Oh, ha tudnád, mekkora dilemma volt, hogy vajon egy vasárnapi napon megéri-e 6-kor kelni és egy 7.30-as busszal bárhová is elindulni, vagy ez idő tájban egy lélek sem merészkedik ki a görögök közül az utcára, ezért nekem sem kellene.

Irány Matala, vagy inkább Agia Galini?

?‍♀️Egyszer élünk, lássuk mit tartogat a vasárnapi Kréta és milyen arcát mutatja a kora reggeli órákban a sziget.

Tömegközlekedés Krétán

Minden évben elterveztem, hogy ellátogatok Matalára, de valahogy ez a kirándulásom mindig meghiúsult. Éppen itt volt hát az ideje, hogy pótoljam.

?Na persze a sziget ezen pontjára eljutni autó nélkül igencsak feladja a leckét, azért most mégis megpróbáltam.

Csatlakozz a „Krétai kalandok” csoporthoz, ha még több infó, érdekesség, látnivaló érdekel Krétáról.

Az internet szerint Rethymnóból Agia Galiniig kell utaznod, majd ott átszállnod, hogy elérd a hippik egykori paradicsomát.

?A busz a tervezettek szerint indult. Kicsivel több, mint egy óra alatt Kréta déli felén landoltam. A feltételezéseimmel ellentétben a kedvenc városomban egész nagy volt az élet. Agia Galiniig pedig a tömegközlekedésen is osztoztam másokkal.

?Az út megegyezett azzal, amit M.-mel legutóbb Spiliig tettünk meg és, ahogy a hangulatos görög falut magunk mögött hagytuk a táj még lenyűgözőbbé vált. ⛰Szerpentineken, Kréta hegységeinek ölelésében több kisebb településen keltünk át és közben nem győztem megfigyelni az olíva földeket, amelyek láthatóan hálókkal talpuk alatt, rajtra készen várták szüretelőiket.

⛪️Az idős, fekete ruhába öltözött görögök szinte mindegyike misére készült és útközben a kisebb-nagyobb ortodox templomok mellett elhaladva sem győzték vetni a kereszteket.

?‍♀️Ezért is imádom a tömegközlekedést. Ha máshol nem, itt garantáltan a helyiek életével, szokásaival, hétköznapjaival szembesülsz.

?Agia Galinit elérve nehezen tértem magamhoz és nem csak a kávém hiánya okozta megrészegedésem, de a buszról elém táruló látványtól is elállt a lélegzetem.

Hagyjuk Matalát, maradjunk Agia Galiniben!

?Egy olyan helyre érkeztem, amiről valójában semmit nem tudtam és azon túl, hogy mindenhol bájos tavernákat és kivirágzott falakat szemlélhettem a fehér házak mögül egyre csak a Líbiai-tenger kukucskált ki.

?Leszállva a buszról konstatáltam, hogy fele annyira sincs hideg, mint amennyire én gondoltam és, hogy a sálnak, kabátnak, pulcsinak, de valószínű még a hosszú nadrágnak sem lesz létjogosultsága ezen az őszi napon.

A Matalára induló buszomig kb. 20 percem volt. Ezalatt a környező utcákat gyorsan szemügyre vételeztem, majd izgatottan vártam, hogy tovább indulhassak vágyott desztinációmig.

Hamarosan egy busz érkezett, amelynek sofőrjére lecsapva szempillantás alatt dőlt el sorsom, mely szerint Matala ma is kimarad az életemből.?

Az úr felvilágosított, hogy az eljutást jelenleg csak még egy átszállással tudnám megoldani Heraklion irányába, és mindez még néhány buszon és buszpályaudvaron töltött órát jelentene számomra, amiről úgy döntöttem, köszönöm, most inkább nem kérek belőle.

Nem csüggedtem, habár elgondolkodtatott, vajon miért tart távol a sors ilyen sokáig Matalától, azért továbbra is bizakodó maradtam, hogy egyszer még láthatom.

