A Szamaria szurdok meghódítása évek óta villog a bakancslistámon. A 16 km-es túraútvonal azonban már a leírások szerint sem tűnt egy sétagaloppnak, így mindig húztam, halasztottam az akciót.

De akárhogy is, a nyári madeirai Pico do Arieiro-Pico Ruivo túra után, úgy gondoltam elég edzett vagyok, hogy ez a kaland már meg se kottyanjon.

Szamaria szurdok csoportos kirándulással

?Azt hiszem túlértékeltem magam.

Az előző napokban befizettem egy áron aluli, 19 €-s csoportos programra, szereztem egy kényelmes nadrágot, mert azt elfelejtettem magammal hozni, majd erőtől feszülve álltam ki reggel 6.30-ra a buszmegállóba, mit sem sejtve arról, hogy a nap végére hulla fáradtan fogok ugyanide visszaérkezni.

Az ismerkedés már ekkor elkezdődött. Egy ausztrál lánnyal együtt vártuk közös buszunkat és kiderült, ugyanabban a hostelben száll meg, mint ahová jövő héten én is készülök. Jól kifaggattam, milyen ott lenni, mennyien vannak, hogy érzi ott magát. Úgy tűnt, ő már régi motoros és az általam feltett kérdések számára nem adnak különösebb érdeklődésre okot.

?A busz hamar befutott és utószezonhoz képest meglepően tele volt.

??A vegyes vágott nemzetiségek közt franciák, hollandok, németek, angolok, görögök de rajtam kívüli magyarok is képviseltették magukat.

Amikor az idegenvezetőnk összeszedte a plusz 5 €-s belépő díjat a nemzeti parkba és a plusz 11 €-s díjat a program végi hajóútra, hamar tudatosult, hogy a honfitársakkal egy nyelvet beszélünk.

Csatlakozz a „Krétai kalandok” csoporthoz, ha még több infó, érdekesség, látnivaló érdekel Krétáról.

Reggeli szünet a túra előtt

☕️A túra megkezdése előtt Omalosban tettünk rövid technikai szünetet, ahol egy tavernában volt lehetőség kávéra és reggelire.

Nem vagyok feltétlen odáig ezekért a világvégi, utazási irodákból élő tavernákért, ugyanis monopol helyzetük miatt bármit megengednek maguknak…többek között azt is, hogy termosból öntsék a 2 €-s kávéjukat.?

Na de nyugi, én igazán nem vagyok az a problémázós vendég.

Hallgass a túravezetőre

Innen kb. 5 perc alatt a Szamaria szurdok bejáratánál voltunk. Útközben az idegenvezető már felvilágosított minket, mi a menet, hogyan, miként érdemes/kell megtennünk a túrát.

?‍♀️A felállás az volt, hogy ő maga csak a csoport utolsó tagja után kb. 40 perccel indul útnak. Így jó esetben senki nem fog lemaradni az este 5-kor induló hajóról, ami a túra végén, Agia Roumeliben vár. Felhívta rá a figyelmünket, hogy ha valakit mégis elhagyna útközben, az legyen kedves utána ordítani, hiszen nem várhatjuk, hogy 50 ember arcát egy reggel alatt mélységesen a tudatába véssen.

?Információt kaptunk arról is, hogy útközben több helyen tölthetjük után palackjainkat friss vízzel és, hogy szerencsére a kisebb-nagyobb higiéniai dolgainkat sem a természet lágy ölén kell majd elvégeznünk.

⏰Az idő beosztást tekintve is hasznos volt a tájékoztatás, hiszen tudtuk, hogy az út kb. felénél hány órakor kellene járnunk és, hogy a hajó előtt a jegyeinket, pontosan hol és mikor fogjuk megkapni.

?‍♀️Ettől függetlenül, számomra (és mások számára) nem volt egyértelmű, hogy mindehhez kb. milyen tempó fog szükségeltetni, legalábbis, ha az utolsó és egyetlen hajót véletlenül sem akarjuk lekésni.⛴

Nem kell sietned és kabátra sincs szükséged

Talán éppen ezért, a túra kezdetén versenyszerű rohanás indult meg, de azért én igyekeztem továbbra is laza és nyugodt maradni.

?Egy melegebb kabátot választottam reggel, gondolván, a hegyek között biztos nem lehet meleg, ami hiába volt igaz, 500 méter után már alig vártam, hogy megszabaduljak tőle.

Azt hamar sikerült realizálnom, hogy ez nem lesz egy egyszerű menet.

Habár az út nagy része inkább lefelé, mint felfelé menetből állt, az iszonyú köves, kavicsos talaj csúszóssága óriási koncentrációt és izommunkát igényelt. ☝️Bizony, itt jobban teszed, ha tényleg mindig a lábad elé figyelsz.

