja, az életcélok kimerülnek a házvásárlásban és gyerekvállalásban. De figyelem, egy utazó számára más célok is léteznek, és ettől még hidd el kedves olvasó, nem vagyunk rosszabb emberek.

9. „A mai világban én inkább nem utaznék el sehová.”
   

Ne is tedd meg, mert sajnos ezzel a hozzáállással nem biztos, hogy messzire jutnál… De kérlek, ne is hitesd el velünk, hogy kevésbé veszélyes a hely, ahol élünk, annál, ami pár ezer kilométerrel odébb van. Természetesen vannak magasabb rizikófaktorú országok, utazásra nem javasolt területek, de az utazók nem élnek burokban, és tökéletesen tisztában vannak ezekkel a tényekkel. Úti célunkat ennek megfelelően választjukk, figyelembe véve a kockázatokat is.

10. „Nem barnultál le túlságosan. Talán nem is nyaraltál?”

De igen, csak direkt nagykabátot vettem, nehogy lebarnuljak, hiszen ki szereti a karibi barna bőrszínt?

Utazóként nyaralásaink sokszor városlátogatásokat jelentenek, még akkor is, ha a tenger mellett töltünk el pár napot. Amikor mindent látni szeretnénk, nem biztos, hogy annyi időnk jut napozásra, mint amennyire szükségünk lenne, hogy itthoni ismerőseinknek megfelelő bőrszínt produkáljunk. Nem is beszélve azokról az esetekről, amikor nem a legforróbb hónapokban utazunk, és ne adj Isten még az eső is elered nyaralásunk alatt akár többször is.

Kérlek, nézd el nekünk, ha fehérebbek vagyunk a vártnál!

Remélem, a 10 leggyakoribb utazóknak szánt megjegyzéssel, és első sorban az ezekhez fűzött gondolataimmal sikerült pár tévhitet eloszlatnom benned és a jövőben Te is másként tekintesz majd utazásfüggő ismerősödre.

The post 10 megjegyzés, amitől kíméld meg utazásfüggő ismerősödet! appeared first on Travel Kollázs.