?Öröm volt az ürömben, hogy enélkül sem maradtam csodás dél-krétai település nélkül és Agia Galini személyében ismét új ékszerdobozt fedezhettem fel.

Egy kávé a kikötőben

☕️A kávé beszerzésével ezúttal igencsak mellé nyúltam és bár a kávé minőségével nem lett volna gond, a mellékhelyiség és wi-fi nélküli pékség mégsem bizonyult túl jó választásnak.

A dolgokat pozitív oldalukra fordítva a kikötőbe sétáltam görög kávés papír poharammal, majd gigákat nem sajnálva kattintgattam a fotókat, miközben a halászhajók látványáról sem sikerült levenni tekintetem.

?Maga volt a mese ez a hely és ájuldozásom közben nem voltam rest gyorsan annak is utána “guglizni”, vajon miről lehet híres, mit érdemes itt megtekinteni.

Látnivalók Agia Galini körül

Az internet és a vizualitás egyértelműen bizonyította, hogy jó helyre érkeztem és egy újabb mitológiai érdekesség, Daidalosz és Ikarosz története – akik a legenda szerint innen repültek viaszból, és tollakból készített szárnyaikon Szicília irányába – csak még izgalmasabbá tette számomra a települést.

?Lassan megkezdtem felfedező túrám. Felmásztam a mitológia hősök szobraihoz a magasba, lefotóztam minden egyes virágszirmot, és a kikötőt elhagyva egészen az apró kavicsos, sóderes strandig sétáltam, ahol a Líbiai-tenger még mindig úszásra csalogatta a messziről jött turistákat.

Sok taverna bezárt már, amitől a halászfalu csak még családiasabbnak hatott, és el sem tudtad képzelni, hogy itt bármi megzavarhatja békédet.

?Szendvicset ettem a parton, “Καλημέρα”-t (jó reggelt, jó napot) zengtem a szembe jövő görögöknek, és átkeltem egy hídon is, ami Kréta egyik leghosszabb folyóját, a Platys-t szeli keresztül, ami éppen itt torkollik a tengerbe.

Visszafelé menet egy német bácsit sikerült leszólítanom, hogy lőjön rólam egy képet, majd feleségére várva rövid beszélgetésbe is elegyedtünk.

Szerencsém volt vele. Egyrészt ismét gyakorolhattam egy kicsit a németet, másrészt végre olyan valakit találtam, aki a fotózást sem csak elméletben ismeri, így bízhattam benne, hogy a rólam készült képek beállítása ezúttal legalább majdnem tökéletes lesz.

Görög kávé és érdekes telefonhívás

?Délután erőteljesen kezdtem küzdeni a kiszáradással, ezért a busz vissza indulásáig egy partmenti bárba tértem be, majd várakozásom közben egyszercsak egy görög telefonhívásra lettem figyelmes.

?Magam is meglepődtem, de az egyik helyi cégtől hívtak. Megkapták az önéletrajzom, beszélni akarnak velem és a találkozás azért lenne sürgető, mert a főnök itt is szabadságra megy.

Örömmel fixáltam le a másnapi időpontot, majd a kagylót letéve szinte madarat lehetett volna fogatni velem.

?Az öröm áradat aztán ezzel nem ért véget és az e-mailjeim közt újabb jó hírekre találtam.

Itt fogok görögül tanulni

A napokban a helyi egyetemnek írtam, hátha akad valamilyen görög nyelvtanfolyamuk külföldieknek. Lám a válasz a vasárnapi napon tőlük is megérkezett. A tanfolyam a szemeszterek szerint zajlik, ami azt jelenti, hogy az éppen futó, decemberben zárul, majd február közepén van lehetőség beiratkozni az újonnan induló kurzusra, ami május végéig összesen 80 órát foglal magában, mindezt 250 €-ért. Nem is rossz opció – gondoltam – majd néhány érdeklődő sorral reagáltam, hogy többet tudjak meg a tanfolyam menetéről.