Élvezd a természetet

Leszámítva minden nehézséget, miután pár kilométeren túl vagy és megszoktad, hogy nem az Andrássy úton sétálsz, valamint a többi túrázót is magad mögött, vagy előtted hagyod, valami elképesztő nyugalom költözik beléd.

A természet minden négyzetmétere csak a tied, és talán nem is kell ennél több.?

?Útközben mindig akadt valaki akivel szóba elegyedtem a csoportból. A görögökről kiderült, hogy ugyanezt a túrát ők is vezették a nyáron és mivel ez szerintük olyan, mint elmenni a pszichológushoz, ezért most ismét felkeresték a “doktor urat”.

Az itt-ott felbukkanó vad kecskék és szamarak egyre csak hangulatosabbá tették a menetet. Kb. félúton az egész táj még drámaibbá változott. Olyan volt, mintha lezuhantam volna egy szakadékba és most bőszen keresném a kiutat.

Kitartás a Szamaria szurdok mottója

?A 11. kilométer környékén aztán az erőm fogyni látszott és óriási akaraterő kellett, hogy átessek a holtponton, ami után hiába vagy fáradt, csak pakolod a lábad magad elé és hiszel benne, hogy meg tudod csinálni.

Látod a szépséget, el akarod érni a célt és legyőzöd a fizikai határaid, csak mert erőt tudsz meríteni a környezetedből.

A nemzeti park kijárata a 13. km-nél várt. Itt még egyszer ellenőrzésre kellett bocsájtani a belépőjegyet, majd még 3 kilométert kellett bandulokni a tengerpartig. A kevésbé kitartóak az utolsó kilométereket egy helyi busszal is megtehették, ám erről csak egy buszmegálló árulkodott.

Agia Roumeli, a Szamaria túra végpontja

?Agia Roumelibe érve a helyi tavernák megteltek élettel és mindenki valami helyivel frissítette magát, sokak pedig egyenesen a Líbiai-tengerben pihenték ki fáradalmaikat.

?Néhány kép lövése után én egy tzatzikivel ünnepeltem, mekkora bajnok vagyok, amikor a csoport egyik tagja, Linn is mellém csapódott, és beszélgetésbe elegyedtünk.

?Az elsőre kissé furcsának és viccesnek tűnő 40 éves anyuka egyedül nyaral a szigeten és szerintem alig várta, hogy társasága legyen. Az a típus, aki reggeltől estig tudna beszélni, és szelfit készíteni, egyedisége pedig egyszerre szórakoztató és imádnivaló.

Már majdnem azt hittem, lekéssük a hajót miatta, és ha rajta múlik, valószínűleg így is lett volna, de aztán szerencsére időben elnavigáltam a tavernáig, ahol átvehettük idegenvezetőnktől a jegyet.?

Hajózás naplementében Agia Roumeliből Sfakiába

Naplementében kompoztunk Agia Roumeliből Sfakiába, rövid stoppal Loutroban, és az út hatására hamar eldöntöttem, közelebbről is meg kell ismernem ezeket a bájos dél-krétai településeket.

?Linn közben nem győzte kattintani a fotókat és megállapította, hogy bár ő majdnem meghalt ezen a túrán és ez tényleg nem az ő műfaja, végeredményben egy ilyen zárással kellemes emlékként fog megmaradni a gondolataiban.

Buszozás Rethymnoig és egy újabb görög kifejezés, amit megtanultam

Sfakiaba érkezve buszra szálltunk és immáron sötétben még másfél órát buszoztunk hazáig.

Idegenvezetőnk megköszönve figyelmünket elmondta, hogy a szezon utolsó napja valójában ez volt, hiszen ma mentek az utolsó csoportok is a szurdokba és a legtöbb étterem is ma zárt, éppen ezért sok helyen ünnepelnek a görögök a szigeten. Megtanította nekünk azt is, hogy ilyenkor «Καλό χειμώνα!» -val (Kaló himóna), vagyis jó telet kívánva búcsúznak a munkatársak, barátok egymástól.

Micsoda nap, micsoda zárás.

Örülök, hogy pont egy ilyen búcsútúrán vehettem részt és hogy ez évben utoljára még láthattam ezt a természeti csodát. Megfelelő fizikummal, erőnlétben, megfelelő lábbelivel és lelkileg is felkészülve egy jó pszichológus helyett ajánlom minden Krétára érkezőnek a Samaria-szurdokot.

Milyen programokkal ütöttem még el az őszi napokat Krétán?Milyen új élményekkel, tanulságokkal gazdagodok naponta a szigeten?

Kattints, a krétai kaland itt folytatódik.

Csatlakozz a „Krétai kalandok” csoporthoz, ha még több infó, érdekesség, látnivaló érdekel Krétáról.