A jó hírek hamar felvillanyoztak és a bárból kilépve, a buszmegállóig néhány virágos utcán átszökkenve szinte madarat lehetett volna fogatni velem.

Hazaút Agia Galiniből Rethymnoba

Az állomáson, rajtam kívül néhány helyi várta a Rethymnoba induló buszt, akik szívesen “társalogtak” velem görögül, annak ellenére, hogy hallás utáni szövegértésem némi Activity mutatványt is igényelt részükről.

?Hazafelé tartva, újra a hegyeket bámulva és görög zenét hallgatva pont olyan boldognak éreztem magam, mint mikor két évvel ezelőtt először Krétára érkeztem.

Valami meghatározhatatlan nyugalom lett úrrá rajtam és, ha tehettem volna, ezt az állapotot az örökké valóságig élvezem.

Ha addig nem is, az est további részében azért sikerült megtartanom jó kedvem.

Vacsora M.-mel egy igazán görög tavernában

?M. újra vacsorára invitált, pontosabban egy jó hangulatú, beszélgetős estére, amit egy kis evéssel koronázunk.

?Nem győztem poénkodni a témán, hiszen kezdett úgy tűnni, egy göröggel tényleg nem tudsz kimozdulni anélkül, hogy ne ennétek valamit.

Javaslatomra abban a tavernában találkoztunk, amit múltkor is meg akartunk lesni, de hely hiányában kénytelenek voltunk akkor tovább állni. Most azonban M. direkt korábban érkezett és nem hagyta, hogy az utolsó asztalt elvigyék előlünk.

A Χαβεσιλικι (Havesiliki) egy tipikusan helyiek által látogatott taverna, kávézó, bár, vagy aminek éppen nevezni akarod, és annyira egyszerű, hogy akár a melegítődben is bátran felkeresheted.

Láthatóan a vendégek többsége ismeri egymást, szabad asztalt pedig még vasárnap esténként is szabályosan vadásznod kell.

M. ismét a fél étlapot megrendelte, de ezúttal már komolyan érdeklődött, hogy inzulinrezisztenciám miatt, mi az, amit biztosan nem fogyaszthatok.

?Így került az asztalunkra a híres fava püréből, egy isteni finom salátából, a kedvenc, hazai oldalasra hasonlító pancettámból, valamint egy helyi sajtféleségből, ami olajos, paprikás, zöldséges szószban úszott és, aminek sajnos a nevét sikeresen elfelejtettem, de ennél finomabbat már régen kóstoltam.

?‍♀️M.-mel újra sokat beszélgettünk és miközben egyik fülemben a görög élőzene csengett, másik fülemmel őt hallgatva gondolkodóba estem, vajon véletlen-e, hogy immár harmadjára találkozunk.

Úgy tűnt, tényleg kedvel, és nem kérdés, hogy az életről vallott nézeteink szinte száz százalékosan megegyeznek, (ami valljuk be igen ritka) azonban, hogy mindez többet is jelentsen köztünk, részemről igencsak távoli elképzelésnek látszott.

Na, de miért is kellene bármit elképzelnem? Jelen pillanatban más dolgom sincs, mint jól érezni magam és egy nagy adag görög életérzéssel gazdagodni, amiből később akkor is töltekezhetek, ha az élet véletlen távol sodor ettől az országtól.

Csatlakozz a „Krétai kalandok” csoporthoz, ha még több infó, érdekesség, látnivaló érdekel Krétáról.

☺️Ilyen gondolatokkal ért véget az estém, és a görög boldogságom továbbra sem hagyott alább.

❓Mit hozott a holnap? Milyen volt átköltözni a hostelbe? Ismertem-e meg új embereket? Milyen állásinterjúra mentem ismét? Lesz-e valami az egyetemi görög nyelvkurzussal?

Kattints ide és olvasd a krétai kaland folytatását.